(Fel)rázós reggel
Mindig erotikus izgalmat éreztem tóparti diák-kempingek összenyitott faházaiban, sok elvesztett szüzesség ivódott ezekbe a falakba. De most csak a faházillatot oldotta ki a hajnalban is meleg nap, és a Velencei tó trópusi párájától bódultan megrészegedre a hasamra fordultam, a lepedő lecsúszott rólam, és én félig éber, félig alvó állapotban elkezdtem mozogni, dörzsölni magam, bugyikra, félszeg csókokra dugás után csúnyán otthagyott lányokra gondolva.
A bőröm felcsúszott, a szocializmusból itt maradt, kikeményített, steril illatú alsó lepedő ("13. számú Állami SZOT Diáküdülő") hamar gyöngéd kéjt okozott.
Berobbant Ditti, félig meddig ismertem, a csapathoz tartott, nézegettem már, de azért lépéseket nem tettem. Egy hadaró kérdőmondat szakad belé, amikor meglátta csupasz fenekemet, illetve, mivel megfordultam, a merevedő férfiékem. Pillanatra elhallgatott, engem elöntött az arcpír, míg a lepedőt magamra rántottam, és szempillantás alatt elmúlt a merevedésem. "Hm. Ne idegeskedj. Egy darabig az egészségügyben dolgoztam. Sok mindent láttam már, és sok mindent hallottam." Nem tudtam megszólalni.
Tekintetét rajtam tartva testét elkezdte elfordítani, ettől amúgy is feszes melle a feszes póló alatt büszkén felemelkedett. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy ne vegyen fel melltartót. Ő megengedhette magának. Szeme ekkor már pajkosan izzott, sötétbarna szem, majdnem fekete haj, befonva, kicsit olajos bőr – mediterrán típus. Teljesen elfordult, igen rövid rakott szoknyája alatt kivehettem a tangát, nagyjából kitaláltam a fenekét. Nem körte, nem téglatest, ez kicsi, de erős gömb-pár.
De az esetleges félreértések elkerülése végett derékból szál egyenesen lehajolt, hogy kikösse a sportcipőt, én pedig megláttam a tűzpiros bugyiba csomagolt nagyobbacska dombot. Majd lassú, színpadias mozdulattal felállt, megfordult, csípőre tett kézzel ennyit mondott: "Tehát?"
"Őőőő, hogyne, őőő, lezuhanyoznék."
"Hajrá!"
Mikor igen gyors zuhanyzás után beléptem, az ágyon várt kutyapózban. Szoknya még volt, bugyi is, de az már combközépig letolva. Nem kellettek becéző szavak, mint a megvadult orrszarvú támadtam le, felsikkantott, szorított, egy perc alatt kész voltam.
Bocsánatkérésemre megnyugtatott, tudja, hogy megy ez néhány hónap kihagyás után. Ne idegeskedjek, mindenképp meg fogja kapni, amit szeretne. És már szájába is vett, mire szólni akartam, hogy hát papírzsepi, de eddigre már tiszta voltam és kőkemény. Alulról felnézett rám tüzes tekintettel, és közölte: "Imádom a pinaszagomat."
Én meg mindig is imádtam látni, ahogy dolgozik egy nő, időnként alulról feltekintve rám hol vadállati, hol közel-keleti, alázatos tekintettel. Szempillantás alatt megfordult, az anyagos bugyi és punci az arcomban, kicsit eltaszítottam. Felpattant. Haragosan nézett.
"Ja, értem. Nem szoktad a saját ízedet. Tudod tornáztam, de igazából a badi miatt vetettem ki a lengőbordáimat."
Ami következett soha előtte és azóta nem láttam. Ismét elfordult, ismét lehajolt, de nem állt meg a bokájánál a keze, hanem saját combjába kapaszkodott, és a feje felment egészen, eltakarta a punciját, befont haja egyenesen a földre mutatott. Kinyalta magát, hogy tiszta legyen nekem.
Azt hiszem tátva lehetett a szám.
Ismét előttem állt. Terpeszállás, csípőre tett kéz.
"Nos, faszikám? Azt tudjad, hogy fegyőr vagyok, erős és akaratos. Tököl. Nos?"
"Úristen, gyere rám popsival!"
"Hülye. Popsija a kis ribiknek van. Nagy ribancoknak segge van!"
De már rajtam is volt, táncolt, mint egy megbokrosodott ló.
Közeledvén a tüzes, korbácsos, fájdalmasan kéjes csúcshoz keskeny derekát lehúztam, rászorítottam a fejemre, ekkor már nem csiklóztam, tövig benne volt a nyelvem. Egyszerre csapott le ránk a földrengés, az égzengés, a robbanás, a pokol égető kéje.
