Egy férfi lelke

A Nõ már régóta keresgélt. A Férfi még csak pár hónapja. Aztán úgy hozta a sors, hogy ugyanoda kattintottak egy nap. A Férfit megragadta a Nõ tekintete a képen. A mosolya, a redõk az arcán, a fogai csillogása. Írt neki. A nõ elõbb megnézte a fotóit a reglapján. Tetszett neki, válaszolt. A Férfi fellelkesült, írt mégegyszer. A Nõ újra válaszolt - ezúttal bõvebben. Múltak a napok, és egyre többet leveleztek. A Nõ szerette a Férfi stílusát, azt, hogy a sok kérdésére mindig hosszú, érdekfeszítõ levelekben reagált. Aztán egy nap a Nõ megadta a telefonszámát. A Férfi meglepõdött - nem akarta zavarni a Nõt munka közben, ezért csak egy rövid üzenetet küldött neki. A Nõ visszaírt - és a Férfinak azonnal szûk lett a nadrágja. Uralkodni akart magán, de nem tudott. Felhívta a Nõt - és azonnal beleszeretett a hangjába. Emlékeztette egy korábbi szerelmére, aki elérhetetlen távolságban volt már tõle. A Nõ hangja néha megremegett - és ezt a férfi érezte. Úgy intézték, hogy egy nap találkozhassanak. Széles mosollyal üdvözölték egymást - a Nõ azonnal átölelte a Férfit. A Férfi újra meglepõdött, de ezúttal már sokkal kevésbé. A meglepetést az öröm váltotta fel. A kimondhatatlan Öröm, ami olyankor árad szét a testünkben, mikor egy rég nem látott szerettünkel újra találkozhatunk. Sokat beszélgettek. A Nõ egyfolytában mosolygott - és mintha zavarban lett volna. Kérte a Férfit, hogy õ is bátran mutassa ki örömét. Sokat beszélgettek, de gyakran elakadt a szavuk és csak nézték egymást. Aztán néha hirtelen egyszerre szólaltak meg. Az a pár óra gyorsan elrepült. A Nõ megkérte a Férfit, hogy vigye el egy darabig kocsival. Mielõtt kiszállt volna, búcsúzóul adni akart két puszit a Férfinak. Az arcuk összeért, és csak nagyon lassan akart távolodni. A Férfi alig észrevehetõen megsimogatta a Nõ haját. A Nõ várt valamire - de a Férfi nem merte megtenni.
Az utána következõ napokban éjjel-nappal leveleztek, vagy hívták egymást. A Férfi szerelmes lett és ezt szinte azonnal meg is mondta a Nõnek. A Nõ nem lepõdött meg és már nem jött zavarba sem - de nem mondta ki, amit gondolt. Csupán a hangján lehetett érezni, hogy örül a Férfinak. Nagyon örült, ha hívta, örült, ha írt neki, vagy egyszerûen ha csak rá gondolt. Aztán egyik este küldött egy fotót a Férfinak. Megdöbbentõen jól nézett ki rajta, természetes szépsége mélyen megérintette a Férfit - sokkal jobban, mint eddig bármelyik nõé. Azonnal felhívta a Nõt. Nézte a képet és önkéntelenül a nadrágjára tévedt a keze. A Nõ sem bírta már nagyon, nem tudta fékezni magát. Halkan, alig hallhatóan súgta a telefonba, hogy mire lenne képes, ha most együtt lennének. A Férfi higgadtnak tûnõ hangon válaszolt, de ezzel szinte megõrjítette a Nõt, aki mélyen a bugyijába nyúlt és azonnal vadul simogatni kezdte magát. Úgy lihegett, mintha már órák óta menekülne valami elõl. És akkor letette a telefont. A Férfi sem tudott már a másikra figyelni, letépte a nadrágját és alig pár rántás után hatalmasat élvezett. Maga is meglepõdött, hogy milyen messzire spriccelt, és magában mosolyogva feltakarította.
