Szóval...

Szóval… az egész, néhány hete kezdõdött.

Az Interneten ismerkedtem meg egy nagyon aranyos nõvel. Hosszasan beszélgettünk. Tetszett, ahogy és amit ír. Nap, mint nap vártam, hogy újból összefuthassak ott vele. A szimpátia kölcsönösnek bizonyult, így néhány nap múlva számot is cseréltünk. Az elsõ hívás elõtt volt bennem némi szorongás ugyan, de hát kiben ne lett volna hasonló helyzetben. Amikor beleszólt és meghallottam a hangját, mintha egyszerre elillant volna minden félelmem. Lágy, kedves, vidám hangú nõ. És beszédes! Én, meg mint a szivacs ittam a szavait. Igyekeztem palástolni, hogy mennyire tetszik, de szerintem nem sikerült. Ekkor végképp tudatosult bennem, hogy nekünk találkozni kell. Néhány hétig még várni kellett erre a találkozóra. Közben már kitavaszodott és minden tele volt élettel, szerelemmel. Hát én sem reagáltam a természet csodáira másképpen. Gyönyörûen indult a nap. Alig vártam, hogy indulhassak hozzá. A készülõdés percei túl hosszúnak tûntek. A gondolataim egyre csak körülötte forogtak és bár próbáltam higgadt maradni, mégis csak úgy záporoztak rám az erotikus fantáziaképek. Gondoltam is: Na ha ezeket látná, akkor nem tudom mit tartana felõlem. A fürdõkádban épp borotváltam magam, hogy ne kelljen -az õ szavaival élve \"bozótvágó kést használnia\" amikor kedve támad egy kicsit a makkomat körbe nyalnia. Próbáltam az elõttem álló útra koncentrálni de csak nem hagytak a hormonok békén. És mi tagadás, kísértésbe is estem. Ahogy fürödtem a hancur léc életre kelt és arra próbált rávenni, hogy kényeztessem én. Azok a képek, ahogy elképzeltem magam elõtt, mikor a ruháját veszi fel, vagy éppen le, automatizálták a mozdulataimat. Csak jó néhány húzás után eszméltem rá, hogy maszturbálok. Erõt vettem magamon és abba hagytam. Bár kedvem lett volna folytatni, hiszen ki tudja, hogy ez a nap mit is fog hozni végül. Lehet, hogy ha meglát, kiderül, hogy nem is vagyok vonzó számára. Azonban a férfiúi hiúságom ezt a gondolatsort elég hamar megállította. Jobbnak láttam hát a törölközõért nyúlni. Végre úton voltam. A percek csak vánszorogtak, a kilométerek meg csak nem akartak olyan ütemben fogyni, ahogy azt én szerettem volna. De a kitartás meghozta eredményét és odaértem. Egy kávéházban adtunk egymásnak randevút. Hogy õ érkezett hamarabb a megbeszélt idõnél, vagy én késtem egy kicsit, már nem tudnám megmondani. De amikor beléptem ott ült a sarokban egy pohár ásványvíz mellett. A tekintetünk találkozott, s már éreztem, hogy jó ötlet volt eljönnöm. Köszöntésként, adtunk egymásnak puszit. Éreztem rajta, hogy ez nem elég neki. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy legszívesebben azonnal megcsókoltam volna. Hosszan és érzékien. De nem szerettem volna már rögtön az elején elrontani mindent, egy esetleges eltúlzott reakcióval, amit a látványa váltott ki belõlem. Tudom, hogy ez nem illendõ, de mint egy túlbuzgó pásztor a szomszéd búza mezejében, úgy legeltettem rajta a szemeimet. Önkéntelenül is megnéztem rajta mindent, amit csak engedett ez a helyzet. Világos drapp ing takarta a kicsinek nem mondható melleit. Nem volt túl hivalkodó. Sõt inkább egy