Fuvallat
Szeretek ismerkedni.
Mindig is szerettem és kifejezett csalódásként élném meg, ha kilencven évesen nem azon járna az eszem, hogyan kössek új barátságokat itt vagy egy másik világban. Az ismerkedni vágyás és a szexuális szabadosság nem szinonima nálam, mint ez az alábbi történetből kitetszik majd.
Ha olyan kedvem van, hogy új ismeretségre vágyom, akkor elmegyek valahova egyedül és ismerkedek, nem bújok el a barátaim mögé. Történetünk idején leginkább az Oscar és a Jam volt a favorit, rendszerint úgy, hogy előbb egy kis iszogatás az Oscarban, majd rövid séta után ereszd el a hajam a Jamben. Ezen a február végi éjszakán azonban az első helyszíné volt a főszerep.
Félórával éjfél előtt érkeztem, majd a szokásos italommal a kezemben elindultam bemérni a helyszínt. A középső részen, a pulttal szemközti falnál találtam egy szabad asztalt, mellettem öttagú társaság szórakozott. Valakinek a születésnapját celebrálták vedernyi pezsgővel. Hamarosan előkerült az ünnepelt is, egy csinos, érzéki harmincas lány, révedező tekintettel, erőteljes szexuális kisugárzással.
Ez utóbbit ne vegyék készpénznek. Többször tapasztaltam már, hogy bizonyos mennyiségű ital elfogyasztása után hajlamos vagyok a nekem tetsző hölgyeket ilyen tulajdonságokkal felruházni, holott ezek meglehetősen ritka adottságok. Rövid idő múltán azt is konstatáltam, hogy a társaságban ő van egyedül, a többiek párban.
Néhány perccel később otthagyta őket, s némi meglepetésre leült az üres helyre mellém. Na jó bevallom, egy kicsit segítettem a választásában. Ebben a korban már illik tudni kinek milyen pózok állnak jól és persze a szemmel ámítás ügyében sem kell feltétlenül külső szakértőhöz fordulni. Köztünk szólva, ez meglehetősen gyengécske arzenál a másik nem repertoárjához képest, különösen háborús időkben, amikor tényleg hadat viselnek az egyébként sem gyémánt kemény szívünk ellen!
Amikor ismét rám nézett biccentettem, majd egy korty a poharamból az egészségére. Erre rövid eszmecsere bontakozott ki közöttünk a különböző italok prompt és termin hatásáról, mire érdemes odafigyelni, mit kell kerülni. Eme kétségkívül érdekfeszítő vita során ugyan egyikünk sem győzte meg a másikat a maga igazáról, de azért közben átestünk az ismerkedés ilyenkor szokásos kérdésein.
Lassacskán valódi párbeszéd bontakozott ki közöttünk, végül az egyre könnyebben csúszó ital hatására egyre sikamlósabb témákat kezdtünk pedzegetni. A levegő megtelt alig leplezett vágyakkal, a többi vendég eltűnni látszott.
Többszöri egymásra nevetés, súlyos ígéreteket rejtő összenézés után óvatosan megérintettem a combját. Folytattuk a beszélgetést, de mindketten tudtuk, ez csak ürügy, valójában arra várunk, hogy egymásnak ugorhassunk.
Kamaszkorom óta nagyon szeretem a pillanatot, amikor világosan kiderül, hogy kölcsönösen vágyunk egymásra. Ő persze nem sietett ezt a tudomásomra hozni, viszont amikor hozzám beszélt, közben úgy nézett rám, amit nem lehetett félreérteni. Így aztán előbb néhányszor megfogtam a kezét, majd egy apró csókot leheltem a nyakára. Rég megtanultam, minden igazán érzékeny nő imádja, ha a nyakát kényeztetik, ő sem volt kivétel.
Be kell vallanom, hogy még most is, a szakmában becsülettel eltöltött mintegy harminc év után is, még mindig, minden alkalommal, újra és újra borzongással tölt el a pillanat, amikor eldől, hogy egymáséi leszünk! Egy gyönyörű hölgy, valaki, aki tetszik nekem elég vonzónak talál ahhoz, hogy rálépjünk az ösvényre, melynek végén a testi örömökön túl új keletű intimitás költözik majd közénk és az a pajzán szabadszájúság, ami csakis a szexuális érintkezést követően tud kialakulni a legőszintébb nevetések kíséretében.
Napnál világosabb volt az is, hogy ami ezután következik, annak semmi köze pénzhez, intelligenciához, műveltséghez, külcsínhez. Ami mostantól kezdve irányítani fog bennünket, az egyazon faj két különböző nemű egyedének ősidők óta belénk táplált szexuális vágya, fizikai vonzalma, amely itt és most valahogyan megtalálta a felszínre vezető utat a civilizáció által ránk erőltetett megannyi elfojtás alól.
