Pajzán történetek: A nõi lélek titkai
Régi igazságként szoktuk, erre alkalmas helyzetben azt a szólást idézgetni, hogy ( amirõl, egyébként meg vagyunk gyõzõdve, hogy fellebbezhetetlen igazsággal van dolgunk) „dugni is, szûznek maradni is, egyszerre nem lehet!”
Ha teljesen szó szerint vesszük, akkor, talán nem is, de ezt a mondást sokkal gyakrabban idézzük átvitt értelemben, mint szó szerint értelmezve.
Így azonban már jó eséllyel homályosítja el igazság tartalmát a kimeríthetetlen nõi fifika!
Amikor elõször találkoztam ezzel a jelenséggel, ami írásom tárgyát képezi, még fiatal és tapasztalatlan voltam. Eleinte nem is nagyon értettem, hogy mi és miért történik, mik az összefüggések.
Önként és dalolva mentem a kelepcébe, mit sem sejtve arról, hogy nagy ívû konspiráció áldozata vagyok. Hetek teltek el az eset után, mire kezdett tisztulni a kép, és felismertem a férfiésszel nehezen követhetõ nõi logika útvesztõi között a lényeget, az indítékot és a kivitelezés elõre eltervezett voltát.
Hogy ne csigázzam a Kedves Olvasó kíváncsiságát tovább, rögtön a közepébe vágok a történetnek, legalább is a lényeget megfogalmazom egy kérdéssel.
Nõi olvasóim közül, valószínûleg sokaknak nem fog problémát jelenteni, a kérdés megválaszolása, de felteszem, hogy a férfiak közül a magas IQ-val rendelkezõk közül sem soknak lesz kész válasza, hacsak meg nem ízlelték már, hozzám hasonlóan a nõi lélek rendkívüli találékonyságát a következõ élethelyzet ellentmondásainak feloldására.
Mondjuk, adva van egy húszas éve vége felé járó fiatalasszony, akinek a férje valami okból tartósan távol van. Így a hölgy feltehetõen nagyon ki van éhezve a szexre. Eközben a szerencséje úgy hozza, hogy van az ismeretségi körében egy (vagy több) olyan férfi, akivel elképzelhetõnek tartja ennek a feszültségnek az oldását.
Ez, eddig egyszerû és mindennapos képlet. A kissé lazább erkölcsû hölgyek nem is csinálnak nagy faksznit belõle, mihamarabb szeretõjévé lesznek a kiszemelt férfinek.
De mit csináljon a szemérmes, tisztességes asszony, hogy meg is legyen a kedve, de mégse kelljen hûtlennek lennie, ne kelljen odaadnia magát az idegen férfinek, hiszen az nagyon megbonyolítaná a jövõt. Azt gondolnánk, hogy feloldhatatlan tényezõket állítottunk egymással szembe. Azt gondolnánk, hogy csak két alternatívája van: vagy enged a test csábításának és akkor vállalnia kell a hûtlenség következményeinek bonyolult és nyûgös utórezgéseit, vagy ellenáll saját vágyainak és akkor le kell mondania az erotikus gyönyörökrõl.
A fantáziátlanok, most azt válaszolnák, vegyen egy vibrátort! De az mégsem ugyanaz, mint teljes gátlástalansággal végigszeretkezni egy forró éjszakát egy igazi partnerrel!
Sose feledjük, hogy a tisztességes, szemérmes asszonyok soha sem fantáziátlanok, és fõleg nem igénytelenek! Ezért, ez a megoldás csak az egyik igazi éjszakától a másikig való ideiglenes áthidalásként jöhet szóba!
Nem lenne igazi nõ a nõ, ha nem tudná megoldani, hogy a két feltételnek csak a számára kedvezõ oldala teljesüljön, azaz, visszatérve az eredeti mottónkhoz: dugjon is, de szûz is maradjon!
Tudjátok-e kedves férfi társaim, hogy ennek a paradoxonnak, (ami csak férfiszemmel tûnik annak)milyen egyszerû megoldása van, amit szerelmeink tárgyai széles e világon igen gyakran alkalmaznak is.
Velem elõször egy kolleganõm játszotta el, míg a férje katona volt, majd egy jó ismerõsöm – szegrõl-végrõl rokonom, utoljára egy fiatal lány, aki bele akart kóstolni a jóba, mielõtt az új barátjához költözik. (Ezt másnap meg is tette.)
A recept egyszerû:
Rendezz egy bulit, ahova meghívod a kiszemelt férfit is! Fontos, hogy a buli legalább annyira távol legyen mind a te, mind az õ lakásától, hogy kocsival kelljen jönnie! ( Ha nõs, akkor a dolgokat úgy kell rendezni, hogy feltétlenül egyedül jelenjen meg!) Legyen különösen jó kedved, beszélgess és igyál sokat!(Legalább is úgy tégy, hogy õ hihesse azt, hogy te egy kissé be vagy piálva!) Aztán kérd meg, hogy vigyen haza, támogasson be a lakásba! Kínáld valami jó itallal, hogy ne ülhessen volánhoz reggelig! Ha ellenkezik, ajánld fel, hogy itt alhat, nem gond!( Persze mindezt, jól mímelve az erõsen szalon spitzes állapotot.) Aztán menj a zuhanyzóba és – lehetõleg félig nyitva felejtett ajtó mögött - fürödj meg. Miután egy hevenyészve magadra tekert törölközõben kijössz, szólítsd fel, hogy zuhanyozzon õ is!
