Egy szerelmi kaland három éjszakája, avagy szex túl az ötvenen – ezúttal nõi szemmel Elsõ rész

Egy szerelmi kaland három éjszakája, avagy szex túl az ötvenen – ezúttal nõi szemmel
Elsõ rész

1. Rövid bemutatkozás

Nem vagyok már mai lány. Idén augusztusban bizony betöltöm az öt¬venkette¬dik évemet, sõt, van egy unokám is. Sokak szerint rendkívül \"jól tartom ma¬gamat\" (istenbizony, nem én találom ki; mások mond¬ják), állítólag nem lát¬szom még talán negyvennek sem, nemhogy ötvenkettõnek. Egyébként Szacsury Lídia vagyok, végzettségem sze¬rint informatikai mérnöktanár, de nemrégiben kiváltottam az ipart, és mellékfoglalkozásban magánvállalkozó¬ként számítógép-mûszerész és felsõfokú programozó lettem, amivel legalább a dupláját keresem, mint ami a fõfoglalkozású tanári fizetésem. Ám barát¬nõim, akikkel egymás között kölcsönösen és bizalmasan kibeszéljük egymás szexkalandjait, vágyait, egysze¬rûen csak Lidinek szólítanak. Különben már húsz éve élek egyedül, mint elvált asszony, és õrülten ki vagyok éhezve a szexre. Ennek ellenére nem áll szándékomban soha többet férjhez menni. Hálistennek, már csak egykori férjem, Borbás Mátyás, durva, goromba volt velem. Neki a szexben az okozott örömet, ha üt-ver engem aktus közben. Undo¬rító, perverz szadista volt. Telis-tele voltam kék-zöld foltokkal, annyira, hogy már-már teljesen frigiddé váltam. Matyi után három évig volt egy élet¬társam is, Zoli, õt pedig tudtam volna szeretni egy életen át, dacára annak, hogy tíz évvel volt nálam fiatalabb. Csakhogy õ egy szép napon egyszerûen eltûnt, és ennek már legalább tizenkét éve. Azóta sem jelentkezett, azóta sem hallottam róla semmit. De ne gon¬doljátok egy percig sem, hogy szûzi éle¬tet élek: azért akadnak rövi¬debb-hosszabb kalandjaim, sajnos, elég ritkán, és masztizni is õrülten imá¬dok, amihez elég gyakran fo¬lyamodok...


2. Hirdetés, arra válasz, és vágyakozó várakozás

Nos, barátnõim hosszas unszolására, jóllehet, eleinte nem nagyon tetszett a dolog, rászántam ma¬ga¬mat, hogy ha én magam ódzkodom is attól hogy hirdessek, igenis, válaszolok néhány nekem rokon¬szenves szexhirdtményre, bár bevallom Nektek õszintén, elég szkeptikus voltam ezzel az egész hirde¬tés-históriá¬val kapcsolatban, nem igazán bíztam benne. De késõbb rájöttem, hogy voltaképpen semmi bajom nem származhat belõle, vesztenivalóm nincs. Mert hisz\' mi is lehet a legrosszabb, ami történhet velem ezzel kapcsolatban? Az, hogy senkitõl egy fia választ sem kapok. Na bumm, és akkor mi van? Az égvilágon semmi. Folytatom a maszturbálást egyedül, úgy, ahogy eddig is csináltam. Ha eddig jó volt (nem is akármilyen), miért ne lenne jó ezután is? Hát nem? Úgyhogy - belevágtam.
Addig tehát eljutottunk, hogy rászánom magamat egy ilyen levélre. Ehhez persze még ma meg kel¬lene kapnom a TFP-magazint, amelynek már elég régóta hûséges elõfizetõje vagyok. Istenem, de jó volna, ha benne volna már a levelesládámban, mire hazaérek!
Legkellemesebb meglepetésemre, levelesládám felnyitása után csakugyan ott volt a várva várt A4-es alakú boríték, amelyben a magazint szokták küldeni. Még szerencse, hogy ma este kivételesen nincs sem iskolai programom, sem semmi egyéb, ezenkívül egyedül vagyok otthon a lakásban, így tehát az összes körülmény a lehetõ legkedvezõbb. Hamar a nappaliba, hadd nézem át mielõbb, hátha lesz benne olyan hirdetés, ami számomra rokonszenves! Olymértékben foglalkoztat a levélírás, hogy pilla¬natnyilag kivéte¬lesen még a masztizáshoz sincs kedvem, jóllehet, máskor, ilyen esetekben, mint ez a mai, az az elsõ dolgom (persze a maszti ma sem fog elmaradni, de jelen pillanatban fontosabb a maga¬zin).
Gyorsan ledobtam hát az utcai ruhámat, levetkõztem kombinéra, fotelba vetettem magam, lábaimat keresztbe vetve rágyújtottam egy szivarra, és lapozni kezdtem kedvenc magazinomban. Jobbnál jobb, izgatóbbnál izgatóbb szexisebbnél szexisebb felvételek tárultak szemem elé. Figyelmesen elolvasgat¬tam valamennyi hirdetményt, de sajna, egyikben sem találtam olyat, amely minden tekintetben pas¬szolt volna. Végre, az utolsó rovathoz, a \"speciális\"-hoz értem. Ám úgy látszott, ezúttal sem akar a sors ke¬gyes lenni hozzám. Következett az utolsó.
Uram, ne hagyj el! Jól látok? Biztos, hogy ébren vagyok és nem álmodom?
Az utolsó hirdetmény szövege ugyanis így szólt: \"Bizarr, de nem perverz szex ötven körülieknek. Mások által jóképûnek tartott ötvenkét éves, nõs férfi vagyok, szakállal-bajusszal, s aránylag kis ter¬mettel a magam 165 centijével és hatvanöt kilójával. Ha Te is ötven körüli, nálam na¬gyobb termetû, legalább 180 cm magas, nagy seggû, vastag combú, nagy mellû, szõrös puncijú, csinos, és fõleg, do¬hányzó hölgy vagy, és hozzám hasonlóan Neked is az a legfõbb szexvágyad, hogy egymás elõtt közö¬sen jókat maszturbálgatva együtt lovagoljunk el a legmagasabb fokú gyönyör csúcsára, és a szexrõl egy¬más elõtt tabuk nélkül beszélgessünk, szívesen megismerked¬nék Veled, persze minden kötelezettség nélkül. Találkahely szükséges. Perverzióról szó sincs. Anyagiak kizárva! De ne írjanak nemdohányzók sem, õk lehetõleg kíméljenek. Jelige: Feri.\"
Egybõl bizseregni kezdett a puncim, annyira, hogy csiklóm kezdett kitüremkedni tangám alól. Végre, megtaláltam, amit, akarom mondani, akit el tudnék partneremnek képzelni, és akivel abszolúte a legjob¬ban érezném magamat! Hamar papírt, tollat, és írni ennek a kedves kicsi Ferinek! Jaj, ti kedves nõtár¬sak, akik szexhirdetményt adtok fel, hogy lehettek olyanok, hogy pénzt kértek azért, ami nektek is jó? Nem igaz, hogy milyen álszentek vagytok! Vagy talán nem is élvezetvágyból csináljátok, csak kizárólag anyagi megfontolásból? Mindegy, hogy kivel, csak pénzes pasi legyen? Óh, ti ostoba, ál¬szent, pénzéhes hülye picsák...!
