Tetoválás a mellkakson
Aznap megint nagyon elfáradtam a munkában. Félállásban vidéken dolgozom, heti 2 napot töltök egy kisvárosban, szállodai szobában aludni. Ahogy közeleg az este, mindig felébred bennem a vágy, hogy lazuljak kicsit. Akkor is így volt. Lementem a közeli bárba, ahol még javában folyt az élet, kértem egy gintonikot. Nem volt ott egyetlen ismerősöm sem. A telefonomba mélyedtem, akárki láthatta, hogy magányos vagyok. Nem kellett sokáig várnom, hogy valaki ezt észre vegye és felkínálja a társaságát. Meghívhatlak még egy körre? Felnéztem. Egy szőke, széles vállú, magas fiú állt az asztalomnál, mosolyogva nézett rám. Üsse kő, legyen… ilyen cuki sráccal bármikor szívesen koktélozok. És valóban, kellemes beszélgetésbe kezdtünk. Megtudtam például, hogy Olaszországban szakácsként dolgozik, most csak néhány napot tölt itthon, még olyan témákba is belebonyolódott, hogy miért nem sikerülnek hosszabb távon a kapcsolatai... Aztán egyszer csak kivette a kezemből a poharat, az asztalra rakta. Nagykomolyan azt mondta, hazakísér. Ennek se álltam ellen. A szálloda elé érve búcsúzkodásra került a sor, ám mielőtt kimondtuk volna a viszlátot, hirtelen hozzám simult, s én éreztem testének idomait, a megfeszülő izmokat, a bőr forróságát. Megcsókolt. Illatos, meleg szája volt, puha nyelve finoman fonta körbe az enyémet. Átvettem a kezdeményezést: gyere fel hozzám, kértem. Nem válaszolt, csak belém karolt és húzott a bejárati ajtó felé, így mentünk a liftig, megrészegülve a másik testének ígéretétől, szinte vakon és süketen, attól a perctől megszűnt számunkra a külvilág. A liftben vadul csókolóztunk, haraptuk egymás ajkait.
A szobaajtót szinte bevágtuk. Nem kellett egymásról érzékin lefejteni a ruhadarabokat, mert dobáltuk le magunkról, amilyen gyorsan csak bírtuk. Elemi vágy tört fel belőlünk. Aztán az ágyra lökött, én puhán a hátamra estem, széttártam a combjaim, a pinám kinyílt, hívogatón. Akkor láttam csak, amit addig a csípőmhöz dörzsölve már éreztem, hogy milyen gyönyörű, hatalmas farka van, s hogy kőkeményen meredezik az ég felé. De nem sokáig csodálhattam, mert már belém is tolta, egyetlen, erős mozdulattal tövig nyomta. Felnyögtem, majd ahogy mozogni kezdett bennem, kiszakadt belőlem az első gyönyörsikoly, aztán a többi is, egyre hangosabban. Ritmusosan dolgozott bennem, minden egyes lökésnél éreztem, hogy a méhszájamig hatol. Kezdtem eszemet veszteni. Majd jött az ő hatalmas ordítása, s ahogy belém spriccelt, abban a pillanatban én is elaléltam a gyönyörtől. Az ondó szétáradását megérezve képtelen vagyok az orgazmusomat visszatartani… De alig volt idő megpihenni, jött a második hullám, a vágy második támadása. Megfordultam, úgy feküdtem rá, hogy a lábam az ő fejénél legyen. A számba vettem a farkát, a pinám az ő szája fölé került. Elkezdett alaposan kinyalni, nyelvével izgatta, majd fogaival harapdálta a csiklómat, ami így egyre nagyobbra duzzadt. Én meg nyalogattam a farkát, a tövétől haladva a felfelé, majd csókolgatni kezdtem a makkját, aztán bekaptam az egész, varázslatos húsdarabot, mint aki éhesen fel akarja falni, megenni, mindörökké magáévá tenni, nyeldekeltem, szinte megfulladtam, ő meg csak nyomta egyre mélyebbre, a torkomig. Aztán újra a makkot nyaltam, majd újra tövig bekaptam, ezt ismételgettem egészen addig, míg nem éreztem, hogy újra spriccel és ordítás szakad fel a tüdejéből. Az ondó szétáradt a számban, folyt le a torkomon. Most én is spricceltem már, annyira felizgatott a kölcsönös gyönyör. Imádom a gyönyörű a farkad, őrülten jó veled szeretkezni, súgtam a fülébe.
Miközben megpihentünk, megkérdeztem tőle, hány éves. Huszonnégy, mondta. Oh… hát akkor éppen feleannyi, mint én. Őszintén szólva ez egyikünket sem zavarta, hiszen sikerült a test palackba zárt csodáját kiszabadítani. No és mi van a mellkasodra tetoválva, kérdeztem, látom, hogy egy szöveg, de a félhomályban nem tudom kiolvasni. ANYA, ennyit mondott és elérzékenyült. Elkerekedett a szemem, nem jutottam szóhoz. Sok mindent megértettem rögtön, de nem akartam ezt verbálisan kifejezni, hanem meghatódva megöleltem újra. S akkor neki megint elkezdett meredezni a farka, éreztem, ahogy az oldalamat verdesi. Állj négykézlábra, kérte, hadd basszalak meg hátulról is. Bármit tehetsz velem, Édes, mondtam neki hálásan, ekkor már szeretettel is eltelve. S akkor lett még egy állatias gyönyörrel telített menetünk. Én már minden mozdulattól üvöltöttem, alig bírtam a kéjt elviselni, egy bizonyos ponton kértem a fiút, hagyja abba, nekem ez így túl jó… De nem hagyta, tovább mozgott bennem, ki és be, ütemesen, kérlelhetetlenül, s jó, hogy így tett, mert a végén egy még nagyobb csodához érkeztünk, amit kimondani aligha lehetett volna, együtt üvöltöttük bele az éjszakába.
No igen, csak véletlenül futottunk össze, soha többé nem látjuk egymást, nem tervezzük… Mégsem felszínes kaland volt ez, hanem valami nagyon mély, sorsszerű találkozás. A magára maradt, árva fiú, akinek a simogatás hiányzik, és a magára maradt, érett nő, aki tudja, mi a szeretet, adni akar belőle, szerelembe fordítva át. De az, ami egy ilyen elementáris ölelésben megtörténik, ebben a világban talán fel se fogható, értelme talán csak abban a másik, túlnani világban van, ahol az érzékiség nem bűn, nem kiszolgáltatottság, hanem valami egészen más, valami, ami az igazságot mutatja meg nekünk.