Két testben egy lélek, egy szívdobbanás...

Rebeka a tükör elõtt fésülte selymes fekete haját… Élvezte, ahogy a reggeli nap sugarai fényjátékukat játszották, és ahogy a függöny csipkemintázatát a falra rajzolták… Ilyenkor reggel, fésülködés közben, szívesen ábrándozott a jövõrõl… és arról, hogy lehet ma lesz a napja, amikor összetalálkozik a nagy Õ-vel… Nem kell, hogy fehér lovon jöjjön, és még szõkének sem kell hogy legyen… de pattintsa ki azt a szikrát, amire egész lelke vágyik… Amikor a barátnõivel beszélget errõl a dologról, õk szinte egytõl egyig pénzes és modell típusú férfiról áradoznak… de õ nem… Ezért gyakran meg is szólják, hogy olyan kisigényû… Persze nem az, csak az õ igénye nem a külsõségeken és nem az anyagiakon alapszik… Õ egy igazi lelki társra vágyik… Aki megérti õt, és kiegészítik egymást… A mai világban, ahol a férfiak kilencven százalékát a társkeresõ oldalakon… a szia után egybõl az érdekli, hogy hogyan, és milyen pózokban szeret szexelni… hát nem is olyan egyszerû… Társaságba szívesen jár… de még ott sem volt szerencséje rátalálni az igazira… Volt próbálkozó…de egyik sem ébresztett oly érzést, amire vágyott… Persze voltak egyéjszakás kalandjai... de a legtöbbet meg is bánta… épp ezért inkább letett róluk…
A mai nap javarészét a sétálásnak szenteli… Egyrészt mert csodálatos napos idõ lesz… a másik ok... mert mindig ott szokta látni azt a férfit futni, aki iránt az utóbbi idõben érdeklõdése ébredt… Reggeli után egybõl indul is… A tó körül szeret sétálni… Mindig megáll etetni a tóban úszkáló vadkacsákat… Már el is nevezte õket… Szereti nézni ahogy a napfény tükrözõdik a tó vizén… a zöld lombokat, hallgatni a madarak hangjait… Ahogy épp odaér a vadkacsákhoz… és veszi elõ a nekik vett zsemlét, amit a lakása mellett lévõ pékségbõl vesz mindig… kiejti a kezébõl a zacskót, és szétszóródnak a zsemlék… Lehajol, hogy összeszedje õket… egy árnyékot lát maga fölé emelkedni… ahogy felnéz, látja, hogy a férfi áll elõtte… A férfi kihúzza a fülhallgatóját mindkét fülébõl és megkérdi…
Segíthetek? - és eközben már guggol is lefelé…
Rebeka zavarba jön a férfi hangját hallva… Mély, de mégis kellemes… Tekintete végigfut a férfi testén… izmos… na nem az a bodybuilding izomzat, amit sok férfi különbözõ szteroidokkal növeszt magán... Ez olyan természetes… az is lehet, hogy genetikai vagy inkább isteni adottság… De bármelyik is, teljesen elnyerte a tetszését… Szemeit sajna nem látja, mert a férfi napszemüvege rejtve tartja… Nézi ahogy izzadságcseppek gördülnek végig a nyakán, eltûnve a póló nyakrészénél.. Az izzadtság ellenére nem kellemetlen szagot érez rajta, hanem egy kellemes férfi dezodor illatát… Ámulatának a férfi érintése vet véget, ahogy megfogja kezét, miközben a szatyorba helyezi az összeszedett zsemléket… Zavartságában próbál valami értelmeset kiejteni a száján, de mindössze ennyit mond...
A kacsáknak hoztam… - A férfi rámosolyog, majd feláll és fojttatja útját…
Rebeka még zsörtölõdik magában, miközben nézi, ahogy a férfi egyre távolodik…
Én barom!!! A kacsáknak hoztam… Miért van az, hogy ilyenkor semmi értelmes dolog nem jut az ember eszébe… pl: Megadnád a telefonszámod…szívesen zaklatnálak ma…holnap…és mindörökre… Ez után a gondolat után elmosolyodik és a kacsák felé fordul és így szól…
Na..legalább veletek úgy tudok beszélgetni, hogy nem jövök zavarba…
Már késõ délután volt mikorra haza ért… Sietve készülõdött a munkába…Egy kis mulatóban volt pultos… Sok emberrel beszélgetett… ezért is szerette a munkáját… Szívesen beszélgetett bárkivel… Rutinosan szerelte le a kissé ittas vendégek rohamait, ami erõteljesen szexuális töltetû volt... Megvoltak a törzsvendégek, és a szokások, kivel hogyan kell bánni… Aznap este egy kissé nagy hajtás volt, mert a városban épp akkor tartották a kosárlabda bajnokság döntõjét…. Ilyenkor a kidobó emberek is meg voltak erõsítve, mert gyakran voltak „erõsre ivott” emberkék… Úgy tûnt, ma sem ússza meg egy szerelmet valló nõcsábász rohamát… Most kivételesen az egyik új kidobó hitte, hogy sikerrel járhat a Rebeka szívéhez vezetõ úton…
Kidobó:- Hogy lehet, hogy egy ilyen csodálatos nõ ezen a fertõ helyen dolgozik… Ha az enyém lennél, a tenyeremen hordoználak életem végéig… és messze elkerültetném veled az ilyen helyeket…
Rebeka:- Kösz, hogy így leszólod a munkahelyem… de én szeretem a munkám…
Kidobó:- Nem mondtam, hogy nem dolgozhatsz… - majd hangosan felnevet…
Rebeka:- Ennyit a tenyér hordozásról … - és szolidan rámosolyog a férfira, aki mint egy tenyészbika feszít a pult mellet… miközben hol Rebekát, hol az épp mellette elhaladó nõk seggét figyeli….
Rebeka hirtelen egy vakítóan kék szempárra lesz figyelmes, ami épp feltûnik a bejárati ajtóban…
-Wooow… igézõen kék… Istenem add, hogy ide jöjjön… mormolja magába imáját… és tán isten meghallgatva imáját, a férfi egyenest Rebeka felé indul…
- Jajj csak most ne rontsam el… villan fel a reggeli balszerencsés megszólalása a parkban….
- Szia… szép estét… - Köszön az ismerõsen csengõ mély hang…
Szia… mit adhatok… - válaszol Rebeka kimért szakmai nyelvezettel… miközben végigméri szemével a férfit…
Fél liter almalét jégkockával…
Fél litert? - kérdez vissza meglepetten Rebeka…
Igen, fél litert! - Válaszolja mosolyogva a férfi… Ennek valami baja lehet, ha bejön egy ilyen helyre inni fél liter almalét… miközben kiméri az italt, folyamatosan pásztázza a férfit…olyan ismerõsnek tûnik …de nem jön rá, hogy honnan… épp a jéggömböket pottyantja az itaba, mikor az egyik férfipincér odalép a férfihez, és barátian üdvözli… majd megy is tovább a dolgára. Mikor a férfi Rebeka felé fordul, átnyújtja felé az italt… A férfi mielõtt átvenné, így szól…
Én jégkockával kértem!!! - Hmm gondolja Rebeka ha játszadozunk, akkor ám legyen….
Megfaragjam?... - és kedvesen a férfiszemei közé mosolyog, amiket még mindig csodálatosan kéknek lát…
Igen! - Válaszolja a férfi kémlelve a nõ reakcióját…
Mindent a vendég kedvérért... - és laza elegáns mozdulattal belenyúl a korsóba, két ujja közé fogva az egyik jéggömböt kiveszi, és bekapja… Hallani, ahogy fogai között recsegve roppan a jég…
Kérem vissza… - szólal meg a férfi…
Komolyan?... - néz rá kérdõn Rebeka
Azt is kifizettem, vagy nem!?... - Válaszolja a férfi…
Nincs mit tenni, ha kell neki, akkor kell neki… gondolja Rebeka.. és erotikus mozdulattal préseli vissza ajkai közül a jégdarabokat a férfi poharába…
Köszönöm… Ma még fogok pár ilyet inni…
Nagyon szomjas lehetsz…
Igen… Ma kimerítõ volt az edzés…
Miféle edzés?
Közelharcedzésre járok…
Akkor most biztonságan érezhetem magam? - Kérdezi Rebeka, miközben huncutul felkacag…
Igen… mindenképp! Csak szólj, ha valakivel gondod van… - Mosolyog vissza a férfi…
És hogyan szólíthatlak, ha szabad tudnom?
Dely Attila… és én téged?…
Rebeka vagyok…
A kidobó próbál közbeszólni, de Rebeka szinte nem is hallja, amit rebeg neki, csak az ismeretlen férfira figyel… Aki az egyik, közelben lévõ billiárd asztalnál lévõ ismerõséhez lép… és elkezdenek játszani… De szemeik egymást keresik Rebekával, egész estén át…
Mikor éjfélkor zárnak, odalép Rebekához a kidobó, és flegmán odaszól…
Búcsúzz el a barátodtól, mert most kiteszem a szûrét…
Rebeka lebiggyeszti ajkait, és szomorú boci tekintetével nézi a kidobót… Az odalép a billiárdozó férfiakhoz…
Elnézést uram, záróra van… Meg kell kérnem, hagyja el a helységet…
A másik férfi közbe szól…
Hagyd Béci!!! Õ maradhat, az én barátom…
A kidobó meglepõdve néz a férfira, majd így szól…
Oké fõnõk….
A biztonságiak fõnöke ránéz Dely-re és megkérdi…
Folytatjuk?
Persze, csak kérek még egy italt… végülis te fizeted… - Mosolyog rá barátjára, akit elég alaposan elvert a biliárdban…
Csak ne olyan hevesen… még nem végeztünk! - feleli védekezõn, de nevetve a másik férfi…
Attila odalép a pulthoz. ..
Kérhetek még egy italt?
Persze!! Te bármit….
Ok, akkor a telefonszámod megadnád? - Kérdi mosolyogva a férfi…
Azt azért nem… - vágja rá egybõl Rebeka… miközben széles mosolyra húzódnak ajkai…
Rendben… - Feleli belenyugodva a férfi… bár ritkán szokták kikosarazni…
Akkor esetleg megvárhatlak munka után… Szívesen hazakísérnélek, hogy biztonságba légy ...
Arról lehet szó, ha nem vagy még fáradt… kb még két óra mire mindennel végzek…
Akkor ezt megbeszéltük… - zárja le a beszélgetés a férfi, és italát elvéve visszaindul a társához..
Micsoda fenék… - jegyzi meg félhangosan Rebeka…
A férfi visszafordul és megkérdi…
Kérdeztél valamit?
Rebeka elpirul mikor tudatára ébred, hogy hangosan kimondta gondolatát…
Nem , nem , dehogy is… nem oda szóltam…
A férfi rámosolyog, majd folytatja útját….
Rebeka sietve fog neki a pénztár zárásának, és a többi teendõnek… a férfi már kint várakozik, amikor végez…
Akkor most sétáljunk, vagy taxival menjünk?… - Kérdezi a férfi, ahogy megpillantja Rebekát a szórakozóhely ajtajában…
Sétáljunk… olyan szép a hajnal…
A férfi oda nyújtja kezét és amint a ujjaik összefonódnak megkérdi…
Minden este akad egy lovag, aki felajánlkozik?
