céges csapatépítõ

Mivel éppen akkor nem volt barátnõm, így tulajdonképpen senkinek nem tartoztam magyarázattal - magamon kívül. Egyesek tudni vélték, hogy jó páran más ágyában keresik a boldogságot a céges csapatépítõkön. Én - eléggé józan életet élvén - biztos voltam benne, hogy velem ilyesmi nem fog megtörténni, mert annál jobban vigyázok magamra, és mivel soha senkinek nem is tartottam a gyertyát, ezért erre a pletykára is többnyire csak városi legendaként gondoltam. Végül is csak két szabályomat szegtem meg. 1: megtörtént velem a csapatépítõn (mint már említettem, legalább nem félrelépésként kellett utólag elkönyvelnem, és azt persze a \"baleset\" után továbbra sem tudtam biztosan, hogy mással is megesett-e ilyesmi, bár gyaníthatóan igen), 2: kolléganõm volt, akivel elkövettem a bûntettet. Pedig abszolút nem úgy indult.

Céges csapatépítõ. Délelõtt meg kora délután fürdés a Balatonban, napközben ebéd, meg sportprogramok, amikkel még el van az ember, én rendszeresen részt veszek az ilyenkorra kiírt alkalmi focikupán. Késõ délutánra beáll az agyhalál, nincs megfelelõ társaság, a normális kolléganõk, akikkel beszélgethetnék, eltölthetném az idõt, estig letipliztek a városkába, és sorra csak jönnek azok a fárasztó, halálosan unalmas kollégák, akikkel való találkozás után az ember örül, hogy több telephelye van a cégnek, és õk szerencsére másikon dolgoznak, tehát elég évente 1-2 alkalommal találkozni velük. De ráadásul õk már 1-2 órával a vacsora elõtt kotta részegek, szóval ez számomra, színjózan emberként, még inkább feldobja a velük való traccsolást. Fél nyolc körül vacsora, majd utána a nagyvezír elmondja, hogy mennyire tuti és jól teljesít és hasít a cég, a nehéz piaci helyzet ellenére, az évfordulósokat megajándékozza, aztán kötetlen program. Valami béna dj a Balatoni nyártól kezdve az épp aktuális slágerekig nyomja a talp alá valót, és a - kevésbé és jobban - berúgott táncolni vágyók már ropják. Én elhúzok egy kisebb terembe pókerezni (innen - is - ered az itteni nick-em), egyesek már nem mernek ellenem játszani, és már azoknál is van kollegiális respektem, akik korábban utáltak, mert tudják, hogy elég jól játszom. Éjfél körül, miután sikerült a többséget megszabadítanom az aprópénzétõl, vége a pókernek. De korán van még, nem akarok menni aludni. Hogy ne ragadjak bele a nagyon decens, kívülálló személy sztereotípiájába a kollégák szemében, magamhoz veszek egy sört és beslattyogok a szálloda szabadidõtermébe. Csocsózok párat, de nehéz a szarul játszó és részeg emberekkel (õk persze nem így látják és jókat röhögnek a bénázásaikon a meccsek közben), megunom, egy kis biliárd, de azt akkor hagyjuk abba, amikor Kati, a \"bizonyos\" kolléganõ, aki már rendesen be van nyomva, majdnem teljes hosszában felhasítja az asztal zöld posztóját. :) Ekkor már kb. fél kettõ, és hogy haladjak az idõvel, én is már a második sörömet nyomom. Mi lesz így, még a végén spicces leszek?! A terem másik végében felszabadul a Nintendo WII, Katival átbaktatunk, jobbára segítem õt a kis asztalok és székek között, õ meg csak kacarászik, és mindenkinek, akivel találkozik, jó hangosan odaköszön, hogy: sziiiiiaaaa. Elõször egy boxolós játék, ki kell ütni a másikat. Majd késõbb egy másik, ahol virtuális pódiumon állnak az ellenfelek, és le kell lökni egymást, olyan nagy, mindkét végén szivacsos bottal. Közben csatlakozik hozzánk Tibi is. Szemmel láthatóan õ is jól van már, amíg én egy újabb sört veszek csak magamhoz, õk azt, ahogy eddig is, megtoldják egy-egy felessel. Felváltva játszunk egymás ellen, de amikor lehetõsége van rá, Tibi már elkezdi markolászni Kati melleit és fenekét - mondjuk, van is mit, mert Kati nem egy nádszál, szemre úgy kellemesen fogható keblekkel és popsival rendelkezik -, õ meg megéri magáról levakarni a még nála is fél fejjel alacsonyabb srácot. Vagy fél három lehet, amikor megunjuk az egészet, meg el is fáradunk, mert a Nintendo kontrollerjével ugye folyamatosan hadonászni kell. Elindulunk felfelé, aludni. Tibi eggyel alattunk kiszáll a liftbõl.