De most akkor mi az ördögöt írjak? Milyen szöveget? Hiszen addig rendben is volna, hogy bemutat¬kozás gyanánt néhány szót írok magamról, de hogyan tovább? Mert ha ez a férfinév csak a jeligéje, de az igazi neve nem is Ferenc, hanem valami egészen más? Ez esetben kezdjek el sorokon, esetleg oldala¬kon keresztül vadidegen pasiknak ömlengeni? De hát... én... annyira...szégyellõs va¬gyok...
Hoppá, megvan! Lidi, Lidi, te szédült tyúk...! Hogy ez hamarabb nem jutott eszedbe...! Hát persze! Hamar keressük csak meg azt a levelezõlap nagyságú színes állófényképet! Igaz, hogy három évvel ko¬rábban készült, de szerintem igen jó felvétel. Kimondottan tetszem magamnak a szûk, fekete, kissé tér¬den felül érõ szoknyámban, a csipkés, horgolt, dekoltált blúzban, krémszínû tavaszi kabátomban és sze¬xis kis zárt, fekete, magas sarkú, természetesen mezítlábra felvett körömcipõmben (merem remélni, hogy Ferinek is tetszeni fog). Ezt fogom hát elküldeni Ferinek. Holnap tehát teszek egy kis kitérõt a Dob utcába, és beadom a Levélpresszhez. Kerestem hát szaporán egy szép, díszes kivitelû borítékot, és mie¬lõtt beletettem a fényképet, a következõ rövid szöveget írtam rá (hát nem jobb ez a néhány, min¬dennél többet mondó szó, mint ömlengeni, nyálaskodni több oldalon keresztül?): \"Kedves Feri! Levél helyett fogadd szeretettel ezt a fényképet, továbbá egy mobil telefonszámot, amelyen engem megismer¬hetsz. Hívhatsz bármikor, még éjjel is. 06-20-9410-085. Addig is puszi: Szacsury Lídia, Lidi.\" Ezzel tehát megvolnánk.
És ugyan mi más is lehetett volna levélírás után a folytatás, mint elõször is felvenni a nagykabáto¬mat, bevonulni a hálószobába, levetkõzni szépen alulról, leülni szemben a nagy tükör elé, éjjeliszekré¬nyem fiókjából kivenni Rezsõkét, és a punámba jó mélyen feldugva szokásos, mindennapos szex-szen¬vedé¬lyemnek hódolni, vagyis egy jóóóót masztizni!

3. A Nagy Találkozás

Mindössze három nap telt el azóta, hogy bevittem a lapot a Levélpresszhez, ahonnan még aznap kijö¬vet rettenetes gondolat futott át az agyamon! Biztos, hogy az új számomat adtam meg Feri¬nek, és nem a régit,? Bizony, erre nem emlékszem biztosan! Medárd fiamnak ugyanis odaajándékoztam Ericcsonomat, magamnak pedig vettem egy nagy teljesítményû Toshibát, 06-20-9424-424 számmal. Nagyon remé¬lem, ezt az új számot írtam a lap hátuljára, nem pedig az Ericcsonét, azaz a 06-20-9410-085-öt. Atyaúr¬isten, Lidi, hogy lehetsz ennyire hülye feledékeny? Ha pusztán ezzel csesztem el a dol¬go¬kat, azt soha nem bocsátom meg magamnak! Igyekeztem hát, hogy mielõbb elhessegessem ma¬gamtól ezt a rendkívül kellemetlen gondolatot.
Ma délután szintén nincs semmilyen programom, úgyhogy ideje már, hogy végre-valahára beiktas¬sak egy fodrászt, mert szinte szégyellek már magamra nézni, annyira csúf a hajam. Közömbös, hét¬köznapi gondolatokkal - a hirdetést, a fényképet, s az egész Feri-ügyet elfelejtve - ültem be fodrász¬nõm, Vali székébe, aki azonnal hozzá is látott hajam megmosásához.
- Lidikém, ugye a szokásos frizurát csináljam neked ezúttal is? - kérdezte.
- Persze - válaszoltam - de jó lenne, ha most tennél bele egy kis õszülést utánozó melírt.
- Én ugyan nagyon szívesen megcsinálom, ha mindenáron ragaszkodsz hozzá, de hidd el, szerintem nem a legjobban állna neked. Sokat öregítene rajtad, pedig legalább tizenöt évet letagadhatnál a tényle¬ges életkorodból.
Végül is hagytam magamat lebeszélni a melírról. A mosás után pedig kényelmesen elhelyezkedtem a hajszárító búra alatt, rágyújtottam egy Havannára, majd kezembe vettem egy kisasztalra kitett nõi ma¬gazint, és belelapozgattam.
Ekkor megszólalt ridikülömben a mobiltelefonom. Ki az ördög lehet ez?
- Igen, tessék!
- Halló... Szacsury Lídiát keresem... - szólalt meg benne egy kellemes, rokonszenvesnek tûnõ, de kis¬sé bátortalan férfihang.
- Én vagyok Szacsury Lídia - válaszoltam - mit óhajt, uram?
- Feri vagyok! Szia, Lidi!
A hirtelen döbbenettõl se köpni, se nyelni nem tudtam. Ez azonban csak egy pillanatig tartott, mi¬vel hangom keménnyé, szigorúvá vált. Egyáltalán, ki a fene lehet ez a Feri? Miféle Feri? És egyálta¬lán, mit merészel?!? Velem ne szórakozzon senki! El is igazítottam annak rendje-módja szerint:
- Pardon, drága uram! Nem tévesztette el ön véletlenül a házszámot? Megtudhatnám, minek köszön¬hetem a bizalmaskodó hangot, és hogy honnan ismerjük egymást, hogy csak úgy élbõl letegez engem?
Ijedt hang hallatszott a készülékben:
- Jaj, elnézést...nem Ön küldött véletlenül egy teljes alakú, álló fényképet bizonyos \"Feri\" jeligéjû hirdetményre?
Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy kit is hajtottam el! Ha ez most fogja magát, leteszi, és az én hülyeségem miatt többet nem áll velem szóba, azt az életben soha többé nem fogom magamnak megbo¬csátani. Istenem, Lidi, olyan hülye vagy, mint a segg! Most aztán edd meg, amit fõztél! No, de talán van még remény, úgyhogy észnél lenni, mit, hogyan, és milyen hangnemben válaszolsz! Õszin¬tén remélem, hallatszott a vonal túlsó végén is, hogy nem éppen úgy gondoltam, ahogy az elõbb vála¬szoltam a hí¬vásra.