Igen… de nem mindenkiét fogadom el…
Óóó, akkor ez most megtiszteltetés számomra… - nevet fel hangosan a férfi…
Igen az… nem is tudod mennyire… - kuncogja el magát Rebeka…
De nem akarod megkérdezni, hogy merre is menjünk?
Nem! feleli a férfi
Még nem… Elég, ha a parknál megkérdezem…
Ahh, szóval te vagy az!?... Tudtam, hogy valahonnan ismerõs vagy... Egész este ezen gondolkodtam, de nem jöttem rá… - Rebeka kissé elpirul mert megint eszébe jutott a délelõtti eset…
Igen én vagyok… Gondolom a közelben lakhatsz, mert minden reggel látlak ott. Vagy sétálsz, vagy épp a vadkacsákat eteted...
Szóval õ is felfigyelt rám… fut át Rebeka elméjén a gondolat, és arcára egy újabb mosoly ül…
Most min mosolyogsz?... - kérdi a férfi kíváncsian fürkészve Rebeka arcát…
Semmi, semmi ! Csak eszembe jutott egy-két dolog… - de mielõtt a férfi megszólalhatna, már folytatja is… - De ez titkos… ne is kérdezd meg, hogy mik… - és egy újabb kuncogás hagyja el ajkait…
A napfelkelte épp a pataknál éri õket…
Nézd milyen csodás…. - Szól Rebeka, miközben a felkelõ nap irányába mutat… A Napsugarak a szokásos táncukat járják a tó hullámain, amit a reggeli fuvallat okoz…
A férfi elõbb a nõ által mutatott irányba néz, majd a nõre…
Igen… csodálatos!… - vár egy pillanatot majd így folytatja… - Vagy!
Rebeka a férfira veti tekintetét, és már érzi, hogy a következõ pillanatban történõ dolog elkerülhetetlen lesz… A férfi közelebb lép a nõhöz... kezeit gyengéden a nõ dereka köré fonja… Rebeka folyamatosan a férfi szemeit nézi, miközben élvezi és átadja magát annak a csodálatos érzésnek, ami elhatalmasodik benne… Szinte az egész testét a bizsergetõ érzés járja át… a vágy bizsergetõ érzése… A férfi lassan közelít a nõ ajkai felé… miközben enyhén megnyílnak ajkai… ezzel is jelezve szándékát… egy utolsó esélyt adva a nõnek, hogy meghátrálhasson… A nõ behunyja szemét, szabad utat adva a férfinak tette elkövetésére…
Amikor ajkaik összeérnek, elõször egy apró érzéki puszit ad a férfi, ami átmegy egy érzéki csókba… majd egyre szenvedélyesebbé válik … Valami különös, szenvedélyes érzés tölti el mindkettõjüket…. szinte alig tudnak megálljt parancsolni a felszabaduló érzéseiknek… Hosszú percekig csókolóznak összeölelkezve… Az idilli pillanatnak a kora reggeli futók vetnek véget… Számtalan apró puszit és csókot váltanak, míg elérnek a nõ lakásáig, mellyel egyre fokozzák a vágyat mindkettõjükben… Rebekában hatalmas vívódás kel életre… most mi legyen… Hívja be a férfit, aki igencsak felkorbácsolta vágyait?… De nem akar könnyûvérû nõnek látszani… Ám mi lesz, ha elutasításnak veszi, ha most csak szimplán elköszön… és soha többet még csak felé se néz… Hosszú,szótalan árcsorgás után megszületik benne a döntés… Ha õ az, akit egész életében keresett, akkor nem adhatja fel ilyen könnyen… Nem nézheti egy egyéjszakás cicababának… Félve, de kimondja a szavakat…
Hát... megérkeztem… Köszönöm a díszkíséretet… igazán biztonságban éreztem magam veled…
Ennek igazán örülök… Ha gondolod, holnap is állok szolgálatodra…
Holnap szabadnapos leszek… - válaszol mosolyogva Rebeka… de egybõl hozzá is teszi... - Ettõl függetlenül örülnék neki, ha ismét találkoznák…
Rendben… Holnap délelõtt még van némi elintézni valóm… de három óra felé már ráérek… ha ez neked megfelel...
Persze, hogyne… Nekem tökéletes… - Válaszol Rebeka szemeiben vágyakózó csillogással, hogy a férfi még egyszer megcsókolja… és mintha a férfi olvasná a nõ gondolatait, még jobban magához húzza, egy utolsó, szenvedélyes csókkal elégíti ki a nõ vágyakozását, és persze egyben a magáét is…
Rebeka kavargó gondolatok rohamával tér nyugovóra… Talán megtalálta azt a férfit, akire eddigi élete során várt és keresett… Õ az igazi… nem lehet más… a sors nem ûzhet ily gúnyt vele... Neki is jár egy társ… aki élete végéig elkíséri… segíti… megérti… õt akarja… Nem akar keresgélni tovább… tökéletesen olyan, akit keresett... Ezekkel a gondolatokkal éri el az álom…

A férfit a telefon csörgése ébreszti, majd az üzenetrögzítõre mondott szöveg, amit egy nõi hang mond…
Héééééé, ébresztõ hétalvó… El ne felejtsd, hogy kilenckor találkozunk a Plázaban…
A férfi az órájára néz, majd így dörmög…
Még csak fél nyolc… Lökött ez a nõ… - majd a párnáját fejére húzva a másik oldalára fordul…

Rebeka mosollyal az arcán ébred…elméjében még frissen él az alig párórája véget ért mesebeli történetbe illõ kaland… Megtalálta hercegét… A nagy Õ-t… El is határozza, hogy valami szép ruhával lepi meg önmagát, és a férfit, akit alig vár, hogy ismét a karjaiban tartsa… és csókolja úgy, ahogy azt tette… Sõt, ma lehet, hogy többet is enged… -Hmmm… akkor még valami szexi fehérnemû is kell.. Felpattan az ágyból, és azonnal készülõdni kezd… irány a fürdõszoba… Ahogy a fürdõszobai tükörbe meglátja magát, hangosan felkiált…
Úr isten! Még fodrászhoz is el kell mennem… Még szerencse, hogy az egyik barátnõm fodrász, így nem kell bejelentkeznem napokkal elõtte… - ez megnyugvással tölti el...
