Az álarcosbál

1 fejezet.
Álarcosbál volt benn a kastélyban. Mindenhol villogtak a fények, szólt a zene. Elin egyedül volt, csak kíváncsiságból jött el. Jelmezt is nagyon nehezen talált, végül barátnõje tanácsára velencei kurtizánnak öltözött. A reneszánsz idején a kurtizánok nagy befolyással bírtak, fõleg az egyik, akinek szépségét senki nem tudta felülmúlni hosszú évtizedig. Sylvia nemcsak gyönyörû, és minden szemnek kívánatos nõ volt, hanem intelligenciában messze felülmúlta társnõit.
Elin õt választotta, bár õ közel sem volt olyan szép és okos, de hízelgett magának a nagyon áttetszõ estélyiruhával.
A ruha mélyvörös volt, ragyogott a fényben. Elöl nagyon mély volt a kivágása s a sejtelmesen átlátszó mellrész sem bízott sokat a fantáziára.
Elin karcsú volt, törékeny és nagyon fiatal. Játék volt neki minden, a ma este is. Remélte, hogy valami merész történik ma vele, de egyelõre senki és semmi nem jelezte ezt.
Kiment a kertbe, ahol az óriási, formára nyírt bokrok adtak némi védelmet a hold erõs sugara ellen. Meleg este volt. Csillagos és világos.
A lány elsétált a kerti lak elõtt. A rózsák buja, erõs illata egy pillanatra megszédítette.

2. fejezet
Paulo morgott egyet, -Minek kell ide elmennem?
Szolgája szó nélkül a vállára terítette a jelmezt. Nem szólt, csak megértõen mosolygott. Még egy pillantás a tükörre. A tükörben egy borostás, magas férfi tekintett vissza, aki egy nevetséges jelmezben állt. A két lába, mint egy-egy pálcika meredeztek. -hm, megteszi - morogta Paulo. Majd a kabátjába burkolózva elindult az ajtó felé.
- Az álarca, uram... Hallatszott hátulról.
- Köszönöm Jean, így legalább nem fognak felismerni. Nevetséges, ahogy kinézek... Nem maradok sokáig, ne várjon meg. - közölte Paulo. Jean megkönnyebbült, hiszen gyorsan el akart aludni, mert tudta jól, hogy hogyan szoktak végzõdni a gazdája éjszakai tivornyái.

3. fejezet
Elin leült a padra és csak várt. Nem tudta, mire, de jólesett ülni merengve.
Egyszer csak azt érezte, hogy egy finom, mégis erõteljes kéz lassan végigsimít a tarkóján, végig a gerincoszlopán, majd egy másik kéz szinte durván megmarkolja a mellét.
- Ne forduljon meg!- hallatszott a határozott, mégis kedves hang.
A lány legyûrte kíváncsiságát, és nem mozdult. A kéz, amely a mellét fogta lassan vándorolni kezdett ruhája nyílásában. Mellbimbója megkeményedett, melle vibrálni kezdett. Elin érezte lába között a nedvességet, amely lassan átbizsergette a combjait.
A férfi szájával apró csókokat lehelt a nyakára, hátára, miközben a kezével szinte a csúcsig juttatta a lányt.
Elin érezte, ahogy a vékony ruha lecsúszik róla, s a holdfényben selymes bõre megcsillant.
-Kicsoda Ön? - kérdezte elhaló hangon.

