Álom vagy valóság...?

A kis történet csupán gondolatom szülötte de bármikor megtörténhet Veled vagy Velem...
...ismerem a lányt...igaz csak képekrõl.Tekintete káprázatos,szépsége elbûvölõ és szemeiben ott a szenvedély amely magával ragad.
Hétfõ reggel volt,borús és szürke napra ébredtem.A számítógép elé ültem és gondoltam megnézem ,megpillantom a lányt aki pezsdülést hoz az életembe,akitõl a borongós napom verõfényes napsütésben tündököl.
Kávémat kortyolgattam és gondolataim kavarogtak.Arra godoltam mi lenne ha találkoznánk,valahol....véletlenül...és egymásra néznénk és egy pillantásból mindketten éreznénk,hogy több volt mint pillantás.
Vágyakozó gondolataimat telefon csörgése szakította meg,el kellett menem és a nap a megszokott ütemében végetért.A napok teltek és néhány hét múlva a fõvárosban akadt dolgom.Leparkoltam az épület közelébe ahová megbeszélésem szólt és lassan elindultam a bejárat felé.
Az épület elõtt az út szélén tekintetem egy fiatal szépségre szegezõdött aki az autója mellett állt.Ismerõsnek tûnt,mintha már láttam volna Õt valahol.Amikor kissé felémfordulva derûs arcát megpillantottam már tudtam,hogy ki Õ.Teljes erotikus szépségében ott állt lépésekre tõlem....A lány akit oly sokszor láttam és elképzeltem.
KIssé megtorpantam,melegség öntött el,pulzusom megemelkedve az agyamig hatolt.Szívem nyugodt pumpálása heves munkába kezdett.Elfelejtettem hol- és ki vagyok, csak a lányra koncentráltam aki akkor már nem álom volt hanem a színtiszta valóság.
Éppen telefonált majd elindult Õ is a bejárat felé.Az épületben a liftre várva hol én hol Õ pillantottunk egy kis enyhe mosollyal egymásra majd hamarosan a megérkezett liftbe szálltunk.
Õ a 8-dik emeletre tartott én a 10-dikre.
Van tökéletes pillanat...? Igen....létezik.
Ott állt melettem és finom illata fokozta bennem azt az izgalmat amelyet percekkel azelõtt kezdtem érezni,hogy megláttam Õt.
Zavaromban kissé viccesen és enyhén pironkodva megjegyeztem: \" Mi lenne ha megállna a lift és benne ragadnánk...?\"
Talán csak férfi fantázia.....nem tudom,de akkor ezt elsütöttem.
Egymásra mosolyogtunk és a lift ment tovább.....
Az idõ vészesen fogyott,gondolataim peregtek és tudtam,valamit tennem kell mert nem akarom elveszíteni Õt.
És akkor kimondtam....\" Találkozhatnánk...\"
A lift megállt,Õ rámmosolygott és nem mondott mást csak halk hangon egy rövid köszönéssel elment....és a lift ment tovább.
Megérkeztem de a gondolat nem hagyott nyugodni,akartam Õt és azon gondolkodtam,mit tegyek.Volt még lehetõségem és döntöttem.
Lesietve az autómból elõkerestem egy névkártyát amelynek hátuljára csak annyit írtam..:\" Meghívhatlak egy ebédre...?\"majd a kártyát az autója szélvédõjéhez rejtettem,hogy megtalálja amikor beszáll.
Kavargó gondolatokkal és lógó orral indultam haza.
Este az édes mosolyával feküdtem és végiggondoltam a találkozásunk pillanatát.A következõ amire emlékszem az már egy álom volt.
Álmomban megjelent...!
Lejátszódtak a találkozás percei,de ez a történet álmomban tovább folytatódott.
Elfogadta a meghívásom az ebédre...!!!!
Amit hetek óta reméltem az álmomban megvalósult.
Ott ült velem szemben az étterem asztalánál,haja csillogott a lámpák fényében,mosolyában és szemei tiszta ragyogásában elvesztem.Azt sem tudtam,hogy leplezzem izgalmamat és vágyam.Beszélgetni kezdtünk majd megérkezett az ebéd.Ekkor az álmomban kiesett az idõ....egy zaj miatt megébredtem és mikor újra álomba merültem már a történet lépésekkel elõbbre járt.
Angyalként állt elõttem...nem szólt,titokzatosan mosolygott majd mellém lépett lenge öltözetében.A kis hálólámpa fényében a csodálatosan áttetszõ selyem minden káprázatot felûlmúlt.
Éreztem testének melegét,finom lélegzetét és langyos leheletét a fülem mellett.Feléfordultam és ránéztem...Õ rámnézett.Abban a vibráló pillantásban minden benne volt.
Kezei érzékien simogatni kezdték bõrömet,csókjai apró cuppanásaink hangja betöltötte a szoba csendjét.Éreztem bõrének illatát amely egy érzékien finom parfümmel párosult.Éreztem testének minden rezdülését,édes csókjainak ízét.
A viszonzás nem maradt el....karjaimba zártam,szorosan átkulcsoltam derekát.Hamarosan kezem a keményen feszülõ bimbóján lendolt....megállt a levegõ a szobában,csak a vágy hangjai rezegtették a levegõt.
Csodálatos volt!
Kezeim nem sokat pihentek...elindultak a szemérme felé és testének heves rándulásain átjutva célba értek...
Szinte széthasított az érzés...a heves indulatok végre szabadjára engedve beindultak.
De ekkor történt valami....valami mi megtörte e csodás pillanatok élvezetét,és végetvetett a perzselõ vágyaknak.
Megszólalt egy hang...egy belsõ hang.Az ébresztõóra visító hangja...
Annak az érzéketlen szerkezetnek a hangja ami csak egy dologra figyel...gazdája parancsára.
Dühömben egy csapást mérve rá megszûnt létezni.Fejemet fogtam és bánatosan kissé öntudatlanul kezdtem készülõdni a napi teendõkhöz.
Gondolatoman ott volt ÕÕÕÕ...A lány,a kedves Angyal..
Az autóhoz indultam amikor a telefonom csörgött.Nem akartam felvenni mert dühös és kedvtelen voltam.De mégis felvettem.Egy kedves nõi hang szólalt meg enyhén izgatott hangon és csak annyit mondott: \" szia....Kati vagyok és elfogadom a meghívásod egy ebédre..\"
Csak álltam lemerevedve,némán a szó belémfagyott.Örömteli pillanatot éltem át és kissé dadogva az izgalomtól válaszoltam: \"köszönöm és boldog vagyok....\"
Megbeszéltük a részleteket majd letette a telefont.
Csak annyit kérdeztem magamtól...:\" álom ez vagy valóság...?
Folytatás következik...?????? majd megálmodom és kiderül.