kicsit mintha, egyszerûbb és egyben elegánsabb is lenne, mint azt a helyzet megkívánná, gondoltam. De ezt az eleganciát kompenzálta azzal, hogy egy gombbal több volt kigombolva a dekoltázsán. A legfelsõ összezárt gomb is, úgy helyezkedett el, hogy látni engedte a melltartója finom csipkéjének a szélét. Egy kicsit kihívó volt. Legalábbis egy olyan ember számára, mint jómagam. Futottuk a kötelezõ köröket, kérdések és válaszok formájában. Tudom, hogy szembe illett volna ülnöm vele, de meg akartam érinteni. És ezért úgy helyezkedtem, hogy ezt minden elõzetes és látványos mozdulat nélkül megtehessem. Úgy is lett. Néhány perc után, már úgy beszélgettünk, hogy közben az asztal tetején egymáshoz ért a kezünk. Amikor megérintettem, azonnal megfogta és megsimogatta az ujjaimat. Finom puha érintése volt. Szeretem, ha egy nõnek szép keze van. Hogy csak a sminkjét akarta megigazítani, vagy az üdítõ tette meg áldásos hatását nem tudom, de kiment a mosdóba. Ahogy felállt az asztaltól és távolodott tõlem, mosolyogva konstatáltam, hogy bizony a fenekével is minden rendben van. Kellemes tempót diktálva ringatózott. Akartam azt hinni, hogy ez a „tánc” nekem szól. Bár erre, különösebb okot ne adott. Vagy csak nem volt rá szüksége? Hiszen amit hozzá kellett volna, tegyen ehhez a szituációhoz azt a természet, elintézte azzal, hogy gyönyörû kerekded idomokat szerelt fel neki. S használati utasításként annyit adott, hogy „magabiztosan, természetesen hordandó”. Ez a gondolat, mint egy képregény illusztrációi, úgy formálódtak meg a fejemben. Nem csoda hát, hogy ezt felismerve igen széles mosoly ült ki az arcomra. Nem jöttem ettõl zavarba, hiszen háttal volt nekem. De mielõtt eltûnt volna az ajtó mögött, még visszamosolygott rám s ez akár elég is lehetett volna ahhoz. Viszont ez túlzottan rövidnek bizonyult ehhez. És ez a mosoly számomra kihívásnak tûnt. Egy kicsit haboztam. Mert talán mégis félre értettem a dolgot. De gyõzött a kíváncsiságom, és utána mentem. Szerencsére a hely kialakításából adódóan, nem tûnt fel senkinek az, hogy én nem a férfimosdóba léptem be. A kezét mosta, háttal az ajtónak. Kissé elõre hajolva, hogy a ruháját ne vizezze össze. Nem nézett hátra. Akkor úgy gondoltam, hogy talán azt gondolja, a személyzethez tartozó hölgy jött be. Oda léptem mögé és átkarolva megfogtam a melleit. A reakció csak annyi volt, hogy oldalra billentette kissé a fejét, hogy bele csókolhassak a nyakába. (ekkor jöttem rá, hogy pontosan tudta, mi vár rá, és, hogy én játszom az õ játékát) Amit rögvest meg is tettem. Ekkor hátra nyúlt és belemarkolt a fenekembe. Nõtõl szokatlan erõvel és határozottsággal. Amikor konstatálta, hogy ez biza kemény, akkor más irányban indult tovább. De elöl is hasonló megállapításra kellett jutnia. Persze én sem tétlenkedtem és egyik kezemmel a blúza alatt a másikkal a combjai között, kutakodtam. Meg akartam csókolni végre. Ezért szembe fordítottam magammal és csak úgy záporoztak rá a kis csókok, addig, amíg egy hosszú, követelõdzõ smárba nem torkollott. A csípõje szerintem önálló életre kelt. Ütemesen körkörös mozgással nyomta hozzá az immár szinte fájdalmasan feszülõ dákomhoz. Emlékszem egyszer említette, hogy fõként nadrágot hord. Most mégis, talán az én tiszteletemre szoknyát vett fel. Okos lány! Gondoltam. És már a tanga pántját kerestem a csípõjénél. Kerestem volna, ha lett volna rajta. De nem volt. Ekkor láttam, hogy ezt a mûveletet nyitott szemmel kíséri. Nézte az arcom. Próbálta felfedezni rajta a meglepettség jeleit. Egy határozott mozdulattal megfogtam a derekát és ugyanazzal a lendülettel, már ültettem is fel a mosdó szélére, úgy hogy közben a bal lábát megemelve azzal megtámaszkodhasson a szerelvényben. Tudta, hogy mi fog jönni. Olyannyira, hogy már markolt is bele a hajamba és tolta le az arcom a combjai közé. A frissen borotvált puncija puhaságához semmi sem hasonlítható. Talán ezért is van az, hogy olyan nagy lelkesedéssel nyalogattam. Az íze pedig. Nem is találok rá szavakat. Olyan, hogy el sem akartam szakadni tõle. A nyelvemmel néhány bemelegítõ kört írtam le a nagy ajkak körül. De ezt nem tehettem büntetlenül, hiszen egy kéjes mozdulattal az ajkaim, közé irányította a már ünnepi méreteket öltött csiklóját. Én meg rá cuppantam, mint újszülött az anyja mellbimbójára. Hogy õ volt nedves az én nyálamtól, vagy én az õ punciától az már nem derült ki. De hamar orgazmus közeli állapotban találta magát. Egyértelmû jeleit adta annak, hogy ez az élvezés nagyon hangos lesz, mert egyszerre három ujjamat is a szájába vette, és felváltva szopogatta, illetve harapta. De én hallani akartam a hangját, ezért a már így benyálazott ujjaimat a hüvelyébe dugtam. Nem akartam most óvatos lenni, mert éreztem, hogy nem azt szeretné. Ezért rögtön kettõt is bevetésre küldtem. Egy elég harsány, kéjes nyögés kíséretében. Nem is kellett sokat várni az eredményre. Éreztem, ahogy a közeledõ orgazmus rázza az egész testét. És fogak közé szorított szájszéllel (csillapítandó a feltörõ sikolyokat) elélvezett el az ajkaim között. Felegyenesedtem, Még mindig zihálva kapkodta a levegõt. A szeme elárulta, hogy ezzel még közel sem tekinti lezártnak a történetet. Közben az elõtér ajtaja nyílt. Egy apró csend után megnyugodva konstatáltuk, hogy a férfimosdót kereste fel valamelyik vendég. Menni kellene, mondtam. Mire õ elmosolyodott és így felelt. Talán el kellene menni? Nem? Vagy sietsz valahová? És ezzel már húzta is le a nadrágom zipzárját, majd az így keletkezett résen benyúlt és megfogta a farkam. Egyszer kétszer rá szorított néhányat, mint aki a legjobb fogást keresi rajta. Ezután szépen a nadrág fogságából a szabadság felé irányította azt. Úgy gondoltam most bizonyára elém, térdel. De meglepetésemre nem ez történt. A vesszõmet el nem engedve hátat fordított nekem és elõre hajolt a kézmosóra. Én felhúztam a szoknyáját és erõsen belemarkoltam a csípõjébe. Azt akartam, hogy érezze, mennyire kell nekem. Gyönyörû ívû asszonyos csípõje volt. Áradt belõle a bujaság. Minden domborulata, hajlata egy-egy külön meghívó volt a számomra. Hát nem is várattam sokáig. A kezével, amelyben még mindig ott voltam a hüvely bejáratához igazított. És megelõzve engem õ tolatott rám. Ekkor egy olyan édes sóhaj tört elõ belõle, hogy már attól is képes lenne a férfiember