Másnap – némiképp higgadtabban - újra beszéltek. Tudták, hogy azonnal találkozniuk kell. De mivel mindketten dolgoztak, csak a hétvége jöhetett szóba. Addig sem bírták egymás nélkül, a Nõ az állását kockáztatva szinte egész nap beszélgetett telefonon a Férfival. Nem tudott a munkájára koncentrálni, és ezt a kolléganõi is észrevették. Többen drukkoltak neki, hogy a hétvégére tervezett randi jól sikerüljön - mások csak mosolyogtak rajta. Fõleg férfiak.
Aztán eljött a nap. A Férfi egy órát utazott a Nõhöz, közben is többször beszéltek. Halkan szólt a zene az autóban és nagyon izgult, hogy minden jól sikerüljön. A Nõ is tûkön ült, azaz inkább sürgött-forgott. Meg akarta lepni a Férfit, ki akarta szolgálni - ahogy azt már nagyon régen nem tette.
Aztán megérkezett. Belépett az ajtón és szó nélkül szorosan átölelte a Nõt. Megcsókolták egymást. Elõbb ügyetlenül és vadul, aztán lágyan, teljes összhangban. A Nõ kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából, megfogta a Férfi kezét és a konyhába vezette. Megvacsoráztak, közben sokat beszélgettek. A Férfi alig evett, a Nõ szinte semmit. A Férfi megkérte a Nõt, hogy elmehessen fürdeni, mert úgy sietett, hogy otthon nem volt még ideje rá. Nagyon vágyott a Nõre, remélte, hogy a magáévá teheti, ezért utána csak egy pólót és a nadrágját vette fel.
Letelepedett a Nõ mellé az ágyba, szorosan átölelte. A Nõ odabújt hozzá. Régóta nem tehette ezt már senkivel és nagyon hiányzott neki. Rengeteget beszélgettek, kiöntötték egymásnak a szívüket. Egyikük sem volt egyszerû eset. Aztán a Nõ megkérte, hogy a Férfi masszírozza meg a hátát, mert a sok stressztõl fájdalmasan feszes volt. Hason feküdt, közben beszélgettek. A Férfi megértõ volt. De hirtelen kissé felcsúszott a Nõ pólója. A Férfi egy pillanatig nézte, aztán egy leheletnyi csókot nyomott a Nõ derekára. A Nõ hirtelen elhallgatott. A Férfi folytatta. Alulról felfelé, egészen a Nõ nyakáig. Közben kicsatolta a melltartóját. Szerencsére olyan volt, amelyet ismert. A Nõ felsóhajtott és belemarkolt a lepedõbe. A Férfi most lefelé indult. Végighúzta a nyelvét a Nõ hátán, le a csípõjéig és ugyanezzel a lendülettel húzta le a Nõ nadrágját. Most a bokájától indult a csókjaival. A Nõ teste megfeszült. A Férfi megcsodálta, hogy milyen sima és lágy a Nõ teste. És akkor felért a Nõ fenekéig. Vadul belemarkolt és a nyelvével kényeztette. Mindenhol. A Nõ vonaglott. Aztán hirtelen megfordult és belemarkolt a Férfi hajába, és az öléhez húzta. A Férfi tudta, mi a dolga. Ízlett neki a Nõ. Olyan volt, mintha csókolózna vele. A Nõ nem bírta tovább, de Férfi sem. Ruháit ledobva feljebb kúszott és azonnal mélyen behatolt a Nõbe. A Nõ felnyögött. A Férfi nem gondolkodott, teljes erõvel mozgatta a csípõjét. Hamar elélvezett. A Nõ azonban rövid pihenõ után elfordult és halkan sírni kezdett. Úgy tûnt, megbánta. Nemrég égette meg magát egy gyötrelmes kapcsolatban, és ezt elmesélte a Férfinak. A Férfi végighallgatta, úgy érezte nem errõl van szó. Lágyan újra kezdte a simogatást. A Nõ nem tiltakozott. Kérte a Férfit, hogy legyen határozottabb. Sõt vadabb. A Férfi pedig bevadult. Hasra fektette a Nõt