Egy szerelmi kaland három éjszakája, avagy szex túl az ötvenen – ezúttal nõi szemmel Második, befejezõ rész

Egy szerelmi kaland három éjszakája, avagy szex túl az ötvenen – ezúttal nõi szemmel
Második, befejezõ rész

5. Eddig soha át nem élt örömök és gyönyörök három csodálatos éjszakája

Mi sem természetesebb, hogy szorosan egymásba csimpaszkodva, szájainkat szorosan egymáséra ta¬pasztva léptünk ki a kisvendéglõbõl. A nyolcadik emeletig végigcsókolództuk a liftutat is.
Vééégre! Megérkeztünk!
- Gyere, édes kis Ferikém - mondtam - most mindenekelõtt megmutatom neked a lakásomat. Itt, az elõszobából nyílik majdnem minden, a háló kivételével, ugyanis az a nappaliból nyílik. A lakásbejá¬rattal szemben látod az ebédlõt, ami egyben konyha is. Bal kezed felõl van a nappali, jobb kezed felõl pedig a dolgozószobám, a vécé, legkívül pedig a mosdó. Csak azért nem mondom, hogy vesd le a kabátodat, mert mindjárt együtt fogjuk vetkõztetni egymást...te..te...kis édes...!
Ekkor végigvezettem Ferit a lakáson, végül a hálószobában kötöttünk ki, ahol a kényelmes francia¬ágy várt már minket, egyenlõre azonban elõkészítetlenül, hiszen abszolúte nem számítottam rá, hogy már ma éjjel együtt leszünk. Leültünk hát az ágyra, és vad csókolódzásba kezdtünk. Közben Feri keze puncimon kalandozott, én pedig kigomboltam sliccét, és szorosan marokra fogtam lilává duzzadt faszkóját. Ám ekkor hirtelen felpattantam ültömbõl, kézen fogtam Ferit, és kivezetem a mosdóba, ahol - még mindket¬ten felöltözve - neki fésût nyomtam a kezébe, én pedig, mint máskor is oléy sokszor, mintha csak vala¬hová készülnék, kisminkeltem magamat, számra rúzst, arcomra pedig tettem kedvenc parfümömbõl. Feri pedig ezalatt ugyanolyan maszti-készülõdésbe kezdett, mintha csak odahaza csi¬nálná egymaga. Nekem nem kellett sok, hogy alulról teljesen meztelenné váljak, mivel harisnyámat és bugyi¬mat már a vendéglõi mosdóban levettem. Mikor már alulról mindketten levetõztünk, pontosab¬ban, levet¬kõztettük egymást, rövid ideig gyönyörködtünk egymásban: én Feri csodálatos, hatalmasra nõtt faszkójában, õ pedig bozontos, szõrös, csupa lucsok punámban. Még bele is túrt szõrzetembe, méghozzá a legnagyobb élvezettel, kéjjel.
- Tetszik? - mosolyogtam rá.
- Jaj, ilyeneket kérdezni. Hát persze, hogy tetszik, méghozzá nagyon. De most fordulj már meg egy kicsit, édes - suttogta - szeretnék egy cseppet a seggedben is gyönyörködni.
Megfordultam, felhúztam kabátomat, hogy fenekem láthatóvá váljon Feri számára, és feléje pucsítottam. Jóformán kettõig sem számoltunk, faszinkóját tövig mélyesztette seggembe. Nem sokon múlott, hogy azonnal el ne élvezzek, sõt, riszáltam is néhányat, de ekkor hirtelen elhúztam magamat:
- Ne...szerelmem...mert idõ elõtt elélvezünk...hiszen tudod, én...popsival is tudok...élvezni - suttog¬tam - ez is csodálatosan szép, imádom a popószexet is, de elõször inkább masztizzunk...! Különben sem vagyok még alulról megmosakodva. Pedig igazán, annyira imádom, amikor a drága kicsi kemény dákód a seggemben van...!
Ekkor ismét kézen fogtam Ferit, s végre, bementünk a hálószobába, ahol elõször is kinyitottam a szekrényajtót, leültem az ágy szélére szemben a tükörrel, lábamat kissé kiemelve a cipõmbõl, megiga¬zí¬tottam bokaláncomat, majd játékosan megpaskoltam térdemet:
- Csüccs, ide az ölembe, édeském...! É...hé.hérezni akarom a combjaimon gyönyörû, meztelen pop¬si¬dat, te drága...! Most pedig lovagoltatni foglak a combomon... Jó...?
Odaült, s igyekezett minél kényelmesebben elhelyezkedni. Hatvanöt kilója ellenére egyáltalán nem volt nehéz. Én ekkor lábamat már teljesen kiemeltem a cipõbõl, s lábujjaimra támaszkodva sarkaimat kissé fölemeltem. Elõttem Feri totálisan kéjbe borult arca lebeg, aki ugyan alaposan fel volt izgulva, ám szemlátomást még mindig lehetett némi gátlása azt illetõen, hogy nagyon nehéz lehet nekem.