elélvezni. A hely furcsaságának köszönhetõen hosszú szeretkezés nem volt kilátásban. Ezt mindketten tudtuk és ez szerint is diktáltuk a tempót. Az, hogy bármelyik pillanatban ránk nyithatnak, csak fokozta a vágyat. Nem is kellett sok és éreztem, hogy közel vagyok a robbanásponthoz. De nála sem mûködött ez másként. Amint meghallottam az élvezésének a hangját, én sem bírtam tovább türtõztetni magam. Hatalmas lökések kíséretében élveztem el benne. Szinte lávaként tört elõ belõlem a sperma. Némi csend után. S mikor már mindketten kaptunk levegõt, a fejét hátra fordítva szolt hozzám. Égész jó elõjáték volt. Felmegyünk hozzám? És mentünk. A lakása nem volt túl messze. Mivel a helyzet némi óvatosságra intett bennünket, úgy mentünk, mint két olyan ember, aki csak és kizárólag barát. Az élet hétköznapi dolgairól fecsegtünk. De közben az járt a fejemben, hogy mi mindent fogok még csinálni vele. És vajon mire számíthatok majd. Nem kellett sokáig várnom a megvilágosodásra. Csak a liftig sikerült disztingválni. Mihelyst becsukódott az ajtó, úgy estünk egymásnak, mint akik évek óta nem jutottak hozzá a másik nemhez. A lakása tiszta és rendezett volt. De nézett ki sem steril rendelõnek, Sem Múzeumnak. Látszott rajta, hogy itt laknak. Az élet csak úgy áradt a falakból. Azonnal a fürdõbe ment. És hallottam, hogy engedi a vizet. Kisvártatva, csak a kezét nyújtva ki az ajtón, hívogatott be engem is. Együtt fürödtünk. Õ elõttem volt nekem háttal. Megfürdettem. Élveztem minden pillanatát. S tetszett, hogy látom rajta, hogy õ mennyire élvezi a kényeztetésemet. A szobába én mentem be elõbb. Õ kisvártatva jött utánam. Egy meglepõen hosszú fürdõköpeny takarta a testét. Megállt velem szemben és mosolygott. Valami huncut fény csillant a szemében. Ez a nõ valamire készül. Gondoltam. De tudtam, hogy bármi is legyen az én, csak jól járhatok vele. A hifihez lépet és bekapcsolta. Rögtön az általa kívánt lassú ritmusú zene szólalt meg. És ez mutatta, hogy készült erre. Lágy erotikusan kihívó táncba kezdett. A köpenyt nekem háttal állva nyitotta széjjel, ezzel is fokozva a kíváncsiságom. Most hogy leeresztette a földre, értettem meg, hogy mi volt a legfurcsább abban, ahogy bejött. Cipõ volt a lábán. És fekete szatén fehérnemû. Ahogy ezt egy férfi csak megálmodhatja. Harisnyatartóval, comb harisnyával. Én meg csak azon imádkoztam, nehogy ledobáljon mindent magáról. Valami vadító látvány volt. És táncolt nekem perceken keresztül. Néha hozzáért, de azt nem engedte, hogy én is megérintsem. Élvezte a látványt, hogy szenvedek azért, hogy végre átöleljem. De hagytam, mivel ez a játék engem is nagyon feltüzelt. Megfogta a kezem és a fotelbõl átvezetett az ágyra. Ott hanyatt lökött és fölém ült. Végre átkarolhattam volna, de ég mindig nem engedte. Passzivitásra voltam ítélve. De akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire. A párna alól elõhúzott egy sálat, (remélem jégvágó nincs a közelben. Gondoltam) s ahogy ezt itt már várható volt az ágyhoz kötözte a kezeim. És ekkor következett a meglepetés. A mellkasomra ülve kezdett el maszturbálni. De olyan távolságot tartott az arcomtól, hogy ne