- Jaaa? Értem már! - mosolyodtam el - Hát te vagy? Szíííía, Ferikém! Hát van még Isten az égben, hogy felhívsz engem...? Egyébként én is ötvenkét éves vagyok, akárcsak te, lehettünk volna akár osz¬tálytársak is... De mondd csak, honnan beszélsz?
Hál\'Istennek, nem úgy tûnt, mint aki a továbbiakban nem akar velem szóba állni; elhihetitek, mek¬kora kõ esett le a szívemrõl.
- Te, jelen pillanatban a mobilomról hívtalak - válaszolta - most éppen a Bosnyák téren vagyok egy kapualjban. Tudod, itt kevésbé pofázik bele a városi zaj, mint a nyílt utcán..
- Na, Ferikém, ha ez igaz, akkor most légy szíves, mondd gyorsan a számodat és tedd le. Visszahív¬lak. Nehogy már a Te egységeidet zabálja. Vedd úgy, hogy erre a telefonra az én vendégem vagy.
Feri természetesen szót fogadott, azonnal megadta számát, a 06-70-9907-908-at, majd letette, én pedig megcsörgettem.
- Nos, itt vagyok - szóltam bele újból a készülékbe, majd a következõ prózai kérdést tettem fel - Ugye, ráérsz most egy kicsit?
- Hát persze, hogy ráérek - felelte nem kis örömmel - mégpedig olyannyira, hogy hosszú hétvégém van, legközelebb csak kedden reggel megyek dolgozni.
Persze, izgatott örömöm csak fokozódott:
- Jahahaj, de jó - kacarásztam - el sem képzeled, kedves, mennyire örülök ennek...! Olyan klassz lenne akár ebben a pillanatban is...!
Õ pedig azonnal rákérdezett:
- Akkor hol és mikor találkozzunk, akarom mondani, hány órakor?
- Nézd, Ferikém, én jelen pillanatban éppen a fodrásznál ülök a búra alatt, pár perc múlva jövök ki utolsó fésülésre. Mit szólnál hozzá, ha a Déli Pályaudvar parkolójában várnánk egymást? Kocsival le¬szek, mégpedig egy meggypiros Mazda 121-essel, a rendszáma pedig DIM-212. Egy jó óra múlva ott leszek. Bár nem biztos, hogy rögtön benne is fogok ülni az autóban, mert az ABC-ben még vennem kellene egyet s mást. Úgyhogy kérlek, ne idegeskedj, ha majd esetleg, mikor éppen odaérsz, üresen talá¬lod az autót. Jó így neked?
- Hát már hogy ne lenne jó - válaszolta - de hogyan fogjuk egymást megismerni?
- Én biztos, hogy rád fogok ismerni - mondtam - tudod, nõi ösztönömnél fogva. Te pedig énrám úgy, hogy ugyanaz a ruha lesz majd rajtam, amiben le vagyok fényképezve a Neked küldött lapon. Mielõtt Hozzád jönnék, elõbb hazaszaladok átöltözni, direkt a Te kedvedért.
Bizonyára megértitek, micsoda türelmetlen, de annál örömtelibb izgalommal csaptam retikülömbe mobilkészülékemet, miután Vali befejezte frizurámat. Közben a szívem a várakozó izgalomtól már a torkomban dobogott. Utána pedig, mint akit puskából lõnek ki, rohantam autómhoz, hogy mielõbb a megbeszélt helyre érjek, ám lehetõleg arra is fussa még az idõbõl, hogy bevásárolhassak Ferikémnek valami csodálatosan finom vacsorára valót.
Na vééégre! Itt vagyok már a Déli Pályaudvarnál, ahol sajnos a közvetlen közelben egyetlen szabad parkolóhelyet nem találtam. Semmi gond, akkor menjünk csak szaporán a parkoló túlsó végére! Ott már biztos, hogy találok helyet. Ezúttal szerencsém volt. Pont egy olyan autó mellé sikerült végre be¬állnom, amely az enyémhez hasonlóan szintén 121-es Mazda, s mi több, ugyancsak meggypiros! Az pedig már csak pont volt az \"I\"-re, hogy a rendszáma is hasonlított az enyémhez. DIN-212! Remélem, nem fogja Ferikém a kettõt összekeverni.
Ekkor gyorsan bementem a pályaudvar épületében lévõ szupermarketbe; nem telt bele negyedóra, hatalmas, megrakott szatyrot cipelve igyekeztem a parkoló túlsó végén álló autóm felé. Jaj, csak ott lenne már Ferikém...!
Végre-valahára! Ott, ahol az autómat hagytam, látom, áll egy férfi, cigarettával a kezében, és jobbra-balra nézelõdik. Tekintetét idõnként felém fordítja, és képzeljétek, mosolyog! Jaj, csak Õ lenne az...!
Csakugyan õ volt. Õ, az egyébként szigorú, kérlelhetetlen jegyellenõr.
- Hát szíííóka, te kis betyár! Én vagyok a Lidi! - kezdtem, mikor odaértem hozzá, majd megpu¬sziltuk egymást szájon (!), amikoris elégedetten állapítottam meg, hogy hál\'Istennek, dohányzik, mivel éreztem, hogy nem sokkal azelõtt szívhatott el egy cigarettát.
Majd így folytattam:
- Nem te küldtél be engem valamelyik nap az Akácfa utcába bérletbemutatásra a 72-es trolin, ami¬kor véletlenül elfelejtettem jegyet kezelni, mert akkor épp nem volt nálam a bérletem...? Na, nem baj, én azért nem haragszom rád, hiszen te csak tetted a dolgodat... Ugye, azt tudod, hogy nagyon, de na¬gyon örülök Neked, hogy ilyen hamar jelentkeztél, és végre itt vagy...?
- Helló, Lidikém, igazán, olyan csodaklassz a frizurád, és olyan gyönyörû vagy vele, hogy még negy¬ven évesnek sem látszol, nemhogy ötvenkettõnek - viszonozta az üdvözlést mosolyogva, majd kölcsönö¬sen ismét megpusziltuk egymást, természetesen ismét szájon. Majd átnyújtotta nekem a virá¬got.
- Jaaaj, de kis édike vagy - mosolyogtam - hát még virágot is kapok tõled? Fájdalomdíj talán a múlt¬kori büntetés miatt? És olyan jó hallanom, hogy szépnek és fiatalnak látsz.
- Ugyan - felelte - errõl szó sincs. Virágot a virágnak,.
- Óh, de drága vagy, kicsi Ferikém...ez igazán jólesett. De nem árulnád el nekem, mitõl vagy en¬nyire izgatott...? Csak bátran...! Ne félj, nem eszem helyes fiúkat!
- Á, semmi... - válaszolta - csak...
Ismét közbekérdeztem:
- ...Csak...?
- Szóval, csak arra az egyre nem voltam felkészülve, hogy már mindjárt az elsõ találkozásunk¬kor...de tudod, hogy van...féltem, hogy elhajtasz engem melegebb éghajlatra, és egyszerûen faképnél hagysz...