Már kilenc óra is elmúlik mikorra elkészül…. Felhívja a fodrászát, aki még boldogabbá teszi azzal a hírrel, hogy a délután egyórás vendége lemondta az idõpontját.
Nagyszerû… akkor még van idõm elmenni bevásárolni…

A pláza egyik butikjából kilépve szörnyû látványra lesz figyelmes… Az a férfi, akit élete nagy Õ-jének vélt, ott áll a túloldalon, és épp egy fiatal nõ ugrik a nyakába, és puszilgatja… Szemei könnybe lábadnak… az eddig fellegek közt szárnyaló jókedve most a sötét pokol lángoló tüzébe zuhant… A férfi épp felé fordul… Rebeka elkapja tekintetét, és gyorsan a másik irányba fordulva elrohan… Szégyenérzete és fájdalma oly nagy, hogy nem volt képes a férfi tekintetét elviselni… A férfi észre sem vette õt… Csak a nyakába csimpaszkodó nõt próbálta nyugalomra bírni...
Rebeka szinte semmit sem lát könnyeitõl fátyolossá vált szemével… de nem is figyel semmire… Fájdalma annyira elnyomja a külvilágot, hogy észre sem veszi a közeledõ autót és kilép elé… Fülsüketítõ fékcsikorgás hasít ki a város monoton zajából... utána egy hatalmas csattanás…
A férfi és kísérõje épp leülni készülnek a fagyizó teraszán, amikor egy szirénázó mentõautó száguld el mellettük….
Na, valakinek rossz napja van… - szólal meg a férfi, miközben kihúzza nõi partnere számára az asztalnál lévõ egyik széket…
Igen… de nem nekem! - Válaszol örömteli arccal a fiatal nõ, és nyakában csillogó nyaklánca medálját két ujja közé fogja… Elfoglalja helyét az asztalnál…
A férfi leül vele szemben, és a kiérkezõ pincérnél leadják a megrendelést… Már majdnem teljesen elfogyott a fagylaltkehely... mikor megcsörren a férfi telefonja… arca komorrá válik,majd így szól a telefonba…
Természetesen, azonnal indulok… - a vele szembeülõ nõre néz … - Ne haragudj ..de el kell mennem. A kórházból telefonáltak, egy súlyos sérültet vittek be, és nincs elengendõ vér abból a vércsoportból…
Még jó, hogy azok közé tartozol, akinek a legritkább vércsoportja van… - válaszol a nõ, miközben feláll az asztaltól, megöleli a férfit és megköszöni az ajándékot… - Köszönöm a nyakláncot…
Szívesen! Viseld egészséggel, és ha ránézel, mindig gondolj rám!
A férfi leint egy taxit, és elhagyja a fagyizót…
Miközben a vért veszik tõle, azon gondolkodik, mit is vegyen a nõnek, akit múlt este ismert meg… Ahogy ma a plázában járt, megakadt a szeme egy pár ezüst nyakláncon, amihez egy szív alakú medál tartozott, ami félbe volt vágva… Ezt talán nem kell visszautasítani az értéke miatt, mégis egy mély érzelemre utaló ajándék lehet… A kórházból egybõl a boltba siet megvenni az ajándékot, amelyhez szép kék díszdobozba kéri a csomagolást… Miután megvette, hazasiet és készülõdik a közelgõ randevúra... Fejében már sorakoznak a programok, hova viszi majd kedvesét. Úgy tervezi, hogy az ajándékot azon a helyen adja át, ahol elõször megcsókolta a nõt… A ház elé érve döbben rá, hogy még a vezetéknevét sem tudja a nõnek… de gondolja, hogy a kaputelefonon csak megtalálja a nõ nevét…. Szerencsére csak egy Rebeka van..
Kovács Rebeka… - olvassa hangosan a névtáblán szereplõ nevet… Hosszasan nyomja a csengõt… de semmi válasz nem érkezik... Kisvártatva kinyílik a lépcsõház ajtaja, és két egyenruhás rendõr lép ki rajta a házmester kíséretében… A férfi odalép az idõs nõhöz és megszólítja…
Jó napot kívánok... Dely Attila vagyok, és Kovács Rebekát keresem…
Az idõs nõ arcára rémület ül ki… kezeit szája elé tartva mondja…
Jajj, édesem… Rebekát baleset érte… A rendõrurak is épp ezért voltak itt…
A férfi azonnal a rendõrök után siet… akik, miután megtudják milyen kapcsolatban áll a sérülttel, elmondják neki, hogy mi történt. Felajánlják neki, hogy beviszik a korházba… Odaérkezve beszél az orvosokkal, akik azt az információt adják, hogy Rebekát súlyos fejsérüléssel, és több súlyos töréssel vitték be a mentõk… Jelenleg kómában van, rengeteg vért vesztett… A legmegrendítõbb az volt számára, mikor az orvos kijelentette, ha az elsõ huszonnégy órát átvészeli, akkor van esélye… Nem lehet mást tenni, csak várni, és bízni a csodában... A férfi nem akar hinni a fülének… többször is megkérdezi az orvost, hogy biztosan nem tudnak valamit tenni...