tudjak a puncijába nyalni. És közben végig a szemembe nézett. Élvezte a látványt, ahogy szenvedek a vágytól, hogy végre aktívan részt vehessek ebben az idegborzoló játékban. Megszánt. Na, nem olyan nagyon, hiszen csak a csípõjét tolta feljebb, hogy végre a nyelvem elérje a csiklóját. Õ félig hátra hajolva kapta be a péniszem. Lágyan, ahogy csak egy igazán érzéki nõ képes, szopta a farkam. Azt hittem, hogy menten elélvezek. De érezte õ határokat is. Ekkor megfordult rajtam és hátsó lovagló pózban ráült a már követelõzõ szerszámomra. Lassú körkörös mozgással ingerelte az összes idegvégzõdést a hüvelyében. Éreztem, ahogy az orgasztikus mangetta dolgozik belül. Ekkor jött az elsõ orgazmusa ebben a körben. Amit Szinte percenként követett egy újabb. A negyedik után leszállt rólam és a lábaim közé térdelt. És olyan áhítattal szopogatta a farkam, amit még nézni is gyönyörûség volt, nemhogy érezni. Olyan volt az egész, mint egy summa kun laude vizsga az egyetemen. Egy olyan egyetemen ahol évekig az én testem a tantárgy. Mindent pontosan tudott, hogy hogyan esik nekem igazán jól. Felváltva ingerelt a kezeivel és a szájával. A nyelvecskéje valamilyen egzotikus táncot járt a farkamon a tövétõl, annak hegyéig. Úgy éreztem, hogy menten szétpattan a benne felgyülemlett rengeteg vértõl. Talán még életemben nem éreztem ennyire keménynek az én kis barátomat. Szinte már fájt is ez az állapot. Az én, kéjre szomjas testem most egy óriási paradoxon elé lett állítva. Éspedig, hogy ezt az állapotot, immár tovább nem tartva életem legnagyobb orgazmusa szakadjon elõ belõlem, vagy, hogy kockára téve „testi és lelki” épségemet, magamat tovább kínoztatva ezzel az édes kínnal, élvezzem még minden mozdulatát. Úgy gondoltam ezt most rá bízom. Nem kellett volna! Vagy mégis? Ezt már soha nem fogom megtudni. Azt bizonyára nem, hogy milyen lett volna akkor az ajkai között a mennyország kapuján átlépni.
Mivel õ nem ezt a halál nemet szánta nekem. Mikor érezte, hogy olyan az egész testem, mint egy kitörés elõtt álló vulkán, abbahagyta az egészet. Adott egy finom, de rövid csókot és így szolt. Pihenj egy kicsit édes! Rögtön jövök. S ezzel már ki is libbent a szobából. Az ajtót behúzta maga után. Engem meg ott hagyott az ágyhoz kötözött kezekkel. Bár ha nagyon akartam volna, talán ki tudtam volna szabadulni a sál fogságából de, élveztem a helyzetet, hogy ki vagyok ennek a csodás (ámbár láthatóan kicsit „más” felfogású) nõnek szolgáltatva. Néhány perc múlva megjelent, kezében egy tálcával és a szemében egy huncut fénnyel. Vagy talán én gondoltam akkor, hogy valami furcsa mosoly is társult ehhez?
Én általában nagyon finomra hangolt mûszerként, veszek minden apró jelet a gyengébbik nem felõl de, most nem tudtam eldönteni mit is, értsek ez alatt a fél mosoly alatt. Sok idõm nem volt ezen töprengeni, mert oda ült az ágyra mellém s a tálcát az ölembe tette. --- Tudom, hogy éhes vagy. Kell is enned, hogy jó erõben legyél. Hosszú éjszaka áll elõtted. Mondta.
A tálcán néhány nagyon apró szendvics volt. Ilreálisan apró. Ekkor ránéztem egy kérdõ tekintet kíséretében elmosolyodva. Felváltva sandítottam rá és a tálca.
