Nyugdíjasok és a szex
Ebéd utáni kávémért egy Lehel téri presszóba ültem be gyanútlanul. A helyi törzsközönség - 70 körüli bácsikák - már parázs vitát folytattak a házas élet szépségeiről és nehézségeiről: a NŐKRŐL. Volt aki többször vált, volt aki túl későn, volt aki soha. Legutóbbi férfiú váltig állította, hogy csak egy kedves nővel lehet kibírni hosszú éveket, ők már 30 éve házasok. Minden szuper, szex sajnos ugyan már nincs (az amúgy teljes és tökéletes ellátásán kívül), pedig ő még nagyon szeretné, de hát ebben a korban már nem tud nőt felszedni. Erre jött a jó tanács: 25e Ft-ért már simán lehet nőt kapni, ugyan a tippadó macsó matuzsálem nem a személyes tapasztalatára hivatkozott, ő ezt természetesen csak az egyik barátjától hallotta. Erre az egyik 80 feletti bácsi - akit csak a fal tartott - , majd leszédült meglepetésében: micsoda, ő eddig 10e Ft-ról tudott! Hangosan kikacagták a többiek, ugyan már, ennyiért max. kézimunkát kapsz - és nyomatékosan még el is játszották hevesen két kézzel a dugattyúzást az asztal fölött az egész presszó törzsközönségének hatalmas derültségére.
Ebbe az ámuldozó, röhögő, nőre/szexre/baszásra vágyakozó férfias beszélgetésbe rondított bele hirtelen a telefoncsörgés. Házas emberünk egyből fel is vette a telefonját: "Igen édesem, csak a fiúkkal beszélgetünk a presszóban, de mindjárt megyek haza ebédelni. Mit vigyek még a piacról?"
