Talán...

Mivel sokan megírtátok, hogy tetszett a bemutatkozásom, és szívesen olvasnátok többet, rittyentettem egy vázlatos kis betekintőt a fantáziavilágomba. Fogadjátok szeretettel, sokat masztiztam, mire megírtam. Íme.

A szokottnál korábban arra jössz haza, hogy farkasszemet nézel az éhesen tátogó, lucskos kis kelyhecskémmel, ahogy anyaszült meztelenül, a pocimon fekve masztizok, szaggatottan zihálva, nyávogva, mint egy kiscica, az elélvezés határán, apró melleim a tenyerembe szorítva, a két pici tappim a levegőben spiccbe rándulva, a kedvenc rezgőkémhez halk sikkantásokkal hozzá-hozzáérintve a duzzadtan lüktető gombocskámat, ahogy mit sem sejtve próbálom minél jobban kinyújtani azt a semmihez sem hasonlítható érzést, mielőtt átszakad a gát, és a múltba vész az élvezet.

Nem ebben egyeztünk meg, amikor a csiklóm felé tetováltattuk a monogramod. Abban egyeztünk meg, hogy nélküled gondolni se fogok arra, hogy kényeztessem magam, nemhogy az orgazmus szélén találsz rám. Abban is megegyeztünk, hogy ha nem fogadok szót, annak következményei lesznek. Majd most meglátjuk, hogy viselem őket.

A hajamnál fogva rángatsz át a fürdőbe. Sokkal nagyobb és erősebb vagy nálam, úgy dobsz be a kádba, mint rongybabát. Rémülten kérlellek, hogy ne bánts, de rámmordulsz, hogy újra meg kell jelölj, mert egy mocskos, hazug kis ribanc vagyok. Pillangóülésbe parancsolsz, és levizeled a hitvány picsámat, hogy biztosan megértsem, mi a véleményed, majd rámengeded a hidegzuhanyt, és otthagysz lehűlni.

Mozdulni se merek, még mindig ott pityergek, amikor értem jössz. Visszarángatsz az ágyhoz, az öledbe fektetsz, és addig paskolod a popsim, amíg csak úgy tocsognak a nedveim, ahogy a puncim éhesen tátog, faszért esdekelve. Majd csipeszt teszel a bimbóimra, a farkadra húzol, és addig kefélsz, amíg pillanatokra leszek az orgazmustól, amitől lyukat váltva megfosztasz, és a fájdalmas sikkantásaimra fittyet hányva tengernyi ondóval teríted be a beleimet.

Kizavarsz úgy ahogy vagyok, még mindig felaljzva, a bimbóimba harapó csipeszekkel díszítve, csupaszon ajtót nyitni a pizzafutárnak, akinek fel kell ajánlanom, hogy fizetségül ott helyben szétteszem neki a lábam és meghághat, mint egy ócska kurvát. Egy hónapig az az egyetlen reményem a kielégülésre, hogy ott és akkor elélvezek a farkán. Ezt is el kell mondanom neki.

Nem tudom, hogy érintkezésmentes szállítást kértél, csak arra leszek figyelmes, amíg erőt gyűjtve simogatom magam, hogy már távolodnak a léptei, ahogy siet vissza a kocsijához. Feltépem az ajtót és kétségbeesve szaladok utána a lépcsőházba, mezítláb tipegve a jéghideg kövön, de nem merek utánaeredni a lépcsőn, csak állok ott dideregve. Megsemmisülten beslisszolok a pizzával, mielőtt eszedbe jutna megint kizárni a lakásból.

Még mindig böjtöltetsz, amikor áthívod egy barátnődet és aláfektetsz, hogy játszadozzon a remegő kis puncikámmal, miközben kutyapózban keféled. Végig engem néz közben, hogy lássam a szemeiben a kéjt, amitől engem megfosztottál. Aztán kielégülten cikiztek, amiért én ezt még hetekig nem élhetem át.

Addig nyafogok, hogy kapok egy esélyt. Bekened a csiklómat olyan érzéstelenítő krémmel, amit a tetoválók használnak, és nevetve nézitek, ahogy egyre kétségbeesettebben próbálok kifacsarni belőle valami sápatag kis orgazmust, amíg teljesen el nem zsibbad. Én nem találom ezt olyan viccesnek, de megtanulom a leckét.

Egyik nap aztán a púderrózsaszín kis egyberucimat kell felvennem, amibe alulról kell belebújni. Lent olyan, mint egy forrónaci, fent, mint egy csőtop. Nem vehetek alá semmit, csak egy üveg popsidugót. Elviszel egy body shopba, ahol megértem, miért ezt a ruhát adtad rám. Kénytelen vagyok anyaszült meztelenre vetkőzni, mint egy hülye kis cafka, mert a puncimba kapok ékszert. Már amikor felfekszem, látom, hogy dudorodik a piercer nadrágja.

Megkér, hogy húzzam fel a lábaim a popsimhoz, és érintsem össze a talpaimat, úgyhogy a szandim is leveszed rólam, majd kitárulkozok neki, és munkához látunk. Mostmár nincs kétségem, észrevette-e a plugot, mert azt használja támasztéknak a hüvelykujjával, miközben a szemérmem elétárt romjain matat, felmérve, mivel fog dolgozni.

