Egy szerelmi kaland három éjszakája, avagy szex túl az ötvenen – második rész

Egy szerelmi kaland három éjszakája, avagy szex túl az ötvenen – második rész
4. Eddig soha át nem élt örömök és gyönyörök három csodálatos éjszakája

Mi sem természetesebb, hogy szorosan egymásba csimpaszkodva, szájainkat szorosan egymáséra ta¬pasztva léptünk ki a kisvendéglõbõl. A nyolcadik emeletig végigcsókolództuk a liftutat is.
Vééégre! Itt vagyunk tehát Lidi összkomfortos, gyönyörûen berendezett, egy plusz két fél szobás, meghitt otthonában!
- Gyere, édes kis Ferikém - mondta - most mindenekelõtt megmutatom neked a lakásomat. Itt, az elõszobából nyílik majdnem minden, a háló kivételével, ugyanis az a nappaliból nyílik. A lakásbejá¬rattal szemben látod az ebédlõt, ami egyben konyha is. Bal kezed felõl van a nappali, jobb kezed felõl pedig a dolgozószobám, a vécé, legkívül pedig a mosdó. Csak azért nem mondom, hogy vesd le a kabátodat, mert mindjárt együtt fogjuk vetkõztetni egymást...te..te...kis édes...!
Végigvezetett a gyönyörûen berendezett lakáson, végül a hálószobában kötöttünk ki, ahol kényel¬mes franciaágy várt minket, egyelõre azonban elõkészítetlenül, hiszen Lidi nem számított rá, hogy ma éjjel együtt leszünk. Az ágy mellett szép kis éjjeliszekrény ékeskedett, rajta kicsiny lámpával. Az ágy végé¬vel szemben volt az ablak. Az ajtó mellett pedig volt Lidi ruhásszekrénye, azzal a bizonyos nagy tükör¬rel. Ennél ideálisabb helyet keresve sem találhatna az ember a masztizáshoz, hiszen ide még szé¬keket sem kell készíteni! Leültünk hát az ágyra, és vad csókolódzásba kezdtünk. Közben kezem Lidi punciján ka¬landozott, õ pedig kigombolta sliccemet, és szorosan marokra fogta lilává duzzadt faszkómat. Ám ekkor, mielõtt bármi más történhetett volna, Lidi hirtelen felpattant ültébõl, kézen fogott engem, és kive¬zetett a mosdóba, ahol - még mindketten felöltözve - nekem fésût nyomott a kezembe, õ pedig, mintha csak va¬lahová készülne, kisminkelte magát, szájára rúzst, arcára pedig bó¬dító illatú parfümöt tett. Én pedig ez¬alatt ugyanolyan maszti-készülõdésbe kezdtem, mintha csak oda¬haza csinálnám egymagam. Lidinek nem kellett sok, hogy alulról teljesen meztelenné váljon, mivel harisnyáját és bugyiját bár a ven¬déglõi mosdóban levette. Mikor már alulról mindketten levetõztünk, pontosabban, levetkõztettük egy¬mást, rö¬vid ideig gyönyörködtünk egymásban: én Lidi csodálatos, szõrös puncijában, szép, formás kis lábában, õ pedig combjaimban és hatalmasra nõtt faszkómban. Még bele is túrtam szõrzetébe, még¬hozzá a legna¬gyobb élvezettel, kéjjel.
- Tetszik? - mosolygott rám Lidi.
- Jaj, ilyeneket kérdezni. Hát persze, hogy tetszik, méghozzá nagyon. De most fordulj már meg egy kicsit, édes - suttogtam - szeretnék egy cseppet a seggedben is gyönyörködni.
Megfordult, felhúzta kabátját, hogy feneke láthatóvá váljon, és felém pucsított. Jóformán kettõig sem számoltunk, faszinkómat tövig tettem a hatalmas, izgató seggbe. Lidi természetesen riszált vele néhá¬nyat, de hirtelen elhúzta magát:
- Ne...szerelmem...mert idõ elõtt elélvezünk...hiszen tudod, én...popsival is tudok...élvezni - sut¬togta - ez is csodálatosan szép, imádom a popószexet is, de elõször inkább masztizzunk...! Különben sem va¬gyok még alulról megmosakodva. Pedig igazán, annyira imádom, amikor a drága kicsi kemény dákód a seggemben van...!
Lidi ekkor ismét kézen fogott engem, s végre, bementünk a hálószobába, ahol õ elõször is, a tükör mi¬att kinyitotta a szekrényt, leült az ágy szélére, szemben a tükörrel, lábát kissé kiemelte a cipõbõl, megigazította bokaláncát, majd játékosan megpaskolta térdét:
- Csüccs, ide az ölembe, édeském...! É...hé.hérezni akarom a combjaimon gyönyörû, meztelen pop¬sidat, te drága...! Most pedig lovagoltatni foglak a combomon... Jó...?
Odaültem, s igyekeztem minél kényelmesebben elhelyezkedni. Õ ekkor lábait már teljesen kiemelte cipõjébõl, lábujjaira támaszkodva sarkait kissé fölemelte. A dolognak mindössze egyetlen hátulütõje volt, mégpedig, hogy én nem láttam a tükörben semmit, minthogy azzal szemben Lidi ült, én pedig az õ ölé¬ben, tehát háttal a tükörnek. De persze így is csodálatos, ahogy csupasz fenekemmel Lidi forró, mezí¬telen térdét és vaskos, de formás, húsos combját érzem, õ pedig az én fenekemet a combjain. Elõttem Lidi totálisan kéjbe borult arca lebeg, aki közben levette szemüvegét. Alaposan fel voltam ugyan iz¬gulva, ám még mindig volt némi gátlásom azt illetõen, hogy nagyon nehéz lehetek Lidinek.
