Hullámok

láttalak éjjel amint a Duna part lépcsőin találkozunk, bármilyen furcsa nagy csendben, fejed a válladra hajtottad, pár tincs a homlokodra esett, végtelennek tűnő mosoly volt az arcodon, ajkad szinte kacagott, kezedben egy illatos rosebor félig telt üvegje himbálózott, leültünk egymás mellé, mint ezeréves ismerősök és a szavaink, mondataink versenybe szálltak, melyikünk jutott előbb szóhoz, sokat nevettünk, tetszett, hogy szememben vágyaid tükörképét látod viszont, hol jobbra, hol ballra dőlt a testünk, és magadban már másfél órája csak azt szeretted volna, hogy a vállaink összeérjenek, hogy két külön élet sziluettje, minden szempontból keresztezze egymást..........azt hitted megtudja állni a gyomrod, de nem remegésbe váltott és halkan a fülembe súgtad: pillangókat loptál a hasamba...... a szenvedély és a szabadság pávaszemes szárnyait....



nevetésünk már így felszakította a csend szövetét, elkezdtünk kavicsokat dobálni a vízbe, hogy lássuk a hullámait és arra vágytál, hogy a hullámok kettőnkön törjenek meg, mint az óceán kék ostorai a nagy sziklákon, megtörjenek, de nem betörjenek, mert szilajságod akartad útnak indítani, mint vad paripákat és kancákat, láttad magad előtt ahogy sörényük összefonódik és a hatalmas izmok elnyelik a kanca sóhaját, nos igen szavaim, érintéseim vágytad felcsapódni lábadra, derekadra, csípődre, illatomban akartad szemed lehunyni, beteljesíteni a szabadság kék egén a felhők táncát...........



harangok nyelvének ritmusa emelte fel fejünket a csókból, duzzadt ajkunkba haraptunk ezt igen ezt az ízt akartad már magadévá tenni hónapok óta, nyelved akadozott én szólni sem tudtam, ilyen örvényben, mint szádban a nyelved kavart sosem voltam, de nem féltem, hogy lehúz, sőt érezni akartam a kellemes fojtogató érzést, hogy levegőt sem kapok, de valahonnan oxigént jutattál a tüdőmben, melyet sóhajod adott áldott kincsként



mint a maraton futó, aki friss vízhez jutott és újabb energiákkal futottam utánad, szaladtál elől, kezedben a majdnem üres flaskával, másikban a cipőddel, hátranéztél, nem intettél hanem ahogy a fejed mozgott hajad volt a csatába hívó zászló lengetése, mikor mögéd értem, kicsúsztál árnyékomból és újra előre szaladtál, mint a kanca a réten ,akit az előbb láttál a képzeleted vásznán, már mélyen magadba érzeted volna tucatszor lendületem, de vártál, húztad az időt ezt a pillanatot semmire sem cserélted volna



közben az égre kiabáltuk a csillagokat és a dombról egy lépéssel a tejúton futottunk tovább, de megálltál.................

lábad lenyomata még a dombon, arról rugaszkodtam utánad, de te a futást abbahagytad, felnéztél a tejút sarkába és a szűz csillagképben, tekinteted a Jupiter örvénylő színes felhő rétegében állt meg, nézted a felhők összefonódását és észre sem vetted mikor mögéd léptem, egy hullócsillag elveszett sugara világította meg arcodat, lassan vetted a levegőt, sóhaj nem volt benne, és ezzel a ritmussal fontam a derekad köré a karomat, hátad a mellkasomhoz ejtetted, csípőd körkörös mozdulattal feneklett meg ágyékomban, fejem a vállgödrödbe ejtettem, olyan érzést keltve benned, mintha mindig is részed lett volna, jobb kezem tenyerét a melledre csúsztattam, bal kezem ujjai közé pedig füled puha végét tekertem, lassú légzésed, szaporává vált, fenn az űrben sóhajom apró jégcsappá válták, amint ajakaim elhagyták, de a benned lévő tűz annyira felforrósított, hogy a vágy nyalogatta a jeget és próbálta hűsíteni izzó fényeit…………én pedig lefejtetem rólad a mai nap vászon ruháit úgy ahogy történt mikor először a parton találkoztunk:
kitekertem tincseid fonatát, kacagó ajkaidra nem tettem lakatot, mert hallani akartam itt a végtelenségben, szememben vágyaid tükörképét bekereteztem, gyomrodból a pillangók szárnysuhogásai lettek éjjeli táncunk lepedői, szilajságod szabaddá engedtem, illatod testem apró pórusaimba ívódtak, csípődön ringtam és még mindig nem engedsz, duzzadt ajkaidon nyelvem cikázott, sóhajod már nem oxigént ad hanem a beteljesülés felszólítását, futásod a csodába még mindig tart……
és miután így levetkőztettelek, szembe fordultál velem és mint gyertyák fényeinek nász tánca, eggyé olvadtunk……..