Én a szobájáig kísérem Katit, és mivel a kolléganõje, akivel együtt aludna, már inkább elment este haza, beinvitál, mondván: alvás elõtt igyunk má\' még egyet, neeeem? Pár éve, egy korábbi csapatépítõn már aludtunk együtt, akkor sem történt semmi, én most sem tervezem - hisz mégis csak majdnem közvetlen kolléganõ, bár tudom, facér -, ezért mondom: jó, miért is ne. Bezárja az ajtót, majd mondja, hogy: tudom, elment a te szobatársad is, szóval aludj itt, mint anno. Bámulatos, hogy még így is, részegen, mikre oda nem figyel. Igen, elment, ok, itt alszom, de csak hogy ne félj egyedül. Megszabadulva a cipõimtõl, kényelmesen ledõlök az ágyra, õ meg ráront a minibárra, és kiosztja magának a szokásos feles-sör kombót, nekem meg egy dobozos sört. Iszogatunk, dumálunk, közben halljuk, a folyosón még zajlik az élet, pedig ekkor már három múlt, de valakik még kiabálva randalíroznak, meg néhány kisebb nõi kacajt és sikolyt is hallani. Nem zavartatjuk magunkat, mindenfélérõl dumálunk. Kisvártatva kopogás az ajtón. Majd újra. Aztán csak megszólal egy hang: Kati, Tibi vagyok, engedj be, igyunk még egy kicsit. Gyorsan befogom Kati száját, és halkan mondom neki: figyelj csak, Tibi azért akar bejönni, hogy megdugjon, maradj kussban, meg fogja unni és elmegy szépen alukálni. Kati, szólni nem tud ugye, de bólogat és közben nevetéstõl csillog a szeme. Jó öt perc után Tibi tényleg megunja, vagy csak azt gondolja, hogy Kati már alszik, végül is mindegy, de lekopik. Mi elfogyasztjuk a minibárban lévõ, nem túl nagy mennyiségû alkoholt, én dobok rá egy kólát is, és mivel este nagyon bekajáltam, így tényleg csak maximum enyhén spicces vagyok, de Kati teljesen kész. Riheg-röhög, táncol, kitalálja, hogy rendez nekem egy kis sztriptízt, de szigorúan csak fehérnemûig, mondja, mert nem szeretne semmit, de ennyivel azért megajándékoz, ha már megszabadítottam a töpszlitõl. És közben persze röhigcsél. Ok. Jól nyomja, és bár van rajta kis súlyfelesleg, apró poci, jól is néz ki, de - talán a pia miatt - a kellemes látvány örömét leszámítva, szerencsére más hatást nem vált ki belõlem. Na, ennyi a jóból elég volt a számodra, aludjunk. Bevonulok a fürdõbe fogat mosni, majd egy szál alsónadrágra vetkõzve bebújok az ágyba. Majd õ is, bugyiban, melltartóban, irány a fürdõ. Ki már egy cafatnyi alvónadrágban és ujjatlan pólóban jön onnan, nagy kivágás a karoknál és a nyaknál, szóval egyik sem takar sokat. Nyugodt vagyok, mert alváshoz készülök, meg talán a pia miatt is. Józanul, más lánynál, aki nem kolléganõ, már biztos a falat fúrnám, annyira kemény lenne a farkam. Belibben mellém az ágyba, de azért továbbra is vihorászik. Hogy szeretnél aludni, kérdem? Kiskifli-nagykifli, mint a párok, így õ. Oldalt fordulok, õ a hátát a mellkasomhoz tolja, a felül lévõ bal kezemet megfogja, áthúzza az oldalán és egyenesen ráteszi a bal mellére, majd a saját ujjaival rányomja az enyémeket, mintha azt akarná, hogy szorítsam. Ha ez még nem volna elég, szépen a popsijával az ágyékomhoz táncolja magát, és egyfolytában fészkelõdik, mintha nem találná a helyét. Kati, mondom, nem lesz ez így jó, mert ennek minden lesz a vége, csak alvás nem. De õ nem szól, csak vihog, fészkelõdik, és az ujjai az enyémeket már a bimbója csipkedésére késztetik. Kati, szólok ismét, nyugodjál már le, és jó erõsen, hogy tényleg fájjon neki, rávágok a seggére. Felkiált, ami olyan fájdalmasnak indul, de aztán a vége ennek is csak kacarászás, és közben pörög-forog a seggével az ágyékomnál, egy idõ után már gondolom, érzi, hogy áll a farkam a hatására, és csak tekeri az ujjaimmal a saját bimbóját. Katiiii, teszek egy utolsó próbát a lenyugtatására, ami hasztalan, mert érzem, hogy