- Kényelmesen ülsz-e, édes kicsi mókuskám? - kérdezte suttogva, közben finom, könnyed puszit le¬helt elõbb a nyakamba, majd számra.
- I...igen - feleltem kéjesen nyögve.
- No, és milyen Lidike ölében ülni, hm?
- Csodálatos - suttogtam halkan, majd megkérdeztem - de biztos, egészen biztos, hogy nem vagyok neked nehéz?
- Jaj, te édes, imádni való kis csacsikám - korholt szeliden - nem mondtam már el egy párszor, hogy úgy szeretnélek a térdeimen meglovagoltatni Téged, hm...? Hát persze, hogy nem vagy nehéz, úgy¬hogy emiatt csak sose izgasd magad. Te most ne törõdj az égvilágon semmivel, hanem szépen, kéjesen lazulj el. Gondold azt, hogy most a térdem és a combom a pacika háta, a seggecském a szügye. És csak egész nyugodtan tedd a lábacskádat az enyémre, legyen a lábam feje a pacika kengyelje. Jaj, csak minél szoro¬sabbra fond térdecskéidet a paci szügyén, a seggecskémen...! És ne gondolj semmi másra, csak arra, hogy jelen pillanatban itt vagyunk ketten egymásnak, és együtt utazunk el a legmagasabb fokú gyönyör csúcsára. Ugye, gyújtsunk rá...?
- Gyújtsunk - feleltem - a lényeg az, hogy dohányozzunk közben.
Mielõtt azonban rágyújtottunk volna, átöleltük egymást, és szájaink rövidesen a másikén kezdtek mo¬zogni, méghozzá annyira, hogy alig kaptunk levegõt egymás nyelvétõl. Majd a csókból kibonta¬kozva mindketten rágyújtottunk egy-egy szivarra. Lidi kimondhatatlan kéjjel fogott nedves, forró puncijából kimeredõ vérvörös csiklójának körkörös dörzsölgetésébe, én pedig, miután illatos krémmel bekentem, hogy jobban csússzon, lilává duzzadt faszinkóm - amelyet kineveztünk a paci kantárjának - fel-le irányú huzigálásába.
Itt ülök hát Lidi ölében, arcával szemben, lovaglóülésben. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy makkomat közben Lidi hasán, és pont a köldökén éreztem. Úgy tûnt, hogy csakugyan nem va¬gyok neki nehéz, mert azonnal elkezdett engem a térdén lovagoltatni, mint egy kisfiút. Egy pillanatra behunytam a szememet, hogy Lidikének szót fogadva, ellazítsam magam, és minél jobban átadjam magam a gyö¬nyörnek. Ez az ellazulás szerencsére annyira jól sikerült, hogy az ébrenlét és az álom határán lévõ, bol¬dog, majdhogynem önkívületi állapotba kerültem, amelyben számomra ez a mozgás, ahogy Lidi a térdeit mozgatta velem, már szinte nem is fel-le irányú hintamozgás volt, hanem olyanná vált, mintha valami boldog, könnyed, súlytalan repülés lett volna. Amikor mindezt, amelyet, mintegy rendkívül kellemes, izgalmas, belsõ csiklandozó érzést, még a gyomromban, hasamban is a magamé¬nak tudhatom! Gyerek¬koromban volt hasonló élményben részem hintázás meg libikókázás közben. Hintázom, repülök, hintá¬zom, repülök...! Amikor kinyitottam a szememet, már egyszerre mondtuk mondókáinkat, elõtte azonban mindketten jó mélyet szívtunk szivarjainkból, hogy a szájunkból és orrunkból kijövõ füst fokozza izgal¬munkat, ám inkább Lidi hangja dominált, számomra mindennél gyönyörûbb módom ötvözve az én-, il¬letve saját maszti-mondókáját:
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Hin-ta-pa-lin-ta, hinta-hinta-palinta, gyö-gyö-gyönyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! Hóc-hóc ölembe, csücsi Lidi ölibe...! De finom a szivi-szivar, a jó erõs szivi-szivar, hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, csüccs-csüccs ölembe, csücsike az ölembe, csücsi Lidi ölibe, csücsi Lidi ölibe, csücsi-csücsi-csücsi-csücsi csücsi Lidi ölibe...
Itt egy kis idõre abbamaradt Lidi ritmikus mondókája, s így folytatta:
- Ja..haa...jj..Fe..ferikém..! Ne sajnáld, markolászd a faszocskádat, az olyan csodálatosan izgató lát¬vány nekem! Én is csak neked dörzsölgetem a csiklócskámat...! Óó-óh...jajjj..!!! Ne hagyd abba...! Fo¬kozzuk a tempót...!
