Nincs menekvés
Az Árnyasban végződött (vagy kezdődött?) a nap – szokás szerint, a platánfa alatt félig kiégett pincérek próbáltak összemosolyogni egy kis borravalót.
Távolról, fél szemmel láttam már, azt levettem, hogy a keleties, bölcsészes bő ruhák nem a csúnya testet voltak hivatottak eltakarni, pont ellenkezőleg. Szerény, és még kamaszos volt ezzel a fitos orral, tarkón felnyírt, majdnem fekete hajjal.
Most úgy adódott, hogy bemutatták.
- Iván
- Inna
A szokottnál kicsivel tovább tartott a szemek és a kezek találkozója. Utóbbi egyszerre volt határozott és gyengéd, majdhogynem elrántottuk, másfelé néztünk, és ez így is maradt. Azaz hogy: szemmel nem néztünk egymásra, de végig rajta voltam belső figyelmemmel, ő pedig rajtam, és kölcsönösen éreztük, hogy ezt a másik is tudja.
A hamutartónál összeütközött a kezünk, összenéztünk, ő riadt őz tekintettel, én vélhetőleg ugrásra kész ragadozóéval.
Nincs menekvés, ennek meg kell lennie.
- Na gyerünk - mondtam.
- Aha
Még nem volt vintidzs, magától volt leszakadt, de valahogy mégis meleg és otthonos a kis albérlet, még érződött az elhamvadt füstölő illata - szantál.
Mire az ágyra zuhantunk, már nem sok ruha volt rajtunk, francia bugyiját letéptem róla, mert vér serkent az alsó ajkamból. Mint az űzött vad, mint a börtönből szabadult rabok, úgy estünk egymásnak. Lényegében mindenünk volt mindenhol, olyan helyeken is jártam olyan testrészemmel, amivel, ahol még soha azelőtt. Engem is értek áramütésszerű, ismeretlen kéjek.
Nem vagyok a "háromszor" - típus, most azonban nem tudtam megszámolni, nem is igen volt rá idő, korábban ismeretlen sebességgel lettem újra hadra fogható. Régi ágy, erős anyagból, nem tört ki a lába.
Mire felkeltem, tükörtojást sütött, fenékközépig érő atlétában, kicsit lehajoltam, a szép, megkínzott dombon apró csöppecskéket láttam. Azonnal fájdalmasan keményen mutatott őfelé páratlan testrészem.
Megérezhette, kicsit kijjebb tolta fenekét, ettől felcsúszott a ruhadarab, célzás és igazítás nélkül siklottam be, az asztalon csörömpöltek a poharak, feje hátrahanyatlott, nyakába haraptam, felhördült és eszement szorítással égbe szállt. Amitől persze azonnal és bőségesen megöntöztem a születő élet forrását.
A tojás lekapott, én őt elkaptam, annyi ideje volt még, hogy elzárja a lángot, és vonszoltam vissza az ágyba.
Hat napig nem hagytuk el a szobát, csak cigiért, borért és - ösztöndíj nap volt - egy üveg abszintért mentem ki.