-Ez csak az étvágyhozó te drága! Súgta a fülembe. A fõételre még várnod kel kicsit.
Az ujjai közé csippentve sorban kínálta fel nekem a falatkákat. De, még ezért is küzdeni kellett. Amint a falatka az ajkamhoz ért már tudtam, hogy ez egy nem olyan egyszerû feladat.
Kinyitottam a szám, de az étel helyett az ujja került a számba, amit én lelkesen végig is szopogattam. Tíz falatka volt. Egy falat egy ujjacska. Talán a hatodiknál jártam, amikor megszólalt a csengõ.
-Megjött a pizza. Mondta és felugrott mellõlem.
A köntösét egy pillanat alatt magára kapva elindult a bejárat felé. Csak hangfoszlányokat hallottam. Egy perc múlva már ismét bent volt a hálóban.
-Ez egy különleges pizza. Külön neked rendeltem. De ahhoz, hogy a zamata igazán élvezhetõ legyen, be kell, kössem a szemed! S egy fél pár vörös csipke harisnyát vett elõ a fehérnemûs fiókjából. Meglepõdtem, hogy mennyire nem láttam át ezen a szexis ruhadarabon. Azért teljesen nem tett vakká. Olyan volt, mintha fényrõl jöttem volna be egy sötét szobába. Csak kontúrokat láttam. De bizonyára ezt így is akarata.
-Ugye jó kisfiú leszel, és nem leselkedsz? Kérdezte. A hangjában szinte perzselt a huncutság.
Jó leszek, ígérem. Nyugtattam meg.
Ezzel ki is ment, ismét magamra hagyva. De pár pillanat múlva megláttam a sziluettjét a harisnya szövetein átpillantva. Oda sétált az ablakhoz és a redõnyt majdnem teljesen leengedte. Szinte teljes vakságra kárhoztatva immár engem. Jobbnak láttam nem erõltetni a szemem. Engedelmesen lehunyva vártam, hogy kényeztessen kedvére. Szinte nesztelen léptekkel közeledett felém. Talán csak a köntöse finom suhogása adott némi támpontot a hollétérõl. Hallottam, ahogy a pizzás tányér koppan az éjjeli szekrényen. Az matrac megmozdult alattam, jelezvén, hogy már nem vagyok egyedül az ágyban. A combját átemelve rajtam ült az ölembe. De talán a rám ült kifejezés találóbb lenne. Mivel gondosan ügyelt arra, hogy a meredezõ péniszem ne kerülhessen behatolási pozícióba. Viszont a farkam töve érezte a nedves puncijának finom melegét. Ahhoz, hogy elérje az éjjeliszekrényre tett ételt, rám kellet hajolnia a mellkasomhoz érintve a melleit. A bimbói mit egy egy vigyáz állásba merevedett díszõrséget adó katona, olyan volt. Szinte szúrt. Éreztem, hogy õ legalább annyira élvezi ezt a kis játékot, mint én, akinek végül is ezt szánta. Fogott egy szelet pizzát és a forró szószos felével a mellemre borította. Egy pillanatra megfeszült a testem ettõl a váratlan fájdalomtól. Aztán ajkamhoz érintette nyelve a hegyét, engedte, hogy ízelítõt kapjak a csípõs szalámis ízbõl. Nem erre voltam éhes, de azért szívesen falatoztam volna belõle.
Kicsit hátrább tolta rajtam a popsiját.. Már éppen kezdet a kaján mosoly megjelenni az arcomon, amivel bizony jelezhettem volna felé, hogy -na ugye, hogy mégsem bírod te sem ezt sokáig-, amikor már túl is volt azon a pozíción ahová én szántam most öt. Apró csókokkal masírozott lefelé a mellkasomon majd a hasamon. Elidõzve egy kicsit a köldököm táján. De kétség nem fért hozzá, hogy nem fog ott végleg letáborozni. közben a puha ujjacskái az oldalamat vették célba. Szinte alig érezhetõ finomsággal értek hozzám s járták rajtam izgató erotikus táncukat.