- Kényelmesen ülsz-e, édes kicsi mókuskám? - kérdeztem suttogva, közben finom, könnyed puszit leheltem elõbb Feri nyakába, majd szájára.
- I...igen - felelte kéjesen nyögve.
- No, és milyen Lidike ölében ülni, hm?
- Csodálatos - suttogta halkan, majd megkérdezte - de biztos, egészen biztos, hogy nem vagyok ne¬ked nehéz?
- Jaj, te édes, imádni való kis csacsikám - korholtam szeliden - nem mondtam már el egy párszor, hogy úgy szeretnélek a térdeimen meglovagoltatni Téged, hm...? Hát persze, hogy nem vagy nehéz, úgyhogy emiatt csak sose izgasd magad. Te most ne törõdj az égvilágon semmivel, hanem szépen, kéje¬sen lazulj el. Gondold azt, hogy most a térdem és a combom a pacika háta, a seggecském a szü¬gye. És csak egész nyugodtan tedd a lábacskádat az enyémre, legyen a lábam feje a pacika kengyelje. Jaj, csak minél szorosabbra fond térdecskéidet a paci szügyén, a seggecskémen...! És ne gondolj semmi másra, csak arra, hogy jelen pillanatban itt vagyunk ketten egymásnak, és együtt utazunk el a legmagasabb fokú gyönyör csúcsára. Ugye, gyújtsunk rá...?
- Gyújtsunk - felelte Feri - a lényeg az, hogy dohányozzunk közben.
Mielõtt azonban rágyújtottunk volna, átöleltük egymást, és szájaink rövidesen a másikén kezdtek mozogni, méghozzá annyira, hogy alig kaptunk levegõt egymás nyelvétõl. Majd a csókból kibonta¬kozva mindketten rágyújtottunk egy-egy szivarra. Kimondhatatlan kéjjel fogtam nedves, forró pun¬cimból ki-meredõ vérvörös csiklómnak körkörös dörzsölgetésébe, Feri pedig, miután illatos krémmel bekente, hogy jobban csússzon, lilává duzzadt faszinkójának – amelyet kineveztünk a paci kantárjának - fel-le irányú huzigálásába.
Édes kicsi Ferikém itt ül hát arcommal szemben az ölemben, lovaglóülésben. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy makkját közben hasamon, sõt, mi több, pont a köldökömön éreztem. Persze azonnal elkezdtem õt lovagoltatni a térdemen, mint egy kisfiút, miközben minden porcikámat kezdte egyre job¬ban elönteni a kéjes, semmihez nem hasonlítható forróság. Ekkor mindketten jó mélyet szívtunk szivar¬jainkból, hogy a szájunkból és orrunkból kijövõ füst fokozza izgalmunkat, ám inkább az én hangom do¬minált, számunkra mindennél gyönyörûbb módon ötvözve egymás maszti-mondó¬káit:
-Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Hin-ta-pa-lin-ta, hinta-hinta-palinta, gyö-gyö-gyönyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! Hóc-hóc ölembe, csücsi Lidi ölibe...! De finom a szivi-szivar, a jó erõs szivi-szivar, hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, csüccs-csüccs ölembe, csücsike az ölembe, csücsi Lidi ölibe, csücsi Lidi ölibe, csücsi-csücsi-csücsi-csücsi csücsi Lidi ölibe...
Itt egy kis idõre abbamaradt ritmikus mondókám, s így folytattam:
- Ja..haa...jj..Fe..ferikém..! Ne sajnáld, markolászd a faszocskádat, az olyan csodálatosan izgató lát¬vány nekem! Én is csak neked dörzsölgetem a csiklócskámat..! Óó-óh..jajjj..!!! Ne hagyd abba...! Fo¬koz¬zuk a tempót...!
- Olyan...csodá...há...hálatos, ahogy...a pu...puncuskádat...dörzsölgeted - lihegte Feri, majd hirtelen elmarta számat, hogy minél tüzesebb, minél vadabb csókolódzásba kezdjünk. Nyelveink pillanatok alatt egymás szájába mélyedtek; szájainkkal csupán annyi idõre engedtük el egymást, amíg egy jó mélyet szívunk szivarjainkból, hogy az illatos, zamatos, erõs, mellbevágó füstöt egymás szájába azt kölcsönösen belefújva leszívjuk, miközben masztizásunk - száj a szájon mozogva - újabb ritmikus mondókában foly¬tatódott, egyre csak fokozódó ütemben, egyre gyorsabban és gyorsabban. Feri már meg sem tudott szólalni, csak egyenetlenül lihegett. Mozdulatainkban már nem volt tudat, azok telje¬sen ösztönszerûvé váltak. Felsõteseink is egyre vadabb, egyre szaporább ütemben versenyeztek téredinkkel, talpainkkal, amelyekkel a padlón vertük a ritmust. Feri valami fantasztikus volt, ahogyan térdeimen lovagolva szinte dobálta magát az egyre csak növekvõ, egyre magasabbra hágó kéjtõl, amit mindkettõnknél még tovább fokozott, hogy eközben - Feri legnagyobb gyönyörûségére - többször egymás után jó hangosan elfingot¬tam magamat. Seggem szinte énekelt, méghozzá mindkettõnk szá¬mára most a világon a legszebb dalt: pruu-pruu-pruprupruuu-prupruprupru-pruu-pruuuuu... Másodper¬cek kérdése hát, hogy a várva várt pillanat, vagyis mindkettõnk egyszerre való orgazmusa bekövetkez¬zen.
-Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Hin-ta-pa-lin-ta, hinta-hinta-palinta, gyö-gyö-gyönyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! Hóc-hóc ölembe, csücsi Lidi ölibe...! De finom a szivi-szivar, a jó erõs szivi-szivar, hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, csüccs-csüccs ölembe, csücsike az ölembe, csücsi Lidi ölibe, csücsi Lidi ölibe, csücsi-csücsi-csücsi-csücsi csücsi Lidi ölibe... csücsi Lidi ölibe, jólesik a szivi-szivar, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi ide, ölembe! De fi-nom a szi-vi-szi-var, a jó e-rõs szi-vi-szi-var, Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, ölembe, csücsi Lidi ölibe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Feri ölibe! Most, most, mindjáháhárt..! Most, most...háhá-mind-jáháháhrt...! Mind-járt él-ve-zek, mind-járt spric-ce-lehehehek! Háháháháh... Most... pruu-pruu-pruprupruuu-prupruprupru-pruu-pruuuuu...(e csodálatos popsi-dalt seggeink immár együtt dudorásszák) Háûháhá Mooóóóst...! Jajjahahahaj..!Háóáó-áóáh-áháh!!! Ááááá! Óh-ohohohoáj-áj-áájjj! Háóáóáóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj!
Egyszerre élveztünk el mindketten - Feri forró, drága ondója kéjtõl eltorzult arcomba spriccelt – és
zuhantunk szinte eszméletlenül az édes megsemmisülésbe; hosszú percekig nem is tudtunk egymásról. Mindketten arra eszméltünk fel, hogy a franciaágyon fekszünk, és mindketten izzadunk egy kissé. Ek¬kor vettük észre, hogy felülrõl még mindig fel vagyunk öltözve. Mint két jóllakott macska, úgy hever¬tünk egymás mellett kellemesen kimerülve és kielégülve, s kölcsönösen gyönyörködtünk egymás le¬meztelení¬tett alsótestében. Csodálatos, kezemet ismét klitoriszomra csalogató látványt nyújtott szá¬momra Feri ismételten intenzív ágaskodásba kezdõ hatalmas dákója. Mi sem természetesebb, hogy széttárt comb¬jaim, tág, lucskos puncim látványán Feri újból izgalomba jõve, ismét kukijával kezdett ját¬szadozni. Õ ekkor a következõ ötlettel állt elõ:
- Lidikém édes, mi lenne, ha még mindig nem vetkõznénk le felülrõl, és úgy játszadoznánk, hogy most mindketten egymás mellett ülnénk, hogy egyformán nézhessük magunkat a tükörben?
- Csodaklassz a gondolat, szerelmem - válaszoltam mosolyogva - de mi lenne, ha most Rezsõkével, a vibrátorral csinálnám?
Majd felültünk, rágyújtottunk egy-egy szivarra, és újabb masztizásba kezdtünk, ezúttal azonban Feri nem ült az ölembe, hanem szorosan egymás mellett foglaltunk helyet; az én jobb combom szoro¬san Feri jobb combjához tapadt. Én pedig kivettem éjjeliszekrényem fiókjából a vibrátort, leggyorsabb fokozatra állítottam, és tövig benyomtam punámba, majd huzigálni kezdtem ki- s be. Valami fantasz¬tikus látványt nyújtott mindkettõnk számára, ahogy mindezt a tükörben nézzük; mintha nem is pár perccel ezelõtt elégültünk volna ki mindketten, annyira, hogy huszonévesek megirigyelhették volna tõlünk, ahogyan újabb izgalomba jöttünk mindketten.
