Stoppos

Egyetemsitaként rengeteget stoppoltam. Egyrészt, mert messze laktam és nem volt pénzem, másrészt, mert nem igazán lett volna alternatívám, meg aztán egy idõ után érdekesnek találtam. Az az alapelvem, hogy stoppolásért pénzt nem adok (azóta meg nem fogadok el)... szóval csak az vett fel, aki tényleg beszélgetõtársra vágyott... vagy másra.
Egyik alkalommal elég sokat vártam egy helyen úgy fél távnál és már kezdett késõre járni.. ami eléggé lecsökkenti a felvétetés esélyét.
Egyszer csak megállt egy kicsit elõbbre egy piros kocsi. Nem láttam benne mozgást, kételkedtem, hogy nekem állt meg, de aztán elindultam feléje. Mikor odaértem, kinyitottam az ajtót, és felgyulladt a villany, egy kicsit elállt a lélegzetem: gyönyörû vörös nõ ült a volánnál, egyedül, a kötött topjának dekoltázsából formás mellek kandikáltak rám. Még ülve is feszes has, rövid farmerszoknya, hosszú formás combok.. mást nem láttam hirtelen, de így is azon kaptam magam, bámulom. Akkor reméltem, hogy nem vette észre, de persze igen.
- Hová, hová?
- Jó napot, mondom, ide meg ide.
- Szia, semmi jó napot, dobd be a csomagot hátra, pattanj be, én is arra megyek, elviszlek
- De, pénzem nincs, nem baj? - kérdem
- Meg se hallottam. - válaszolta egy kicsit sértõdõs hangon.
Ok, gondoltam. Ha más nem, hát ülni mellette és nézegetni a szemem sarkából, az sem lesz rossz, csak fel ne álljon a farkam ott ültömben. Betettem a csomagtartóba a hátizsákom, a hátsó ülésre a kabátom és beültem mellé. Harminc év körüli lehetett a nõ, de nem látszott annyinak. Bódítóan érzéki volt az illata, bár azóta kételkedem, hogy ez egy parfüm lett volna. Rutinos stopposként próbáltam oldani a hangulatot, kezdeményezni a beszélgetést. Mondom itt meg itt vagyok egyetemista, kérdem ismeri-e a várost. Mondja nem annyira, bár már volt ott dolga. Kérdem mivel foglalkozik, mondja táncos. Alak stimmel. Mivel néptáncoltam, érdekelt, kérdem, hogy mit táncol. Indexel, vált… aztán egy pár pillanat múlva teljesen fesztelenül: most go-go táncos vagyok. Nyelek egy nagyot, de csak annyit nyögök ki, hogy aha.
Próbálom, de nem bírom nem nem elképzelni. Egy picit megborzongok, még jobban megcsap az illata, de elhessegetek mindent, végül is rendes volt, felvett, ha nem vesz fel, ott maradok éjszakára a semmi közepén… blabla.
Elmondom, hogy minek tanulok, õ közgázt végzett, de nem volt jó benne, sajnálja, hogy nem ment biológusnak, mert az érdekelte. Fesztelenül beszél, laza mégis elegáns a tartása, karján és vállán látszik, hogy sportol. Semleges dolgokról beszélgetve eltelik vagy másfél óra, szép kis helyeken haladunk át, bár már kint sötétedik rendesen. Mikor vált, valahogy mindig úgy fogja meg a váltót, hogy hozzáérjen a combomhoz. Elõször kicsit összehúztam magam, aztán gondoltam nem baj, ezzel is érdekesebb. Egyik mozdulatnál aztán a tenyere külsejével végigsimítja a combom. A farkam egybõl reagált, rám nézett és látta is. Gondolat nuku, jöjjön, aminek jönni lehet. Szimpi vagyok neki mondja, nem akar éjszaka tovább vezetni, nem is akart, van egy pár faluval odébb egy panzióban szobafoglalása. Hú gondolom, hidegzuhany, bakker ha most kitesz, akkor tuti az út szélen maradok reggelig.
- Gyere velem! – és közben olyan fent meg a combom, hogy az már majdnem a farkam. Nem is kell mondanom, hogy a farkam díjazta ezt. Az illata most már teljesen õrjítõ volt, mert közelebb is hajolt. Szerencse, hogy egyenes volt az útszakasz és nem jött senki.
Lehet, hogy eltelt egy pár másodperc, de egy gondolatom sem volt, nem igazán hezitáltam. A szívem hevesen vert.
- Szívesen! – és a kezét a farkamra húztam, odahajoltam és belecsókoltam a nyakába.
Félrehúzódott, csókolózni kezdtünk. A combjait simogattam, majd a feszes pociját, aztán a mellét. Õ nem tágított a farkam markolászásától, ami a farmer alatt már alig bírt meglenni.
- Siessünk - és gyorsan elindult.
