A buszon
Meleg, már-már nyári éjszaka volt, az érettségi bankettről mentem hazafelé. A szokásos, bulizókkal teli éjszakai járat volt, tömve, mint egy szardíniás doboz. Nyomorogtunk, tapostuk egymást. A szerencséseknek jutott ülőhely. Nekem nem. Ahogy tolt a tömeg, csak arra tudtam vigyázni, hogy a csípőm (értsd: a farkam) ne az előttem ülő lány vállához érjen. Aztán meglöktek. Ő felnézett. Mandula szemek, hosszú haj, gyönyörű mosoly. Majd egy hosszú pillantás. Oda. Addig is látszottak a méreteim a nadrágomon át (nem tehetek róla,adottság), de innentől már tényleg kezdtem feltűnő lenni. Ő pedig finoman nekidőlt a vállával. Épp csak hozzáért, de nem lehetett véletlen. Aztán odaigazította a haját. Már nem tartottam a távolságot. Ő finoman végigsimított a haján. Is... A következő megàllónàl felállt, de a busz nyilván nagyot zöttyent, és a melleivel is hozzám ért. Hosszan. Csak annyit mondtam neki: Gyere! Megfogtam a kezét és leszálltunk. Őrült smárolásba kezdtünk. Nyelvcsata, vadul száguldozó kezek. Az ő kezei a főleg a sliccemen. Nem boldogult.
-Ha előveszed leszopom- lehelte a számba.
Berántottam egy bokor mögé, lenyomtam a térdére. A farkam úgy pattant elő, mint egy rakéta. Komolyan gondolta, mert azonnal a szájában volt. Nagyon mélyen, és csak szívta és nyelte. Fél perc alatt elélveztem. Nyelt mindent. Utána lágyan nyalta még egy kicsit.
Mennem kell, a pasim vár. Tudja, hogy ezzel a busszal jövök, mondta, és eltűnt. Soha többet nem láttam.