és keményen belökte szerszámát. A Nõ hüvelye úszott a nedvességtõl és a Férfi érezte ezt. Tudta, hogy most tovább fogja bírni. Sokkal tovább. Minden erejét és a hónapok óta eltemetett vágyait beleadta. A Nõbe. A Nõ hangosan lihegett, szinte sikoltva. Gyakran a puha ágyba fúrta az arcát és felordított. A Férfi némán, minden idegszálával a Nõre figyelt, miközben erõsen csattogott ágyéka a Nõ fenekén. Amikor úgy érezte, hogy a Nõ a csúcs közelében van, lelassított, izmait megfeszítve csaknem teljesen kihúzta magát a Nõbõl, és lassan, apró mozdulatokkal ingerelte szeméremajkait. A Nõ ebbe szinte beleõrült. Könyörgött a Férfinak. Õ pedig újra kezdte. Ezt váltogatta percenként, de mindig hosszabbra hagyva a lassú részeket. Néha tövig benyomta és mozdulatlanul tartotta a hímvesszõjét, ekkor a Nõ mozgatta a vadul a farát. A Férfi néha érezte, hogy teljesen kitölti a Nõt, olyan mélyen benne volt. A Nõ teste már úszott a verejtéktõl, mert a Férfié is ráfolyt. A Férfi szomjazott és fáradt, de folytatta. A Nõ már többször elélvezett, szinte önkívületben tûrte, hogy a Férfi uralja. Ekkor a Férfi a sarkaira ült, vesszõjét a Nõben tartva megnyálazta ujját és benyomta a Nõ lábai közé. Dörzsölni kezdte vele a popsiját. A Nõ hirtelen hátranyúlt és megragadta a Férfi csuklóját. Tiltakozott, de a Férfi lassan és határozottan benyomta hüvelykujját a lyukba, a többivel pedig erõsen belemarkolt a fenekébe. Közben ütemesen kefélte a Nõt. A Nõ ekkor hatalmasat élvezett, teste többször megrándult, majd teljesen elernyedt. A Férfi lassan kihúzta lüktetõ farkát, felállt és kiment a konyhába. Finom bort töltött mindkettõjüknek és visszament. A Nõ azonban már aludt. A Férfi melléfeküdt és egész éjjel nézte. Néha elaludt õ is, de akkor is a Nõvel álmodott. Néha megsimogatta a haját, de többnyire csak némán figyelte, ahogy lélegzik. Boldognak érezte magát.
Reggel aztán minden megváltozott. A Nõ hideg volt. Összevissza beszélt, végül bevallotta hogy csak ki akart elégülni. A Férfi szomorú volt, de megértõ. Elhatározta, hogy nem hagyja így itt a Nõt. Beszélt hozzá, simogatta a lelkét. A Nõ meglepõdött. Még soha nem tapasztalt ilyesmit Férfitól. Egyre rosszabbul érezte magát, hogy egy ilyen embert kihasznált, megbántott. Sírni tudott volna, de a Férfi ezt is észrevette és mély hangján halkan vigasztalta. Nem hagyta ott addig, amíg a Nõ újra fel nem vidul. Aztán elindult haza. A Nõ szinte szóhoz sem jutott. Csodálta a Férfit és mélyen elgondolkodott.
Az út rövidebb volt hazafelé. Mindig rövidebb. De már így is késõ este lett, mire hazaért. S mire hazaért, lehiggadt. Valami olyan érzés kerített hatalmába, ami már régóta nem. Szavakkal leírhatatlan, nyugalmat árasztó, tiszta érzés. Nem kesergett, nem bánkódott, nem emlékezett.
Beállt a kocsival az udvarra, megsimogatta az õt üdvözlõ kutyát és bement a házba. Halkan benyitott a gyerekekhez és hallgatta a srácok szuszogását. Aztán átment a hálószobába. Egy beteg asszony feküdt ott, ájult álomban. Néha magában beszélt. Már nagyon régóta nem tudtak együtt aludni.
A Férfi levetkõzött és csendben lefeküdt a saját ágyába. Már a holnapra gondolt. Semmi másra.