- Olyan...csodá...há...hálatos, ahogy...a pu...puncuskádat...dörzsölgeted - lihegtem, majd hirtelen el¬martam Lidi száját, hogy minél tüzesebb, minél vadabb csókolódzásba kezdjünk. Nyelveink pillanatok alatt egymás szájába mélyedtek; szájainkkal csupán annyi idõre engedtük el egymást, amíg egy jó mé¬lyet szívunk szivarjainkból, hogy az illatos, zamatos, erõs, mellbevágó füstöt egymás szájába azt köl¬csö¬nösen leszívjuk, miközben masztizásunk - száj a szájon mozogva - újabb ritmikus mondókában folytató¬dott, egyre csak fokozódó ütemben, egyre gyorsabban és gyorsabban. Én már meg sem tudtam szólalni, csak egyenetlenül lihegtem. Mozdulatainkban már nem volt tudat, azok teljesen ösztönsze¬rûvé váltak. Felsõ¬testeink is egyre vadabb, egyre szaporább ütemben versenyeztek téredinkkel, talpa¬inkkal, ame¬lyekkel a padlón vertük a ritmust. Lidi valami fantasztikus volt - mindamellett, hogy en¬gem lovagoltatott a térdén - ahogyan szinte dobálta magát az egyre csak növekvõ, egyre magasabbra hágó kéjtõl, amit mindket¬tõnknél még tovább fokozott, hogy Lidi - legnagyobb gyönyörûségemre - többször egymás után jó han¬gosan elfingotta magát. Segge szinte énekelt, méghozzá mindkettõnk számára most a világon a legszebb dalt: pruu-pruu-pruprupruuu-prupruprupru-pruu-pruuuuu... Másod¬percek kérdése hát, hogy a várva várt pillanat, vagyis mindkettõnk egyszerre való orgazmusa bekövet¬kezzen.
-Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Hin-ta-pa-lin-ta, hinta-hinta-palinta, gyö-gyö-gyönyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! Hóc-hóc ölembe, csücsi Lidi ölibe...! De finom a szivi-szivar, a jó erõs szivi-szivar, hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, csüccs-csüccs ölembe, csücsike az ölembe, csücsi Lidi ölibe, csücsi Lidi ölibe, csücsi-csücsi-csücsi-csücsi csücsi Lidi ölibe... csücsi Lidi ölibe, jólesik a szivi-szivar, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi ide, ölembe! De fi-nom a szi-vi-szi-var, a jó e-rõs szi-vi-szi-var, Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, ölembe, csücsi Lidi ölibe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Feri ölibe! Most, most, mindjáháhárt..! Most, most...háhá-mind-jáháháhrt...! Mind-járt él-ve-zek, mind-járt spric-ce-lehehehek! Háháháháh... Most... pruu-pruu-pruprupruuu-prupruprupru-pruu-pruuuuu...(e csodálatos popsi-dalt seggeink immár együtt dudorásszák) Háûháhá Mooóóóst...! Jajjahahahaj..!Háóáó-áóáh-áháh!!! Ááááá! Óh-ohoho-hoáj-áj-áájjj! Háóáóáóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj!
Egyszerre élveztünk el mindketten - forró, drága ondóm Lidi kéjtõl eltorzult arcába spriccelt - és zu¬hantunk szinte eszméletlenül az édes megsemmisülésbe; hosszú percekig nem is tudtunk egymásról. Mind¬ketten arra eszméltünk fel, hogy a franciaágyon fekszünk, és izzadunk egy kissé. Ek¬kor vettük ész¬re, hogy felülrõl még mindig fel vagyunk öltözve. Mint két jóllakott macska, úgy hever¬tünk egy¬más mel¬lett kellemesen kimerülve és kielégülve, s kölcsönösen gyönyörködtünk egymás le¬meztelení¬tett alsó¬testében. Csodálatos, kezemet ismét a faszinkómra csalogató látványt nyújtott szá¬momra Lidi két szét¬tárt combja és az elõttem tátongó szõrös, vörös, nedves, kielégült puncija. Mi sem természete¬sebb, hogy me¬redezõ faszinkóm láttán Lidi újból izgalomba jõve, ismét csiklójával kezdett játsza¬dozni. Ekkor a kö¬vet¬kezõ ötlettel álltam elõ:
- Lidikém édes, mi lenne, ha még mindig nem vetkõznénk le felülrõl, és úgy játszadoznánk, hogy most mindketten egymás mellett ülnénk, hogy egyformán nézhessük magunkat a tükörben?
- Csodaklassz a gondolat, szerelmem - válaszolta mosolyogva - de mi lenne, ha most Rezsõkével, a vibrátorral csinálnám?
Majd felültünk, rágyújtottunk egy-egy szivarra, és újabb masztizásba kezdtünk, ezúttal azonban nem ültem Lidi ölébe, hanem szorosan egymás mellett foglaltunk helyet; az én jobb combom szorosan Lidi bal combjához tapadt. Lidi pedig kivette éjjeliszekrénye fiókjából a vibrátort, leggyorsabb foko¬zatra állí¬totta, és tövig benyomta punájába, majd huzigálni kezdte ki- s be. Valami fantasztikus lát¬ványt nyúj¬tott mindkettõnk számára, ahogy mindezt a tükörben nézzük; mintha nem is pár perccel ezelõtt elégül¬tünk volna ki mindketten, annyira, hogy huszonévesek megirigyelhették volna tõlünk, ahogyan újabb izga¬lomba jöttünk mindketten.