Nem fejezte be a mondatot, mert ekkorra már szemlátomást annyira elszégyellte magát, hogy égett, mint a Reichstag. Egyébként nyilván azt akarta kinyögni, hogy már mindjárt elsõ találkozásunk alkal¬mával játszadozhatunk egymással. Ezt persze azonnal észre is vettem. Akkorát nevettem, de olyan õszintén tiszta szívbõl és jókedvvel, hogy láthatóan még õrá is ragadt belõle.
- Hahhaha - kacarásztam jóízûen - jaj, te édes, kicsi butus Ferikém! Hát mit gondolsz, drága kis csacsikám, ha már egyszer egy ilyen folyóiratban hirdettél, méghozzá nem is akármilyet, én pedig vála¬szoltam rá, szerinted ez egytõl egyig mind annak a jele, hogy el akarlak hajtani, hm? Szerinted talán nem ugyanabból a célból szeretnénk mindketten megismerni egymást? Szerinted véletlenül nem mindketten ugyanazt akarjuk? Mert szerintem igen. Hidd már el, hogy engem is ugyanaz a vágy vezé¬rel, mint Té¬ged. Gondolod, Ferikém, hogy ha úgy állnék a dolgokhoz, ahogy azt nagyon tévesen hi¬szed, belemen¬tem volna, hogy kétszer is szájon csókoljuk egymást? De ha nem így volna, még akkor sem hagynálak Té¬ged faképnél, mint ahogy azt rosszul feltételezted, legfeljebb egy jót dumcsiznánk egy közeli presszó¬ban egy kávé mellett. Utána pedig felajánlanám neked, hogy hazaviszlek kocsival. Egyetlenegy dolgot nem hagynék. Mégpedig azt, mint már az imént is említettem, hogy szájon csókolj engem.
Válasz helyett Feri a következõt kérdezte:
- De azt, ugye tudod, hogy nõs vagyok? Nem zavar ez téged?
- Már megint butaságokat mondasz, Ferikém. Elõször is nagyon jól tudom, hogy nõs vagy, hiszen éppen te magad írtad a hirdetményben. Másodszor, ha zavarna, eleve nem válaszoltam volna semmi¬féle ilyen jellegû hirdetésre. Ám ha még mindig kétségeid vannak velem kapcsolatban, akkor most jól fi¬gyelj. Ugyanis most olyan dolgot fogsz tõlem tapasztalni, ami õszintén remélem, végleg meggyõzõ lesz szá¬modra.
Azzal kinyitottam a vezetõülés felõli ajtót, és leültem a volán mellé, de csak úgy, hogy lábaimat még nem húztam be, majd megfogtam mindkét kezét, és hirtelen odarántottam Ferit az ölembe, majd, mielõtt akár egyetlen szót is szólhatott volna, nyelvemet tövig mélyesztettem szájába. Közben egyik kezemmel átöleltem, a másikkal pedig ágaskodásba kezdõ hímtagjára tévedtem.
Mikor ebbõl a fantasztikus nyelvcsókból kibontakoztunk, én szólaltam meg elsõnek, halk, lágy, vá¬gyakozó hangon; Ferikét immár \"szerelmem\"-nek neveztem, méghozzá teljes szívembõl.
- Remélem, szerelmem, elég meggyõzõ voltam...? Bár ahogy így elnézlek, még mindig nem ol¬dódtál fel teljesen. Most akkor légy szíves, és gyere - invitáltam - ülj át ide mellém, az anyósülésre, megyünk.
- Hová?
- Te csacsi - korholtam szeliden - hát hova mennénk? Biztos, hogy nem a sejhajomra foltnak. Ter¬mészetesen, haza hozzám, Gazdagrétre.
- Egyedül vagy?
- Gondolod, ha nem egyedül élnék, a lakásomra vinnélek? - kérdeztem vissza - Gondolkozzál már egy kicsit, Ferikém! És azt is szeretném, ha tudomásul vennéd, hogy nekem igenis, pont a kis termetû férfiak a zsánereim, és igenis, tetszel nekem, mint férfi. És kár is lenne tagadnom, de õrültül megkí¬ván¬talak. Szóval vedd úgy, hogy igenis, kölcsönösek az egymás iránti vonzalmaink.
Feri szemlátomást nem oldódott fel még mindig teljesen, amit persze azonnal észrevettem:
- Mi baj van, Ferikém? Hát még mindig félsz tõlem? Látom rajtad, hogy valami miatt ideges és gátlá¬sos vagy, pedig igazán, a legkisebb okod sincs rá. Mégegyszer elmondom: nem eszem jóképû, helyes férfiakat, különösen nem Tégedet, elhiheted.
Azzal, hogy kedvet csináljak Ferinek, ismét ölembe húztam Õt, és megismételtük az elõbbi fan¬taszti¬kus nyelvcsókot, amely még annál is csodálatosabb volt, s jóval tovább is tartott, amitõl férfias¬sága szemlátomást felébredt.
Ekkor indítottam. Komótosan - precízen tartva a lakott területen megengedett ötven kilométer per órát - hajtottam végig az Alkotás úton, hogy rátérve a Budaörsi útra, Gazdagrét felé vegyem az irányt.
- Mesélnél valamit magadról, Lidikém? - kérdezte Feri.
- Mit meséljek, kedves? - kérdeztem vissza - és különben is miért nem Te mesélsz elõször, kicsi Feri¬kém?
- Mert hölgyeké az elsõbbség - válaszolta mosolyogva.
A BAH-csomóponthoz érve hirtelen gázt adtam, mivel a lámpa pont elõttünk váltott sárgára; simán túl is jutottunk rajta, de legalább hatvanöttel. Majd néhány szóban, addig is, amíg házukhoz érünk, dió¬héjban elmeséltem neki eddigi életem történetét.
- Tudod, Ferikém - mondtam - érettségi után felvettek a Mûegyetem Informatikai Karára, tehát alap¬képzettségem szerint informatikai mérnöktanár lettem, jelenleg pedig a Neumann János Szakkö¬zépisko¬lában tanítok, mellékfoglalkozásban meg magánvállalkozó vagyok, mégpedig számítógép-mûsze¬rész¬ként és programozóként tevékenykedek., és hála legyen az Égnek, elég szépen keresek is vele. Jobb hónapokban épp a dupláját a tanári fizetésemnek (Majd meglátod, szívem, amint hazaérünk hoz¬zám, hogy a ház bejáratánál milyen takaros kis tábla hirdeti cégemet). Ebbõl tudtam saját magam¬nak is, Me¬dárd fiamnak is, meg Livi lányomnak (én Lídia vagyok, a lányom pedig Lívia) is lakást venni, to¬vábbá ezt a helyes kis autót is, amiben jelenleg is ülünk. Livi lányom után, aki most huszon¬két éves (Medárd fiam pedig huszonhárom), van egy tündéri kicsi unokám is, egy édes, eleven, csupatûz, három éves fiúcska, Médike, vagyis a kis Medárd. Különben már húsz éve élek egyedül, mint elvált asszony, és õrülten ki vagyok éhezve a szexre. Ennek ellenére nem áll szándékomban soha többet férjhez menni. Nekem többé férfi sem férjként, sem élettársként nem kell, minthogy házassá¬gom maga volt a po¬kol...Ferikém, természetesen tabuk nélkül beszélgethetünk mindenrõl, így tehát a szexrõl is, Borbás Mátyás kivételével. Különben, ha jól emlékszem, Te is ismerted Borbás Matyit. Aki nekem még egy¬szer ezt a nevet kiejti, hát azt páros lábbal rúgom seggbe...