Nehezen tudtam a relax állapotában maradni. Néha annyira megfeszült a testem az érintése nyomán, hogy szinte már szakadás közelében éreztem a szalagjaimat. Próbáltam ellazulni és csak átengedni magam a játékának. Élvezni mindent, amit adni képes nekem. Egy nagy levegõt vettem, hogy szépen lassan a pulzusomat rendezzem, mert a szívem eléggé össze-vissza kalapált már. Az, ahogy szívtam egyre mélyebbre az orromon át a levegõt közben élveztem azt a finom édes illatot, amit a parfümje hagyott körülöttem. De mintha lett volna benne valami oda nem illõ. Ezt nem tényként éltem meg, csupán valami tudat alatti sejtés lehetett.
Mire ez a gondolat eljutott volna tudatos szintig addigra már másfelé tévedtem. Amiben nagy része volt annak, hogy minden elõzmény nélkül egyszer csak leszállt rólam és kiment a szobából. Csak a meztelen talpainak apró tompa csattanásait hallottam a parkettán.
Na vajon mire készül most ? A gondolat mint fékét veszített autó a szerpentinen haladva, úgy cikázott össze vissza a fejemben. De inkább a még meglévõ érzékeimre próbáltam hagyatkozni. Füleltem nagyon, de a zene, amely szólt közben az õ cinkosává vált. És mintha csak a vesémbe látna, feltekerte a cd játszón a hangerõt. Na, nem nagyon, csak annyira, hogy a támpontot adó neszeket végleg elnyomja. Percek teltek el, vagy talán csak egy? Nem tudom, de szinte összerezzentem, amikor a hûvös ujjai megérintettek. Az ajkaimat érintette velük. majd egy puha érzéki puszit adott rá. Olyat, amilyet csak a végletekig szerelmes és ettõl rendkívül gyengéd asszony képes adni. Már többször megtapasztaltam, hogy ilyen kedvemre valóan, csak az érettebb korosztály képes csókolni. Mintha csak hallotta volna a ki nem mondott gondolatot a fejemben s megcsókolt hosszan. Nagyon hosszan. S közben a egyik keze a hajamba túrt a másik elindult a péniszem felé. Sokat nem keresgélte az utat, elég célratörõen haladt lefelé.
Csak pillanatokat kellett várni, hogy a finisbe érjen és néhány apró érintéssel fájdalmasan merevvé tegye azt. Gyengéden rákulcsolódtak az ujjai. Minden kis ujjacska, mintha valami tökéletesen megírt forgatókönyvet követve siklott fel le a vesszõmön. Hihetetlenül finoman masszírozta a farkamat. Már csak az hiányzott a tökéletes érzéshez, hogy a csókomtól nedves ajkaival is megérintse. Most dilemmában voltam, hiszen nagyon élveztem a csókját, így hagytam, hogy a keze tegye a dolgát. És ekkor valami lágy puha és nedves dolog ért a makkomhoz. Alig érezhetõen. Egy pillanatra megállt bennem az ütõ és a gondolatok szélvész gyorsan keringtek a fejemben.
Istenem egy leheletnyi melegség. És szó szerint leheletnyi. Most vált értelmes gondolattá az a megérzés miszerint az illata valahogy nem volt elég \"harmonikus\"… Ó hát, persze hiszen én két illat keveredését éreztem. Hát ez volt a pizza különlegessége. Az, hogy a lány, aki hozta a pizzát maga szolgálja fel nekem. És magát szolgálja fel.
De lehet, hogy inkább én vagyok a fõ fogás és õk lakmároznak majd belõlem?