Mindketten jó mélyet szívtunk szivarjainkból, hogy a leszívott füst fokozza izgalmunkat. Lábujja¬inkra támaszkodva (melyekkel egy kis dobolásba kezdtük) sarkainkat kissé fölemeltük. Feri faszinkóját a krémmel már be sem kellett kenni, hiszen az elõbbi aktus után a rajtamaradt gecitõl ugyancsak sikam¬lós, csúszós maradt, és persze, kõkemény. De, mielõtt õ ismét marokra fogná, comb¬jai közé szorítja, s lábai váltakozó mozgatásával intenzív dörzsölésébe kezd. Egyik kezünkben a finom Havanna, másikban pedig Feri marokra fogott faszinkója, nekem pedig édesen, lágyan búgó, remegõ vibrátorom, amelyet lábaim mozgásának ritmusára egyre fokozódó tempóval huzigálok merõ lucsok punámban ki-be, vérvö¬rös csiklómat is dörzsölgetve. Kéjszerveink immár ismét hatalmasra nõve, szuperérzékenyen várják, hogy újból a gyönyör országába jussanak, és hogy Ferikém kukijából a forró sperma mielõbb a comb¬jára, esetleg az enyémre spricceljen. Amikor szabad kezünkben éppen nem a szivar van, Feri éppen combjai¬mat simogatja - én pedig az övét - hétfogást játszva rajta, s egymás térdein gyengéden paskol¬gatjuk a taktust.
Most ismét jó mélyet szívunk a szivarból, s kimondhatatlan kéjjel engedjük tüdõre a kellemesen mellbevágó finom, bódító illatú szivarfüstöt, sõt, mindketten kissé meg is szédülünk tõle. Térdeinket, combjainkat eleinte lassan, majd egyre szaporábban, egyre gyorsabban, egyre vadabban mozgatjuk pá¬rosan, fel-le. Egyszerûen frenetikus a látvány, ahogy a tükörben látjuk saját arcainkat kéjtõl eltorzul¬tan, s a ritmikus maszti-mondóka, amelyet egyszerre mondunk, közben a szivarból való mély, bódító, szédítõ szívás után szájainkon és orrainkon hömpölyög ki a füst:
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kaman-duk! Csüccs-csüccs ölembe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Lidi ölibe, jólesik a szivi-szivar, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi Lidi ölibe!
A tempó - ami zenei nyelvre átültetve már prestissimo assai - pedig egyre csak fokozódik; combja¬ink, térdeink immár az önkéntelenség mélyébe esve, akaratunktól teljesen függetlenül mozognak, és már talpainkkal is a mind vadabb és vadabb ritmust doboljuk a padlón felsõtesteink dobálása közben. Mar¬kom fogása Ferikém faszkóján, illetve az én vibrátorom, merõ lucsok pinámban, kezemnek egyre foko¬zódó tempójával ki-be huzigálva (szinte halljuk, ahogy cuppog; cup-cup-punci, cup-cup-punci) - keze¬ink tempója mintegy versenyt futva térdeinkkel, talpainkkal, felsõtesteinkkel - mind szorosabbá és szo¬ro¬sabbá válik, s egyetlen tizedmásodpercre sem engedjük el õket. Légzésünk pedig már nem is légzés, hanem egyenetlen, szakadozott lihegés, hiszen a várva várt orgazmus pillanatokon belül bekö¬vetkezik. Mi sem természetesebb, hogy seggeink közben együtt dúdolták a mindkettõnket mennyekbe repítõ leg¬szebb dalt: pruu-pruu-pruprupruuu-prupruprupru-pruu-pruuuuu(de csodálatosan klassz, hogy pont most szívtunk a finom Havannából egy jó mélyet...!).
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Gyi-gyi, gyi-gyi-gyi! Hin-ta, pa-lin-ta, hinta-hinta-palinta, gyö-gyö-gyönyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kamanduk! Csüccs-csüccs ölembe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Lidi ölibe, jólesik a szivi-szivar, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi ide, ölembe! De fi-nom a szi-vi-szi-var, a jó e-rõs szi-vi-szi-var, Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, ölembe, csücsi Lidi ölibe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Feri ölibe! Most, most, mindjáháhárt..! Most, most...háhá-mind-jáháháhrt...! Mind-járt él-ve-zek, mind-járt spric-ce-lehehehek! Háháháháh...Most...Háûháhá Most...! Moooóóóóst! Ááá! Háóáó-áóáh-áháh!!! Óho-ho-hohoáj-ájáájjj! Háóáóáóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Háh-ááh!
Mit mondjak Nektek errõl? Mást nem tudok, csakis azt, hogy földöntúli volt. És mi sem természete¬sebb, hogy orgazmusaink egyszerre következtek be, tizedmásodpercnyi pontossággal.
Mindketten csaknem eszméletlen állapotban zuhantunk hátra az ágyra. Azt nem tudom Nektek elme¬sélni, meddig heverhettünk így, ezekben az ébrenlét és az álom határán lévõ boldog percekben, egymás karjaiban. Csak arra eszméltem fel, hogy Feri feje combjaim közé fúródott, s szõrös, bozontos puncimat csókolgatja. Ám én most gyengéden eltoltam fejét, s felültem:
- Szerelmem, csodálatos voltál, de nem gondolod, hogy ideje lenne végre levetkõznünk? Vagy neked nincs meleged? Arról nem is szólva, hogy össze-vissza kentük a kabátainkat, ezenkívül holt gyûröttek lettek. De sebaj, ott a szomszédban az éjjel-nappal nyitva tartó patyolat, átviszem, reggelre készen is van. Ezenkívül, megmondom Neked õszintén, farkaséhes lettem, össze kellene ütnünk va¬lami finom vacso¬rát. Mit szólnál, mondjuk, egy kis lasagnához? Szereted-e?