3. fejezet
Kicsit fülledt az éjszaka. - Nem autóval megyek - biccentett a sofõrnek Paulo. - Azt hiszem kiszellõztetem a fejem, meg így késõbb érek a bálba - gondolta magában.
A sötétség már mindent beborított, a lámpa fényében a fák árnyai dülöngéltek, pedig szélcsend volt.
A kastély felõl ugatás hallatszott. - kutyák... utálom ezeket a sznob, magukat vadásznak mondó gazdagokat. Ezek a kutyák sem érnek annyit, mint egy jó vidéki házõrzõ. Azok örök hûséget esküdve halálukig családtagok voltak. De ezek... csak addig kellenek, amíg nem lesz új hobbijuk.
Ezen morfondírozva a kastélyhoz ért. Elmerengett magában - de gyorsan ideértem, még nem akarok bemenni.
A kastély falához lapult, játszva a gondolattal, hogy be sem fog menni. Beállt két bokor közé, melyek méltóságteljesen feküdtek el a kastély lábánál és elõvette a dohányos tárcáját. Halkan kinyitotta, majd rágyújtott egy cigarettára.
- hmmmm, - fújta ki elégedettséggel a füstöt. Majd igen gyorsan eldobta a bagót, rátaposott és csöndesen fordított egyet a lábával rajta. A két bokor között a padra leült valaki. A feje felett az ablakból kiszûrõdött a báli zene. Ez a felismerés egy kicsit összeszorította a torkát. - Lassan be kell mennem. Remélem, hogy nem ismerõs ült a padra, mert akkor magyarázkodhatok, hogy miért bujkálok.
Várt, csöndben, mint egy puma, aki lesi az áldozatát. Közben az idegen, aki a padra ült halk sóhajtásokkal éreztette, hogy Õ sem a bálba vágyik igazán. Ekkor Paulo hihetetlen halk járással a nõ mögé osont és a tarkójától a derekáig végigsimogatta egy határozott mozdulattal a gerincét. Miközben a másik kezével a nyakától a melléig simogatta a tenyerét. Mindez egy másodperc alatt, a nõ a felszólításra - Ne forduljon meg - meg sem mert moccanni. Paulo élvezte ezt az egész játékot. Közben arra gondolt, hogy ha balul sülne el a dolog, akkor az éj leple alatt simán kereket oldhat. De a nõ nem mozdult. Paulo úgy érezte, hogy élvezi is a nõ a kis játékot.

4. fejezet
- Kicsoda ön? Kérdezte Elin
- Nem fontos. Már régóta figyelem magát. Önnél ellenállhatatlanabb nõt még sosem láttam.
Elin a bóktól és a mellét simogató férfi kezétõl megszólalni sem tudott. Csak hagyta, had járja át a kéj a testét. A lába között már érezte, hogy nedvesedik, ezért nehezen, de megszólalt - No de kérem, mit képzel rólam? - bár maga sem gondolta komolyan, amit mondott, de az illem ezt kívánta. Hirtelen felvillant az agyában, hogy megfordul, bedönti a férfit a bokorba és legyen bárki az kielégíti magát rajta.
A kéz most egy kicsit erõsebben szorította a mellét Elinnek, mire felszisszent, de érezte a férfi ágaskodását a hátán, ami egyfajta õrületet okozott Elinnél.
Elin megfogta a férfi csuklóját, majd kihúzta a blúzából. Finoman, hogy a kifelé tartó kéz még mindig simogassa a mellét, majd a nyakát. Elin teljesen felizgult ettõl. egyik, majd másik lábát is átlendítette a padon, ami az abroncsok miatt nem volt egyszerû. Egy magas férfi állt elõtte. Elin ülve kis törpének érezte magát a férfi mellett. Nem volt ismerõs neki sehonnan, pedig nagy társadalmi életet él. Elin elmosolyodott, majd a férfi sliccét lehúzva arcát a férfi hasához nyomta, majd megszólalt: - Szóval letámadjuk a gyenge nõket, mi? - majd elmosolyodott. Miközben ezeket a szavakat mondta, már kint is volt a férfi nadrágjából a farka. Elin egy kicsit elõrehajolt, majd rálehet az ágaskodó szerszámra. Ettõl a férfi egy halkat nyögött. - No de kérem, én nem olyan vagyok - mosolyodott el Paulo, de amikor a nõ szájában érezte a férfiasságát, akkor már nem tudott másra gondolni. Elin nagyon finom volt.
Elint megdöbbentette saját merészsége. Egy ismeretlen férfi, aki legyûrte õt nyers erejével, nyers férfiasságával.
Már az illata, ez a mély és erõs pézsmaillat fejbe kólintotta. Úgy érezte, a szája tele van az ízzel, illattal és ez olyan bizsergést indított el benne, hogy a bugyija átnedvesedett.
A vágynak olyan fokára jutott, amit eddig nem ismert, s azt hitte, csak olcsó könyvekben létezik.
Mindene remegett, szinte olvadtak csontjai, miközben nyelvével finoman végignyalta a férfi péniszét, aztán körülötte a selymes kis golyóit. Hallotta a férfi nyögését, erõteljes zihálását, de nem tudta abbahagyni.
Az ismeretlen keze lehúzta a harisnyáját és a combjának belsõ selymét simogatta. Elin a sikítás szélén állt. Már nem tudta, hogy mit is kar. Talán azt, hogy a férfi ne izgassa tovább, csak teperje le, szakítsa el jelmezét és vadul tegye magáévá, vagy csak simogassa végtelenségig.
A férfi ujja lassan belehatolt és olyan apró rezgéseket okozott, hogy a lány már nem is tudott semmire koncentrálni, csak arra, hogy repülni szeretne.
Paulo tisztában volt azzal, hogy nem veszhet el egyetlen értékes perc sem, hiszen kívánatosabb nõ alig akadt eddig útjába. Úgy érezte, hogy annyira kemény már a farka, hogy szinte szétrobban, de még nem akarta magára húzni a lányt. Csak nézte meleg tekintetét, apró, finom ívû száját, amiben nem rég még a farka volt, s csak az járt az eszében, hogy hosszú, hosszú ideig élvezni akarja még ezt a nõt. Nagyon és végtelenül hosszú ideig. A vágy hulláma újra elöntötte a testét, és minden ízében remegve azt érezte, nem lehet még vége. A lány finoman nyögdécselt, a karjaiban úgy olvadt el, mint egy viaszbábú teljesen átadva magát a gyönyörnek. Ennél szebb látványban már régen volt része.
Paulo a derekánál fogva felkapta elint és a falhoz taszította. A heves csókolózás, hangos nyögdécselésekbe torkollott, mintha csak õk lennének a világon. Nem zavarta õket a szabad ég és, hogy egy fal választja el õket több száz embertõl. Paulo ujjai iszonyatos sebességgel mozogtak Elin puncijába, hol körkörösen, hol ki-be húzogatva. Közben Elin a markában fogta Paulo férfiasságát, néha a bõrt húzogatva.

