Betolom a kulcsot, még beljebb, egész mélyen, amennyire csak lehet. Lassan elindulok, felfelé a garázsból, érzem, hogy a kanyarban vigyázni kell, de megy ez nekem, már nagyon ismer
Nyalni jó
Amikor elkezdtem nyalni a puncidat, mindig elõbb benedvesítem és igyekszem messzirõl ráközelíteni. Csókolgatom az „ajkakat\", belenyalok a bejáratba, aztán egyre inkább a csiklódra koncentrálok. Ahogy megtelik vérrel, az nekem egy érzékeny jelzést ad, érzem folyamatosan ahogy keményedsz és elernyedsz. Amikor már érzem, hogy közel jársz, akkor bevetem az ujjamat is. Imádom, hogy szûk vagy, mindent érzek, ahogy lassan betolom. Finoman tágulsz, nedvesedsz, lassan mozgatom az újjam, keresem azt a pontot, ahol neked a legjobb. Szereted, ha kihúzom lassan, aztán ismét be…
Közben egyre vadabbul nyalok, teljesen elragad a hév, imádom az ízét, a játékot, ahogyan reagál rám. De aztán rájövök, hogy fékezni kell, ez neked már túl gyors és erõs. Akkor ismét finoman építem fel a dolgot és érzem, hogy tényleg erre vágytál, egyre keményebb vagy feszül minden, a szám széle és a nyelvem felváltva maszíroz és egyszer csak megfeszül az egész tested, összébb húzod a combjaidat, kitör belõled a sóhaj, érzem a pici rángásokat az ujjamnál, ahogy ritmusosan rám feszülsz... Elönti a szám a nedvességed... De nem hagyom abba, még nyalakszom egy kicsit, hiszen mind a kettõnknek kell a „lecsengés\" is...