Amint nekilát, feküdj le az egyetlen megvetett ágyba, és félig fedetlen testtel tégy úgy, mintha mélyen aludnál!
Ha ezek után nem fekszik melléd, akkor bakot lõttél, de ez nem valószínû.
Szeretkezd át az éjszakát vadul és szemérmetlen mohósággal, majd szó nélkül aludj el!
Mindenképpen késõbb ébredj, mint õ! Neki sietnie kell. Csendben felkel. Miután látja, hogy még alszol, egy szerelmes puszit nyom az arcodra, csendben és boldogan távozik szegény.
Ezután jön a nagy fordulat! Amikor legközelebb keres, vagy telefonál!
Hiszen Te nem tudsz semmirõl, hogy valami is történt volna közöttetek!
Nem is hiszed el, amiket összehord!
Sõt! Meg is sértõdsz, hogy ilyen lehetetlenségekkel traktál és a becsületedbe gázol!
Ha van egy kis lelkiismerete, furdalni fogja, hogy egy magatehetetlen nõt kihasznált, és szégyellni fogja magát annyira, hogy nemsokára beletörõdik, hogy nem történt semmi.
Ezzel meg is oldódott a paradoxon!
Ennek az alaptörténetnek számtalan változatát képesek asszonyaink, lányaink elõadni, ha érdekeik úgy kívánják.
Én csak egészen visszafogottan neheztelek rájuk e-miatt, megértem az indokaikat, ha nehezen fogadom is el.
Ennyi év után már azt is tudom, hogy mennyire a földhöz ragadt, férfias gondolkodás egysíkú-voltát tükrözi az a tapasztalatlanságomból adódó törekvés, hogy mindannyiszor kilátástalan kísérleteket tettem az ügy tisztázására. Felfedtem, hogy tökéletesen megértem a helyzetet, és elfogadom a szándékait, de legalább kettõnk között az ügyet lezárva, cinkosan összekacsintva, a közös csínytevés titkát örökre elrejtve legalizáljuk a megtörténteket. Nehezen értettem meg, hogy pontosan ez az összekacsintás, ez a legalizálás az, ami megfosztaná a dolgot lényegétõl, és ettõl kerülne egy szeplõ oda, ami épp az ettõl való megóvásra volt kezdetektõl kijelölve.
Természetesen törekvéseim mindannyiszor kudarcba fulladtak, hiszen a konspirációt annak lényegétõl szerették volna megfosztani. Csak lassan-lassan értettem meg, hogy lehetetlent kérek.
A három hölgy közül kettõvel több évtizedes ismeretségben vagyok azóta is.
Egyikükkel tettem kísérletet tizenöt év után megpendíteni a múlt dolgait. Azzal kellett szembesülnöm, hogy nála nem csak az a bizonyos éjszaka „merült feledésbe”, hanem már az is, hogy én annakidején milyen „õrült fantáziálásokkal” álltam elõ, amely állításaim miatt Õ meg is sértõdött. Azaz, még a nyomok nyomait is ki kellett törölni.
Kérdezhetné a Kedves Olvasó, hogy miért zavar még évtizedek múltán is a meg nem történté nyilvánítás, miért nem érem be az emlékekkel? Hiszem mégis csak én voltam, aki ezeket az éjszakákat végigélvezhettem, és az õ felszabadult elmerülésük az erotikában mindannyiszor csodálatos élmény volt számomra is.
Ennek magyarázata az emberi lélek egyik furcsaságában keresendõ:
Mindannyian tudjuk, ugyan, hogy egy élményünk sokkal élõbb, közelibb, meghittebb, ha azt közösen éljük át valakivel, de amíg magam meg nem tapasztaltam, nem képzeltem, hogy mennyire meglopottnak, kifosztottnak érzi magát az ember, ha így magára hagyják az élményével.
Hiába tudva tudom, hogy azok az éjszakák megtörtént tények, így letagadva elszíntelenedik az emlékük, ezért kihasználtnak, becsapottnak érzem magam miattuk még ennyi év után is. Sõt, talán ma még inkább, mint annak elõtte.
Azaz a nõi fifika annyira ül, annyira meg képes valósítani az eredeti szándékát, hogy nem csak a világ és saját maga elõtt, hanem még én elõttem is meg nem történtté fátyolozza azokat a valaha nagyon is magas fokon izzó éjszakákat, ellopva ezzel tõlem még az emlékeket is.
