Egy kellemes nap a Tanárnővel 1.
Én egy 19 éves srác voltam. Végzős gimnazista. Év vesztes voltam. Mindig is fantáziáltam, érdekelt, hogy milyen lehet egy éjszakás kaland egy tanár nővel. Nem gondoltam, hogy velem fog ez pont megtörténni.
Egy iskolai csínytevésen rajta kapott a tanárnő. A mosdóban firkáltam az ajtót. Olyan csönd volt kint a folyosón. Éppen óra volt. Igaz lyukas órám. Egyszerűen megszólal egy hang.
- Na, gyere be gyorsan a terembe! Beszédem van veled!- szólt rám. Mindenki nézett minket.
38 éves volt a tanárnő. MILF. Válig érő Barna haja, barna a szeme. Fekete keretes szemüveget viselt. Lila pólóban volt. Lehetett látni a dekoltázsát. Az ujjai ugyanilyen színben volt kilakkozva. Szívecskés nyakláncot viselt. Fekete szoknyában volt ami combig ért le. Fekete tűsarkúban mászkált. Magyar tanár, az utolsó évemben már nem tanított bennünket. Olyan szép volt a tanárnő. Bementünk a terembe.
-Ülj csak le!- mondta. -mesélj nekem, hogy mégis hogy gondoltad, ezt?- kérdezte tőlem számon.
-Az úgy volt tanárnő...- kezdtem volna el a mondandómat, de észrevette, hogy rágózom.
-Köpd ki a rágódat!- tartotta felém a kezét. A két ujjammal kivettem a rágó gombócot a számból. A tanárnő kezébe raktam. Ahelyett, hogy kidobta volna a kukába, a szájába vette és rágta a rágómat.
-Tanár Nő kérem, jól van?- lepődtem meg.
-Én mindig fiam.
-Szóval miért is hívtalak be a terembe?
-Azért mert rajta kapott, hogy Kigrefitiztem a WC ajtót.
-Engem nem érdekel a WC ajtó!-mondta- Azért hívtalak be a terembe, mert nagyon vagány gyereknek tartottalak mindig. Olyan ügyes voltál asz óráimon. Látom nagyon érdekelnek az irodalom órák. Emlékszel, volt egy játékos feladat, hogy mindenki a kalapba rakta a nevét. Az volt a feladatotok egyszer, írjatok annak az embernek kedves idézetet, akinek a nevét húztátok ki. Te engem húztál ki, emlékszem, mit írtál.
"Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak, csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak, csak egy napot adj, míg meg tudom mutatni, mit jelent forrón és őszintén szeretni!"
Ezért neked fogom elsőként elmondani. Idén, mint észre vetted nem foglak a végzős évedben tanítani titeket, mert el fogok menni a másik iskolába.
-Igen, maga helyett, meg egy genya csávót kaptunk.- háborodtam fel.
Közeledett felém, fogta az arcom.
-Ő is csak a javatokat akarja. Nagyon kedves tanár amúgy. Arra szeretnélek kérni, hogy mindig is ilyen maradj, amilyen vagy. Add önmagadat! Ígérd meg nekem. Érettségizz le!- nyomott egy puszit az arcomra. Olyan finom illata volt.
-Rendben tanár néni. - pirultam el.- de asszem tényleg mennem kell órára.- mosolyodtam el.
-Menjél fiam! De senkinek nem kürtölheted el, hogy miket mondtam neked, különben szólni fogok az igazgatónak, hogy összefirkáltad a vécét!-
-Rendben, csókolom!-köszöntem.
-Szia!- dobott puszit a kezével.
Elgondolkodtam, hogy most álmodom, miket csinált velem a tanár néni? Bementem a mosdóba, bevizeztem a fejemet, hátha álmodok éppen. De nem történt semmi. Visszamentem az osztálytársaimhoz. Mindenki azt hitte, hogy gáz történt. Hazudtam is nekik.
- Mi történt veled tesó?- kérdezte Jocó.
-Nézzétek, Nóra néni úgy befenyített engem, hogyha még egyszer észreveszi, hogy rongálok, szólni fog az igazgatónak, és beszélni fognak a szüleimmel.- ültem le mosolyogva.
-Te aztán elég laza vagy!- mondta a padtársam.
Nóra néni egy hét múlva ment el az iskolából. Azóta eltelt egy hét. Megyek a vonaton, második megállónál járok. Kivel találkoztam, hát Nóra nénivel, a volt tanár nénimmel. Szembe ült le velem. Most egy kicsit hagyományosan nézett ki. Össze volt fogva a haja. Farmer nadrágban volt, Szürke kabátban.
-Csókolom tanárnő! Micsoda véletlen.- örültem a véletlen találkozásnak!