A pénz nem számit... Bármennyit megadok, ha valamire kell, de segítsen rajta... Kérem…
Nem tudok többet tenni! Sajnálom uram, de csak várni tudunk… A sors kezében van a hölgy élete, amit emberileg meg lehetett tenni, azt megtettük… Sajnálom! - majd az orvos sietve távozik, mert keresik egy újabb sürgõs esethez…
A férfi fejében kavarognak a gondolatok… Szinte fel sem tudja fogni, hogy ez megtörtént… A sors nem ûzhet vele ily tréfát... Útjába sodorja élete nagy szerelmét, és amilyen hirtelen adja, olyan hírtelen el is ragadja tõle… Leroskad a nõ ágya melletti székre... Nézi azt a nõt, aki nem is olyan rég még a boldogságtól ragyogott... szinte szárnyalt a jókedvtõl… És most itt fekszik elõtte tetõtõl talpig bekötözve, és mindenféle csövek és kábelek vezetnek ki belõle… Késõre jár már... a férfi még mindig ott ül görnyedve a széken, és tekintetét le nem veszi a nõrõl… Gondolataiban a nõvel átélt perceket , órákat idézi fel… Elmélkedésébõl az éjszakás nõvér riasztja fel, aki ellenõrzi a készülékeket…
Uram nyugodtan lefeküdhet a szomszédos ágyra, ha gondolja…
A férfi alig hallható hangon válaszol..
Köszönöm nem… jobb így... itt mellette…
A nõvér sajnálkozva néz a férfire… Sokszor látta már ezt… Tudja, jobb, ha inkább most nem szól többet, és csendben kimegy a szobából… Csend van… Csak a gépek hangja töri meg a csendet... a lélegeztetõ gép egyenletes susogó, és az EKG sípoló hangja... Ezek azok, amik most azt jelzik, hogy élete nagy szerelme küzd még az életéért… mindkettõjükért…
A hajnal nagyon lassan jön… de megérkezik. Az ablakon át beszûrõdik a felkelõ nap fénye … De ez most nem tölti el csodálattal a férfi… mindössze csak a remény… hogy eddig még semmi olyan baj nem történt, ami súlyosbítaná szerelme állapotát… Végre eljött a vizit ideje… Megjelenik az orvos... megnézi a készülékek által rögzített adatokat… majd elmosolyodik…
Remek… Sikeresen átvészelte a kritikus idõszakot… Most már bizakodhatunk, hogy minden jól alakul…
Mikor tér magához? - kérdi aggodalmasan a férfi…
Azt még nem lehet megmondani… de nagyon biztató az agyi intenzitása… Nyugodjon meg uram, most már minden rendben lesz…
Miben tudok segíteni?
Csak maradjon mellette, és beszéljen hozzá…
Másnap a férfi virágokkal, és egy naplóval a kezében jelenik meg... Leül ismét a nõ mellé, és a saját verseibõl olvas fel neki…
„Csak csendben figyelj, és hallgasd a mesém
Két ifjúról szól most kicsinyke regém
Járták az útjukat, mint akárki más
Õket is érte sok öröm, s csalódás
Szívük vert hevesen, de múlt a varázs
Gondok súlya alatt kihûlt a parázs
Szárnyakat növesztve új célt kerestek
S Ámor nyilától szerelembe estek
Múlt árnyától félve óvják még lelkük
Csupán ízlelgetik: Örökké... Együtt...
Izzik szívükben szerelem új lángja
S egyre erõsebb mindkettõjük vágya
Beteljesülésük még csak ígéret
Fogadalomtétel egymás szívének
Ugye, tudod, ha jössz, el nem eresztlek
Része leszel végleg az életemnek
Egyre jobban hiszek szép közös jövõnkben
Össze ne törd szívem, légy enyém örökre!”

„Tudom, hogy nem vagyok tökéletes
De Melletted talán jobb lehetek
Több, mint amit magamról képzelek
A semmibõl veled minden leszek!”
Nap, mint nap felolvas a nõnek, egészen addig míg az ötödik napon megmozdul a nõ… A férfi azonnal szól a nõvéreknek, akik értesítik a doktort... Mikor az orvos megvizsgálja, közli, hogy most már levehetik a lélegeztetõ géprõl, beindult nála a spontán légzés... Egy újabb remény… A férfi a nõ fölé hajol, megpuszilja a homlokát, majd a zsebébe nyúl és elõveszi a nyakláncot… Az orvosra néz, és megkérdi, hogy a nyakába leheti-e… Az orvos mosolyogva bólint, hogy igen... A férfi a nõ nyakába helyezi az egyik nyakláncot a fél szívvel, a másikat pedig a sajátjába … majd megfogja a nõkezét és azt mondja:
Két testben egy lélek, egy szívdobbanás… Ezek vagyunk mi…
Mindenki elmosolyodik, a nõvérekben még egy kis irigység is fakad, ahogy látják a férfi érzéseit a nõ iránt. Egy újabb nap után végre magához tér a nõ…
A férfi épp egy újabb verset olvas fel neki, mikor a nõ alig hallható hangon megszólal, de a férfi füleinek ez angyali zengés volt... Az viszont kevésbé amit mondott:

Menj innen!
Tessék? - kérdi a férfi, aki nem érti, miért mondja ezt neki… Nem emlékezne rá? Vagy mi történt? Valami biztos nincs rendben…
A nõ összeszedve minden erejét, megpróbálja hangosabban elmondani, amit szeretne..