5. fejezet
Ahogy halknak nem mondhatóan nyögdécseltek minden figyelmüket egymásnak szentelve Paulo ismét forró leheletet érzett a kõ kemény farkán. Hirtelen nem tudta hová tenni a dolgokat, hiszen Elinnel csókolózott. Hirtelen átfutott az agyában, hogy valamelyik vadászkutya kapott ihletet látván õket. Beleborzongott a gondolatba is. Félve lenézett, de egy szmokingos férfit látott, ahogy a hihetetlenül hosszú nyelvével már csak egy centire volt a farkától. Hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Próbált elugrani, de Elin annyira szorosan markolta a farkát, hogy úgy érezte kiszakad a helyérõl, amikor egy lépést hátra szökellt.
- Hé, hé - háborodott fel Paulo - de a szava is elakadt, amikor észrevette, hogy egy férfi ruhába öltözött nõ térdeld mellette.
Elin csak most ocsúdott fel a mámorból, hangosan nevetett, majd a szája elé tette a kezét, nehogy meghallja más és vigyorogva Paulo felé fordult.
- Õ Éva... - és úgy mosolygott, hogy alig bírta tovább mondani. - Nem számítottam rá, hogy itt találkozunk.
Éva egy mosollyal nyugtázta a felismerést és a szájába vette a még mindig döbbent Paulo ernyedt farkát.
Elin elkezdte közben csókolgatni Paulo nyakát. Paulo földöntúli örömöket érzett. Még sosem volt része két nõvel.
Hirtelen nem is tudta, hogy mit csináljon, az agya nem fogott, csak az élvezet cikázta át a testét. Minden porcikáját átadta az élvezetnek.
Paulo elkezdte csókolgatni Elin nyakát, majd lassan haladva mente lefelé. Hihetetlen pózt alkotva Elin az ég felé nézett, de csukott szeme miatt nem látta, hogy annyi csillag volt az égen, mint még soha. De ha látta volna... kit érdekel ilyenkor? Így még sosem csókolták a testét. ez már nem csókolgatás volt, hanem nyalogatás. Éva még mindig Paulo farkán csüngött, bár, ahogy haladt lefelé Elinen, úgy a fara egyre hátrébb került, de Éva nem hagyta magát, ahogy térdelt elõtte, szinte már fizikailag lehetetlen pózban dõlt a teste Paulora. Ha valaki látta volna, biztosan nyugtázhatta volna, hogy ez valami furcsa szobor komplexum.
Paulo letérdelt, közben Éva egy halk cuppanással nyugtázta, hogy nem tud tovább ebben a furcsa pózban lenni. Nagyon nem zavartatta magát, elkezdte csókolni vadul az akkor már mellé térdelt Paulot.
Még sosem érezte Paulo, hogy valaki ilyen mélyen le tudja dugni a nyelvét. Majdnem a manduláját nyalogatta Éva a hevességében. Közben elkezdte simogatni Paulo kemény farkát, a másik kezével pedig Elin csiklóját masszírozta.

