Kalandjaim kezdete Bogival
Bogit a munkám révén ismertem meg. Nem űz hétköznapi, női szakmát, az építőiparnak ebben az ágában nagyon kevés nő dolgozik, főleg olyan nem, aki fiatal, vonzó, belevaló nő, mint ő.
Eleinte csak nézegettem őt, de mindig kerülte a tekintetemet, amikor ritkán össze-össze futottunk a munkaterületen. Volt, hogy befordultam egy félhomályos sarkon, és ő ott állt előttem a létrán. Megakadt rajta a szemem, igazi karcsú, hűvös szépség, bomba popsival, közepes mellekkel, szőke, mindig kontyban lévő hajával, kb. 25 évesen. Elérhetetlennek tűnt, és nem is tettem felé lépéseket.
Egy késő délután félszeg kopogást hallottam az irodám ajtaján, ő volt.
-Jó napot igazgató úr, zavarhatom? Nem találtam senkit az építésvezetőiben... - mondta kicsit zavarban. Egyből félretettem mindent a kezem ügyéből.
-Jó napot! Persze, jöjjön be nyugodtan! - és már bent is volt. -Miben segíthetek?
Volt egy kis zavar a munkában, amit nem tudott a kis csapatával megoldani. Pár perc alatt megbeszéltük a szakmai dolgokat, közben a kiterített tervek felett közel kerültünk egymáshoz, éreztem a friss, üde illatát, ami a bőrének illatával keveredett. Összeért a kezünk, ahogy magyaráztunk egymásnak, és most már rám is nézett. A szemei, a félénk mosolya és a testbeszéde azt üzenték, hogy egész este hallgatna.
-Ha problémám lesz, ezután jöhetek önhöz? Az építésvezetők nem sokat segítenek.
-Bármikor, de előtte hívjon, mert nem érek rá mindig. A számom kint van az ajtón.
-Már elmentettem magamnak! - mondta, és eltűnt.
Este, miközben az autómhoz mentem, csörgött a telefon, ismeretlen szám volt. Bogi hívott.
-Jó estét igazgató úr, Bogi vagyok.
-Jó estét! 19 óra után csak vészhelyzetben keressen!
-Most épp az van...
-Ha egyszer nem ért rá holnapig, mi az a nagy gond?
-Ne haragudjon, de muszáj volt hallanom a hangját. A délutáni beszélgetésünk nem megy ki a fejemből. Ugye nem értettem félre a jeleket?
-Ohh, hát most meglepett! Kíváncsivá tett! -adtam alá a lovat. - Mi lenne az a vészhelyzet?
-Azt meg kellene mutatnom... -válaszolt. -Természetesen, csak ha ráér most...
-Szabad az estém! -próbáltam leplezni az izgatottságomat.
-Átküldöm a címem, és a kapukódom! -Azzal le is tette.
Tetszett a rámenőssége, fél óra múlva a megadott címen voltam. A liftből kiszállva, egy résnyire nyitott ajtó várt. A félhomályból halk zene szólt. Benyitottam.
Ott állt az előtérben Bogi, anyaszült meztelen. Nem volt rajta más, csak egy bőr nyakörv pórázzal. - Gyönyörű volt, aranyszőke haja, ami most kibontva, kissé nedvesen omlott a formás vállára, éppen a hetyke, alma formájú melleinek a bimbójáig ért. Félszeg pillantása teljesen felizgatott, hátratett kezében volt a póráz vége. Barna lapos hasa a levegővétel ritmusában járt, széles, feszes popsiját illegette jobbra balra.
- Senki nem volt, akinek a kezébe adhattam volna a pórázom! Azt éreztem, Ön irányíthatná és kontrollálhatná az estémet! -harapott ajkába.
Nem jutottam azonnal szóhoz, hogy érezhetett rá ez a nő így a kedvemre?
-Csukja be az ajtót mögöttem, és hozzon nekem egy pohár vizet! -nyertem időt magamnak. Egy apró lökéssel becsuktam az ajtót.
