Negyvenes nõk dícsérete...
Nem szeretem azokat a történeteket, ahol családon belüli szexrõl számolnak be az írók. Nem szeretem, mert nem hiszem, s ha hinném is azt gondolnám, hogy annyira nem szegény az eklézsia, hogy testvérrel, anyukával, apukával kelljen szeretkezni... Mert sok nõ van, aki szereti a szexet, szereti a gyengédséget...
Életem elsõ szerelmes érzését 15 éves korban éltem át. Nyolcadikos voltam, amikor (legyen mondjuk) Ágiba halálosan beleszerelmesedtem. Persze akkor még a kézfogás, az érintés elképzelhetetlen volt... Még akkor sem, ha nyolcadik után nyáron egy úttörõ táborban voltunk 2 hétig. Csak beszélgettünk, de más nem volt... Mindketten szerelmesnek éreztük magunkat... De akkor még nem lehetett többet. Aztán más gimnáziumba kerültünk, s teltek múltak az évek, s halványodott az érzés, de a szépsége a dolognak megmaradt...
Majdnem 30 évvel késõbb összefutottunk Ágival. egy közös barát \"mutatott be\" bennünket egymásnak. Persze emlékeztünk. S az emlékek feltolultak. S megbeszéltük, hogy a hívatalos találkozó után egy kávé mellett folytatjuk a régi emlékek felelevenítését. S a kávézásból egy meghívás lett, Ági ragaszkodott hozzá, hogy látogassam meg otthon. Abban maradtunk, hogy felszaladok hozzá, s kimegyünk Szentendrére egy kicsit sétálni. Ki is mentem hozzá, s felszaladtam egy teára... Jót beszélgettünk, s egyszer csak Ági kézenfogott és átvezetett a másik szobába. Ott egy vetett ágy várt. S a hajdani gyermeki vágyakozás átcsapott a szexuális vágyba. A gyermeki várakozásból tett lett. Ágybabújtunk. Mindketten 45 körül jártunk, sokat tudtunk már a szenvedélyes szexrõl. S Ági csodás alakkal megáldott szemrevaló asszony volt. Telt keblek, húsos punci. Gondolhatjátok, hogy nem kellett sokat várnom a harckészségre. s Ági nem volt szégyenlõs... Ezért is jók a negyvenesek. tudják mit akarnak, s hogyan akarják. tudják,hova kell összpontosítani, hogy maximálisan jó legyen nekik...
Beteljesítettük a 30 évvel korábbi ki nem mondott vágyakat... Azóta is dícsérem a negyvenes nõket...