- Óh - felelte - ez pompás lenne.
- De hoztam ám haza finom sütni való kolbászt is, meg dijoni mustárt! Vagy üssek talán össze egy kis gombás tojásrántottát? Láthattad, Ferikém, ahogy fel voltam pakolva, amikor odajöttem hozzád a Déli parkolójában, direkt a Te kedvedért, mivel gõzöm nincs, milyen kaját szeretsz. Úgyhogy nyilat¬kozz, édes, mi légyen a kaja?
Mielõtt mindketten a lasagne mellett döntve nekifogtunk volna a vacsora elkészítéséhez, szájon csó¬koltuk egymást, majd Feri megkérdezte:
- Lidikém, drágám, ugye, segíthetek Neked?
- Hát persze, szerelmem. Azzal segíts, hogy semmivel ne kelljen kínálnom téged, hanem, mintha csak odahaza lennél, kiszolgálod magadat. Teszel mindent, ahogy otthon szoktad. Jó? Innivalót találsz a nappaliban a bárszekrényben, ha pedig netán zenét hallgatni volna kedved, beteszed a kedvenc dalo¬dat a számítógépbe, igazán, annyi szép számom van...
- De én nem tudom a számítógépet kezelni - szólt közbe - nekem ilyesmi soha nem volt.
- Sebaj. Van ám hifitornyom is magnóval, lemezjátszóval, de CD is van benne... Ó, teljesen kimet a
fejembõl! Ne haragudj, Ferikém, muszáj vagyok leugrani a patyolatba, hisz nincs pár perce, hogy errõl beszéltünk. Úgyhogy, kicsim, ha nem haragszol, most egy jó negyedórára magadra hagynálak. tehát, akkor addig is úgy, ahogy megbeszéltük. Teszel mindent, mintha csak otthon lennél. Ne félj, nem hagy¬lak sokáig egyedül, jövök rögtön.
Azzal felöltöztem, persze másik kabátba, hónom alá vettem a két meglehetõsen összegyûrõdött, ös¬szekenõdött kabátot, s magára hagytam Ferit. Mire visszaértem, Feri már teljesen le volt vetkõzve, és éppen zenét hallgatott az egyik fotelben ülve. Éppen egy jót húzott az asztalra készített vermutból, mikor játékosan befogtam a szemét.
- Kukuccs, Ferike! Szióka, megjöttem! Reggelre kész vannak a kabátok! Iszogatunk, iszogatunk, mi? Lidikének meg nem is öntesz?
- Jaj, szûzanyám, de megijesztettél...! Öntök neked máris...
- Kitûnõ gondolat, szerelmem - válaszolta Lidi - de elõbb hadd vetkõzzek neki én is.
Mi sem természetesebb, hogy én is félmeztelenre vetkõztem; csak szép, csipkés kombinémat hagy¬tam magamon. Érdekes módon, most a legkevésbé sem kívánta egyikünk sem a szexet, hiszen mind¬ket¬ten tökéletesen ki voltunk elégülve, akár két jóllakott macska. De mégis, valahogy annyira termé¬szetes volt, hogy így flangálunk egymás elõtt, félpucéron, mintha tudj\'Isten, hány éves házasok len¬nénk.
Ekkor Feri töltött nekem is a vermutból.
- Mire is iszunk most, édes? - kérdeztem.
- Hát arra, hogy... - kezdte volna, de szavába vágva így folytattam:
- Ne fáradj, Ferikém, megmondom én, mire iszunk most. Arra, hogy nagyon-nagyon-nagyon sokáig leszünk egymás szeretõi! Arra, hogy bûnös könnyelmûség lett volna részemrõl, ha nem jelentkezem a hirdetményedre. Arra, hogy a sors egymás útjába vezérelt minket. Csirió, szerelmem!
Azzal koccintottunk és poharainkat fenékig ürítettük. Elõtte azonban most én ültem Feri ölébe, és szájon csókoltuk egymást. Mi sem természetesebb, Feri hímtagja ismét intenzív ágaskodásba kezdett. Ekkor azonban felálltam:
- Édes kicsi Ferikém, igazán, nem, mintha nem kívánnálak rettenetesen, de könyörgöm, ki fog va¬cso¬rát csinálni?
- Igazad van, szerelmem - válaszolta - nekem most különben is be kell mennem arra a helyre, ahová még a király is gyalog jár.
