Történet

Ez nem fantázia csak egy egyszerû, majdnem hétköznapi történet!

Titkos kapcsolat

Beszélgetünk, nevetgélünk.
Közben egészen felmelegedünk.
Megfogja s szorítja a kezem nagyon.
Viszonzom, mert akarom.
Csak alkalom kell s együtt leszünk.
Most már biztosan tudom.

Aztán jön az alkalom,
s végre együtt vagyunk.
Beszélgetünk, csókolgat, simogat.
Lazít, spanol, kóstolgat.
Egyszóval elõjátékot folytat.

Most kézbe vesz és szopogat.
A nyelvével is simogat.
Fogaival harapdál, húzogat.
Használja a kezét,
sõt, az ujja begyét.
Fogával is dolgozik közvetlen a makkom alatt.
Ez már döfi! De én sem tétlenkedem ez alatt!

Ujjaimmal s nyelvemmel mindenét felkeresem.
Így játszom egy darabig s közben felfedezem.
A végére hagyom a javát.
Ajkaimmal átölelem s közben szívva
fogaim közé veszem csiklócskáját.
Szép finoman húzni kezdem,
s lassan fogaim közt csúszik szépen.

Ezt folytatom úgy, hogy közben a nyelvemmel ingerlem.
Ez különösen jól hat rá.
Nyögdécselni kezd, megfeszül a teste szépen,
majd összeszorít combjaival,
görcsösen tart s elélvez rendesen.

Most egy szinttel feljebb lépünk,
s folytatjuk a szenvedélyünk.
Az asztalra fektetem.
Bevezetem, majd a megfelelõ ritmust keresem.
Most kiveszem és játszom.
Gyönyörû völgyecskéjét végigszántom.
Csiklójához érve makkommal dörzsölni, ütögetni kezdem.
Visszacsúszok a bejárathoz,
majd újra beteszem.

Néha csak részben s körözgetek.
Így játszadozom s látom tetszik neki nagyon.
Félig felakad a szeme, tátva szája,
s a folytatást kíváncsian várja.
Hálásan mosolyog, ahogy a szemembe néz.
Örül minden behatolásnak és már mindenre kész.

Most technikát váltok.
Bent tartom a szerszámot.
Lassú, egyenletes tempót diktálok,
közben a két oldalát felváltva súrolom lécemmel.
Már lucskos, élvezi a lelkem.
Kis idõ múltával kétszer kéjlécem oda teszem.

Ez nálam mindig kötelezõ próba,
hogy megnézzem rám van-e már hangolódva.
Azonnal felszisszen, mert még nincs eléggé megnyúlva.
De ez nem baj, mert így érzi meg, hogy mit kap.
Így lelkében begerjed s gyorsabban megnyúlva
Hamarabb és jobban élvezi majd.

Finoman, lassan egyenletesen játszom tovább,
s egyszerre, a már lucskos kelyhecskéje
pillanatok alatt szétömlik egészen.
Közben dicséri kéjlécem.
Nyög és ömlik, nyög és ömlik s elmegy szépen.
Gyönyörleve lábaimon a bokámig folydogál le.

Ez még csak az alap nálunk!
Innen indul a mi nászunk.
Mostantól a földön játszunk.
A szex megy tovább gyorsabban, erõsebben
Cuppogunk, majd lassan habosodni kezdünk.
Most már nyugodtan tövig betehetem,
Egyúttal egy darabig kintrõl indítom minden lökemem.

Közben jönnek sorra az örömök.
Egyre-egyre sûrûsödõk.
„Jaj, azt sem tudom hányszor mentem el!” - mondja,
miközben tovább haladunk a csúcsra.
Nem állunk meg, nem pihenünk, nem ám!
Ez csak a félút Babám!
Tesszük dolgunk hevesebben, erõsebben.
Szalad csikó tüzesebben.
Új szintre hág, megugrik.
Ütemet vált, ez már közel maximális.


Majd ehhez képest a ritmus, erõ fölpörög s egy új érzés van érkezõben,
ahogy fokozódik szenvedélyem.
Kiabál: „ Nem bírom! Jaj nem bírom! Mit csinálsz velem?”
”Szétdugom azt a drága puncid édesem!”- mondom,
közben keményen sorozom.
”A kurvád vagyok! A te kurvád!”- kiabálja,
s felakad a szeme, leesik az álla.

Már vörös, feszül, zilál, remeg.
Úgy tünik a végét járja.
Az érzés fokozódik, terjed.
Az ágyékból kiindulva máris elönt minket.
Nem tudni, hogy hol a vége.
Meddig tartok s hol kezdõdsz te.
Elönti a testünk s egész lelkünk.
Egy merõ érzés lesz belõlünk.

Erõ s ritmus fokozhatja,
Idejét is kitolhatja.
Lehet néhány perc, sõt hosszabb is!
Hogy meddig tart, csak rajtunk múlik!
Most kell aztán igazán megmutatnom,
s minden lehetõt beleadnom.

Ily hosszjáték után nem könnyû dolog.
Hála Istennek, ebben már van gyakorlatom,
mert csak a hosszjátékot imádom.
Ha csak egy órám volt rá, sokszor hozzá se fogtam!
De minek is az egyórás program?
Hisz nem játszhatom végig,
Az összes egymásra épülõ szint gyönyörûségeit.
Ezért nem jutunk el a megfelelõ szintre!
Így hiányos lesz az élvezet,
s csak rövid ideig tartó a hatás.
Ez nem igazi gyönyörûség,
pusztán egy kis megnyugvás!
Gyorsan elszálló, pillanatnyi öröm.
Ebbõl nem kérek, köszönöm!

Mert a tizenkettõ egy tucat alkalom nem igazi öröm.
Ezekkel úgy vagyok, hogy: Na jó megvolt a sorban következõ!
Mert nem elégséges élvezet, ha csak elmegyünk.
Ennél sokkal magasabb szintû gyönyörre van szükségünk!
Folytatom hát, hogy igazán kielégüljünk.
A víz már szabályosan szakad rólam.
Tiszta lucsok az egész teste.
Fürdik izzadságomban.


Már a maximumon vagyunk,
amit szerelem nélkül egyáltalán el lehet érni.
Mostantól történhet bármi.
Figyelmem errõl már nem lehet elterelni.
Most szakad, most szakad fel minden érzelmi gátlás.
Ó Istenem, de csodás!
Adj, adj még erõt!
Még érezni akarom õt!

Az ütemet, ahogy csak tudom, fokozom.
Így csinálom még, amíg csak bírom.
Egyszer csak kifulladok.
Befejezem és a földre zuhanok.
Nézzük egymást s némán mosolygunk.
Mindketten egyre gondolunk.

Lassan levegõhöz jutok.
Becézgetem, simogatom.
Kötõdését így fokozom.
Remeg mint a kocsonya.
Felállna, de lerogyik a földre.
Ki van már teljesen merülve.
Nem bírja a combja, lába.
Én megyek ki a konyhába.
Nem gyõzök inni eleget.
Majd viszek neki ásványvizet,
hogy pótolja a veszteséget.

Pihengetünk, beszélgetünk,
majd hasad az ég és érkezik a Nap fénye.
Ki - ki megy vissza másik életébe.
De egyet biztosan tudunk,
hogy mostantól mindenképp egymással dugunk.

Budapest, 2008. VI. 2.