Bál

Dia fázósan húzta össze magán kabátját. Sietve fordult be hatalmas, impozáns,fényesen kivilágított ablakú épület elé.Beszaladt az öltözõbe és kapkodva vette magára a felszolgálók egyenruháját. Szoknyája cipzárját csak félig tudta felhúzni, de az apró szépséghibát fehér köténykével ügyesen korrigálta.Csinos, formás, nõies nõ nézett rá vissza a tükörbõl.
A folyosón észrevétlenül becsatlakozott a kollégákhoz, akik közül alig néhányat ismert személyesen.Vitték a bálterembe fénylõ alpakka tálakon az ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb falatokat.Némelyik kisebb mûalkotással is felért.A fényárban úszó pompás helység bal oldalán hosszú , karcsú asztalok várakoztak arra, hogy megterítsék õket minden földi jóval. Gúlákban finom metszett poharak, fémvödörben jégbehûtött pezsgõk, izgalmas, hamvas gyümölcskosarak, csokiszökõkutak.Deres üvegtálakban préselt kaviár, lazac, marinírozott gomba.Hasas kancsókban
színes gyümölcslevek, limonádé, úszkáló citromkarikákkal.Egymás után került helyére minden, szorgos kezek csodás látvánnyá varázsolták.A falon hatalmas Sandro Botticelli nyomat: Vénusz születése. És virág mindenütt: fehér tulipánok, lila orchideák,bódító azáleák.
Már az elsõ vendégek érkezését várták, jutott pár perc némi szusszanásra.
Dia a festményt csodálta. A férfi, G. jutott az eszébe. A festõ nevén küldözgette e-mail-jeit, amiben szerelmes együttlétekre csábította. És õ bárhol volt épp, rohant haza, várni mézízû szeretõjét.
Tudta: nõs, két kislány apja, de nem érdekelte. Úgy gondolta, megérdemli a felesége ha párja máshol keresi a boldogságot, mert nem adja meg neki azt, ami jár.
Szóval otthagyott csapot-papot, hogy együtt hódoljanak a testi szenvedélynek.
Hol vadul szeretkeztek mint az üzekedõ vadak, hol lágyan, finoman csinálták, mintha felhõkön ülnének.
Igen, legtöbbször a mennyben érezték magukat, a valóságos, tapintható, érzékelhetõ földi paradicsomban!
Aztán egyszercsak megtörtént a baj.
Egyik késõ délutáni találkájukon csupán harisnyatartóban és tûsarkúban nyitott ajtót. A hatás nem maradt el. A szobáig el sem jutottak, már az elõszobában keményen megbaszta hátulról. A kilincsbe kapaszkodva ringatta csípõjét és farát remegve és lihegve, míg a férfi irtózatos hörgéssel bele nem élvezett.
Következõ esedékes vérzése elmaradt. Mint a villám csapott bele a bizonyosság: hiába is fogja várni.
Hallgatott róla, magában tépelõdött.
Közben a szenvedély tüze szinte perzselt kettejük között. Õrlõdött.
A tizenegyedik hétben járt, amikor kibökte fergeteges szeretkezésük után.
A férfi- nagydarab, sármos, szemüveges mackó - elfehéredve, összeszorított fogai közül sziszegte: azonnal vetesd el!!!
Rázta a fejét és esdeklõen nézett rá.
Erre az, ruháit magára kapva, feltépve a bejáratot köszönés nélkül, feldúltan távozott.
Azóta nem látta, hiába próbálta meg elérni minden lehetséges módon. Végsõ kétségbeesésében még a munkahelyén is,pedig az tabunak számított.
Figyelte a meztelen istennõt és egy röpke pillanatra azt kívánta, bárcsak õ állhatna ott a kagyló közepén haboktól és virágesõtõl körülölelve lapos hassal!!!
Merengését fõnöke szakította félbe tapssal és munkára ! felkiáltással.
Szállingózott befelé a báli vendégsereg.Hivalkodó, méregdrága toalettek, szmokingok tûntek elõ, mindenki igyekezett a legjobb formáját mutatni. Félig fedetlen keblek, meztelen vállak, lábak villantak elõ, a gazdagság illata vonta be az érkezõ párokat.
Elõször a tarkóját pillantotta meg a sokadalomban. Azt a puha, csillogó, rakoncátlan hajszálakkal körülvett testrészt, amit annyiszor cirógatott, simogatott, ha a kedves kimerülten elszenderedett.
Felkapott egy italos tálcát és körbekínálta, arra gondosan vigyázva, hogy õk észre ne vegyék. Egész közelrõl vehette õket szemügyre. G.-n pöttyös csokornyakkendõ ékeskedett, a nõn csípõig felhasított ezüstszínû estélyi, hozzáillõ ezüstpántos szandállal.
Kiosont a terembõl és az öltözõszekrényébõl kis mûanyag , fehér porral teli zacskót vett magához, majd visszatért az ünneplõ tömegbe.