Érzem, ahogy egyre hevesebben reagál óvatos harapásaimra és a keze szép lassan lecsúszik az ölembe. Próbálok kicsit arrébb húzódni, hogy csak a combomat érhesse el, de hamar átlát a szitán és azonnal odateszi a kezét, ahol a legnehezebb eltitkolni vágyamat. Amint észreveszi mennyire nem közömbös a számomra, abban a pillanatban szembefordul velem, ajkát az ajkaimhoz közelíti, majd a nyelvével könnyedén a számba hatol.
Nem vagyok afféle gyorsan szerelmesedő típus és csókkirálynak sem hívogattak se szemből, se a hátam mögött. Talán mindig is túlzottan türelmetlen voltam és csak a kézzel fogható testiség vonzott. Az elmúlt évek folyamán azonban lassacskán megtanultam élvezni a csók ízét.
Azt hiszem az a titka, hogy minden egyéb gondolatot ki kell zárni a fejünkből, teljesen el kell lazulni és át kell adni magunkat a pillanat varázsának. Hagyni kell, hogy az ösztöneink vegyék át az irányítást vagyis nagyjából pont ugyanazt kell tenni, mint a szeretkezés alatt. Talán nem véletlen, hiszen a csók nagyon sokszor éppen eme intim együttlét előhírnöke szokott lenni, hasonló működési elvek mentén.
Közben előkerül Zoli, a pincér újabb italokkal. Koccintás, majd további ölelkezés. Az ujjaim önkéntelenül is mélyebbre csúsznak a szoknya alatt, ő pedig egyre erősebben szorítja a karomat a combjaival és persze a keze sem tétlenkedik. Ez így egy nagyon, de nagyon veszélyes helyzet. Középső asztalnál ülünk, elvileg mindenki jól láthatja, amit csinálunk. Javaslom menjünk hátra, ott legalább lesz egy kis hely, ahol elbújhatunk a tömeg elől, eltekintve egy-két arra siető delikvenstől.
Valahogy elevickélünk odáig, nekidől a falnak, majd ismét egymásnak esünk. Nem tudom mikor, de valahogy félretolhatta a tangáját, mivel az ujjaim immár egy csupaszon is csodásan izgalmas felszínen matatnak. Annyira kellemesen sikamlós, szinte érzem, ahogy minden egyes mozdulatomra újabb és újabb vérlöketek táplálják lüktető pulzusát. Ha csak hallanám őt, akkor is tudnám, közel a vég neki is, nekem is.
Mutatóujjam a már amúgy is duzzadt gombocskán, míg az ő keze a botkormány körül szorgoskodik. Tovább játszom a tűzzel, két ujjal behatolok. A valódihoz megtévesztésig hasonló mozdulatok után az egyik, még szabad ujjam lesz a detonátor. Óvatosan rászorítom az egyre keményebben pulzáló gyöngyre, majd a mind hangosabbá váló légzés ritmusában erőteljesen mozgatni kezdem. Egy fantasztikus sóhaj, látványos remegés, végül az egész test kellemesen elernyed a kezemben.
Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor valami egészen rejtélyes okból kifolyólag - talán egy Boldog szülinapot ének volt készülőben - mindenki elhallgatott.
Valójában nem ekkor, hanem sajnos néhány másodperccel korábban, csak akkor észre sem vettem. Az egész pubban nem volt egyetlen egy ember sem, akinek a legparányibb kétsége lett volna afelől, hogy mit is hallott az imént. Természetesen a taps sem váratott sokáig magára, aztán sokáig úgy tűnt soha nem is fog abbamaradni.
Én persze így képtelen voltam követni őt, szinte megdermedtem a mindenhonnan rám irányuló figyelemtől. A kései óra, az elfogyasztott italok mennyisége, a csütörtök esti zsúfoltság hangulata végre medret talált magának, természetesen a mi rovásunkra. Mintha hirtelen ott álltunk volna mi ketten, egyetlenként teljesen meztelenül egy állig begombolkozott csapat közepén. Már csak a meghajlás hiányzott a produkció végéről.
Ekkor hirtelen kitépte magát az ölelésemből, visszarohant a barátaihoz. Ők már felöltözve várták, majd a következő pillanatban távoztak anélkül, hogy bármelyikük akár egyetlen pillanatra is visszanézett volna rám.
Zuhanni nem magasság kérdése. Életünk minden pillanatában választunk, a következőben pedig fizetünk. Amit ma elveszünk az a miénk, amit otthagyunk sanszos, hogy soha többé nem látjuk. Sajnos nincs ez másként a párkapcsolatokban és a szexben sem.
Tűnjön bármily elérhetőnek is egy hölgy kegye, aki épp bizalmába fogad, a legtöbbször mindez nem több pillanatnyi hangulatnál, gyorsan múló szeszélynél, melyet szinte azonnal elsodor az idő fodrozódása, többnyire pontosan akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Megérteni és elfogadni, talán ez a legfontosabb különbség a fiú, aki valaha voltam, és a férfi, akivé lettem között.