- Oké, Ferikém, menjél csak. Mire kijössz, meglepetésben lesz részed, méghozzá nem is akármilyen¬ben! Nézd majd meg az ebédlõt!
Mire Feri kijött a mosdóból, sikerült olyan álomterítéket varázsolnom az asztalra, hogy az akár a Hil¬ton fõpincérének is becsületére vált volna. Az asztal közepére a teríték mellé tettem egy csokor frissen szedett tulipánt és két gyönyörû gyertyát, amit rögtön meg is gyújtottam. Feri persze tágra nyitott sze¬mekkel jött vissza az ebédlõbe:
- Jóságos...atya...úristen...! - hebegte - ezt mind az én tisztelemre csináltad, Lidikém...?
Én persze jót nevettem:
- Neeeem, az enyémre. Nem megmondtam az elõbb, szerelmem, hogy kellemes meglepetésben lesz részed? Hát ugyan-vajon ki másnak, ha nem Neked csináltam volna, mi?
- De...de...minek a tortavilla...?
- Hát annak, hogy amikor hazaérkeztünk, elfelejtettem neked mondani, hogy vettem egy kis des¬szer¬tet is, mégpedig somlói galuskát. Most már jobban érted, édes kicsi butus Ferikém? Csak azt ne mondd, hogy öltözzünk ki a vacsorához. Így, ebben a félig-meddig ádáméva-kosztümben akarok Ve¬led leülni a vacsorához.
Soha ilyen jól még nem esett számomra egyetlen vacsora sem, mint az aznap esti. Természetesen, a lasegne is rendkívüli módon ízlett, mivel imádom, ám ami utána következett, az életem legszebb éjsza¬kája volt; ilyesmit még korábbi szeretõmmel, Zolival sem éltem át. Mindenekelõtt, miután leszedtem az asztalt, és ismét töltöttem mindkettõnknek a finom vermutból, újból rágyújtottam egy szivarra. Rendkí¬vül élveztem, amint a szivar erõs füstje, amelyet egy jó mély levegõvétel kíséretében szívtam tüdõre, mellbe vág; mellem is fokozottabb zihálásba kezdett ennek hatására. Szinte hápogott a tüdõm az élvezet¬tõl, annyira, hogy ismét kezdetét vette nálam a szexuális izgalom eluralkodása. Közben pe¬dig azon vol¬tam, hogy egyetlen másodpercre se tûnjön el arcomról a mosoly. Lábaimat keresztbe rak¬tam, s Ferit is izga¬lomba hozandó, szexisen lóbálgattam. Majd hirtelen felálltam, kézen fogtam sze¬relmemet, és beve¬zet¬tem a fürdõszobába.
- Gyere, szerelmem, készüljünk neki az éjszakának - mondtam - úgy szeretném már kipróbálni
azt is, milyen lehet, amikor bennem vagy.
- Hát, bizony, én is szeretném érezni, milyen is lehetsz belülrõl. De akkor miért nem az ágyba bú¬junk? - kérdezte.
- Hát nem Te magad akartál egy jó másfél órával ezelõtt fenékbe dugni engem?
- De igen - felelte - de hogy jön ez most ide?
- Hát úgy, drágám, hogy olyan krémet kenünk elõtte egymásra, amilyet direkt erre a célra vettem. Csak eddig elfelejtettem Neked említeni.
Feri faszinkója ekkor már gyõztes szerelmi zászlórúdként meredezett a magasba. Én pedig ráültem a bidére, szépen, precízen kimostam fenekemet, majd ugyanazt a finom, illatos krémet kentem bele, amellyel szerelmem faszinkóját is bedörzsöltem.
- Így jobban belém tudsz hatolni - mondtam, majd heves csókolózásba kezdtünk.
Feri ekkor ledobta magáról atlétatrikóját, ám engem arra kért, hagyja magamon a kombinét. Majd egymás derekát szorosan átfogva, közben természetesen csókolózva bevonultunk a hálóba. Végigve¬tet¬tük magunkat a franciaágyon s hatvankilences pózba helyezkedtünk. Arra kértem Ferit, hogy erõ¬telje¬sen harapdálja a fenekemet, amit meg is tett, méghozzá a legnagyobb örömmel és élvezettel. Cseppet sem zavarta, sõt, minden valószínûség szerint annál nagyobb gyönyört idézett elõ nála, hogy ismét inten¬zív dudorászásba kezdtem seggemmel: pruu-pruu-pruprupruuu-prupru-prupru-pruu-pruuuuu. Majd hirte¬len szembefordulva Ferivel, faszinkóját markolásztam, s makkját finoman nyalo¬gatni kezdtem. Nem vettem be teljesen a számba, hiszen ezzel lenyaltam volna róla a finom, illatos krémet, így jóval nehe¬zebben tudott volna a seggembe behatolni. Ekkor megfordultam, - méghozzá az éjjeliszekrény felé, hogy szükség esetén rá tudjak gyújtani az odakészített szivarra - kezeimmel hátra¬nyúltam, és szétfeszítettem farpofáimat. Feri nem rontott rögtön ajtóstól a házba, hiszen, mint gyen¬géd, kedves férfinak, neki saját¬magának is nagyobb élvezetet nyújtott az, ha tartja magát a fokozatos¬sághoz. Ekkor éreztem, hogy lu¬kamat körbecsiklandozva szerelmem makkja finom, puha, lágy körö¬zésbe kezd fenekemen. Türelmetle¬nül nyögdécseltem:
- Jahaj... tedd már be...behelé..héhém... Dugjál, dugjál, dugjáháhál, kicsim..! I...i...hi..gyekezz, édes!