Jó mélyet szívtunk szivarjainkból, hogy a leszívott füst fokozza izgalmunkat. Lábujjainkra támasz¬kodva (melyekkel egy kis dobolásba kezdtük) sarkainkat kissé fölemeltük. Faszinkómat a krémmel már be sem kellett kennem, hiszen az elõbbi aktus után a rajtamaradt gecitõl ugyancsak sikamlós, csúszós maradt, és persze, kõkemény. De, mielõtt marokra fogom, combjaim közé szorítom, s lábaim váltakozó mozgatásával intenzív dörzsölésébe kezdek. Egyik kezünkben a finom Havanna, másikban pedig ma¬rokra fogott faszinkóm, Lidinek pedig édesen, lágyan búgó, remegõ vibrátorja, amelyet lábai mozgásá¬nak ritmusára egyre fokozódó tempóval huzigál merõ lucsok punájában ki-be, gyönyörû, vérvörös csik¬lóját dörzsölgetve. Kéjszerveink immár ismét hatalmasra nõve, szuperérzékenyen várják, hogy újból a gyönyör országába jussanak, és hogy faszinkómból a forró sperma mielõbb a combomra, esetleg a Lidi¬ére spricceljen. Amikor szabad kezünkben éppen nem a szivar van, Lidi combjait simo¬gatom – õ pedig az enyémet - hétfogást játszva rajta, s egymás térdein gyengéden paskolgatjuk a tak¬tust.
Most ismét jó mélyet szívunk a szivarból, s kimondhatatlan kéjjel engedjük tüdõre a kellemesen mell¬bevágó finom, bódító illatú szivarfüstöt, sõt, mindketten kissé meg is szédülünk tõle. Térdeinket, comb¬jainkat eleinte lassan, majd egyre szaporábban, egyre gyorsabban, egyre vadabban mozgatjuk páro¬san, fel-le. Egyszerûen frenetikus a látvány, ahogy a tükörben látjuk saját arcainkat kéjtõl eltorzul¬tan, s a ritmikus maszti-mondóka, amelyet egyszerre mondunk, közben a szivarból való mély, bódító, szédítõ szívás után szájainkon és orrainkon hömpölyög ki a füst:
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kaman-duk! Csüccs-csüccs ölembe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Lidi ölibe, jólesik a szivi-szivar, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi Lidi ölibe!
A tempó pedig egyre csak fokozódik; combja¬ink, térdeink immár az önkéntelenség mélyébe esve, akaratunktól teljesen függetlenül mozognak, és már talpainkkal is a mind vadabb és vadabb ritmust do¬boljuk a padlón felsõtesteink dobálása közben. Mar¬kom fogása faszkómon, illetve Lidikém vibrá¬tora, me¬rõ lucsok pinájában, kezének egyre fokozódó tem¬pójával ki-be huzigálva (szinte hallom, ahogy cup¬pog; cup-cup-punci, cup-cup-punci) - kezeink tempója mintegy versenyt futva térdeinkkel, talpainkkal, felsõtesteinkkel - mind szorosabbá és szorosabbá válik, s egyetlen tizedmásodpercre sem engedjük el õket. Légzésünk pedig már nem is légzés, hanem egye¬netlen, szakadozott lihegés, hiszen a várva várt orgazmus pillanatokon belül bekövetkezik. Mi sem ter¬mészetesebb, hogy seggeink közben együtt dúdol¬ták a mindkettõnket mennyekbe repítõ legszebb dalt: pruu-pruu-pruprupruuu-prupruprupru-pruu-pruuuuu(de csodálatosan klassz, hogy pont most szívtunk a finom Havannából egy jó mélyet...!).
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Gyi-gyi, gyi-gyi-gyi! Hin-ta, pa-lin-ta, hinta-hinta-palinta, gyö-gyö-gyönyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kamanduk! Csüccs-csüccs ölembe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Lidi ölibe, jólesik a szivi-szivar, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi ide, ölembe! De fi-nom a szi-vi-szi-var, a jó e-rõs szi-vi-szi-var, Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, ölembe, csücsi Lidi ölibe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Feri ölibe! Most, most, mindjáháhárt..! Most, most...háhá-mind-jáháháhrt...! Mind-járt él-ve-zek, mind-járt spric-ce-lehehehek! Háháháháh...Most...Háûháhá Most...! Moooóóóóst! Ááá! Háóáó-áóáh-áháh!!! Óhohoh-ohoáj-ájáájjj! Háóáóáóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Háh...háá-ááh!
Mit mondjak Nektek errõl? Mást nem tudok, csakis azt, hogy földöntúli volt. És mi sem természete¬sebb, hogy orgazmusaink egyszerre következtek be, tizedmásodpercnyi pontossággal. Mindketten csak¬nem eszméletlen állapotban zuhantunk hátra az ágyra. Azt nem tudom Nektek elme¬sélni, meddig he¬verhettünk így, ezekben az ébrenlét és az álom határán lévõ boldog percekben, egy¬más karjaiban. Csak arra eszméltem fel, hogy fejem Lidi combjai közé fúródott, szõrös, bozontos pun¬ciját csókolgatva. Ám õ most gyengéden eltolta fejemet, s felült:
- Szerelmem, csodálatos voltál, de nem gondolod, hogy ideje lenne végre levetkõznünk? Vagy neked nincs meleged? Arról nem is szólva, hogy össze-vissza kentük a kabátainkat, ezenkívül holt gyûröttek lettek. De sebaj, ott a szomszédban az éjjel-nappal nyitva tartó patyolat, átviszem, reggelre készen is van. Ezen kívül, megmondom Neked õszintén, farkaséhes lettem, össze kellene ütnünk va¬lami finom vacso¬rát. Mit szólnál, mondjuk, egy kis lasagnához? Szereted-e?
- Óh - feleltem - ez pompás lenne.
