Egy régi ismerős előkerül I.

Nem vagyok az a nagy locsolkodós típus és az ünnepet is letudtam már az előző három nap, így hosszú lustálkodásomból ébresztett a telefon csörgése. Először csak az ébresztőnek gondoltam, pláne hajnali - akarom mondani - reggel nyolckor. Gyorsan ki is nyomtam. Aztán tíz perc múlva, amikor magamhoz tértem és kitántorogtam az ágyból kapcsoltam...

A meglepetés csak akkor hasított belém, amikor a reggeli kávém fölött állva kézbe vettem a telefont és a hívásnaplóban egy váratlan régi ismerős neve tűnt fel: Dóra...

Egy éve nem láttam ezt a számot és nem mondhatom, hogy nagyon bántam.
Az elválásunk nem volt az a békés, szomorkodós szakítás. Azon a napon nem kevés tányér csapódott a falnak és szomszédok sem lehettek oda a magas C rikácsolásért, ahogy a visszaédesgetési kísérlete totálisan kisiklott...
Persze szép emlékek is kötődtek a rövid, de annál hevesebb kalandunkhoz... Már a gondolat is elég volt és reggel ide, vagy oda a farkam máris sokkal acélosabban ágaskodott.

-Szia Dóri! Kerestél.
-Sziaaaa, jóóó reggelt! - de idegesített régen ez az elnyújtott cukiskodó beszédmód - Ma rád gondoltam fiú. Mi lenne, ha ma átjönnél, édin meglocsolnál aztán elmennénk csavarogni egy kicsit. Már annyira hiányzóóól és a szekrényt is segíthetnél kicsit odább tenni.

Azonnal felszökött a vérnyomásom. Egyrészt ki nem állhatom ezt az édi, elhadarokmindent beszédstílust. Másrészt nem szeretem ha kihasználnak. Végül de nem utolsó sorban én megértő vagyok, hogy az idő szépíti az emlékeket. De nekem egy év nem elég elfelejteni, ahogy sírva-üvöltözve megdobáltak tányérral. Bocsi. Úgyhogy úgy döntöttem bunkó, kegyetlen és céltudatos leszek.

-Dórikám, tényleg rég beszéltünk! Én szíves-örömest átjövök meglocsolni, de akkor nem megyünk sehová, hanem análozni fogunk a kanapédon. És utána segítek a szekrénnyel is...
-Baz'meg fiú, miért csinálod ezt velem? - a hangja egyből elhárpiásodott
-Azért, mert imádom. Te is tudod, legutóbb is megbeszéltük, hogy csak a popsid érdekel. Mellesleg még haragszom a múltkori miatt. Csak azért, mert eltelt egy év még nem nulláról indulunk...
-Figyelj Lovag - de utálom, ha így hív - én tudom, hogy nagyon csúnyán bántam veled a múltkor. Ne haragudj. De tudod, hogy ezt én már nem szeretem. Miért akarod, hogy kellemetlenül érezzem magam? - ó az érzelmi zsarolás, akkor csavarjuk feljebb a hőfokot...
- Én viszont imádom. Tudod mennyiszer mondtam már neked, hogy ez egy nagyon különleges érzés nekem. A Te segged pedig tudod, hogy még különlegesebb a számomra. Már áll a farkam, még most is szerelmes...
-Jajj Lovag, ne csináld ezt velem! Ezt én nem értem...
-Nem kell, hogy értsd. Fogadd el. Ha okos lettél volna, sokáig irányíthattál volna, uralkodhattál volna felettem, birtokolhattál volna. Ahogy mindig is szeretted volna. De te félredobtál...
-Jajj ne mondj ilyet! Én szerettelek, de te olyan önző vagy!
-Figyelj... Elég ebből... Semmi értelme. Megmosakszom, átmegyek. Addigra csinálsz egy beöntést. Én meglocsollak, seggbekúrlak, aztán odébbteszem a szekrényt. Mindenki boldog és legközelebb újra szóba állok veled. Talán idővel újra barátok is leszünk.
-Baszd meg!
-Gumi nélkül megyünk, én hozom a síkosítót. Szia!