4. A megérkezés

Rövidesen megálltunk házunk, azaz egy impozáns, tizennégy emeletes lakóépület elõtt.
- Nos, kedves, megérkeztünk - mondtam - de mielõtt felmennénk hozzám, mi lenne, ha itt a kisven¬déglõben pezsgõznénk egyet? Természetesen én rendezem a számlát, a vendégem vagy. Ez a kisven¬déglõ pedig éppen a mi házunkban van, amint látod, sõt, itt ismer engem mindenki, törzsvendég¬nek számítok. Nos, Ferikém, mi a véleményed?
- Köszi szépen - felelte - remek gondolat.
- Hááát, ezt a mi találkozásunkat, ugyebár, szerintem illik pezsgõvel megünnepelni. Annál is in¬kább, mert még mindig elég ijedtnyuszinak látlak. Talán a pezsgõ egy kis életet tölt beléd.
Azzal újabb puszit nyomtam az arcára, majd kiszálltunk az autóból, amit gondosan lezártam, sõt, feltettem még a kormányzárat is.
Bementünk kedvenc helyemre, a szép, meghitt kisvendéglõbe, ahol az asztalok fachokkal vannak egymástól elválasztva, és leültünk a legbelsõben, egymás mellé. Feri átfogta derekamat, én pedig ke¬resztbe raktam lábaimat, és szivart vettem elõ, majd elõször megkínáltam vele Ferit,
majd magam is készültem rágyújtani.
- Te szivarozol, Lidikém? - kérdezte Feri - én ugyan örülök, hogy dohányzol, hiszen el sem képze¬led, mennyire izgi, amikor bagózunk közben...
- ...Micsoda közben, te kis kéjenc? - kérdeztem vissza mosolyogva
- Hááát...
- Jó, kicsim, ne is felelj, tudom, mit akarsz mondani - feleltem, majd szájon csókoltam - egyébként saj¬nos, csakugyan szivarozok, mert én már annyira erõs dohányos vagyok, hogy engem már csak a szi¬var elégít ki. Kérsz?
- Köszi szépen, elfogadom.
- Parancsolj, kedves, igazi Havanna.
Közben odajött asztalunkhoz a csárlinger:
- Csókolom a kezét, Lídia asszony! Tessenek parancsolni!
- Egy palack pezsgõt kérünk - adtam fel a rendelést.
- Milyen legyen a pezsgõ, kedves mesterasszony?
- Milyen pezsgõt szeretsz, Ferikém? Amit te szeretsz, azt iszom én is.
- Édes vöröset - válaszolta.
- Törley Charman Rouge-t tudnék ajánlani - közölte velünk a pincér - garantálhatom, hogy nagyon fi¬nom.
- Rendben, fõúr, hozhatja is.
Jó mélyet szívtam szivaromból, majd élvezettel fújtam ki orromon, és számon beszéd közben a füstöt:
- Nos, kedves, folytassam, amit elkezdtem az imént, még az autóban?
- Hát persze, hogy folytasd - válaszolta Feri.
Közben kioltottam szivaromat, a parazsat pedig elnyomtam a hamuzóban.
- Szóval, ott tartottam, hogy hálistennek, már csak egykori férjem, Borbás Mátyás, durva, goromba volt velem. Neki a szexben az okozott örömet, ha üt-ver engem aktus közben. Undorító, perverz sza¬dista volt.. Telis-tele voltam kék-zöld foltokkal, annyira, hogy már-már teljesen frigiddé váltam. Matyi után három évig volt egy élettársam is, Zoli, õt pedig tudtam volna szeretni egy életen át, dacára an¬nak, hogy tíz évvel volt nálam fiatalabb. Csakhogy õ egy szép napon egyszerûen eltûnt, és ennek már leg¬alább tizenkét éve. Azóta sem jelentkezett, azóta sem hallottam róla semmit. De ne gondold egy percig sem, Ferikém, hogy szûzi életet élek: azért akadnak rövidebb-hosszabb kalandjaim, és masztizni is õrül¬ten imádok, amihez elég gyakran folyamodok...
- Bocs\', Lidikém, hogy közbeszólok, de hogy szoktad csinálni?
Nem tudtam azonnal felelni a kérdésre, mert idõközben megérkezett a pincér a pezsgõvel, és szép talpaspoharakba töltött mindkettõnknek:
- Parancsoljanak, kedves Lídia asszony, egészségükre.
Koccintottunk.
- A találkozásunkra - hajtottam le egyszuszra pezsgõmet - és az elkövetkezõ szép percekre és órákra.
A pezsgõ csakugyan feloldotta gátlásainkat, különösen Ferikéét.
- Én is így gondoltam - mosolyodott el és szájon csókolt engem. Én pedig ekkor már egyetlen pilla¬natra sem engedtem el az övét, sõt, nyelvemet teljes hosszában szájába mélyesztettem, s élvezettel for¬gattam benne. Feri keze pedig szoknyám alá tévedt, az enyém pedig az õ sliccére. Elõtte azonban le¬vet¬tem szemüvegemet, hogy az ne zavarjon minket csókolódzás közben. Mikor ebbõl a csodálatos nyelv¬csókból kibontakoztunk, percekig egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz, csak mindkettõnk kölcsönö¬sen mosolygott a másikra. Ezt a csendet én törtem meg:
- Mit is kérdeztél az elõbb, édes?
- Hát azt, hogy hogyan szoktál maszturbálni.
Azzal mindent elmeséltem Ferikémnek maszturbálási szokásaimról, úgy, ahogy azt történetem ele¬jén Veletek is megosztottam, majd így folytattam:
- Tudod, Ferikém édes, ez az a fajta orgazmus, amelyhez képest talán a világ valamennyi, egyidejû gyönyöre is csak halvány csiklandozás. És el sem képzeled, szerelmem, mekkorákat szoktam élvezni a másik változattal is, vagyis, amikor Rezsõkémben, az én drága kicsi vibrátoromban lemerül a telep, puszta kézzel játszadozom magammal... Sokszor megfordult már a fejemben az is, hogy mi lenne, ha egyszer válaszolnék egy szexhirdetésre, olyanra, akinek szintén az okoz maradandóan szép emlékû gyö¬nyört, ha egymás elõtt jókat maszturbálgatnánk. De valahogy nem volt merszem hozzá, mindad¬dig, amíg egy kedves ügyfelem, szintén elvált asszony, rá nem beszélt. Ám õszintén megmondom Neked azt is, hogy nem te voltál az egyedüli, akinek írtam, ám fényképet csak Neked küldtem. Sõt, meg is ismer¬kedtem férfiakkal ebbõl a célból, de egyik sem tetszett nekem annyira, hogy idáig fajulja¬nak a dolgok, mint Veled, édeském. És Te, Ferikém, szabad-e tudnom, hányszor hirdettél, és hány levelet kaptál?