- De hoztam ám haza finom sütni való kolbászt is, meg dijoni mustárt! Vagy üssek talán össze egy kis gombás tojásrántottát? Láthattad, Ferikém, ahogy fel voltam pakolva, amikor odajöttem hozzád a Déli parkolójában, direkt a Te kedvedért, mivel gõzöm nincs, milyen kaját szeretsz. Úgyhogy nyilat¬kozz, édes, mi légyen a kaja?
Mielõtt mindketten a lasagne mellett döntve nekifogtunk volna a vacsora elkészítéséhez, szájon csó¬koltuk egymást, majd megkérdeztem:
- Lidikém, drágám, ugye, segíthetek Neked?
- Hát persze, szerelmem. Azzal segíts, hogy semmivel ne kelljen kínálnom téged, hanem, mintha csak odahaza lennél, kiszolgálod magadat. Teszel mindent, ahogy otthon szoktad. Jó? Innivalót találsz a nap¬paliban a bárszekrényben, ha pedig netán zenét hallgatni volna kedved, beteszed a kedvenc dalo¬dat a szá¬mítógépbe, igazán, annyi szép számom van...
- De én nem tudom a számítógépet kezelni - szóltam közbe - nekem ilyesmi soha nem volt.
- Sebaj. Van ám hifitornyom is magnóval, lemezjátszóval, de CD is van benne...Ó, teljesen kimet a fejembõl! Ne haragudj, Ferikém, muszáj vagyok leugrani a patyolatba, hisz nincs pár perce, hogy errõl beszéltünk. Úgyhogy, kicsim, ha nem haragszol, most egy jó negyedórára magadra hagynálak. tehát, akkor addig is úgy, ahogy megbeszéltük. Teszel mindent, mintha csak otthon lennél. Ne félj, nem hagy¬lak sokáig egyedül, jövök rögtön.
Azzal Lidi felöltözött, persze másik kabátba, hóna alá vette a két meglehetõsen összegyûrõdött, ös¬szekenõdött kabátot, s magamra hagyott.
Ekkor teljesen levetkõztem, ugyanis elég késõ este lévén, a kora tavaszi levegõ eléggé lehûlt, s be¬kapcsolták a távfûtést, amelynek nyomán kezdett a lakásban kellemes meleg lenni. Azaz, mégsem vet¬kõztem teljesen anyaszült meztelenre, mivel magamon hagytam atlétatrikómat. Odaléptem elõbb a bár¬szekrényhez, kivettem egy palack finom Isolabellát két szép talpaspohárral, aztán pedig a zenesa¬rokhoz, s válogatni kezdtem a magnókazetták és a CD-k között. Legnagyobb, de annál kellemesebb meglepeté¬semre, közöttük találtam egyik kedvencemet, Haydn C-dur szerenádját, amit rögtön be is tettem a CD-meghajtóba, majd leültem az egyik fotelbe, egyik pohárba töltöttem magamnak a vermut¬ból, s fenékig kiittam. Végül lehunytam szememet, s szájtátva hallgattam a gyönyörû zenét.
Fogalmam sincs, meddig lehettem így. Abban az egyben viszont biztos vagyok, hogy javában ment még a zene, amikor valaki hátulról befogta amúgy is lehunyt szememet; remélem, nem kell külön emlí¬tenem, ki is lehetett. Észre sem vettem, hogy idõközben visszaérkezett a ház úrnõje.
- Kukuccs, Ferike! Szióka, megjöttem! Reggelre kész vannak a kabátok! Iszogatunk, iszogatunk, mi? Lidikének meg nem is öntesz?
- Jaj, szûzanyám, de megijesztettél...! Öntök neked máris...
- Kitûnõ gondolat, szerelmem - válaszolta Lidi - de elõbb hadd vetkõzzek neki én is.
Mi sem természetesebb, hogy Lidi is félmeztelenre vetkõzött; csak szép, csipkés kombinéját hagyta magán. Érdekes módon, most a legkevésbé sem kívánta egyikünk sem a szexet, hiszen mindketten töké¬letesen ki voltunk elégülve, akár két jóllakott macska. De mégis, valahogy annyira természetes volt, hogy így flangálunk egymás elõtt, félpucéron, mintha tudj\'Isten, hány éves házasok lennénk.
Ekkor töltöttem Lidinek is a vermutból.
- Mire is iszunk most, édes? - kérdezte.
- Hát arra, hogy... - kezdtem volna, de szavamba vágva õ folytatta:
- Ne fáradj, Ferikém, megmondom én, mire iszunk most. Arra, hogy egymásra találtunk. Arra, hogy nagyon-nagyon-nagyon sokáig leszünk egymás szeretõi! Arra, hogy bûnös könnyelmûség lett volna ré¬szemrõl, ha nem jelentkezem a hirdetményedre. Arra, hogy a sors egy¬más útjába vezérelt min¬ket. Csirió, szerelmem!
Azzal koccintottunk és poharainkat fenékig ürítettük. Elõtte azonban Lidi az ölembe ült, és szájon csó¬koltuk egymást. Mi sem természetesebb, hímtagom ismét intenzív ágaskodásba kezdett. Ekkor azon¬ban Lidi felállt:
- Édes kicsi Ferikém, igazán, nem, mintha nem kívánnálak rettenetesen, de könyörgöm, ki fog va¬csorát csinálni?
- Igazad van, szerelmem - válaszoltam - nekem most különben is be kell mennem arra a helyre, ahová még a király is gyalog jár.