Letettem a telefont és kiélveztem a készülődés minden pillanatát. Negyvenkét éves létére az övé volt az egyik legjobb popsi, amiben valaha elmerülhettem.
Egy óra múlva a drága budai társasház kapuja felberregett, ahogy fentről kinyitották. Én pedig ágaskodó szerszámmal vágtattam be a lépcsőházba és másztam meg a fokokat. Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha most beragadok a vacak liftbe.
Odafenn Dóri már az ajtóban állt. A fényes keleti, virágmintás köntös nagyon jól állt a vékony alkatához, rövid szőke hajához. Egyedül a szeme alatti ráncok árulkodtak a koráról. Különben tíz évet simán letagadhatott volna.

-Szija te pofátlan! Csak ideevett a fene?
-Boldog Nyuszit neked is Dórikám! Dögös vagy, mint mindig, na beengedsz?
-Még meglátom. De remélem kölnit nem hoztál. Ennyi inzultus pont elég volt mára...
-Pedig még el sem kezdtük.

Ahogy beléptem a napfényes, tetőtéri, amerikai-konyhás garzonba egyből nosztalgikus érzések törtek rám. Becsuktam magam mögött az ajtót.
-Kérsz valamit inni?
-Szokásos Bitter Lemon jöhet...
Meg sem vártam, hogy odaadja, ahogy a hűtőhöz lépett én követtem és egy mozdulattal kioldottam a köntöst összetartó övet és segítettem neki a földre esni.
Kerek popsi, apró cicik, már nem éppen hibátlan bőr és azok a tetkók!
Magam felé perdítettem és szenvedélyesen megcsókoltam. Közben jobb kezem középső ujját felcsúsztattam a fenekébe. Az igazság pillanata... Amire nem számítottam, hogy a csókja ennyire szenvedélyes lesz...

Bő húsz perc múlva már a kanapé előtt térdelt összekötözött csuklóval és a szájába szíjazott pecek-golyóval. Én pedig behunyt szemmel húztam ki a két ujjamat és tettem le a síkosítós tubust magam mellé a földre. Mögé térdeltem és a makkomat a hátsó nyílásához illesztettem. Csak egy apró mozdulat.

Csak egy apró mozdulat és mennyben voltam. Forró, síkos, szorít, lüktet, küzd ellenem. Gyönyörű hercegnőm. Ahogy az izmai megfeszültek.
-Csss... Lazulj el! - csípőmet enyhén mozgatni kezdtem és extatikus élmény volt, ahogy egyre mélyebben fogadott magába a szűk, redős, különleges tapintású forróság. Hamar úrrá lett rajtam a mohóság, de a popsi még tágítás után sem engedett túl gyorsan. A vesszőm gyorsan aprókat mozgott, próbáltam visszafogni magam, de egy perc múlva már heréig benn voltam. Magamhoz öleltem és mivel se alkoholt nem ittam és kezdeti szopás is elmaradt, így robbanásszerűen élveztem el odabenn... A sikításra emlékeztető nyüszítés zene volt füleimnek. Tudom, hogy mennyire utálta ezt az érzést, de ma könyörtelen voltam.
-Tsss... Tsss... Még el sem kezdtük... - suttogtam a fülébe.

Behunyt szemmel mozdulatlanul térdeltem mögötte, nem tudom meddig. Vártam, hogy a hirtelen áradás után elmúljon a csömör. A farkam keményebb volt, mint eddig. A kép tisztult és ahogy az apály múlt, lassan kitisztultak az érzékeim. Végre nem ködösítette a tudatomat sem a mohóság, sem a kéjvágy, sem az elég. Sokkal tisztábban éreztem minden apró ingert és úgy éreztem kitágult odabenn a szűk világ. Gyönyörű volt az érzések kavalkádja. Ezért imádom az anált és különösen ezt a popsit, mert még ha ellazul is úgy érzem, hogy küzd ellenem. Nagyot nyeltem.
-Szerelmes vagyok... - súgtam Dóri fülébe és lassan mozgatni kezdtem a farkamat. Először csak kicsiket mozdítottam rajta. Játszottam. Hoztam kifelé,aztán mindig visszanyomtam, de a behatolással ellentétben most minden döfés után egy kicsit jobban kicsúsztam, végül egy kéjes sóhajjal oldalra kicuppantottam a popsiból a farkam. Mókás hangja volt. Nem tudtam eldönteni, hogy farkam hölgye pukizott, vagy csak telenyomtam levegővel és most az szökött ki...

