Nem olyan könnyû...

Nem olyan könnyû válaszolni neked, vagy csak egyszerûen szólva reagálni a válaszodra. Sokkal könnyebb volt elütni egy kis versikével a válaszadás lehetõségét. Megpróbálom sorba venni, és úgy haladni, hogy ne maradjon ki semmi, aztán persze lehet, hogy szokásomhoz híven elkalandozok. A kérésnél igen XYZ-re gondoltam, és most már bánom, hogy miatta szegtem meg a nem kívánni semmit a „VALAKI”-tõl nevezetû fogadalmamat, mert lehet, hogy nincs is rá szüksége. De ezen már fölösleges rágódnom.
Igen, valóban az izgatott, a férfi és nõ közötti barátság lényege. Soha nem volt még férfi barátom, valahogy egyszerûen csak így alakult az élet. Persze vannak ismerõseim, és talán barátfélék, de nem akkora a közelség, - és itt nem helyrajzilag értem a közelséget - hogy igazi barátnak tekinthessem õket. Ha ezt veszem alapul, akkor nem is ismerhetem és így nem is érthetem igazán az ilyen barátságot, valószínûleg ez volt az, ami nem hagyott nyugodni, többek között. És be kell, valljam õszintén, az is izgatott, ha fennáll egy barátság, mennyire állja ki a szikrapróbát. Tudom, hogy nem volt elvárás, hogy egyáltalán valaha is rímmel válaszoljak neked, csak valahogy kicsit kihívásnak éreztem. Lehet, hogy pontosan én vártam el magamtól. És vannak bizonyos dolgok, érzelmi vonalon is, ami a versemmel volt kapcsolatban vagy egyáltalán „csak” az életemmel, amit így könnyebb volt kifejezni, mert így esetlegessé vált, és nem volt olyan földhözragadt, vagy szomorú, és játszani lehetett vele. Való igaz, mindig mosolyogva olvasom, amit írsz, akár a naplód, akár távirat, vagy levél. Szerintem védjegyeddé fog válni a sejtelemesség, de egy idõ után mindenkit összezavar:).
Vagy csak engem? Az is lehet. Megérintettek a verseid, a versszakaid, az írásod, a stílusod, és persze
természetesen minden, amit mögé képzelek. Ebben is milyen igazad van, hiszen aki ír, mindenkinek, vagy saját magának ír. És mindenki azt lát bele, azt olvas a sorok között, amit csak lehet, ami foglalkoztatja, ami motoszkál benne, és ami az egyéni belsõ mentalitására jellemzõ a saját kis világától befolyásoltatva. A küszöbön állva címû versedet szinte csak lábujjhegyen merem megdicsérni, pontosan az elõbb leírt okok miatt. Nem szeretnék mindig igazat adni neked, mert imádok vitatkozni, de ez a levél lehet, hogy végig csak errõl fog szólni? Valóban ott volt a válaszaimban a távolságtartás. Talán óvatosságból, talán mert én sem vettem észre, ha valóban nekem szólt egy kósza sor. Vagy egyszerûen felvérteztem magam valamiféle érzelmi szûrõvel, hogy ne kelljen rémülten elszaladnom” egy apró utalástól sem, mint még nem régen tettem volna. Mert érzem, hogy változom, és legnagyobb megdöbbenésemre, ez nincs is ellenemre. Kicsit mindjárt haragudni fogok rád, jaj ne vedd komolyan, csak megint azt tudom szajkózni: igen igazad van. Ugyanis a (SICC) nem az a fajta hely, ahol megférne egymás mellett, amit keresel, és ami az éned. De csak abban az esetben, ha nem vagy hajlandó kompromisszumokra. Én nem társkeresés céljából jöttem fel, és most mégis benne vagyok egy rettentõen kusza kapcsolatban, amit még fél évvel ezelõtt elképzelni sem tudtam, de talán még két hónappal ezelõtt sem. Nem volt foglalt a szívem, de most már az, és itt jön képbe a kompromisszum, amit a sorssal kötöttem. És amivel jól elkábítottam a szívemet és saját magamat, mert én képtelen vagyok másra, mint egy teljes, igazi, bujkálás nélküli, valósan felvállalt kapcsolatra, ehelyett most bujkálok, megtévesztek és ön ámítok, és majd jól csalódni is fogok, de azt is meg kell valamikor tapasztalni, és még én nem éreztem azt soha. A te kompromisszumod talán az lehetne, ha többet adnál magadból, viszont az pedig a te önámításod lenne, mert neked meg ez az elved, hogy az életed többi részét távol akarod tartani. Ez nagyon nehéz. Így vagy csak a vers és a talányos, ihletett sorok maradnak, vagy a másik cél, s ha esetleg mégis megvalósul mindkettõ, akkor legfeljebb mindketten tévedtünk. Budapesten lakom, igen. És nem tûnt fel, hogy nem kérsz tõlem fényképet, mert meg sem fordult a fejemben, hogy kérhetnél, mert egyszerûen nem következett volna semmibõl, nem fért bele ilyesmi a beszélgetéseinkbe. Ilyen módon az sem tûnt fel, hogy nem kérsz randit, szintén hasonló okból. Másrészt azért sem, mert a reglapodban elvárásként hasonló korú� megjelöléstõl eltekintve én egy sokkal fiatalabb partnert képzeltem el hozzád illõként, mint én. /Aki most az én életemet kuszálja, az 50 felé közelít lassan. Azért ha lehet, ne rohanj végigböngészni a tagok életkorát, hogy vajh ki lehet az, de ezt nem is gondoltam komolyan rólad./Imádom az iróniát, és mikor ezt írtad kicsi az esélye annak, hogy találkozzunk, de soha ne mond, hogy soha�, és még azt, ki tudja, mit hoz a holnap.
- ekkor elképzeltem: lehet, hogy már találkoztunk is, ki tudja, elmentünk egymás mellett, sõt az is lehet, hogy látásból ismerjük egymást, szóval ez nagyon ironikus lenne az élettõl. És végre valamiben tévedsz, ez olyan jó, hogy pont a végén ezt írhatom!!!! Én mindig az embert keresem minden mögött. Végig gondolom, mit érezhet, mit gondolhat, milyen emlék, vagy milyen pillanat sarkallta arra, hogy ezt írja, milyen lehet a való életben, hogyan nyilvánulhat meg a mindennapokban, vajon ott és akkor hogyan fejezi ki magát. A vers és az írás, a szavak és a rímek, csak eszközök, de nem adják a puszta gondolatot, hiszen az te magad vagy! Tehát engem érdekelt az ember a sorok mögött. Jól van õszinte leszek: a férfi érdekelt a sorok mögött:) Maradok a (SICC-n), és ha netán te mennél el, és máshol olvashatom még soraidat, akkor nagyon örülnék, ha tudhatnám, hol olvashatom. Nem kérem, hogy velem is levelezz, mint írtad van nõbarátod, akivel levelezel. Viszont
nagyon jólesõ érzés lenne, ha bennem, vagy bennem is megtaláltad volna azt a társat, akivel néhanapján rímekben tudnál csevegni. És végül szerencsére még egy tévedésed van: nem vagy bûnös abban, hogy, amit nekem írtál sokértelmû volt. Mert így szoktál írni, és igenis engedtessék meg neked, hogy így írj! S azért, amit én gondoltam te aztán egy hajszálnyit sem vagy felelõs! Most ide kellene firkantanom a keresztnevemet: de csak ennyire vagyok most képes:
XYZ /csak egy kis paranoia/