Ekkor Feri megfordult, mindkét kezével tenyerébe vette a mindkét mellemet, s hímtagjával,
amelynek makkja immár lilává duzzadt, szépen, fokozatosan behatolt vele seggembe. Vééégre,
valahára! Bekövetkezett az, amire olyannyira vágytam! Vagyis a hatalmas broki tövig benne a seggem¬ben; már pusztán ettõl orgazmusközelbe kerültem. Én azonban nem hagytam, hogy idõ elõtt elélvez¬zünk. Seggemnek szorításából kissé engedtem. Kéjes nyögések közepette kezdtem eleinte lassú, majd fokozatosan felgyorsuló riszáló mozdulatokba fenekemmel, combjaimat pedig szorosan fel-le irányba mozgattam, hogy velük magasba meredõ, vérrel csordultig telt csiklómat dörzsölhessem. Persze, mi sem természetesebb, hogy Feri is egyre vadabb és vadabb párzó mozgásokba kezdett. Köz¬ben együtt mond¬tuk, lihegtük immár megszokottá vált mondókánkat:
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Gyi-gyi, gyi-gyi-gyi! Gyö-gyö-gyönyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kamanduk! Csüccs-csüccs ölembe, csücsi csü-csi ölembe, csücsi Feri ölibe, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi ide, ölembe! Hin-ta-palinta, régi Duna, kis katona, hinta-palinta, hina-hinta-pa-lin-ta! Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, ölembe, csücsi Feri ölibe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Feri ölibe! Most, most, mindjáháhárt..! Most, most...háhá-mind-jáháháhrt...! Mind-járt él-ve-zek, mind-járt spric-ce-lehehehek! Háháháháh... Most... Háûháhá Móóóóost...! Háóáó-áóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Háóáóáóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Áááááááááááá!
Hogy ezután mi is történt, arra bizony nem tudnék válaszolni, hiszen a semmihez nem hasonlítható kéjtõl mindketten teljes önkívületi állapotba estünk. Arra eszméltem fel, hogy Feri szinte betakar en¬gem testével. Ami pedig még ennél is fontosabb: Feri farka még mindig kõkemény. És ami a legesleg¬fonto¬sabb: tövig benne seggemben!
Ám én hirtelen felkelve elhúztam fenekemet Ferirõl, s így szóltam:
- Ferikém kicsim, annyira szeretnélek Téged, édes kis faszocskádat most a punámban érezni, úgy¬hogy légy szíves, és fordulj hanyatt, hadd guggolok rád...!
Persze nem kellett neki kétszer mondani. Még jóformán hátára sem fordult, végletekig felizgatott punámmal szinte rápattantam Feri hatalmas dákójára lovagló ülésben, akarom mondani, guggolásban. Feri arra kért engem, hogy egy darabig maradjunk így, ebben a pózban mozdulatlanul, hadd gyönyör¬ködjön bennem, illetve hadd gyönyörködjünk egymásban. Így is történt, természetesen azonnal benne voltam ebben a játékban. Jó három-négy perc telt el ebben az állapotban, közben beszélgettünk. Igen, beszélgettünk. Hogy mirõl? Természetesen a szexrõl. Beszélgetés közben szinte észre sem vettük - egyi¬künk sem - hogy Ferikém kezei újból melleimet markolásszák, mialatt ismét lassú, ám egyre csak gyor¬suló és gyorsuló, egyre fokozottabb tempóval járó párzó mozgássorozatba kezdtünk, hogy újból, immár ki tudja, hányadjára, ismét együtt lovagoljunk el a legmagasabb gyönyör csúcsára. Én - mivel Ferin guggolva kezeim szabadon maradtak - egyikkel mellbimbója birizgálásába fogtam, a másikkal pedig újabb szivarra gyújtottam. Közben mindketten tisztán hallottuk a számunkra a világ legszebb ze¬néjét, vagyis a felajzottsággal a lucskosságig átázott punci cuppogását. Ám most nem szívtam le a szi¬varfüstöt, hanem Feri fejéhez hajolva belecsókoltam szájába, így tehát ezt a slukkot õ szívta le. Majd megfordítot¬tuk a sorrendet: ezúttal én dugtam Feri szájába a Havannát, õ pedig jó mélyet szívott be¬lõle. Ekkor ismét összehajoltunk: ezúttal õ csókolta az én számába a bódító, erõs, mindkettõnk kéjér¬zetét a pattanásig fokozó szivarfüstöt. Legkedvesebb \"nótánk\" persze maradt a régi, némi eltéréssel:
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Gyi-gyi, gyi-gyi-gyi! Cupp-cupp, punci, cupp-cupp, punci...Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kamanduk! jólesik a szivi-szivar, lo¬vagold meg Lidikét, lovagold meg Lidikét, lova-lova-lova-lova-lovagold meg Lidikét! Gyö-gyö-gyö¬nyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! De fi-nom a szi-vi-szi-var, a jó e-rõs szi-vi-szi-var, Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, lovagold, lova-lova-lovagold! Lovagold meg Ferikét, lova¬gold meg Ferikét, lova-lova-lova-lova-lovagold meg Ferikét! Hóc-hóc, lovagold, lova-lova- lovagold! Jólesik a szivi-szivar, Most, most, mindjáháhárt..! De fi-nom a szi-vi-szi-var, a jó e-rõs szi-vi-szi-var, Most, most...háhá-mind-jáháháhrt...! Hin-ta-palinta, régi Duna, kis katona, hinta-palinta, hinta-hinta-pa-lin-ta! Mind-járt él-ve-zek, mindjárt spric-ce-lehehehek! Háháháh-áh... Most...Háûháháoáoáá, Móóóóost...! Ah-ah-ah-ah...! Háóáó-áóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Háóáóáó-áh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Ah-ah-ah-ah...! Háóáó-áóáh-áháh!!! Jaááááaáaájjj!
Már jóval elmúlt éjfél, mire eddigi édes együttlétünk alatt a szex legalább tízféle pózát kipróbáltuk. Az ember azt hinné, hogy ennyiféle szexjáték után mindkettõnk vágya alábbhagy. Óriási tévedés! Való¬ban kellemesen elfáradtunk, ám vágyaink ezzel nemhogy nem hanyatlottak, de sokkal jobban felfoko¬zódtak. Ezt megerõsítendõ, elalvás elõtt még utoljára felültünk szorosan egymás mellé a tükör elé, és egy jót masztiztunk. Orgazmusunk után pedig egymás karjaiba borultunk, szorosan összebújva, tes¬tünk¬kel szinte eggyé válva, hogy mielõbb Álomországba repüljünk. Azonban, mielõtt elaludtunk volna, a következõket suttogtam Feri fülébe:
- Drága kicsi Ferikém...! Én...én...olyan, de olyan boldog vagyok...! Attól tartok, fülig beléd zúg¬tam...! Legszívesebben azt mondanám, soha többé ne menj el tõlem, legyünk örökre egymáséi, éljünk együtt életünk végéig...Jó, édeském, tudom. Azt akarod mondani, hogy Erzsikédhez hû akarsz ma¬radni, hiszen szereted õt, ezzel szemben engem csak kívánsz. Teljes mértékben megértelek, és a leg¬kevésbé sem vagyok rád féltékeny Erzsi ellen. De legalább azt ígérd meg nekem, hogy bármi bánatod, gondod, bajod, problémád adódik, csak hozzám fordulj, hiszen csak egy telefonodba kerül...Én bármi¬kor elérhetõ vagyok számodra. Nézd, kincsem, megeshet, hogy elõbb-utóbb mégis csak újra férjhez megyek más¬hoz... Pedig, ha netán mégis csak úgy döntenél, hogy elválsz Erzsikétõl, és engem kérnél meg, örömmel lennék akár a Te feleséged is. Ám abban az egyben biztos vagyok, hogy ennek ellenére örökké csak Téged foglak szeretni. Így miért is ne maradhatnánk végérvényesen egymás szeretõi, hm?
Õ ugyan felelt erre valamit, de ha megbolondulnék, sem emlékeznék vissza rá, hogy mit. Elég az hozzá, hogy ilyen önfeledt boldogságban, a lakásból ki sem mozdulva telt el mindkettõnk számára az a bizonyos három nap, három éjszaka - szinte óránként maszturbálgatva (természetesen egymás elõtt) vagy kefélve - amelynek végén én ismét beültettem õt a Mazdába, s egészen hazáig vittem.
Eddig hát a történet. Egy szerelem, méghozzá egy nem mindennapi szerelem három napjának és három éjszakájának története, kedves nõtársak, melynek általatok való megismerése nyomán õszintén remélhetem, sok akad majd közöttetek, akibe, ha eddig kissé félszeg is volt, sikerülvén bele bátorságot öntenem, mindezt kipróbálja. Csak egész nyugodtan, csajok, garantálom, nem bánjátok meg!

VÉGE