Kérlek, menj innen... Hagyj engem békén!
A férfi nem akar hinni a fülének. Elmegy, szól a nõvéreknek, akik ismét az orvossal térnek vissza… A doktor újra megvizsgálja a nõt, és közli a férfival, hogy a nõ, igaz hogy gyengécske, de jól van. Viszont nem szeretné látni a férfit, és ezért megkéri, hagyja el a kórtermet... A férfit megrázza a dolog… nem érti, mi történik... Miért változtak meg kedvese érzései iránta… Nem fog most magyarázatot kapni… ezért kénytelen válaszok nélkül otthagyni szerelmét…
Rebeka lassan, de szépen épül fel a sérüléseibõl… Az egyik reggel a nõvér bemegy a kórtermébe, és közli vele, hogy az a férfi szeretne vele beszélni, aki itt volt akkor is, amikor magához tért…
Mondja meg neki, hogy látni sem akarom!
A nõvérke meglepett arccal fordul el tõle, és szomorúan közli a férfival, hogy nem akar vele beszélni… A férfi most is engedelmeskedik, nem akarja ,hogy bármiféle olyan indulatot keltsen a nõben, ami esetleg rontana az állapotán... A nõvérke azért visszatér Rebekához, és közli vele, ha nem sérti meg, akkor feltenne egy kérdést… Rebeka rámosolyog, ami fura érzéssel tölti el… sosem érzett még mosolygás közben fájdalmat… de most kellemetlenül hasít belé ez az érzés, és gyorsan el is torzulnak vonásai... A nõvérke egy kissé szemrehányóan teszi fel a kérdést:
Mit okozott az a fiatalember, ha szabad megkérdeznem?
Az a fiatalember nem más, mint egy nõcsábász, aki örömét leli abban, ha más lelkébe tipor…
Hát ne haragudjon… de ha valaki annyira aggódik valakiért, mint ahogy õ tette magáért, az nehezen hiszem, hogy olyan lenne, mint ahogy ezt ön állítja… - és elmeséli, hogy miket csinált a férfi, míg kómába volt, és odaadja neki a férfi verseit tartalmazó naplót is, ami az asztalon hevert azóta is… - Magának írta õket, sõt azt a nyakláncot is õ tette a maga nyakába, mikor levettük a lélegeztetõ géprõl… És ezt nem mondhatnám el, de a vért, amit kapott, azt is a fiatalembertõl kapta... Igaz, azt nem tudta még, hogy magának lesz…
Rebeka belelapoz a naplóba… és ahogy olvassa az elé táruló szavakat, szemei könnybe lábadnak…

„Csak az ég tudja, mit megteszek Érted
S tenném még százszor is, ha Te ezt kéred
Szellemként követlek s nézem óhajod
szívem visszhangozza minden sóhajod

Érzem fájdalmad, bármilyen bánat ér
Én adok hálát a Te örömedért
Eltûnök ha kérsz, árnyékot se vetek
Szíved mélyén keress, hidd el, ott leszek!”

Hirtelen összecsapja a naplót, és ledobja az asztalra….
Pár hónap lábadozás után végre elhagyhatja a kórházat... Az egyik barátnõje megy el érte… Amikor a kocsiból kiszállnak, a férfi ott áll, oldalán azzal a bizonyos nõvel, akivel aznap látta, mikor a szörnyû balesete volt… Rebeka elfordul... látni sem akarja õket, de a férfi odalép elé, és így szól…
Rebeka, légy szíves engedd meg, hogy beszéljek veled...
Ahogy a férfira néz, a szétnyíló inge alatt meglátja az ugyanolyan nyakláncot, mint amilyen az õ nyakába is van….
Minden elcsábított nõdnek ilyeneket adsz? - egy vad mozdulattal kitépi a nyakából a láncot, és a férfihoz vágja…
A férfi megdöbbenve néz a nõre…
Te most mirõl beszélsz?
Róla! - és a férfi mögött lévõ nõre mutat…
Gondolom, nem csak ketten vagyunk a tabelládon…
A férfi hátra néz, majd elmosolyodik …
Ha gondolod, szívesen bemutatom a húgom…
Rebeka ledermed... Mintha nem jól hallotta volna, visszakérdez…
A húgod?
Igen az! - feleli a férfi és, int a mögötte álló nõnek, hogy lépjen közelebb…
Szia! Dely Veronika vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek… Már sokat hallottam a bátyámtól rólad…
Rebeka csak szótlanul áll, és mikor sikerül felfogni a dolgot hangosan zokogni kezd, és a férfi nyakába borul… Szorosan kapaszkodva, mintha soha nem akarná elereszteni… Eltelik egy kis idõ, mikor végre a férfi szemébe tud nézni… aki szelíden mosolyog rá… Kéklõ szemeiben örömcsillogással… megcsókolja a nõt… majd karjaiba véve beviszi a házba... A lépcsõház ajtaját a házmester néni tárja ki, aki örömmel fogadja ismét lakóját… A kis társaság végigbeszélgeti a napot… Mikor eljön az est, mindenki elköszön, csak õk maradnak ketten... Nekik még nem ért véget a nap… A férfi odalép a nõhöz... gyengéden átöleli, megcsókolja… majd a fülébe súgja...
Hiányoztál!