- Oké, Ferikém, menjél csak. Mire kijössz, meglepetésben lesz részed, méghozzá nem is akármi¬lyen¬ben! Nézd majd meg az ebédlõt!
Ez a mûvelet nekem kb. öt percet vett igénybe. Alighogy bementem az ebédlõbe, szemem-szám elállt a kellemes döbbenettõl. Lidi ugyanis olyan álomterítéket varázsolt az asztalra, mintha az ország legele¬gánsabb, legelõkelõbb éttermébe kerültem volna! Gyönyörû, hófehér abrosz, rajta két szép la¬pos¬tányér, mellette kés-villa, tortavilla. Az asztal közepén egy csokor frissen szedett tulipán és két gyö¬nyörû, égõ gyertya.
- Jóságos...atya...úristen...! - hebegtem - ezt mind az én tisztelemre csináltad, Lidikém...?
Lidi persze jót nevetett:
- Neeeem, az enyémre. Nem megmondtam az elõbb, szerelmem, hogy kellemes meglepetésben lesz részed? Hát ugyan-vajon ki másnak, ha nem Neked csináltam volna, mi?
- De...de...minek a tortavilla...?
- Hát annak, hogy amikor hazaérkeztünk, elfelejtettem neked mondani, hogy vettem egy kis des¬szer¬tet is, mégpedig somlói galuskát. Most már jobban érted, édes kicsi butus Ferikém? Csak azt ne mondd, hogy öltözzünk ki a vacsorához. Így, ebben a félig-meddig ádáméva-kosztümben akarok Ve¬led leülni a vacsorához.
Soha ilyen jól még nem esett számomra egyetlen vacsora sem, mint az aznap esti. Természetesen, a lasegne is rendkívüli módon ízlett (Lidi kevert a mártásába direkt az én kedvemért egy kis Erõs Pistát), ám ami utána következett, az életem legszebb éjszakája volt; ilyesmit még menyasszonyommal, Erzsi¬vel sem éltem át. Ugyanis, miután Lidi leszedte az asztalt, és ismét töltött mindkettõnknek a finom vermut¬ból, újból rágyújtott egy szivarra. Rendkívül élvezte, amint a szivar erõs füstje, amelyet egy jó mély le¬vegõvétel kíséretében szívott tüdõre, mellbe vágja, melle is fokozottabb zihálásba kezdett en¬nek hatá¬sára; majdhogynem hallottam, ahogy hápog a tüdeje az élvezettõl. Közben pedig egyetlen másodpercre sem tûnt el arcáról a mosoly. Közben lábait keresztbe rakta, s átvetett lábát szexisen ló¬bálgatta. Majd hirtelen felállt, kézen fogott engem, és bevezetett a fürdõszobába.
- Gyere, szerelmem, készüljünk neki az éjszakának - mondta - úgy szeretném már kipróbálni azt is, milyen lehet, amikor bennem vagy.
- Hát, bizony, én is szeretném érezni, milyen is lehetsz belülrõl. De hát akkor miért nem az ágyba bú¬junk? - kérdeztem.
- Hát nem Te magad akartál egy jó másfél órával ezelõtt fenékbe dugni engem?
- De igen - feleltem - de hogy jön ez most ide?
- Hát úgy, drágám, hogy olyan krémet kenünk elõtte egymásra, amilyet direkt erre a célra vettem. Csak eddig elfelejtettem Neked említeni.
Faszinkóm természetesen már gyõztes szerelmi zászlórúdként meredezett a magasba. Lidi pedig ráült a bidére, szépen, precízen kimosta fenekét, majd ugyanazt a finom, illatos krémet kente bele, amellyel az én faszinkómat is bedörzsölte.
- Így talán jobban belém tudsz hatolni - mondta, majd heves csókolózásba kezdtünk.
Én ekkor ledobtam magamról atlétatrikómat, ám Lidit arra kértem, hagyja magán kombinéját. Majd egymás derekát szorosan átfogva, közben természetesen csókolózva bevonultunk a hálóba. Végigve¬tettük magunkat a franciaágyon s hatvankilences pózba helyezkedtünk. Lidi arra kért, hogy erõteljesen harapdáljam a fenekét, amit meg is tettem, méghozzá a legnagyobb örömmel és élvezettel, Cseppet sem zavart, sõt, annál nagyobb gyönyört idézett elõ nálam, hogy Lidi ismét intenzív dudorászásba kezdett hatalmas, izgató seggével: pruu-pruu-pruprupruuu-prupru-prupru-pruu-pruuuuu. Majd hirtelen szembe¬fordulva velem, faszinkómat markolászta, s makkját finoman nyalogatni kezdte. Nem vette be teljesen a szájába, hiszen ezzel lenyalta volna róla a finom, illatos krémet, így jóval nehezebben tud¬tam volna a seggébe behatolni. Ekkor Lidi megfordult, - méghozzá az éjjeliszekrény felé, hogy szük¬ség esetén rá tudjon gyújtani az odakészített szivarra - kezeivel hátranyúlt, és szétfeszítette farpofáit. Képzelhetitek, barátaim, milyen frenetikus látványt nyújtott a felém pucsított, hatalmas, minden férfit a végletekig fel¬izgató segg, amely türelmetlenül várta, hogy a lilává duzzadt makk beléhatoljon. Per¬sze, nem rontottam rögtön ajtóstól a házba, hisz nekem magamnak is nagyobb élvezetet nyújtott az, ha tartom magamat a fokozatossághoz. Faszkómat marokra fogtam, s hegyével finoman körözni kezdtem az izgatóan elém tárulkozó luk körül. Lidi pedig türelmetlenül nyögdécselt:
- Jahahaj....tedd már be...behelé...héhém...Dugjál, dugjál, dugjáháhál, kicsim...! I...i...hi..gyekezz, édes¬kém!