Közben felhúztam a szoknyáját, picit felemelkedett az ülésbõl, hogy sikerüljön. Megcsapott a puncija illata. Érem az ujjaimmal, hogy vagy nincs rajta bugyi vagy csak falatnyi. Nem volt. A csaj erre készülhetett, de nem érdekelt. Próbáltam az ölébe hajolni, de ez nem volt akkora siker a száguldó kocsiban, egy kicsit meg is ingott. Ok, gondoltam ezt nem kéne, úgy hogy csak a combjait simogattam, a felém esõt csókoltam. Sikerült a top alá is beférkõzni. Mondanom sem kell, hogy melltartót sem viselt, de ez már láttam, amikor beültem. Selymes volt a bõre és vadító az egész nõ. Szerencsére hamar odaértünk a faluhoz. Egy kicsit összeszedtünk magunkat. Nevetett, mosolygott rám. A panzió nem volt eldugva, leparkolt. Mondta, hogy hozzuk a cuccokat be. Kinyitotta a csomagtartót, felvettem a hátizsákot, és kiszedtem az õ bõröndjét is. Amikor beértünk a recepcióhoz, a bõröndöt magam elõtt tartottam, mert a farkam mintha önálló életre kelt volna. Közben a nõ elõttem állt a halvány fényben. Így még dögösebb volt. Hullámos barnába hajló vörös haja a válláig ért, gyönyörû alakja volt és nagyon formás feneke, amit a ráfeszülõ farmerszoknya még jobban kiemelt.
Megfordult, mutatóujján megforgatta a kulcsot: Menjünk.
Jó éjt, böktem oda a recepción lévõnek, azt sem láttam hogy ki az. Csak a nõt néztem. Egy emeleti szobát nyitott ki, letettem a bõröndjét az asztal mellé, a hátizsákom a sarokban. Mire megfordultam volna, már mögöttem állt és egyik kezével a mellkasomat fogta át, a másikkal gyorsan és ügyesen kioldotta az övem, majd benyúlt a derekamnál. Nem fogta meg a farkam, de hozzáért… a reakció nem maradt el.
Nem hagyta, hogy megforduljak, lehúzta rólam a pólót és letolta a nadrágom a gatyámmal együtt – a farkam kiszabadult a rabságból és felpattant. Hátrasandítottam. Már meztelen volt. Nem tudom, mikor csinálta, bár nem kellett sok a topot és a szoknyát ledobni. Miközben felállt a hátam mögött, megmarkolta és beleharapott a fenekembe. Valahol a fájdalom és az érzékiség határán volt ez a harapás és sokáig meg is volt a nyoma, de akkor csak feltüzelt. Most már megfordultam és csókolni kezdtem. Az ajkaitól, majd lefelé. Már én guggoltam elõtte. A punciján nagyon finom vörös pihék voltak. Belenyaltam. Halkan felnyögött és a mögötte lévõ ágyra feküdt, a szélére és a combjait felhúzta. Buja, csillogóan nedves rózsa tárult elém, pillangószerûen szétnyíló kisajkakkal és duzzadó csiklóval. Csodás, almányi, természetes mellei lágyan oldalra mozdultak. Szép kerek mellbimbói pedig a még hûvös szobában látványosan meredeztek. Felkacagott és két kezével maga felé csalogatott. Hatalmasat szeretkeztünk. Rengetegszer elélvezett a nyelvemtõl és a péniszemtõl egyaránt. Én annyira fel voltam csigázva, hogy csak meredt a farkam, és bármi történt vele csak egyre merevebb lett, és nem mentem el. De nem bántam.
Végül kifliben aludtunk el, úgy, hogy a farkam fogta. Az ágyékomban olyan feszültség volt, hogy míg le nem lohadt, nem is bírtam elaludni. Közben az illatát figyeltem továbbra is.
Meghívtam reggelire – ennyi még kitelt a csóróságomból. Nem beszélgettünk, de láttam rajta, hogy többször az éjszakára gondolt. Aztán megkérdeztem csak úgy a levegõtõl, hogy fogunk-e még vajon találkozni. Azt mondta, hogy köszöni és fantasztikus éjszakát ajándékoztam neki, de nem hinné, hogy találkozunk még. És igazából, ha nem nagy baj, ne haragudjak, de inkább nem vinne tovább. Egy kicsit számítottam is erre, nem esett rosszul.
Összeszedtük a cuccokat, kijelentkezett és beraktam a bõröndjét a csomagtartóba. Egy kicsit tétovázott, megcsókolt, csókolóztunk. Éreztem, hogy a mellbimbói a mellkasomnak feszülnek. Aztán hirtelen megfordult és beült a kocsiba. Az ajtóból rám mosolygott és azt súgta:
- Fantasztikus volt. – aztán becsukta az ajtót és elhajtott.
Egy pár percig még álltam ott a reggelben a hátizsákommal a lábamnál és élveztem a pillanatot és az éjszaka érzéseit, érzékeit.
Azóta sem értem, hogy miért volt erre szüksége, de úgy éreztem megkapta tõlem, amit keresett. És hát nekem sem volt az utolsó élmény. Nem találkoztam vele soha többé, de bennem él, mint a legkalandosabb erotikus kalandom.