A nõ rámosolyog a férfira és ujjaival elkezdi kigombolni a férfi ingét… Végre megteheti, amire annyiszor vágyott minden egyes alkalommal, amikor meglátta a férfit... Miután végig kigombolta a férfi ingét, két tenyerét becsúsztatja az ing alá végigsimítva a férfi hasát és mellkasát, majd a vállai felé haladva lefejti róla az inget… A férfi eközben kezeit, amik a nõ derekán helyezkednek el, becsúsztatja a nõ pólója alá, és szép lassan elkezdi felfelé csúsztatni kezeit, ezáltal levenni a nõ pólóját… A nõ karjait a magasba tartva segíti, hogy a férfi végleg megszabadítsa a ruhadarabjától… Amint ajkai elõtûnnek a póló alól a férfi megáll a mozdulattal… közelebb hajol a nõ ajkaihoz, és egy picit kivár… a nõ enyhén megnyitja ajkait, tudva mi is következik… várja az érzést, amint a férfi ajkai az ajkaihoz érnek… A férfi elõször nyelve hegyével végig rajzolja a nõ vaskos ajkainak vonalát... majd az enyhén megnyílt ajkai közé csúsztatja nyelvét, és nyelvük érzéki táncba kezd... Miközben a férfi befejezi mozdulatát, a háta mögé dobja a levetett ruhadarabot… Karjaiba veszi a nõt, és a hálóba viszi… Óvatosan az ágyra fekteti, mélyen a szemébe néz, és egy újabb szenvedélyes csókba kezdenek… A szenvedélyes csókot apró puszik és érzéki harapdálások váltják fel… Elindul felfedezni a nõ csodálatost testét… A nyakán keresztül a vállain át, a nõ csodálatosan ívelõ melleihez vezet útja… nyelve hegyével spirál alakba közelítve a nõ megduzzadt mellbimbója felé… gyengéden ajkai közé véve érzékien megszopogatja... majd ismét csak a nyelve hegyével incselkedik, miközben két tenyere közt tarja... A férfi tenyerei úgy simulnak a nõ mellére, mint a káposzta levelek egymásra… a másik mellét is hasonlóképen ingerli… A nõ ajkai közt kiszökkenõ kéjsóhajokkal jelzi a férfinak tetszését… A nõ teljesen a férfi hatalmába kerül… elméjében nincsenek gondolatok... teljesen átadja magát azoknak az érzéseknek, amiket a férfi kelt benne… A férfi gyengéd ajakharapásaival erõsebb ingerlést szít a nõ hasán… miközben kigombolja a nõ farmernadrágját… két oldalt ujjait becsúsztatja a nõ derekánál, és szép lassan elkezdi lefejteni róla… A nõ megemeli a csípõjét, és egy újabb kéjes felszisszenést hallat, mikor a férfi nyelvének hegye keresztül szánkázik alhasán… Miután ettõl a ruhadarabtól is megszabadította a nõ testét, a combjai közé térdel és enyhe terpeszre készteti a nõt... A nõ fehér csipkés francia bugyija felsõszegélyénél cirógatja a nõ testét… majd a combjainál folytatja ugyanezt, végig követve a bugyi csipkés vonalát... A nõ a férfi kérésére feltérdel a falhoz támaszkodva úgy, hogy a kezeit egymás könyökénél megfogja, és a homlokával rájuk támaszkodik… Combjait kényelmes terpeszbe nyitja… A férfi betérdel a nõ combjai közé... Elõször mutatóujjaival kétoldalt végigcirógatja a nõ testét a karjaitól indulva halad a vállain át az oldalához, és onnan tovább a derekáig egészen le a combjáig… A nõ többször is megrázkódik, ahogy a férfi ingerlése egyre nagyobb vágyat kelt benne…. Visszafelé már a többi ujjait is a nõ bõréhez érinti, de csak nagyon gyengén, épphogy hozzá érintve… Érzi, ahogy teljesen libabõrõssé válik a nõ selymes puha bõre… Mikor a derekához ér, elõrecsúsztatja tenyereit és érzékien végig simítja a nõ hasát, aki teljesen behúzott hassal, lélegzet visszafojtva várja, míg a férfi érintésével tovább halad… A melleihez érve azokat is érzékien megsimogatja tenyérrel… majd ujjbegyeivel, végül érzékien megmarkolássza… Majd két keble alkotta dekoltázs ívét ujjaival megrajzolva tér át a kulcscsontjaira… Vállait gyengéden maga felé húzza… a nõ hátrahajtja a fejét a férfi vállára, kissé kifelé fordítva felajánlva nyaka ingerlését a férfinak… A férfi apró puszikkal, csókokkal és érzéki harapásokkal kezdi el ingerelni a nõ nyakát és vállát... Miközben kezeivel folyamatosan cirógatja a nõ testét, majd a derekát megragadva enyhe húzással jelzi a nõnek szándékát... A nõ fejét ismét a kezeinek támasztja, miközben a csípõjét hátratolva homorít… A férfi most apró csókokkal elindul a nõ gerince mentén lefelé, el-elkalandozva a lapockái és a háta többi területeire… miközben csókjait fel-felváltja nyelve...hol csak épphogy a hegyével, hol pedig a teljes felületével ingerelve a nõ testét… Mikor a derekához ér… nyelve hegyével végigrajzolja a bugyi felsõperemét... Miközben ujjait kétoldalt becsúsztatja a bugyiba és szép lassan elkezdi lefelé húzni… A nõ összezárja combjait… és mikor a férfi térdeihez ér kissé megemeli egyiket a másik után segítve, hogy az utolsó ruhadarab is lekerüljön róla mi teste legféltettebb részét fedte… Majd ismét terpeszre nyitja combjait, eközben a férfi leveti nadrágját és a nõ mögé térdel… kezeit a nõ kezei fölé kulcsolja, arcát