-Szia Norbikám, hogy vagy?- kérdezte és nyomott egy puszit az arcomra.
-Meséljen kérem, milyenek az új srácok?- érdeklődtem feléje.
-Nagyon rendesek, próbálnak a kedvemben járni. Éppen hazafelé tartok az iskolából. Ma adtam fel az első házi feladatot az első osztálynak. Nem őrültek neki. Emlékszem, hogy te sem szerettél akkor, mikor házikat adtam fel.-
-Nagyon hiányzik Tanárnő!- mondtam feléje.
-Te is nekem!- mondta. Nem is értettem, hogy miért csak én hiányoztam neki.
-És a többiek?- tettem fel felé a kérdést.
-Nem tudom, te nekem sokkal más vagy mint a többi diák!- fogta a combomat.
-Van valami programod most hétvégén?- kérdezte.
-Nos szombaton nincs programom. De miért?-
-Nagyon rendes srácnak tartalak és eltöltenék veled egy délutánt. Rád bízom, hogy mi legyen.- ajánlotta fel.
-Nézze tanárnő, nem tudom mit akar tőlem, de maga a tanárom aki már nem tanít. Kétszer annyi idős mint én. Nem tudom, hogy mi lesz a karrierjével, hogyha azt hallják, hogy együtt van a volt tanítványával.- mondtam a magamét.
-Megértem. Néha olyan egyedül érzem magam.
-Csináljon valami programot a gyermekeivel. Örülhetnek a gyerekek, hogyha az anyukájukkal lehetnek.
-De nekem nincsenek gyermekeim. Nem voltak sokáig tartó párkapcsolataim!
-Nagyon sajnálom, de ezt nem tudtam.-megsajnáltam őt.- De talán összefuthatunk mégis délután, ha kedve tartja. Még ma tanárnőre írok facebookon, hogy hol találkozzunk.- fogtam a kézfejét.- Le kell szállnom. Minden jót!- Búcsúztam el.
El jött a várva várt szombat. Beszéltünk egy találkozót egy kávézóban. Elegánsan vártam a tanárnőt. Ő is megjött. Nagyon gyönyörű volt. Barna haja göndör lett, frissen mosva Pirosas-rózsaszínűre volt rúzsozva a szája. Szürke kabátban volt, meg fekete szoknyában. Puszival köszöntem neki, érezni lehetett rajta a hajának finom illatát, na meg a parfümjének szagát. Bementünk az ajtón, lekaptam róla a kabátot, fogasra akasztottam. Kihúztam a székét, leültettem. Fehér zakóban volt. Az ujja felhúzva a könyökéig. Dekoltázsa meg szabadon volt. Rajta volt még a kedvencem a szívecskés nyaklánca. Nagyon vissza kellett fogjam magam. Mégis csak a volt tanárom.
-Tényleg, olyan csinos a tanárnő.-
-Köszönöm szépen, nagyon aranyos volt tőled!- mosolyodott el, rossz lányos mosollyal.
Egy kávézás után, elmentünk sétálni egyet a parkban. Kezdetben átkaroltuk egymást a karunknál fogva. Nagyon jókat beszélgettünk, de inkább egyre mélyebb témákról.
-Tudnál nekem mondani egy idézetet a mai nappal kapcsolatosan? Emlékszel még arra az órára mikor az osztállyal játszottunk. De ezt csak is nekem tudod mondani.
-Rendben akkor mondok egyet- kezdtem el.
-"Lehet, hogy maguk modern fiatalemberek ki fognak nevetni, de amikor igazán nagy bajban vagyok, mindig elmondok magamban egy kis imát - akár séta közben az utcán, vagy amikor vásárolok az áruházban. És mindig kapok választ. Lehet, hogy csak valami jelentéktelennek látszó dologgal találkozom, aminek mintha semmi köze sem lenne a problémámhoz, de azért az a pici kis semmiség mégiscsak ott van."
-Nagyon szép volt!-karolt át.
Sötétedett, arra gondoltam, hogy haza kísérem a tanárnőt. A tanárnő lakásának ajtaja előtt vagyunk.
-Nagyon jól éreztem magam ma Nóra nénivel. Tudom, hogy legjobb barátok lettünk. Igen csak barátok. Úgy éreztem, hogy egyre többet fedeztem fel beszélgetés közben. Nem úgy amikor a tanárom volt. Sokkal másképp.- elmondtam feléje.
-Nagyon aranyos voltál velem. Bárcsak meg találnám a párom, akivel együtt lehetek jóban rosszban. Remélem nekem is lesz gyerekem!
-Jönni fog majd magától az egész, higgye el! Tessék, ezt legyen szíves olvassa fel. Az egyik legjobb lány barátomnak akartam volna odaadni, de mégis Nóra nénit illeti meg.
Folytatás következik...
