BitterSweet

Döbbenet, milyen gyorsan igazodik minden, ha egyszer csak meghozunk végre egy régóta halogatott döntést! Hirtelen minden a helyére kerül, mintha csak valaki kinyitott volna egy eladdig szigorúan őrzött kaput a fejünk felett!
Idén nyáron, egész pontosan Szent István napján hirtelen felindulásból döntöttem el, ami már nagyon régóta érlelődött bennem. Annak idején három éve, a hetedik szakításkor megfogadtam, ha még egyszer idáig jutunk, végleg lezárom a dolgot, és soha többé nem nézek hátra.
Alig két nap telt el, és a szokásos balatoni évzáró bulin már tudtam, hogy minden szempontból jó döntést hoztam. Bár a szívemben még mély seb tátongott, és esélytelen volt, hogy bárkivel is kikezdjek, éreztem a felém áradó kíváncsiságot, és ami számomra is újdonság volt: a szexuális vágyat. Bőven 50 felett, ősz hajjal, mellbe vágott a felismerés, hogy a kémia egy-két generációval fiatalabbakkal is működhet!
Pár nap múlva készítettem néhány képet, kiemelést vettem egy társkereső appon, és vártam a reakciókat. A jelölések gyorsan érkeztek, és bár nagy részük érdektelen volt, szerencsére akadt jónéhány, amelyik átjutott az első szűrőkön, és akiket így én is visszajelöltem.
Elképesztő, hogy még a virtuális világban is milyen gyorsan megtalálja a zsák a foltját! Én is a női megfelelőimet, akiknek bejövök, és akik ugyanazt akarják, mint én: laza kapcsolatot, kötelezettségek és kizárólagosság nélkül. Ezen belül viszont mindent, ami belefér, de mindenekelőtt minőséget és kölcsönös örömet, élvezetet a másiknak.
Anett körülbelül a harmadik mondatnál elárulta, hogy pont ilyen férfival szeretne laza kapcsolatot. A 40+os zsargonban ezt azt jelenti, hogy ilyen típusú pasival szeretne lefeküdni, így aztán gyorsan le is beszéltük a kötelező élő vagy jobban mondva elő találkozót egy közeli helyre. Amikor megláttam hihetetlenül dús idomait a lépcső tetején, és a szemében felcsillanó örömet, már tudtam, hogy csak pillanatok vannak hátra az együttlétig. Az igazat megvallva utálok idegen helyre menni az első akcióért, de ezúttal kivételt tettem. Bosszankodtam ugyan az aprólékos parkolási szabályokon és az ódon épület útvesztőin, de a lakásba érve már tudtam, hogy jó helyen járok.
Normál esetben a pia segít legyőzni a kezdeti idegességet, de az utóbbi években rájöttem: a gólképtelenség túl nagy ár a kellemes lebegésért, így manapság inkább kihagyom. Amúgy ezúttal előre megbeszéltük, hogy nem lesz semmi, mert a közeli külföldi utazás miatt aznap kozmetikusnál járt, és azt még mi, férfiak is tudjuk, az ott szerzett sebek nem egy nap alatt gyógyulnak. Úgy voltam vele: sebaj, egy kis tapizás vagy finom látványkonyha, aztán majd bepótoljuk, ami most kimarad.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban a kanapén, egyre kellemesebb légkörben beszélgettünk. Ő szorgalmasan töltögetett magának, én meg hadrendbe állítottam a legmegbízhatóbb harcosaimat. Tudom, nem szép dolog valódi érzelmek nélkül csókolózni, de annyira izgalmas tud lenni!
Amikor belekezdek, még csak afféle előleg, de amint érzékelem a hatását, már én is élvezem. Na és persze ott a két kezem, melyek megállás nélkül keresik a fogást és ha meglelik, az addigi óvatos tapogatódzást felváltja az évtizedek alatt tökélyre fejlesztett területhódító stratégia. Ez az a pillanat, amikor a bukik zárják a fogadásokat, innentől már senkinek nincs kétsége afelől, hogy miként végződik majd az este.