Az ajkamon a csókok apró puszivá szelídültek és haladtak a fülem felé, ahol izgató szuszogássá váltak. Alig érthetõen suttogta a fülembe.. Ugye nem bánod, ha most ketten kényeztetünk kicsit. Én a mámortól elhaló hangon csak annyit tudtam kinyögni egy kéjes sóhaj töredékeként, hogy..-amit kartok… Mert ekkor már Nóra egész mélyen a szájában pihentette a lüktetõ férfitagom. Mintha csak beszélne hozzá és valami kedves mesét mondana neki, lassú hullámokban adagolva a történetet. Váltogatva a cselekmény intenzitását…….

Talán még életemben soha nem éreztem azt, hogy mekkora ajándék az istentõl, hogy engem férfinak teremtett. Bár a szemem még be volt kötve, én a bõrömön keresztül mindent láttam.
Az átmeneti vakságnak köszönhetõen az érzékeim csúcsra járatva mûködtek. Próbáltam nagyon fegyelmezetten tûrni az ujjacskák, önuralmat tépázó táncát. Ez hellyel közzel sikerült is mindaddig, amíg az ajkak is be nem szálltak ebbe a kissé egyoldalú játékba, aminek most érezhetõen az volt a célja, hogy általam legyen tesztelve a bilincs szakítószilárdsága. Egy halvány mosoly ült a szám szélére attól a gondolattól, hogy vajon mit is tenne a két lány, ha most elszabadulnék. Viszont sokáig nem volt alkalmam ezen merengeni, mert egy finom nõi kéz elindult a karomon lefelé, hogy a hónom alján téve egy piruettet, megállapodjon azon a helyen, az oldalamon, ahol már hiába minden próbálkozás…
Kivételes eset az amikor én egy nõnek könyörgök, de itt most sok választásom nem maradván megtettem. Bár ne tettem volna! Hiszen ez csak olaj volt a tûzre a csajoknál. Két már-már fuldokló kacagás között, hagytak ugyan annyi pihenõt nekem, hogy a légszomjam enyhüljön némelyest, de mindezt csakis azért, hogy ott folytatódhasson minden ahol abbamaradt.
Csak bizakodni tudtam abban, hogy még kitartok valameddig. És lássunk csodát..
A két lány taktikát változtatott. most mindketten a vágytól feszülõ férfiasságomra kezdtek összpontosítani. Érezhettem, hogy milyen is az amikor négy kéz és két az izgalomtól nedves száj követel magának részt belõlem egyazon idõben. Férfi legyen a talpán, aki ezt jól tûrné bekötött szemmel. Azt hiszem ezt a hölgyek is láthatták abból, hogy a ténykedésük intenzitásával egyenesen arányosan egyre többször próbáltam szabadulni az acél karperecek szorításából. Teljesen eredménytelenül és a siker legapróbb jele nélkül.
Na lásd milyen tündér is vagyok. Szólt egyikük és levette a szememrõl a kötést.
Bár továbbra is félhomály uralta a szobát, de a hosszúra nyúlt ideiglenes vakságnak köszönhetõen, egészen jól láttam mindent. És bizony a szememnek ez az élmény legalább akkora kényeztetés volt, mint a testemnek az érintések, csókok és simogatások sorozata. ugye milyen gyönyörû, Kérdezte Nóra S azzal áthajolva fölöttem egy könnyû puszit lehet Ibolya ajkaira, miután egy lassú, de érzékien határozott mozdulattal felemelte annak arcát. Kinek az érintés hatására nyíltak fel pillái. Életemben nem láttam még nõt ilyen átszellemülten szopni. Ez már-már mûvészi volt. Hogy az izgató helyzettõl, vagy valami csókálló rúzstól volt e olyan csillogó vörös az ajka? Nem tudni. De az a semmihez sem hasonlítható csodás látvány, ahogy az egész mélyen benyelt farkamról lassan leemelte a száját, miközben mintha nem is akarna többé elszakadni tõle és újból és újból rá-rászívott egy kicsit… folyt köv