BitterSweet
Döbbenet, milyen gyorsan igazodik minden, ha egyszer csak meghozunk végre egy régóta halogatott döntést! Hirtelen az összes kérdésre megtaláljuk a választ, a dolgok a helyükre kerülnek, és mintha csak valaki kinyitott volna egy eladdig szigorúan őrzött kaput a fejünk felett, egy eladdig ismeretlen helyen találjuk magunkat.
Idén nyáron, egész pontosan Szent István napján hirtelen felindulásból döntöttem arról, ami már nagyon régóta érlelődött bennem. Annak idején három éve, a hetedik szakításkor megfogadtam, ha még egyszer idáig jutunk, végleg lezárom a dolgot kettőnk között, és soha többé nem nézek hátra.
Alig két nap telt el, és a szokásos balatoni évzáró bulin már tudtam, hogy minden szempontból jó döntést hoztam. Bár a szívemben még mély seb tátongott, így esélytelen volt, hogy bárkivel is kikezdjek, éreztem a felém áradó kíváncsiságot, és ami számomra is újdonság volt: a szexuális vágyat. 50 felett, ősz hajjal, mellbe vágott a felismerés, hogy a kémia egy-két generációval fiatalabbakkal is működhet!
Pár nap múlva készítettem néhány képet, kiemelést vettem egy társkereső appon, és vártam a reakciókat. A jelölések gyorsan érkeztek, és bár nagy részük érdektelen volt, szerencsére akadt jónéhány, amelyik átjutott az első szűrőkön, és akiket így én is visszajelöltem.
Elképesztő, hogy még a virtuális világban is milyen gyorsan megtalálja a zsák a foltját! Én is a női megfelelőimet, akiknek bejövök, és akik ugyanazt akarják, mint én: laza kapcsolatot, kötelezettségek és kizárólagosság nélkül. Ezen belül viszont mindent, ami belefér, de mindenekelőtt minőséget és kölcsönös örömet, élvezetet a másiknak.
Anett körülbelül a harmadik mondatnál elárulta, hogy pont ilyen férfivel szeretne laza kapcsolatot. A 40+os zsargonban ezt azt jelenti, hogy ilyen típusú pasival szeretne lefeküdni, így aztán gyorsan le is beszéltük a kötelező élő vagy helyesebben szólva előtalálkozót az egyik közeli üzletközpontba.
Amikor megláttam hihetetlenül dús idomait a mozgólépcső tetején, és a szemében felcsillanó örömet, már tudtam, itt nemcsak vaktöltények fognak durrogni. Csak úgy forrt a levegő az explicit és az implicit szexuális utalásoktól. Picit zavarban is jöttem Anett prüdériától mentes szavaitól és mi tagadás, sugárzó nőiességének egyértelmű jeleitől. Az igazat megvallva attól is el voltam már szokva, hogy ilyen szinten jöjjek be valakinek, miközben az épp véget ért kapcsolat utolsó szakaszában már mutatóban sem volt néven nevezhető szex.
Mikor kiderült, hogy tömegközlekedéssel érkezett, felajánlottam, hogy elviszem a legközelebbi megállóig. A kocsiba ülve aztán felgyorsultak az események. Rövid, de annál hevesebb csók, majd a kezek szabadon engedése. Alig hittem az ujjaimnak, melyek a látvánnyal ellentétben szilikont sosem látott, gyárilag gyönyörű női melleken vándoroltak. - Ó, ha láttad volna, hogy alig 5 évvel ezelőtt is milyen szépek voltak - Nekem most is azok -bókoltam, de ehhez nem kellett hazudni, mert tényleg nagyszerű érzés volt bebarangolni a kezemmel, majd tenyérbe venni őket, érezni, ahogy a bimbók megkeményednek majd szinte kiszúrják a blúzt, ahogy megnőnek. Anett gyorsan megfogta a kezem és igaza volt, nehogy már itt a kocsiban essünk egymásnak, mint valami kamaszok.
Pár nappal később a lakására menet picit bosszankodtam a környék kicsinyes parkolási szabályain és az ódon épület útvesztőin, de belépve az igényesség és az anyagi bőség csalhatatlan jeleit mutató előszobába, már tudtam, jó helyen járok.
Azelőtt mindig a pia segíteni átlendülni az ilyenkor szokásos kezdeti zavaron, de az utóbbi években rájöttem: a mellékhatásként fellépő gólképtelenség túl nagy ár, ezért manapság inkább elkerülöm ezt a könnyítést. Amúgy jó előre megbeszéltük, hogy nem lesz semmi, mert a közeli külföldi utazás miatt aznap volt kozmetikusnál, és azt még mi, férfiak is tudjuk, az ott szerzett sebek nem gyógyulnak ilyen gyorsan. Úgy voltam vele: sebaj, apró előleg a kezeknek, egy kis látványkonyha, aztán legközelebb majd bepótoljuk, ami most kimarad.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban a kanapén, a beszélgetés egyre oldottabb hangulatban folyt. Anett szorgalmasan töltögetett a minőségi vörösborból, én meg bevetettem az elit alakulatot. Harcedzett felderítőként ujjaim azonnal elfoglalták a stratégiailag fontos átjárókat, pontokat, miközben a nehéztüzérség már az ajkakat bombázta. Igen, én is tudom, nem szép dolog valódi érzelmek nélkül csókolózni, de ha egyszer olyan izgalmas tud lenni! Amikor belekezdek, még csak afféle előzetes tapogatózás, de amint érzékelem a hatást, én is élvezni kezdem.
