A szexrandi szolgáltatást csak 18. életévüket betöltött látogatók használhatják. Kérjük nyilatkozz, hogy elmúltál-e már 18 éves!
Szeretem a tavaszt. Benne van a levegõben az ébredés, a pezsdülés, a moccanás – egy kis fesztültséggel terhelt erotika. Ha már melegek a nappalok, és érzi az ember a nap sugarát a bõrén, akkor vár a természet egy kis csapongásra, kitörõ élvezetre, gyönyörre. Szép látvány egy megkésett hóvirág, kökörcsin, kankalin vagy sáfrány. De még szebb látvány e virágok között egy gyönyörû meztelen nõi test - vérpezsdítõ és nem utolsó fotótéma sem.
Igyekszem minden évben megragadni a természet adta lehetõségeket. Megcsodálni és magamba szívni a természet illatát, közelrõl szemlélni a bomladozó szirmokat. Ha az ember jól figyel, és nem szalasztja el a pillanatokat, sok hasonlóságot fedezhet fel a nõi test bársonyos vonalai és a tavaszi virágok lágy, de mégis erõteljes ívei között. Puhaság, melegség árad belõlük, szemet gyönyörködtetõek, de ugyanakkor merész és szunnyadó erõket sejtetnek. Káprázatos ívek, melyek arra késztetik a férfit, hogy ujjaival finoman végigsimítson rajtuk, és az érintéstõl a még kicsit hûs levegõben finom borzongás fut végig a testen, mint amikor a hóvirág lágy szára követi a kéz mégoly finom nyomását is. Finom pelyhek a bõrön, akár a leánykökörcsin szirmait borító pihe, mely a szellõ minden rezdülésére, de akár egy közeli levegõvételre is megrezzen. A hérics fakadni készülõ virága úgy lapul meg az avarban apró levelei között, mint egy kéjjel átszõtt mellbimbó. Visszafogott, de szenvedélyes illata arra vár, hogy megmutassa magát a világnak. A hunyor pírja tükrözõdik a csókra vágyódó, picit nyitott ajkak tüzében, melyek között a fehér fogak, mint megannyi hóvirág tündököl. Közelrõl szemlélve a kikerics finom íveit, mintha egyazon dallamra játszana vele a nap az oldalán fekvõ nõm derekán, fenekén és combjain. Bár a lencsék a virágokat kémlelik, számomra egyre szebbnek sejlik a lágyított háttérben halvány barnás-rózsaszín vonulat. Nõm hátára fordul és behunyja szemét. Eltûnt az ibolya kékje. A nap tüze izzítja testét. Érzem, ahogy magába szívja az erõt, ami a természetben mindenhol ott van, csak meg kell ragadni. Kinyújtom én is lelkem a nap felé, de teste tüze hívogat. Combjai közt bomló virágot pillantok meg. Testemben megállíthatatlanul elindul ugyanaz az erõ, ami serkenésre készteti a virágokat, ég felé hajtja cserjéket és fákat. Vesszõm engedelmeskedik a természet nõmben földön heverõ és körülötte elterülõ egysége szavának... elmerülök benne.