Mély levegőt vettem. A záróizmok már össze is húzódtak.Ezt szeretem benne, hogy küzd. Persze úgyis teljesen kitágítom, mire végzünk. És most épp ideje egy kicsit tesztelni a hölgyet.
Kioldottam a száját kipeckelő golyó szíját.
-Baz'meg! Tudod, hogy mennyire utálom, ha benn mész el. Visszaélsz a jóindulatommal Fiú!
-Kezdd el kibírni madárkám, mert mostantól nem gumizunk. Persze, haza is mehetek...
-Ne! Kérlek!
-Akkor mondd, hogy akarod!
-De geci vagy!
-Nem hallom a varázsszót...
-Akarom, hogy maradj és seggbebassz!
-Ez kevés...
-Akarom, hogy maradj és seggbedugj és a seggembe élvezz el.
-Na ez már tetszik. Talán maradok...
-Te szemét! - nem tudtam magamon uralkodni és kaján vigyor keretében csaptam a feszes popsira egy hangos csattanósat. Mégis valahogy most elmaradt a nyávogás.
-Ez csak duma. Mutasd meg, hogy TÉNYLEG akarod és nem csak elviseled. Kényeztess, lepj meg valamivel.

Ahogy Dóri megfordult kellemesen meglepődtem. Nem számítottam rá, hogy beveszi majd a szájába, arra pláne nem, hogy hörgős mélytorkos lesz belőle. A seggből szájba korábban még óvszercsere közben sem ment. És nem is vártam volna el. Ez az a fajta dolog, ami már kicsit nekem is sok, de őszintén szólva nagyon jól esett...
-Aaaaahhh! - Szakadt föl belőlem. Dóri közben már fölállt és szembefordult velem. Lábujjhegyre állva pipiskedve csókot követelt, de én a szájára tettem az ujjamat.
-A-a! Ez még túl korai, még közel sem szent a béke. De jó úton haladsz.
-Az öklös gyomros, amit kaptam nem volt meglepő, mégis váratlanul ért. Azért túl sok erő nem volt benne, de könnyebbé tette neki, hogy hanyatt lökjön a kanapéra. Mire kettőt pislogtam, már lovagló ülésben volt rajtam és a kezével besegítette a farkam a végbelébe.
-Oaarh! - Gyönyörű érzés volt, bár kicsit fájt így hirtelen. De pont ezt az intenzivitást imádtam az análban. Már lovagolni is kezdett hevesen és nem kellett rásegítenem... Elég volt a térdein pihentetnem a kezeimet és behúnyt szemmel élveztem a gyönyörű, de kicsit túl gyors kényeztetést és a hangorkánt. Dóri a hangját sem fogta vissza. A sikongva nyögő, káromkodással vegyülő hangja egy külön jelenség volt. Neki különös tehetsége volt a szomszédok bosszantásához.
Hamar fájni kezdett, amit csinált... Így amikor rám hajolt gyengéden leállítottam, kihúztam a farkam, hogy sikosítózzak. A tubusból nyomtam a farkamra, aztán nemes egyszerűséggel a száját odaigazítottam a tátongó hátsó nyíláshoz és alaposan telenyomtam.
-Megvagy Cicafiú? Tán túl durva a menet? - Ezt az őrült vigyort imádtam benne a legjobban. Aztán beletúrt a mellkasomon a szőrbe és én visszadugtam neki. A rodeó onnan folytatódott, ahol abbamaradt és hirtelen sokkal kellemesebbé vált az egész, bár a kanapéra a kifolyó dolgoktól már most ráfért volna a takarítás. És nem segített rajta, hogy egy pillanaton belül újra elmentem, teljes odaadással, jó mélyen.
-Auuu! De buzi vagy!
-Te pedig a köcsögöm... - vigyorogtam vissza a sértett arcra. - Folytasd kicsim, de picikét lassabban. Nem rohanunk sehová. A legjobb részek még bőven hátra vannak.