- Természetesen - válaszolta - ha elhiszed, ha nem, most hirdettem életemben elõször, de mindös¬sze hat levelet kaptam, természetesen a tieddel együtt. Elég vegyes hangvételûek. Képzeld, volt egy nõ, aki szabályszerûen kioktatott és sértegetett engem, mintha nem tudta volna, hogy mire és hova ír. Sõt, még meg is fenyegetett, hogy kinyomozza a kinyomozza a kilétemet, és felad a feleségemnek. Ha gondolod, nagyon szivesen meg is tudom Neked mutatni, ugyanis itt van nálam a belsõ zsebemben.
Azzal kihalászta zakója belsõ zsebébõl az ominózus levelet, s kezembe nyomta. Én pedig ismét fel¬tet¬tem szemüvegemet, majd a levelet azonnal elolvastam; olvasás közben nem tudtam igazán eldön¬teni, hogy most jókat nevetgéljek, vagy egy sort mérgelõdjek rajta. A levélben ugyanis a következõk álltak:
\"Kedves Ferenc! Egyáltalán nem vagyok e magazin olvasója, az efféle szennylapokkal foglal¬kozni semilyen szinten sem tartozik idõtöltéseim közé. Még kevésbé pénzt - akár egy fillért is - kiadni érte. Hogy egy példánya, amelybõl szinte egybõl a maga enyhén szólva felháborító hir¬detményét volt sze¬rencsétlenségem kiszúrni, mégis a kezembe került, annak köszönhetem, hogy a HÉV-en utazva a ve¬lem szemben lévõ ülésen találtam, nyilván otthagyta valaki. Maga, ha jól értem, ugyebár nõs ember? Mondja, drága uram, nem szégyelli magát?!? Hogy jön maga ahhoz, hogy feleségét megcsalja, rá¬adásul ennyire gusztustalan, visszataszító módon? Hogy jön maga ahhoz, hogy egy ötven éves höl¬gyet csak úgy letegezzen, pláne, ismeretlenül? Vegye tudomásul, uram, hogy tisztességes asszonytár¬saim nevében is a leghatározottabban tiltakozom az ismerke¬dés efféle módja és pláne, célja ellen, és mély¬ségesen elítélem önt ezért. Egyáltalán, mit képzel, mit merészel?!? Nem akarok fenyegetõzni, ked¬ves Ferenc, de foglalkozásomnál fogva módom¬ban állna az Ön kilétére fényt deríteni, magát ország-világ elõtt lehetetlenné tenni, és feleségé¬nek részletesen beszámolni mindenrõl, s legszívesebben csak¬ugyan így cselekednék. Ezt pusztán két okból nem teszem: elõször is súlyosan vétenék az adatvédelmi törvény ellen, és ennek rám nézve komoly büntetõjogi következményei lennének. Másodszor: bízom abban, hogy önnek régi, tisztességes énje visszatér, és felhagy ezzel a rendkívül ronda ismerkedési móddal, melyet a leghatározottabban visszautasítok. Végül: ugyan egyáltalán nem tartozik önre, mert ez min¬den¬kinek a legbelsõbb magánügtye, így tehát jómagamnak is, de ez egyszer mégis kivételt te¬szek. Ha ez magát megnyugtatja, képzelje, dohányzom, sõt szeretem a szexet is. De könyörgöm: így...? Üdvöz¬lettel: Szilágyiné Varga Mária.\"
- A hülye, álszent picsa - jegyeztem meg fejcsóválva a levél elolvasása után, szemüvegemet újból levéve - ehhez már pofa kell, mégpedig nem is akármilyen... Ha szexhirdetményre írt, akkor abszolúte nem értem, miért használta ezt a kiotató, sértegetõ stílust? Honnan ez a bigottság? Ez a bizonyos... Szilágyiné Varga Mária talán bizony apácazárdában nevelkedett? Kötve hiszem. Sõt, szerintem ez a nõ egy akkora, de akkora nagy kurva, mint egy ház...és mindezt az ilyen vagy hasonló viselkedéssel igyek¬szik palástolni... De sebaj, szívem, ne is cukkold magadat az ilyen erkölcs-csõszt játszó félke¬gyelmû szukákkal. Én a Te helyedben egyszerûen keresztül néznék rajtuk, és nem is foglalkoznék velük... Csak azt az egyet áruld már el nekem, hogy miért nem tépted apró darabokra, és miért nem vágtad azonnal a szemétkosárba? Ugyanis szerintem az ilyesmi oda való, nem máshová. Tudod, most az a legfontosabb, hogy mi ketten itt vagyunk egymásnak. Nos, kívácsi vagy-e még valamire velem kapcsolatban?
- Persze - felelte - de inkább majd élesben. Most én is elmesélhetem neked, Lidikém, hogy én hogy szoktam?
Ismét töltöttünk a pezsgõbõl, és koccintottunk, s mindketten ismét rágyújtottunk maradék szivarja¬inkra.
- Mi az, hogy..? - feleltem, miközben homlokomat lágyan az övéhez buccoltam - Erre várok! Szó¬val?
- Én is természetesen akkor csinálom, ha egyes egyedül vagyok...
- Pillanat, édes, bocsika, hogy félbeszakítalak, de nagy gond volna, ha újra felvenném a szemüve¬get?
- Ugyan, dehogyis - mondta - nem venném a szívemre, ha ezzel rongálnád a szemedet.
- Jahahaj - kacarásztam - annyira azért nem fontos. Ha Te is úgy akarod, szívesen maradok szem¬üveg nélkül. Úgy, ahogy Neked, jobban tetszem, Ferikém. De õszintén: tényleg jobban tetszem-e ne¬ked szemüveg nélkül?
- Te mindenféleképpen tetszel nekem, én mindenféleképpen kívánlak, akár van rajtad szemüveg, akár nincs.
- Ó, de drága vagy, szerelmem...ez igazán jólesett...
Ekkor újból mély, tüzes, vad csókolózásba kezdtünk, ami az összes többit messze felülmúlta. Mind¬ketten úgy éreztük, hogy nem bírjuk már tovább, most már muszáj történnie valaminek. Ekkor azonban hirtelen szeliden eltoltam magamtól Ferit:
- Nooo, édes, bírjuk már ki, amíg felérünk a lakásra. Addig is, amíg megiszogatjuk a pezsgõt, légy szíves, folytasd tovább, amit az imént elkezdtél. Izgatottan várom! Szóval, hogy is csinálod? Ott tartot¬tál, hogy magadra zárod az ajtót, amikor egyedül vagy otthon...