Ekkor megfordultam, mindkét kezemmel tenyerembe vettem a két hatalmas, pompás mellet, s hím¬tagommal, amelynek makkja immár lilává duzzadt, szépen, fokozatosan behatoltam vele Lidi fene¬kébe. Vééégre, valahára! Bekövetkezett az, amire olyannyira vártam! Vagyis a két formás farpofa szinte a törésig szorította faszinkómat; pusztán már ettõl orgazmusközelbe kerültem. Lidi azonban nem hagyta, hogy idõ elõtt elélvezzek, mert seggének szorítása mintha egy paraszthajszálnyit engedett volna. Kéjes nyögések közepette kezdett eleinte lassú, majd fokozatosan felgyorsuló riszáló mozdula¬tokba hatalmas, ruganyos fenekével, combjait pedig szorosan fel-le irányú mozgatta, oldalt fekvõ helyzetben azt az illú¬ziót keltve, mintha most õ ülne az én ölemben, hogy ezzel is saját csiklóját dör¬zsölgesse; ekkor értettem meg, hogy miképp lehetséges számára a popsival való élvezés képessége. Persze, mi sem természete¬sebb, hogy én is egyre vadabb és vadabb párzó mozgásokba kezdtem, mint¬egy combjaimon lovagoltatva Lidit, aki eközben fejét idõnként hátra fordítva bele-belecsókolt számba, nyelvét szinte garatomig le¬dugva. Közben együtt mondtuk, lihegtük immár megszokottá vált mondó¬kánkat:
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Gyi-gyi, gyi-gyi-gyi! Gyö-gyö-gyönyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kamanduk! Csüccs-csüccs ölembe, csü-csi-csücsi ölembe, csücsi Feri ölibe, cücss, csüccs-ölembe, csücsike az ölembe, csücsi ide, ölembe! Hin-ta-palinta, régi Duna, kis katona, hinta-palinta, hina-hinta-pa-lin-ta! Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, ölembe, csücsi Feri ölibe, csücsi-csücsi ölembe, csücsi Feri ölibe! Most, most, mindjáháhárt..! Most, most...háhá-mind-jáháháhrt...! Mind-járt él-ve-zek, mind-járt spric-ce-lehehehek! Háháháh-áh... Most...Háûháhá Móóóóost...! Háóáó-áóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Háóáóáó-áh-áháh!!! Óhohoh-ohoáj-ájáájjj! Áááááááááááá!
Hogy ezután mi is történt, arra bizony nem tudnék válaszolni, hiszen a semmihez nem hasonlítható kéjtõl mindketten teljes önkívületi állapotba estünk. Arra eszméltem fel, hogy testemmel szinte betaka¬rom Lidit, mezítelen testeink szinte teljesen eggyé váltak, farkam pedig még mindig merev, és ami a legeslegfontosabb: tövig benne Lidi seggében!
Õ azonban hirtelen felkelve elhúzta fenekét rólam, s így szólt:
- Ferikém, kicsim, annyira szeretnélek Téged, édes kis faszocskádat most a punámban érezni, úgy¬hogy légy szíves, és fordulj hanyatt, hadd guggolok rád...!
Nekem persze nem kellett kétszer mondani. Még jóformán hátamra sem fordultam, a sikamlós, lucs¬kos, vérvörös, a végletekig felizgatott állapotban lévõ másik kéjbarlangot, a meseszép, szõrös punát, an¬nak teljes szorításával máris magamon éreztem. Lidit arra kértem, hogy egy darabig marad¬junk eb¬ben a pózban mozdulatlanul, hadd gyönyörködjek benne, illetve hadd gyönyörködjünk egy¬másban: én Lidi csodálatos testében, izgató, formás combjaiban, kerek, hetyke melleiben, gyönyörtõl eltorzult arcá¬ban, õ pedig abban, ami belõlem az õ számára jár ugyanezen kéjjel. Így is történt, Lidi azonnal benne volt eb¬ben a játékban. Jó három-négy perc telt el ebben az állapotban, közben beszél¬gettünk. Igen, be¬szélget¬tünk. Hogy mirõl? Természetesen a szexrõl. Beszélgetés közben szinte észre sem vettük - egyi¬künk sem - hogy kezeim újból Lidi melleit markolásszák, mialatt ismét lassú, ám egyre csak gyorsuló és gyorsuló, egyre fokozottabb tempóval járó párzó mozgássorozatba kezdtünk, hogy újból, immár ki tudja, hányadjára, ismét együtt lovagoljunk el a legmagasabb gyönyör csúcsára. Lidi - mivel rajtam guggolva kezei szabadon maradtak - egyikkel mellbimbóm birizgálásába fogott, a másikkal pedig újabb szivarra gyújtott. Közben tisztán hallottam a számomra a világ legszebb zenéjét, vagyis a felajzottsággal a lucs¬kosságig átázott punci cuppogását. Ám most nem szívta le a szivarfüstöt, hanem fejemhez hajolva bele¬csókolta a számba, így tehát én szívtam le. Majd megfordítottuk a sor¬rendet: Lidi számba dugta a Ha¬vannát, én jó mélyet szívtam belõle. Ekkor ismét szájamhoz hajolt: ezúttal én csókoltam az õ szájába a bódító, erõs, mindkettõnk kéjérzetét a pattanásig fokozó szivar¬füstöt. Legkedvesebb \"nótánk\" persze maradt a régi, némi eltéréssel:
- Hóc-hóc katona, ketten ülünk a lóra, ketten ülünk a lóra és hároman a csikóra! Gyi te paci, gyi te ló, gyi te paci, gyi te ló! Gyi-gyi, gyi-gyi-gyi! Cupp-cupp, punci, cupp-cupp, punci...Afacuka-fundaluka-funda-kávé-kamanduka, afcug-fundaluk, funda-kávé-kamanduk! jólesik a szivi-szivar, lo¬vagold meg Lidikét, lovagold meg Lidikét, lova-lova-lova-lova-lovagold meg Lidikét! Gyö-gyö-gyö¬nyörû, gyönyö-gyönyö-gyönyörû! De fi-nom a szi-vi-szi-var, a jó e-rõs szi-vi-szi-var, Fo-koz-zuk a tem-pót, fo-koz-zuk a tem-pót, Hóc-hóc, lovagold, lova-lova-lovagold! Lovagold meg Ferikét, lova¬gold meg Ferikét, lova-lova-lova-lova-lovagold meg Ferikét! Hóc-hóc, lovagold, lova-lova-lovagold! Jólesik a szivi-szivar, Most, most, mindjáháhárt..! De fi-nom a szi-vi-szi-var, a jó e-rõs szi-vi-szi-var, Most, most...háhá-mind-jáh-áháhrt...! Hin-ta-palinta, régi Duna, kis katona, hinta-palinta, hinta-hinta-pa-lin-ta! Mind-járt él-ve-zek, mindjárt spric-ce-lehehehek! Háháháh-áh...Most...Háûháháoáoáá, Móóóóost...! Ah-ah-ah-ah...! Háóáó-áóáh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Háóáóáó-áh-áháh!!! Óhohohohoáj-ájáájjj! Ah-ah-ah-ah...! Háóáó-áóáh-áháh!!! Jaááááaáaájjj!
Már jóval elmúlt éjfél, mire eddigi édes együttlétünk alatt a szex legalább tízféle pózát kipróbáltuk. Az ember azt hinné, kedves barátaim, hogy ennyiféle szexjáték után mindkettõnk vágya alábbhagy. Óriási tévedés! Valóban kellemesen elfáradtunk, ám vágyaink ezzel nemhogy nem hanyatlottak, de sok¬kal jobban felfokozódtak. Ezt megerõsítendõ, elalvás elõtt még utoljára felültünk szorosan egymás mellé a tükör elé, és egy jót masztiztunk. Orgazmusunk után pedig egymás karjaiba borultunk, szoro¬san ös¬szebújva, testünkkel szinte eggyé válva, hogy mielõbb Álomországba repüljünk. Azonban, mi¬elõtt el¬aludtunk volna, Lidi a következõket mondta:
- Drága kicsi Ferikém...! Én...én...olyan, de olyan boldog vagyok...! Attól tartok, fülig beléd zúg¬tam...! Legszívesebben azt mondanám, soha többé ne menj el tõlem, legyünk örökre egymáséi, éljünk együtt életünk végéig... Jó, édeském, tudom. Azt akarod mondani, hogy Erzsikédhez hû akarsz ma¬radni, hiszen szereted õt, ezzel szemben engem csak kívánsz. Teljes mértékben megértelek, és a legke¬vésbé sem vagyok rád féltékeny Erzsi ellen. De legalább azt ígérd meg nekem, hogy bármi bánatod, gondod, ba¬jod, problémád adódik, csak hozzám fordulj, hiszen csak egy telefonodba kerül...Én bármi¬kor elérhetõ vagyok számodra. Nézd, kincsem, megeshet, hogy elõbb-utóbb mégis feladom a szingli életet, és újra férjhez megyek máshoz... Pedig, ha netán mégis csak úgy döntenél, hogy elválsz Erzsi¬kétõl, és engem kérnél meg, örömmel lennék akár a Te feleséged is. Ám abban az egyben biztos va¬gyok, hogy ennek ellenére örökké csak Téged foglak szeretni. Így miért is ne maradhatnánk végérvé¬nyesen egymás sze¬retõi, hm?
Valamit ugyan feleltem erre, de ha megvernétek, kedves barátaim, sem emlékeznék vissza rá, hogy mit. Elég az hozzá, hogy ilyen önfeledt boldogságban, Lidi lakásából ki sem mozdulva telt el mindket¬tõnk számára az a bizonyos három nap, három éjszaka - szinte óránként maszturbálgatva (természete¬sen egymás elõtt) vagy kefélve - amelynek végén õ ismét beültetett engem meggypiros Mazdájába, s egé¬szen hazáig vitt.
Eddig hát a történet. Egy szerelem, méghozzá egy nem mindennapi szerelem három napjának és három éjszakájának története, kedves barátaim, melynek általatok való megismerése nyomán õszintén remélhetem, sok akad majd közöttetek, akibe, ha eddig kissé félszeg is volt, sikerülvén bele bátorságot öntenem, mindezt kipróbálja. Csak egész nyugodtan, barátaim, garantálom, nem bánjátok meg!

VÉGE