a jobb keze, amit közben áthúzott a teste alatt, már a hasfalamnál van, simogat, borzolgatja a szõreimet, de egyre csak, szép lassan csúszik lefelé, aztán már tolja is be az alsómba és egybõl rámarkol a farkamra. A popsiját kicsit elõrébb húzza, hogy legyen helye a kezének, miközben ütemesen veri a farkam. Itt már minden ellenállás hasztalan, fel is adom, már szükségtelen, hogy a bal kezével irányítsa az enyémet, az immáron önállóan, alanyi jogon gyúrja a melleit felváltva, benyálazom pár ujjamat, és úgy kezdem szépen körbejárni a bimbóudvarait, rá-rácsippentve a bimbókra, amik már elég rég peckesen állnak, és jobb kezemmel szépen rámarkolok a seggére. Ahogy a haját félrehúzva belecsókolok a nyakába, érzem, a farkamból elõbukkanó kéjnedvet szépen akkurátusan szétkeni a makkomon, pontosan tudja, mit csinál, és eztán még nagyobb tempóban kezdi el a marokra fogott szerszámomat verni, ami így sokkal könnyebben csúszik a tenyerében. Ja, ha te így, gondolom, és hátulról becsúsztatom a jobb kezem a bugyijába, simogatom a gusztusosan nagy popsiját, majd szép lassan átcsúsztatva kezem a teste alatt, már a szeméremdombjánál járok, megtalálom a leszállópálya fazonúra nyírt szõrét, amin középsõ ujjamat levezetem a kelyhéig. A puncija már teljesen kész, ahogy tovább csúszik a kezem, érzem, már a combjain folyik a leve, hát, õt már nem nagyon kell felizgatni, erre utal az is, hogy továbbra is megveszekedett iramban veri a farkam. Szépen visszahúzom a kezem, egyenesen az ajkaiig, két ujjal végigsimítok rajtuk, majd szétválasztva azokat, akadály nélkül bedugom az ujjaim a katlanjába. Bent már a pokol melege vár, mint egy kemence, ami kész a sütésre, de ez dohos, mit dohos(?), tocsog, gõzölög a nedvétõl, és itt már Kati elkezd halkan zihálni, egyik kezével félrejátssza az alvónadrágját, a másikkal a farkam beirányítja a lábai közé és a seggét apró mozdulatokkal elkezdi fel-le mozgatni, a farkam kívülrõl szalad oda-vissza a vágatán úgy, hogy a másik kezével elõbújtatott csiklóját éri a hegye. Nem is kell sok, a levétõl már a tövéig lucskos az én keménységem is, és jól irányzott mozdulatokkal szépen rátáncolja-beletolatja a punciját. Jobb kezemmel teste alatt átnyúlva ekkor már a mellkasánál fogva húzom magamhoz, a mellei a kézszáramon lévõ szõrökben táncolnak, bal kezemmel pedig ellentartok a csípõjének, ahogy ütemesen, keményen tövig mártózok benne. Szép lassan a hasára fordul, már nem kell ellentartanom a csípõjénél, alattam a kissé szétvetett lábai között dugattyúként járok ki s be, közben egyik kezével a nyakát fogom hátulról, a másikkal pedig hol a hátát simogatom, hol pedig popsija két fél labdáját paskolom. Arcát a párnába fúrja, de még így is jól hallhatóan hörög, nyüszít alattam, s egyre csak azt mondja, méééég, méééég! A csípõjénél fogva feljebb húzom, úgy, hogy felsõteste továbbra is az ágyon fekszik, és miközben hátulról kényeztetem gyors tempóban, felsõ testemmel ráfekve a hátára, a bal kezem a melleibe kapaszkodik, míg jobbom két ujjával a szeméremajkait járom folyamatosan körbe és a pöckét birizgálom. Továbbra is érthetetlen szavakat kántál, hörrent a párnájába, de a feneke táncol alattam, idõnként ellentol és ilyenkor nagyot csattan az ágyékomon. Majd egyszer csak a teste elengedi magát, csípõje visszazuhan az ágyra, a hangos cuppanásra, ahogy a farkam elhagyja csatakos punciját, felkacag, megfordul, a rongyosra izzadt alvónadrágot és pólót ledobja magáról és rólam is lehúzza az alsómat. Lábait a térdelõ helyzetben lévõ combjaimra veti, kezeivel kicsit beköszönti makkomat a szeméremajkai közé, aztán elengedve a farkamat, egyetlen határozott mozdulattal, alulról tövig csúszik rám. Szépen