Kirándulás

Ülök az autóban és vezetek. Percrõl percre nõ bennem az izgalom, torkomban a gombóc egyre jobban lüktet, mintha egy tini menne élete elsõ randijára. Hosszú percek óta szorítom a kormányt, a tenyerem izzad ahogy egyre közelebb kerülök a helyhez, egyre közelebb Hozzád. A forgalom nagy, mindenki siet a dolgára a városban. Sietnék én is de a forgalom megakadályoz és megfog egy piros lámpa. A várakozás még jobban feszíti az idegszálaimat, gondolataim továbbra is csak körülötted forognak, milyen leszel hús-vér valódban? Milyen lesz találkozni? Elõjönnek a képek amit annyiszor megnéztem már, amit csak nekem küldtél, nekem készítettél. Gyönyörû bõr, hibátlan alak, szép lábacskák még szebb poci és vállak. Finom és gondoskodó kezek, lágy vonalú érzéki száj, huncut mosoly a szemedben. Elképzelem amint csókollak és érintelek. Az arcodon, a válladon. Mindenütt. Forr a vérem és reszketek. Dudálás térít magamhoz és újra indulok. Lassan megérkezem a célomhoz, csak még két sarok... még egy.. és még pár méter... már látlak, ahogy ott vársz rám az árnyékba húzódva az égetõ nap elõl. Odakint tombol a forróság, de itt belül még jobban izzik minden. Elmegyek melletted helyet keresve a megálláshoz. Tekintetünk összetalálkozik és szinte mindent elolvaszt körülöttünk. Megállt az idõ egy pillanatra és csak mi voltunk ott, ahogy egymás szemébe nézünk. Félreállok és kiszállok. Te elindulsz felém én pedig feléd, s közben idegszálaim pattanásig feszülnek. Végre láthatlak! Lábaim remegnek, pulzusom számlálhatatlanul felgyorsul. Ott vagyunk egymás elõtt. Hosszan csak a szemedbe nézek, nézem ahogy mosolyogsz. Csak ennyit tudok kinyögni:
-Szia! Hát végre találkozunk...
-Szióka! - válaszolod és bólogatsz. Most nincs sehol az a csacsogás amit annyira szeretek a virtuális világban. Nincsenek szójátékok, nincsenek utalgatások és nincs egymás hergelése. Csak mi vagyunk ott ketten egymásnak. Titokban és rejtve a világ elõl, de ott vagyunk. Beszállunk a kocsiba, hátizsákodat ledobod. Kiránduláshoz szép az idõ, de kicsit kevéske az a táska. Persze mindketten tudjuk, hogy a kirándulás csak ürügy. Elindulunk. Vezetés közben oda-odanézek az arcodra, megvizsgálom a nyakad, a kivillanó vállad és mégjobban elönt a forróság. Beszélgetni kezdünk, csupa általános téma, de mindkettõnknek remeg a hangja az izgalomtól. Kezem a kezedre téved és szorosan összefonódnak ujjaink, mintha mindig is csak egymásra vártak volna, de el kell szakadni egy pillanatra. Megérkeztünk. Egy vízpart mellett áll az autó, benne mi, körülöttünk a csend és a természet. Egymásra nézünk és újra megáll az idõ. Csak nézünk egymás szemében, melyben ott csillog a vágy, a tûz és az izgalom. Egyszer csak megtörik a végtelennek tûnõ perc és ajkaink hirtelen összeforrnak. Annyi beszélgetés után végre itt vagy és érezlek. Nyelveink finom játékába beleborzongok és remegõ kezekkel kezdem felfedezni tested, abban a pillanatban Te is hozzám érsz. Egymás arcát, kezét simogatjuk a véget nem érõ csók közben. Kezeink vándorútra tévednek, de hamar abbamarad a felfedezés, hiszen még a kocsiban vagyunk és az övek rabságában csókolózunk. Kiszabadítjuk magunkat és hátramászunk. Folytatódik a csókcsata, de most egy rövid nyelvezés után csókokat adok az arcodra, az álladra. Közben vetkõztetni