Az emelvényen a zenekar lágy keringõt játszott, a vidám, nevetõ emberek súlyos brokátfüggönyök elõtt suhantak el tánclépésben.
Egyre többen szomjaztak meg, szinte folyt a pezsgõ.
Dia félédes rubinvöröset töltött két pohárba,és ügyelve hogy senki se lássa, hirtelen mozdulattal bõven szórt a tasak tartalmából a folyadékba.
Átvágott a sokaságon, és bár sokan nyúltak a teli poharak felé, õ épp elõttük állt meg és kínálta feléjük a a pezsgõt.
A férfi megsemmisítõ pillantást vetett rá, a nõ azonban rögtön lecsapott az italra. A férfi tétovázott, majd õ is is megadta magát és kissé félrehajló testtartásban lehajtotta a nedût.
Meg sem köszönve továbblejtettek.
Diára rátört a sírás és kirohant a mosdóba. Bezárkózott az utolsó toalettbe és artikulátlanul zokogott. Amikor kissé megnyugodott próbált tisztán gondolkodni.
Ekkor csikordult az ajtó. Fényes fekete lakkcipõt és ezüstpántos topánkát pillantott meg az alsó résen kipillantva.
Õk azok- gondolta rémülten. Rényire nyitva az apró doboz ajtaját, kikukucskált.
Õk ketten tépték egymást, vadul csókolózva.
A nõ kiszabadította apró körtemelleit vállpántos ruhájából, mire a férfi rátapadt. Nyalta, harapta a bimbókat, gyömöszölte a kebleket.Az a másik nõ türelmetlenül kicsatolta G.nadrágszíját, szabaddá téve ezzel ágaskodó péniszét. Mackó pillanat alatt felkapta és a mosdó szélére ültette az ezüstruhást.Szétfeszítette lábait, keményen és gyorsan beléhatolt.Zihált, folyt róla a verejték. A nõ minden lökésnél aprókat sikongatott, csatakos puncijához minduntalan hozzácsapódott a herezacskó.
Dia ekkor érezte meg a bugyiján átcsorgó nedvet.Magához nyúlt és elkezdte masszírozni hangtalanul csiklóját.A párról, mint akit megbûvöltek, képtelen volt levenni a szemét.Egyre hevesebben mozogtak ujjai, aztán már benn is volt mélyen hüvelyében. Kissé megroggyantotta lábát, hogy jobban hozzáférjen barlangjához. Olyan rövid idõ alatt élvezett el és olyan hatalmasat rándult méhe,hogy csiklója szinte felrobbant!!
A mosdónál is a csúcson jártak, egyszerre jajdultak fel kéjesen. A férfi még bökött párat majd kicsusszant a punciból.A másik nõ megigazította magát, elégedetten nézett körül, örült, amiért senki sem zavarta meg õket.
Elõresietett, a férfi még farkat s kezet mosott.Ekkor szólalt meg a mobiltelefon, amit Dia kapkodva próbált meg kinyomni, hasztalanul. G. felkapta a fejét, elindult a hang irányába és belökte az ajtót.
Két percig farkasszemet néztek egymással.Dia végül erõt vett magán és a férfi jobb kezét köldöke felé húzta.Az kicsit megpihent a domborodó hason, majd mint akit tüzes vas éget, elkapta onnan ujjait. Dühösen eldobta törölközõjét és a terem felé vette útját.
Dia mint aki álomból ébred, elõresétált. Körbenézett, tekintete a karcsú fafogason állt meg. A tükör elé húzta és kilépve bugyijából belekapaszkodott.Lába közt a vastag rúddal azt képzelte, a férfi dákója kényezteti. Vonaglott, ritmikusan és egyre görcsösebben szorította össze combjait. Rózsaszínû csiklója szinte elõreugrott, annyira megduzzadt.Minden vonaglás gyönyört okozott, végül nem bírta tovább. Végighullámzott testén a kéj ostorcsapása.
Mikor magához tért valamelyest, gyorsan helyére pakolta a szerszámot és remegõ lábakkal a bálozók közé vegyült.
Ott a zene elhallgatott, a párok csoportokba verõdbe tárgyaltak izgatottan valamirõl. Ahogy a félszavakból kivette rosszul lett egy férfi és egy nõ. Minden elõzmény nélkül a földre rogytak, szájukból hab tört elõ, alig kaptak levegõt.A mentõk elszállították õket, lehetetlen tudni mennyi esélyük van a felépülésre.
Dia megpördült a sarkán s kirohant a csillagos égboltú, hûvös éjszakába.A telihold fénye mutatta neki az utat, õ pedig csak futott, futott magányosan.
Fiú lesz-mormolja maga elé- fiú!!!
A bálterem üresen kongott, a megtépázott asztalokon kiömlött italok.
A táncparkett közepén fél pár ezüstszandál és gyûrött, tépett pöttyös nyakkendõ árválkodott.