megfogja a felsõtestemet, magára húzza és elkezdünk csókolózni. Kissé (meglehetõsen) pia szaga van, a fogmosás azért talán tompított rajta valamit, de nem lehet eltéveszteni. Mondjuk, engem nem zavar, én sem vagyok (még) teljesen józan (de ha ilyen tempóban izzaszt Kati továbbra is, akkor ez már csak percek kérdése), hasonló lehet az én ízem is. Jól csókol, a nyelveink párbajoznak, majd az ajkaim harapdálja, miközben rámarkol mindkét kezével a faromra, és csak tol-tol magába, még akkor is, mikor már nincs hová. A kezeim immáron a popsiját markolásszák, gyúrják. Nem hagy, döngölöm, ahogy csak tudom, érzem, most ez kell neki (biztosan van olyan is, amikor lágy szeretkezésre vágyik, de ennyire berúgva, gondolom, valami harsányabb, a gerincében is érezhetõbb élményt akar), mintha csak engem akarna kivéreztetni, izzasztani, pedig aztán rajtam nem sok felesleg van. A nyelvem alatt felnyög, neeeheem bíííírom, a pia miatt neeeem tuudooook elééélvezni, de qrva jóóóó, ahogy csinááálooood. Na, ez legalább õszintém jön belõle, gondolom. Szerencsére, talán a pia miatt is, ki tudja, én még bírom, és egy pillanatra kitekintve a szálloda ötödik emeleti ablakán, meglátom, ahogy a Balaton túlpartjánál felkel a nap, meleg narancssárga csíkot festve a tóra, és már világos van. Miközben folyamatosan tömöm a tocsogó punciját, õ bele-belehörög a számba, hogy éééélvezz máár eeeel, mer\' éééén kééééssssz vagyooook, neeem bííírom továbbb, megõõõrülök, deeee akkoooor seeeem tuudooook elmeennniii,dee mááár neeem bíírooom továáább. Még jobban rágyorsítok, a hátamon patakokban folyik lefelé az izzadtság, a lábaim közt ráfolyik a zacskómra, amirõl hangos csattanás kíséretében az õ popsija, puncija is csak még csatakosabb lesz. Jajj, érzem, most jövök, mondom, õ kirántja magából a farkam, és egy fejõnõ kézügyességét meghazudtolva szorongatja, masszírozza, mígnem szaktudása eredménnyel is párosul és apró, loccsanó hangot hallatva, a leszállópályája mellé magára fej a spermámból egy másik párhozamos csíkot, a többit utána már szana-szét szórja a pociján, a vénuszdombján és a combjain. Míg fej, az izzadtság a felsõ testemrõl rá-rácsöppen, hol a hasára, hol a melleire, hol az arcára és a hajára, de nem foglalkozik vele, nagyra nyílt szemekkel issza be a látványt, ahogy kivégez a kezével. Majd, amint látja, hogy teljesen kiürítette a táramat, elenged és ahogy ott támaszkodok fölötte, visszatérõ vihogása közepette a keze által lefejt termést szétdolgozza a kivégzett puncijától a mellein át egészen a nyakáig, és szépen magára húz engem. Én nem tiltakozom, számomra ez inkább tetszõ dolog (míg más férfi, lehet, gusztustalannak tartaná), és csak fekszem rajta, bár amúgy, ezek után, mozdulni sincs energiám. Kati viháncolása apránként hagy alább, legurít magáról, látva erõtlenségemet, és a fürdõbõl hozott törölközõkkel letisztít mindkettõnket. Na jó, mondja vigyorogva, most már alhatunk.

Kb. fél tízkor kelek, azt sem tudom elõször, hol vagyok, kivel, de lassan magamhoz térek, és óvatosan, ügyelve arra, hogy ne lásson más, kiosonok Kati szobájából, mondva, a reggelinél találkozunk. A szobámban rendbe szedem magam, hideg vizes tusolással próbálva életet lehelni a gondolataimba és a kéjes éjszakától, valamint a kevés alvástól elgyötört testembe, ami hellyel-közzel sikerül is. A reggelinél mosolyogva ülök le Katiék asztalához, egy másik kolléganõnk meg is jegyzi, hogy \"valaki milyen kipihent, de jó neki\". Ráhagyom. A következõ hétfõn, a céges belsõ messenger programon megbeszéljük Katival, hogy szép volt, jó volt, de ennyi is volt. Azóta is jóban vagyunk. Ez már jópár éve történt, és velem, ahogy elõtte, azóta sem fordult elõ ilyesmi.