kezdjük egymást, kis ügyetlenkedés a hely miatt, de hamar megszabadulunk a felsõrészektõl, rajtad már csak egy finom kis melltartó van felül, rajtam semmi. Ölelkezünk és bõrünk égõn tapad egymáshoz, miközben nyakadat csókolgatom és a hajadba túrok. Szinte egy szó sem hagyja el a szánkat közben, csak egymás felfedezésével vagyunk elfoglalva. Lassan végigcirógatom hátadat, majd egy mozdulattal kikapcsolom a melltartódat és kiszabadulnak formás mellecskéid. Megsimogatom õket és csókjaim áradata is feléjük irányul. Le a nyakadon, a kulcscsontodon, majd õrjítõ lassúsággal érem el a halmocskákat. Sóhajtozunk mindketten, s én tovább csókolgatom melleidet, és pár perc idõzés után újra indulok...lefelé. Végigcsókolom a hasad, a köldöködnél idõzve kezdem levenni Rólad a maradék ruhát. Fenekedet megemelve segítesz és ahogy hátradõlve kibújsz egyszerre minden ruhádból, lábaid máris utat engednek pillantásomnak. Gyönyörû vagy mindenütt és szinte hihetetlen, hogy most tényleg itt vagy elõttem és simogatlak. Fátyolos szemekkel nézünk egymásra majd folytatom felfedezõ utamat. Apró csókok és harapások váltják egymást, olykor nyelvem hegyével szántom végig bõrödet, amit mindig halk sóhaj kísér. Csípõdet elhagyva öled felé veszem az irányt, megcsiklandozom nyelvemmel kis dombocskádat, majd hirtelen irányt változtatva combodra térek át és csókokkal halmozom el térdedig lekúszva. Onnan tovább lefelé, simogatom számmal bõröd minden centiméterét, lábujjaidra egy-egy finom puszi, majd át a másik lábra és onnan indulok felfelé. Újra fel a térdedig, majd a combod belsõ felét kezdem puszilgatni és haladok felfelé. Váltok és már nyelvem hegyével csiklandozlak, egyre közelebb forró résedhez, de gondosan elkerülve azt. Körözök körülötte, mint a ragadozó madár prédája felett mielõtt lecsap, aztán én is lecsapok. Felfalom öledet kívül-belül. Hosszan ízlelgetlek, magamba szívom kéjed illatát és fokozom a tempót. Egy, majd két ujjamat illesztem nyílásodhoz, benedvesítem azután elmerül benned. Érzem forróságodat, érzem mennyire felizgultál. Felváltva finoman és vadul kényeztetlek, majd egy pillanatban megfeszül tested, és a kéj rázza meg minden izmodat. Finoman simogatlak tovább, de felülsz és hátralöksz. Lerántod rólam maradék ruhámat, majd testemet szinte felszántod száddal. Közben simogatlak, de már a kéjtõl nem érzékelem épp milyen pontot tapintanak ujjaim. Mindenhol ugyanaz fogad: a puha gyönyör, és tested tüze. Valahol már a túlvilágon járva érzem ahogy ereje teljében levõ tagomat eltûnteted ajkaid között, majd kiengedve végigszánkázol rajta nyelveddel és zacskómat simogatod, csókolod, majd újra visszatérsz szerszámomhoz. Õrületes amit csinálsz, a teljes önkívületben azt sem tudom mennyi idõ telhetett el, csak azt érzem ahogy játszol velem és én közeledek a véghez. Te is érzed, hiszen tagom egyre jobban lüktet, Te pedig egy percre sem engedsz a szorításból. Hirtelen egy érzés indul el az agyamból, végigkúszik a gerincemen ágyékomig és már érzem ahogy hirtelen eljön a vég és szerszámomból lüktetve tör elõ nedvem, közben érzem még jobban rámhajolsz és nyelveddel simogatsz tovább, miközben eltûnteted az utolsó csepp magomat is. Pihegve ölelkezünk újra és pajzán mosoly bujkál arcunkon... hisz’ ez még csak az elõjáték volt...