6. fejezet
Paulo felocsúdva a csók nyújtotta sokkból alányúlt Éva alá egy kicsit rossz érzése volt, amikor a szmoking nadrágot gombolta, de a mögötte rejlõ forróság elfeledtette vele minden zavarát.
A másik kezével Elin punciját tapogatta. odanézni nem tudott, hiszen Éva már a nyelvét szívogatta, így egy centire sem tudta elfordítani a fejét. - nem értem, mi van itt? - akkor döbbent rá, hogy azért nem találja Elin punciját, mert Éva keze teljesen eltakarja a simogatásával. Paulo Elin formás fenekét kezdte fogdosni. Iszonyatos erõvel markolászta, de Elin hõsiesen, csöndben tûrte. Tudta, hogy ezt végig kell csinálni! Nem is gondolt másra, csak a gyönyörre, amit átélt.
Közben Paulo ujjai már az Elin popsijában mozogtak, néha érezte a szomszédos kéj barlangban motoszkáló Éva ujjait.
Paulo kihasználva Éva levegõhöz vételét kihúzta Elin popsijából az ujját és hanyatt feküdt. Nem érdekelte, hogy minden csupa homok, föld, kosz. Kit érdekel az ilyenkor?
- Gyere, ülj az arcomra - lihegte Paulo Évának. Csöndes mosollyal vetette át az egyik lábát Paulo feje felett, de olyan ügyességgel, hogy a nadrágjának egyik szárát le is vette. Már rajta is ült Paulo arcán, aki hirtelen csak annyit érzett, hogy nem kap levegõt, annyira szorította Éva a punciját az arcához.
Egy picit szétfeszítve a combjait levegõ után kapkodott, de Éva kihasználva a férfi esetlenségét ismét rányomta magát Paulo arcára. Érezte, hogy az orra a csiklóját izgatta, ami nagyon bejött nki. Szinte csöpögött a puncija. A tudat, hogy ez a férfi szájába folyik még jobban izgatta.
Közben Elin, mint aki egy szál virágot akar leszakítani leguggolt melléjük és nagyon finoman simogatni kezdte Paulo férfiasságát. Éva megszánva a férfit leszállt az arcáról és lovagló pózban még fölötte tartotta az alfelét. Az lámpák fényében látta Éva, hogy a férfi feje csillog a nedvességtõl, majd elégedettségét nyugtázva hihetetlen gyorsasággal megfordult Paulo feje fölött. PAulo csak csodálkozva nézte, hogy miként tud ez a nõ ilyen figurákat. A természetnek teljesen ellentmond minden mozdulata. De nem volt több ideje ezen töprengeni, csak ennyit hallott: - Kérem a nyelved, nyújtsd ki. - Paulo önkéntelenül engedelmeskedett és mint egy sivatagi hajótörött, aki a víz után kuncsorog úgy nyújtotta ki a nyelvét. Éva egy határozott mozdulattal beleült a nyelvébe és kéjesen ringatta a csípõjét. Az élvezet határán, nyögdécselve Elin felé fordult és suttogva ennyit tudott kinyögni: - Kérlek, foglalj helyet.
elin elmosolyodott, majd az abroncsait összetörve rácsúszott Paulo farkára. Nagyon kemény volt Paulo farka. Elin érezte, hogy a testében szétárad a gyönyör. Éva átfonta Elin nyakát, így egy háromszöget alkotva. Éva egy kicsit elõrébb csúszott, majd homorított, és ellentmondást nem tûrõen felszúrta magát a popsijával Paulo nyelvére. Paulo, bár még ilyet nem csinált nagyon élvezte. Kezével átölelte hátulról Évát és magára húzta. Közben a csiklóját izgatta.
Egyszerre élveztek el mind a hárman. Éva rángatózott és halk makogással nyugtázta a dicsõülést. Éva már nem volt ilyen csöndes, egy hatalmas ordítás kíséretében élvezett el. Paulo olyat érzett, mint még soha. Az állán folyt végig valami, megnyalta. Édes, sós ízt érzett. Évából folyt a nedû, miközben ezen járt az agya a teste megfeszült és a két nõ hangjának a hallatán elvesztette a kontrollját és hatalmasat élvezett Elinbe.


Vége