reggel...........

az ajtód elé lépek és visszavonhatatlan örömmel csengettek be, belépek az előszobádba és hangodat kutatva hálódba megyek
este csak telefonon beszélgettünk, mert messziről jöttem haza
nem engedem hogy az ágyból felkelj kedvesen hozzád lépek, majd megsimogatom az arcod és a borzas hajadba turok, érzem az éjszaka illatát körülötted…….
olyan illatokat érzek, mintha együtt lettünk volna egész éjjel örömökben
halkan köszönök és az ajkadra teszem utam üzenetét: hiányoztál
érzed a friss pék sütemények és a selyem sonka illatát amit hoztam; megérzed az ízét a szádban majd amikor a friss paradicsomokat veszem elő, melyeket a napfény kényeztetett nem bírsz tovább magaddal és a karod a nyakamra kulcsolod és ezzel a mozdulattal zuhan le a takaró a combodról, megmutatva bőröd érintetlenségét
fejed hátraszeged a szemembe nézel szinte követelve azt a kérdést Te még miért vagy ruhában
ajkam centiméterekről követi homlokod ráncait, kedves arcodon keresztül pedig a nyakadig omlik sóhajom
lábad a lábamra kezded fonni, sóhajod még egyenletesen rezdíti meg hajszálaim
nyakadnál időzöm, kezed a tarkómra csúsztatod
ingem vágyad árnyéka hullajtja le.......a melled keménysége, mint a telihold fénye takarja be mellkasom.....kezed már övemen matat nyelveink hegye pedig a közelgő tűz lángjait próbálják éleszteni kívánalmunk parazsából
a nap sugarai a redőny résein át festik ölelésünk vásznára csípőnket
már meztelenné tettél, de már akkor amikor előző éjjel letetted a telefonod
már akkor tudtad hogy méhedig kívánod majd érzéseim forró pallosát
karunk karunkkal táncol és óvatosan magad felé húzol, szinte már bánt hogy még nem simultam testedhez
a hátadon fekszel karod a lepedőre ejted a fejed fölött ball lábad kinyújtod és a jobb lábad felhúzod
most tégy velem amit csak akarsz morzézza pupillád felém és veszem a titkos kóddal írt mondatokat és ujjam az ajkadra teszem
lábam a combodra simítom és homlokodtól csók cunami indul el kislábujjadig
forró vagy, szinte lázas, hangosan nem mersz felsóhajtani mert ezt a különleges hangot későbbre szánod....későbbre mikor kagylód megnyílik kedvesednek......
minden harmadik sóhajtásom után csókollak meg szempilláidat mind a magamévá teszem,szemed sarkába könny szökik ez az öröm apró gejzírje
rám bízod magad, tested remegése bensőd örömének a jelzése
minden apró völgyet és zugot felfedezek rajtad, mint amikor először érintettelek
a nyakadon csúszom le megkeményedett bimbódig olyan mit egy érett gyümölcs mely szüretre hívja a szüretelőt
nyelvemmel szedem le az ízletes finomságot ekkor már alig tudod benntartani érzéseid hangját de még mindig azt szeretnéd ha akkor törne fel belőled így hagyod hogy pocidon túrázzak tovább
haladva alhasadon a bikini vonaladig
kezed még mindig fejed felett de már a szatén lepedőbe kapaszkodik
tested egy pillanatra sem pihen már
egyszer a bokád, egyszer a vádlid, egyszer a combod szorítod össze
egyre élesíted hangszálaidat ahogy a fejem árnyékát már combod között véled látni
nem nem a szelet érzed, csókom lehelletét
most combod izmain siklottam le térded hajlatába, hogy onnan kecses bokádon át a lábujjadig érjek, számba veszem egyenként az összes ujjacskát, nagyon lassan, nagyon lassan és míg lehet egyre beljebb invitálom őket
kezed a hajamba fonod és húzod, húzod egyet szeretnél már nyelvem hegyének lüktető forróságát kagylódon
szemembe nézel, combod kitárod mint a beteljesülés eddig zárt vasrácsát és bólintasz
lábad közé csúszom és dúdolva érkezem előbb szerelem illatodba veszem el, kagylód ezzel az illattal hívogatja nyelvemet mint kedvesét
majd becsúszik nagyajkaid közé körbe körbe nyaldosva, mint egy apróláng a kandallóban ropogó hasábokat
már nem tudsz gondolkodni, forogsz
forogsz, szédülsz
húsodban érzel
lassan lassan nyelvünk pihenni nem tud
ott lent a völgyek völgyében katartikus csend lett urrá
mint amikor a völgy feletti hegyekben egy vulkán utolsó sóhajával elkezdi felszakítani az eget
kagylód kinyílik a neked legszebb gyöngyszemét férfi részemre bízza, méhed szájáig húzol magadba és én érkezem beléd
és ekkor csak ekkor elmondhatatlanul kitör belőled egy szó, egy mondat, senki sem érti csak mi ketten, igazán te magad
hosszú perceken át tolsz el és húzol magadba egymás után és orgazmusod gyögyszemeit fűzöd fel nyakéknek
körmeiddel pedig összetartozásunk tetoválását rajzolod vállamra
már semmi sem számít, a percek, órák örökre belénk égtek