Rettenetesen felizgat ez a megalázó helyzet, és ebben a pózban ez elég hamar nyílt titokká válik, ahogy mindkettőtök forró lehelletét a nunimon érzem, miközben a sorsomról diskuráltok, mintha ott se lennék. Közben az ujjaitok szabadon táncolnak az altestemen. Néha megcsusszan valaki a nedveimen, és véletlenül a csiklómhoz ér, vagy belémhatol egy-egy ujjperc.

Amikor meghallom, mit fogtok művelni velem, majdnem elájulok, dehát mit tehetnék? Még ha innen ki is tudok menekülni, pucéron rohangáljak az utcán, a bokámon csorgó nedveimmel, bedugaszolt popóval? 3-3 karikát szúratsz a nagyajkaimba, majd ott helyben lakattal fogod össze őket, hogy soha többé ne kaphassak faszt az engedélyed nélkül. A saját érdekemben, mert úgyse tudnám türtőztetni magam. Nem hiszem el, hogy ez történik velem, csak várom, hogy felébredjek.

A piercernek is megvan a maga fétise, neki egy másik testrészemen jár az esze, mióta bejöttünk. Fizetségül vulvát kell formáljak a bársonyos pici tappancsaimmal, és kényeztetnem kell velük a dorongját, amíg görcsbe rándulnak az izmok a pocimon. Majd az apró lábujjacskáimra engedi a magját, és hagyjátok, hadd tapicskoljak benne, mert egy darabig úgyis ez lesz a legközelebbi találkozásom egy orgazmussal. Végül, miután megbeszéltétek az utókezeléseket, tisztára nyalja mindkét lábim.

Amikor letelik az egy hónap, végre elélvezhetek! Azt mondod, igazi kis szertartást kapok, de előbb elviszel egy étterembe, ahol távirányítású csiklóvibrátorral, lassan ingerelsz, amíg annyira felhúzol, hogy már nem bírok értelmes szavakat formálni. Otthon aztán kibújtatsz a ruháimból, leveszed a lakatot, és állva kötözöl ki, szétterpesztve, háttal a falnak, majd hagysz még szenvedni, amíg átérnek a haverjaid. És a közös barátaink. És idegenek a kedvenc bárodból. A fél várost meghívtad, mint valami keresztelőre, te rohadék.

Sosem éreztem ennyire meztelennek magam. Itt ez a rengeteg ember, ismerősök, idegenek, és én itt vagyok kiterítve, teljesen védtelenül, kiéheztetve. Minden apró, intim részletem eléjük tárul, a tappimon villogó rózsaszín körömlakktól a jobb mellbimbóm felett lévő anyajegyig, amit úgy utálok.

De már semmi nem érdekel, csak az, hogy akár előttük is, de elélvezhessek végre. Könnyezve fogadom be, ahogy felfalnak a szemükkel, tapogatnak, csipkednek, megjegyzéseket tesznek a pici almácskáimra, a hatalmasra duzzadt bimbóimra, a felékszerezett, lucskos picsámra, az elfolyt sminkemre. Gyerekkori barátaim pontozzák röhögve a csupasz testemet, és elismerően veregetik a vállad. Annyira be vagyok indulva, hogy ütemesen össze-összerándul a vaginám, mintha egy fasz járna benne.

Nem tisztelsz meg azzal, hogy a testembe fogadhatlak. A kedvenc dildómat használod. Lassan, nagyon lassan dugod belém ütközésig, húzod ki, dugod be, húzod ki, én meg csak elnyújtva vinnyogok, amíg kifogy a levegő a tüdőmből, aztán levegővétel közben is, mint egy rosszul hangolt hegedű, amin húzgálják a vonót. Tudod, hogy ez csak arra jó, hogy kínozz vele, és a közönségünknek ez nagyon tetszik. Nem nehéz észrevenni, mert már többen a farkukat verik az előadásra.

Majd a csiklómat is simogatni kezded, gyengéden, lassan, hogy lépcsőfokonként menjek a mennybe. Amikor egy örökkévalóság után végre a kapuhoz érek, már rettegek, hogy elvisz egy szívroham. Aztán... ó istenem... aztán...

...abbahagyod. Kihúzod a dildót és a sarokba hajítod.

Nem értem. Egy hosszú pillanatig csak nézlek bambán, nem fogom fel, mi történik. Majd az emberek röhögni kezdenek rajtam, füttyögnek, szurkolnak, ahogy teljesen kifordulok magamból, tébolyultan üvöltök, zokogok, rimánkodok, sikoltozok, miközben a kötelékeimben vergődve próbálok a levegőn lovagolni, de semmi és senki nem segít rajtam.

Aztán megértem. Ez az igazi büntetésem. Hogy most sem mehetek el. Talán soha többé. Talán mégis. Majd. Egyszer. Talán. Még távolról érzem, ahogy az első pár vendég ondója melegen loccsan a bőrömön, mielőtt elájulok.