Feri pedig precízen elmesélt nekem mindent; látszott rajta, hogy egyre jobban belemelegszik
és egyre nagyobb izgalomba jön tõle:
- Nos - kezdte mondókáját - mint tudod, partner hiányában ezt a számomra semmihez nem hason¬lító gyönyört elõidézõ maszturbálást egyedül szoktam elvégezni, amikor tudván tudom azt, hogy egyedül vagyok otthon a lakásban. Lépteimet megszaporázva igyekszem hazafelé, hogy otthon, az üres lakásba bezárkózva mielõbb a tükör elé ülhessek, és legalább egy órán keresztül az örömnek, az élvezetnek, a gyönyörnek hódolhassak. Útközben azonban alig gyõzöm nadrágomat takargatni, hiszen farkam már a puszta gondolatra is intenzív akcióba kezd. Tudod, van egy direkt erre a célra félretett, kiszolgált tavaszi kabátom, amit minden egyes maszturbálásomkor felveszek. Elõtte azonban kihozok az elõszobai földig érõ nagy tükör elé két, aránylag alacsony széket; az egyikre ráülök, a másikra pe¬dig odakészítem a kellé¬keket: cigit (amely erõsebb, mint amit egyébként szívok; ez a maszti-cigim, ebbõl máskor nem szí¬vok, csak kizárólag ilyenkor), öngyújtót, hamutartót, és illatos krémet. Majd bevonulok a mosdóba: szé¬pen, gondosan megfésülködöm (szakállamat, bajszomat is), megigazítom nyakkendõmet, mintha készül¬nék valahova, arcomra pedig finom, illatos parfümöt teszek. Minderre azért van szükség, hogy izgal¬mamat fokozzam. Ekkor zakóm fölé felveszem azt a bizonyos kabátot is, majd alulról türelmetlen vetkõ¬zésbe kezdek. Nadrágomat sokszor olyannyira kapkodva dobom le ma¬gamról, hogy ilyenkor elõfordul egy-egy gomb leszakadása is. Most alsónadrágom következik. Végre, valahára, alulról immár semmi nincs raj¬tam, felülrõl viszont klasszul fel vagyok öltötve! Így minden akadálya elhárult annak, hogy leül¬hessek a székre - mintha csak nõi ideálom ölében ülnék - szemben a tükörrel, amelyben saját magamat ebben a végletekig izgató, maradéktalan szexgyönyört okozó álla¬potban és pózban lássam viszont (Édes Lidi¬kém, ez valami csodálatos!). Ekkor faszinkómat, amely immár úgy mered a magasba, akár egy gyõztes szerelmi zászlórúd, gondosan bekenem a már odaké¬szített bódító illatú krémmel, hogy jobban csússzon, amikor majd rövidesen marokra fogva, ritmusra huzigálom fel-le. Azaz, dehogyis vagyok még alulról teljesen meztelen, hiszen megfeledkeztem a zokniról, az még a lábamon van. No, gyorsan kapjuk csak le
azt is. Íííígy nnnni! Mégiscsak mezítláb az igazi, mezítláb még magasabb fokú az élvezet, a gyönyör (igazán, olyan formás lábam van)! Lábujjaimra támaszkodva (melyekkel egy kis dobolásba kezdek) sar¬kaimat fölemelem. Faszinkóm a krémmel való gondos bekenés után már ugyancsak sikamlós, csú¬szós, és persze, kõkemény. De, mielõtt marokra fogom, elõbb rágyújtok; addig két formás, csinos combom közé szorítom, s lábaim váltakozó mozgatásával intenzív dörzsölésébe kezdek. Cigarettám¬ból jó mélyet szívok, s kimondhatatlan kéjjel engedem tüdõre a kellemesen mellbevágó füstöt, sõt, kissé meg is szédü¬lök tõle. Egyik kezemben a cigi, másikban pedig marokra fogott faszinkóm, amely¬nek makkja immár li¬lára duzzadtan, szuperérzékenyen várja, hogy belõle a forró sperma mielõbb a combomra, vagy éppen a szemem közé spricceljen. Amikor szabad kezemben éppen nem a cigaretta van, combjaimat simoga¬tom, hétfogást játszva rajta, vagy térdeimen gyengéden paskolgatom a taktust. Térdeimet, combjaimat lábuj¬jaimra támaszkodva eleinte lassan, majd egyre szaporábban, egyre gyor¬sabban, egyre vadabban mozga¬tom párosan, fel-le, miközben ismét jó mélyet szívok cigimbõl. Egy¬szerûen frenetikus a látvány, ahogy látom saját arcomat kéjtõl eltorzultan, s a ritmikus maszti-mon¬dóka közben a cigarettából való mély, bódító, szédítõ szívás után számon és orromon jön ki a füst: \"Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ket¬ten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kamanduk! Csüccs-csüccs ölembe, csücsi-csücsi ölembe, jólesik a cigaretta, cücss, csüccs ölembe, csücsike az ölembe, csücsi ide, ölembe!\" A tempó pedig - ami zenei nyelvre átültetve már prestissimo assai - egyre csak fokozódik; combjaim, térdeim immár az önkéntelenség mélyébe esve, akaratomtól teljesen függetlenül mozognak, és már talpaimmal is a mind vadabb és vadabb ritmust dobolom a padlón teljes felsõtestem dobálása közben. Markom fo¬gása faszkómon pedig - kezem tempója mintegy versenyt futva térdeimmel, talpa¬immal, felsõtestemmel - mind szorosabbá és szorosabbá válik, s egyetlen tizedmásodpercre sem enge¬dem Õt el. Légzésem pe¬dig már nem is légzés, hanem egyenetlen, szakadozott lihegés, hiszen a várva várt orgazmus pillanato¬kon belül bekövetkezik (de csodálatosan klassz, hogy pont most szívtam ciga¬rettámból egy jó mélyet...!). \"Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Gyi-gyi, gyi-gyi-gyi! Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kamanduk! Csüccs-csüccs ölembe, csücsi-csücsi ölembe, jólesik a cigaretta, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi ide, ölembe! De fi-nom a ci-ga-ret-ta, Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, ölembe, csücsi-csücsi ölembe! Tudod, édes, ami ekkor következik, hát az az a fajta orgazmus, amely¬hez képest talán a világ valamennyi, egy¬idejû gyönyöre is csak halvány csiklando¬zás. A drága, forró ondó hatalmasat lövellve most pont a sze¬mem közé spriccel, én pedig a semmihez sem hasonlítható kéjtõl kis idõre eszméletemet vesztve lefor¬dulok a székrõl. De én ezt egy cseppet sem bánom. És, ugye, Lidikém, most már Te is megérted, miért fontos számomra, hogy partnerem cigiz¬zen...?