pedig a nõ nyaka és válla közé fúrja… Gyengéden megharapdálja, a nõ odafordítja arcát, és egy újabb csókba kezdenek. De ez most vadabb és szenvedélyesebb, mint amilyen az elõbbi volt… A férfi egyik kezével a nõ hajába markol gyengéden, a másikkal a nõ derekára támaszkodik… Majd a másik kezét is a derekára helyezi, és erõteljesen magához húzza… A nõ érzi a férfi duzzadó férfiasságát, ami keményen feszül a bokszeralsóban… Egy pillanatra így maradnak... átélve egymás rezdüléseit… Majd a nõ hátra nyúl, és a férfi bokszerének felsõpereme alá fûzi ujjait, és elkezdi lefelé tolni… A férfi hasra fekteti a nõt, és miközben féloldalt mellé fekszik, leveszi magáról a combközépig letolt bokszert… Majd ismét a nõ nyakát kezdi el cirógatni… hol csak egy, hol több ujjal… Majd a teste vonalait rajzolja meg ujjvégeivel... végig a hátán, a derekánál elidõzve... lassan rátérve feneke gömbölyded részeire… óvatosan megcirógatva a farpofái által alkotott vájatot… A nõ megemeli csípõjét jelezve a vágyát, hogy a férfi végre megérintse a vágytól nedves vagináját… ám a férfi ügyel arra, hogy azt a területet még ne érintse. Elhaladva mellette a combját simítja meg érzékien… majd a másik combján visszatér a derekához… Gyengéden maga felé húzva hátára fordítja a nõt... õ maga pedig a nõ lábai közé fekszik… és a térdétõl kezdve elkezdi ismét ingerelni a nõ testét…. hol apró csókokkal, hol a nyelve hegyével ingerelve a nõ combjának belsõ felét… Mikor a combtövéhez ér, ügyel arra, hogy még mindig ne érintse a nõ kéjbarlangját… A vénuszdombján áthaladva a másik combjához ér, és halad lefelé egészen a térdéig… Majd két tenyerével szétfelé tolva a nõ térdeit készteti nagyobb terpeszre… Majd teljesen a nõ vágytól nedvedzõ szentélye elé tartja ajkait… A nõ érzi a férfi forró leheletét, és csípõjét megemelve kéri a férfit hogy érintse meg…. A férfi elõször nyelve hegyével rajzolja meg a nagyajkak vonalát,azután a belsõ lágy rózsaszín részét… A nõbõl hangos kéjsikoly tör ki... testét teljesen megfeszíti… A férfi vár egy kicsit még a nõ teste ismét elernyed... majd két hüvelykujjával széjjelebb nyitja õket, hogy így a nyelve hegyével a kisajkakat is szét tudja választani érzékien… ügyelve arra, hogy a klitoriszhoz még ne érjen… A nagyajkak és a kisajkak közt kalandozik nyelvével… miközben az ujjaival szélesebbre húzza nyílását és nyelvével körkörösen haladva ingerli a nõ vágybarlangjának bejáratát… ízlelgetve a vágy okozta édes nedût… Nyelvével be-behatol, de csak épp hogy a szentély küszöbét átlépve… majd egy váratlan pillanatban teljes nyelvével végig nyalja a nedves ajkakat... egészen a csikóig... A nõ teste ismét megfeszül, ujjaival belemarkol az a ágynemûbe, és görcsösen szorítani kezdi… A férfi ismét vár, hogy a nõ vágyai csillapodjanak… majd apró nyelvérintésekkel ingerli a borsónyira duzzadt klitoriszt… Beszippantja ajkai közé, és érzékien elkezdi morzsolni velük… Eközben a középsõ ujját lassan, óvatosan a nõ nedves hüvelyébe csúsztatja… A nõ teste újra és újra megfeszül, ilyenkor a férfi mindig megvárja míg ismét elernyed , hogy újból felkorbácsolja benne a tüzet… Majd hasra fordítja a nõt, csípõjét megemeli úgy, hogy a vállai az ágyra feszülnek… hátulról a combjai közé térdel… kezébe veszi pattanásig feszülõ férfiasságát, és a nõ forró és nedves vaginájához dörzsöli, majd óvatosan belehatol… Pici, apró mozdulatokkal egyre beljebb és beljebb… Kezeivel a nõ derekát markolja meg… Mikor már teljesen beléhatol... csípõjét teljesen elõre feszíti, miközben a nõ derekát megragadva maga felé húzza… Csak a csípõjét mozgatva körkörös mozgásba kezd… Ezt a mozgást a nõ is átveszi… A férfi lassú elõre hátra mozdulatokba kezd… a nõ tenyerére támaszkodva feltolja felsõtestét, hogy erõteljesebb mozgásba tudjon lendülni… a férfi a nõ derekát markolva segíti a mozgásuk harmóniáját megtartani… Olykor-olykor erõteljesebben megmarkolva a nõ derekát, ahogy benne is fokozódik a vágy, mit a nõ forró vaginája okoz... A fokozódó mozdulatokból, és az egyre hangosabb kéjhangjukból érezhetõ, hogy nagyon közel járnak mindketten a csúcshoz… majd a nõ egy hirtelen mozdulattal erõteljesen hátratolja a fenekét, és egészteste remegni kezd... Hangos kéjsóhajának elhalkulása jelzi hogy õ már elérte a gyönyör varázslatos érzését… Egy pillanattal késõbb a férfi is követi… majd a férfi óvatosan lefordul a nõrõl… Erõtlenül rogynak az ágyra… A nõ összekuporodik, miközben teste még mindig remeg… egy pillanatnyi csend… majd a férfi kezeivel megfogja a nõ kezeit… Ujjaikat egybekulcsolják… érzik ereikben folyó vérük pulzáló mozgását... tekintetük mélyen egymásba fonódik… a csendben hallani szívük egybedobbanását… Mindketten tudják, , hogy ez a kapcsolat egy életre megköttetett…