Persze mindeközben a felderítők is serényen végzik a dolgukat, megállás nélkül nyomulnak előre. Egyre érzékibb fogásokat tesztelnek, és ahol valamelyik betalál, ott új, még intenzívebb játszma kezdődik. Általában ez az a pillanat, amikor a bukik lezárják a fogadásokat, hiszen innen már nemigen van visszaút.
Anett szép lassan alsóneműre vetkőzött mellettem, így az egyik kezem a hihetetlenül dús kebleken, a másik pedig a formás popsin kalandozott. Szemből, az alhas felől indulva igyekeztem elérni a túloldali célkeresztet és persze minden útba eső érzékeny pontot. Noha az apró bugyi egyfajta utolsó végvárként még hősiesen védte a legintimebb tartomány bejáratait, már csak perecekre voltunk a teljes és mindenre kiterjedő kapitulációtól.
Pár perc múlva a fülembe súgta, hogy alig bírja visszafogni magát, mindjárt elélvez, de előtte még meg akar kóstolni. Na ezt sem kellett kétszer mondani, amúgy is merev voltam, mint egy főárboc, villámgyorsan úgy helyezkedtem, hogy kényelmesen hozzám férjen.
Aztán éppen akkor, pontosan abban a pillanatban, amikor a vetőállásban élesedett a torpedó útnak indult volna, hirtelen abbahagyta a kényeztetést és ugyanazzal a lendülettel beleült. Nem tudom, hogy a hirtelen megszakítás vagy az előkészítetlen behatolás okozta, de rögtön szúró fájdalmat éreztem, ami csak akkor szűnt meg, amikor a puncija kellően kitágult és ugyanarra a ritmusra kezdtünk himbálózni.
Aztán láttam, ahogy a kezével ügyesen rásegít az ősi ritmusra, majd akkorát élvezett, hogy azt még a szomszédos I. kerületben is hallották. Normál esetben ilyenkor én is azonnal követem, de a helyzet újszerűsége vagy az események hirtelensége miatt ez most elmaradt.
Rövid szünet után a hálószobában folytattuk az egyik kedvenc pózomban, melynek hála végre közelebbről és jobb fényviszonyok mellett csodálhattam meg a formás, kemény popsit és a dombok közt meghúzódó izgalmas vonalú puncit.
Egy ilyen látvány után nekem többnyire nem kell sok mozgás, végem van, mint a maffiózóknak, de ma valahogy csak az érdekelt, hogy a partneremnek legyen egy igazán jó napja. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, Anett ismét a korábban már jól bevált trükk bevetése mellett döntött, majd néhány pillanattal később még gyorsabban, még látványosabban ment el, én meg ismét úgy jártam, mint a smucig borravalója: csúnyán lemaradtam.
- Semmi baj, ha szervi okok vagy miattam nem tudsz elmenni, csak mondd el, mi a gond, hogy segíteni tudjak! – kérte szinte azonnal. Mit is válaszoljak, hiszen én sem tudtam, hogy a még mindig sebzett szívem, vagy csak egy pillanatnyi figyelmetlenség játszott közre, mindenesetre így hárítottam: talán túl éhes maradtam, mielőtt idejöttem.
Erre rögvest, úgy ahogy volt, kiment a konyhába összedobni valami gyorssegélyt. Ahogy ott szorgoskodott és hajladozott a rendkívül csábító alul semmiben, Norbi barátom régi fogása jutott eszembe. Mögé kerültem és annak rendje, módja szerint becsusszantam.
Ezúttal már nem volt kegyelem, kőkeményen felhúztam magamra és addig mozogtam benne hátulról, amíg teljesen elázott. Majd az immár tökéletesre síkosított hímtagot hirtelen egy bejárattal feljebb toltam be. Esküszöm, hogy pont akkor, amikor felvillant a híres mottó: "ha nem jön be szembe, hátulról teszem be", Anett teste ívben megfeszült és mielőtt bármit szólhatott volna, hangos sikoly hagyta el az ajkait, majd erőteljesen megrázkódott.
Habár idegenben nem feltétlenül győzelemre játszik az ember, de egy ekkora zakó után a revans puszta formalitássá silányul, legalább a hazai szurkolók kedvéért tenni kell valamit! Ahogy kihúztam magam, ő lassan megfordult és lehuppant egy székre.
Aznap este másodszor és ezúttal végleg, a bukik ismét zártak. A végjáték és ebből adódóan a mérkőzés eredménye senki előtt nem volt többé kérdéses. Pár izgalmas körzés és nyalintás Anett nyelvével, néhány hibátlanul koordinált kézmozdulat a megfelelő helyen és ritmusban, majd a szépítő találat máris a formás cicik közt landolt. Milyen kár, hogy a visszavágó még véletlenül sem ide áll, de ez egy ilyen sport: akkor is nyerünk, ha vesztünk!