Én pedig, arcát gyengéden megcirógatva így válaszoltam:
- Jaj, de kis édi vagy! Különösen az tetszik nekem, hogy szokásaink egy az egyben megegyeznek. Annak külön örülök, hogy Te is cigizel közben, hiszen az én számomra is szinte létkérdés, hogy mind¬ketten cigizzünk. Különösen a ritmikus mondókáid izgatják a fantáziámat. De ha gondolod, van ilyen jellegû aláfestõ zeném is. Ha Te is úgy akarod, most, ha felmegyünk, ki is próbálhatjuk. Nagy tükröm nekem is van, igaz, nem az elõszobában, hanem a hálómban, a ruhásszekrényem ajtaján, igaz, belülrõl. Tudod, drágám, nekem az a fontos, hogy Neked jó legyen. Én akkor élvezek a legjobban, ha látom, érzem, hogy a partnerem is élvezi...Bocs\', szerelmem, de most egy kicsit magadra kell, hogy hagyja¬lak, mert be kell mennem a mosdóba, nem bírom már ki hazáig, annyira kell pisilnem. Azt azonban elõre megmondom, hogy fogsz némi változást látni rajtam, mire kijövök. Kíváncsi vagyok, észreve¬szed-e majd.
Persze, eszem ágában sem volt pisilni mennem. Azért hagytam magára Ferit, hogy bent a mosdó¬ban egy kissé nekikészülõdjek három gyönyörû éjszakának és nappalnak. Annál is inkább, mert már alig bírtam magammal, annyira kívántam már a Ferivel való együttlétet, a közös maszturbálást. Min¬denek¬elõtt szép lassan, komótosan kioldottam harisnaytartómat, úgy, ahogy azt máskor is tenni szok¬tam maszturbálás elõtt. Majd kényelmesen helyet foglaltam a vécékagylón, és kiléptem szexis kis körömci¬põmbõl. Elõbb bal-, majd jobb lábamról húztam le a harisnyát, közben mindkét lábamat szé¬pen, izga¬tóan kinyújtottam, s gyönyörködtem magamban. Ám a puszta gyönyörködéssel természetesen nem ér¬tem be, hiszen nem állhattam meg, hogy végig ne simogassam õket. Tangám persze már merõ egy lu¬csok volt, annyira, hogy azt is le kellett vetnem. Nem baj, sõt, annál jobb! Hiszen, ha már a Nagy Ese¬ménynél tartunk, mindkettõnknek könnyebb, egyszerûbb lesz egymás vetkõztetése. Mezíte¬len lábaimat egymás mellé helyezve a vécé linóleumborítására lehajoltam, s felcsatoltam kedves kis bokaláncomat is. Jaj, de klassz látvány...! S mi sem természetesebb, hogy kezem mutató- és középsõ ujjaival vérvörösre, sõt, lilára duzzadt klitoriszomon kezdtem kalandozni. De Uram, Teremtõm, mit mûvelek én itt? Ennyire önzõ lennék, hogy csak saját magamnak nyújtsak élvezetet, Ferikém nélkül?
Beleléptem hát cipõmbe, immár természetesen mezítláb, és siettem vissza Ferihez.
- Nos, kicsi Ferikém, vajon, mi lehet az ami megváltozott rajtam? - kérdeztem, mikor visszaültem mellé.
Ekkor szemeivel végigmért engem tetõtõl talpig.
- Levetted a harisnyádat, szívem...mezítlábas cipõben vagy...és...nagyon...izgi és...szexi vagy... külö¬nösen ez a bokalánc.. - felelte kissé elbátortalanodva, bár látszott rajta, érezni lehetett hangján, hogy szinte remeg a boldog, türelmetlen izgalomtól...
- Nyertél édes - mondtam - már valóban mezítlábas cipõben vagyok. Direkt a Te kedvedért vetet¬tem le a harisnyámat, mert jobban akarok tetszeni neked... Tudod, kicsim, akkor izgulok fel igazán, ha nincs rajtam harisnya. Sõt, jól látod a bokaláncot is. De már nemcsak a harisnya hiányzik rólam, ha¬nem más egyéb is. Ugye, megnézel jobban, és végigsimogatsz engem, ha most visszaülök melléd...?
Miután ismét leültem Feri mellé, immár harisnya nélküli lábaimat keresztbe vetettem, s egyik ke¬zünkkel átfogtuk egymás derekát, a másikkal pedig mindketten jó mélyet szívtunk a finom Havanna szivarból. Élvezettel szívtuk tüdõre mindketten a kellemes, bódító illatú füstöt, majd belecsókoltuk egy¬más szájába. Ekkor Feri azzal a kezével, amelyikben eddig a szivar volt, végigsimogatta mezítelen lába¬mat, kezdve a térdemen, folytatva combomon, hétfogást játszva rajta egészen combtõmig. Boldo¬gan vette észre, hogy tangámat is levetettem, minthogy kezével ekkor már bozontos, szõrös puncikámon kalandozott.
- Óh - nyögte kéjjel - bugyi sincs rajtad, ugye?
- Tökéletes a meglátásod, kicsi Ferikém - suttogtam Feri fülébe, miközben nyelvem hegyével lá¬gyan körözni kezdtem fülcimpáján és fülkagylójában. Keresztbe rakott lábamról pedig ledobtam a cipõt, s mezítelen lábfejemmel Feri lábát simogattam, majd így folytattam:
- Tudod, szerelmem, van egy csodaklassz szokásom: ha azzal a céllal közeledek hazafelé, hogy ott¬hon egy jót fogok maszturbálni, és ha már egy kicsit jobb az idõ, már mezítlábas, zárt körömcipõben megyek haza, sõt, teszek fel magamra egy helyes kis bokaláncot is, hiszen engem is a végletekig fel tud izgatni, hogy nincs rajtam harisnya...Hogy is mondtad az elõbb, édes...? Afacuka-fundaluka? Hóc-hóc katona? Csücsi-csücsi ölembe? Csücsi Feri ölibe? És mi lenne, ha majd felérünk a lakásba, most kivé¬telesen Te csücsikélnél Lidike ölébe? Hm?
- Nem zavar, szerelmem, hogy hatvanöt kiló vagyok? Nem lennék Neked nagyon nehéz?
- Ugyan, édes, csak sose zavarjon ez téged. Én alighanem sokkal jobban elbírom a Te hatvanöt kiló¬dat, mint Te az én százamat. Hál\'Istennek, ahhoz is elég erõsek a térdeim, combjaim, hogy kissé meglo¬vagoltassalak rajtuk. Különben is engem sokkal jobban felizgat az, ha nekem ül az ölembe va¬laki, mintha én ülnék valakinek az ölibe. Ne félj semmit, azért odaférek a puncimhoz is.
- Édes kis Lidikém - mondta, akarom mondani, suttogta - olyan csodálatos, izgató, szép lábad van... És....olyan, de olyan nagy örömmel ülök az ölikédbe.
Mielõtt fizettem volna, hogy végre, felmenjünk hozzám, meglóbáltam lábamon formás kis fekete körömcipõmet, egy pillanatra látni engedve Ferinek lábamat.
- Gyere, szerelmem - mondtam - menjünk, mert úgy érzem, nem bírom már tovább... Vár minket a mosdó, a szép, nagy tükör a hálóban, az illatos parfümök meg krémek, utána meg a finom vacsora és az ágy. És persze három csodálatos nap!
Vége az elsõ résznek