Anett lassan alsóneműre vetkőzött mellettem, így az egyik kezem a hihetetlenül dús kebleken, a másik pedig a formás popsin kalandozott. A hasa felől indulva, igyekeztem megérinteni a túloldali célkeresztet és persze minden útba eső érzékeny részt. Bár az apró bugyi egyfajta utolsó végvárként még hősiesen védte a legkényesebb tartományt, a megadás csak idő kérdése volt.
Pár perc múlva a fülembe súgta, hogy alig bírja visszafogni magát, mindjárt elélvez, de előtte még meg akar kóstolni. Na ezt sem kellett kétszer mondani, amúgy is merev voltam, mint egy főárbóc, villámgyorsan úgy helyezkedtem el, hogy kényelmesen hozzá férjen.
Aztán épp akkor, amikor a vetőállásban élesült a torpedó, hirtelen abbahagyta a kényeztetést, és ugyanazzal a lendülettel beleült. Nem tudom, hogy a hirtelen megszakítás vagy az előkészítetlen behatolás okozta, de rögtön szúró fájdalmat éreztem, ami csak akkor szűnt meg, amikor a puncija kellően kitágult és ugyanarra a ritmusra kezdtünk himbálózni.
Aztán láttam, ahogy a kezével ügyesen rásegít, majd akkorát élvezett, hogy azt még a szomszédos I. kerületben is hallották. Normál esetben ilyenkor én is azonnal követem, de a helyzet újszerűsége vagy az események hirtelensége miatt ez most elmaradt.
Rövid szünet után a hálószobában folytattuk az egyik kedvenc pózomban. Végre közelebbről, jobb fényviszonyok között is megcsodálhattam a formás, kemény popsit és az izgalmas vonalú nedves puncit alatta.
Egy ilyen látvány után többnyire nem kell sok mozgás, de ma valahogy jobban érdekelt, hogy a partneremnek legyen jó napja. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, a korábban már jól bevált trükk bevetése után néhány pillanattal később még gyorsabban, még látványosabban ment el, én meg ismét úgy jártam, mint a smucig borravalója, csúnyán lemaradtam.
- Semmi baj, ha szervi okok vagy miattam nem tudsz elmenni, csak mondd el, mi a gond, hogy segíteni tudjak! – kérte szinte azonnal. Mit is válaszoljak, hiszen én sem tudtam, hogy a még mindig sebzett szívem, vagy csak egy pillanatnyi figyelmetlenség játszott közre. Mindenesetre annyit hárítottam: talán túl éhes maradtam, mielőtt idejöttem.
Erre rögvest, alul még meztelen, kiment a konyhába, hogy összedobjon valami gyorssegélyt. Ahogy ott szorgoskodott és hajladozott, Norbi barátom régi fogása jutott eszembe. Mögé kerültem, és annak rendje, módja szerint becsusszantam. Ezúttal már nem volt kegyelem, kőkeményen felhúztam magamra, és addig toltam hátulról, amíg teljesen elázott. Majd az immár tökéletesen síkosított hímtagot hirtelen egy bejárattal feljebb igazítottam. Erre ívben megfeszült, és épp, amikor mondott volna valamit, hangos sikoly hagyta el az ajkait, majd erőteljesen megrázkódott.
Tudom, idegenben nem feltétlenül a győzelemre játszik az ember, de egy ekkora zakó után a visszavágó formalitás. Legalább a hazai szurkolók kedvéért tenni kellene valamit! Ahogy kihúztam magam, ő lassan megfordult és lehuppant egy székre.
A bukik ismét zártak, hiszen egyértelmű lett, miféle végjáték következik. Pár izgalmas mozdulat a nyelvével, néhány hibátlanul koordinált kézmozdulat és a szépítő találat máris a formás cicik között landolt.
Milyen kár, hogy a holnapi visszavágó még véletlenül sem ide áll, de ez egy ilyen sport: akkor is nyerünk, ha vesztünk!