Az elsõ

Eminens diák lévén minden órán bent voltam, sosem mertem ellógni és nem is akartam. Egyszer azonban betettek péntek délutánra egy elmaradt elõadást, így nem volt mit tenni, elindultam az egyetemre. Május közepe volt, már elég erõsen sütött a nap, így egy fehér atlétában és egy virágos szoknyában sétáltam át a füves téren. Kissé elkalandoztak a gondolataim, s arra lettem figyelmes, hogy bekapcsolt az öntözõrendszer. Átázott a felsõm, még a combomon is éreztem a csordogáló vízcseppeket. Gyorsan berohantam a mosdóba, próbáltam szárítgatni magam, de a pólómnak több idõ kellett. Pár perc volt az elõadás kezdetéig, így azt hittem, mire odaérek, tele lesz az elõadó. Tévedtem. Ahogy beléptem, észrevettem, hogy az oktatón kívül nincs ott senki. Kérdõn nézett rám, mire halkan köszöntem, és megkérdeztem, most lesz-e az elõadás. „Elvileg igen, de úgy látszik, rajtad kívül mindenki talált magának jobb elfoglaltságot. Viszont ha már te befáradtál, akkor a kedvedért megtartom az órát.” Végignézett rajtam, s láttam, s láttam, hogy egy mosoly suhan át az arcán vizes atlétám látványára. Beültem a szokásos helyemre, elõvettem a füzetem, és figyeltem arra, amit mond.

Noha eleinte elég furának tûnt a szituáció, inkább a tananyagra koncentráltam. Magyarázott, én pedig akkor elõször vettem észre, milyen kellemes, mély, férfias hangja van. Továbbra is próbáltam odafigyelni, de a szavak kezdtek összefolyni egy megnyugtató masszává, aminek a felszínén lebegek. Már nem érdekelt, mirõl szól az elõadás, teljesen kikapcsoltam. A szememet csak egy kicsit csuktam be, de hirtelen azon kaptam magam, hogy valaki hozzáért a vállamhoz. Az oktató volt az, megkérdezte, jól érzem-e magam. „Persze” – feleltem, majd lesütöttem a szemem és elpirultam. A vállamról az állam alá tette a kezét, felemelte a fejem, ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek. „Nagyon szép szemeid vannak” – mondta. Ha lehetséges, még jobban elpirultam, õ pedig a másik kezével simogatni kezdte az arcom. „Sokat figyeltelek, de nem értelek. Miért vagy mindig egyedül?” Nem válaszoltam, inkább behunytam a szemem. „Mitõl félsz? Velem van a baj?” Megráztam a fejem és elmosolyodtam. „A mosolyod is csodálatos”- mondta, s megfogta a kezemet, hogy az asztalra ültethessen, pontosan maga elé. Magasabbra emelte a fejem, hogy megcsókolhasson. Nem tiltakoztam, de elõször nem csókoltam vissza. Hagytam, hogy az ajka játsszon az enyémmel, majd lassan haladjon a nyakam felé, ahol finoman megharapott. Beleborzongtam, és egy halk nyögéssel fejeztem ki tetszésemet. „Tetszik?” – kérdezte. Nem néztem oda, de éreztem a hangjában a pajkosságot. „Nagyon” – válaszoltam, s a fejét az arcom felé fordítottam, hogy megcsókolhassam. A nyelvemmel az övét masszíroztam, a kezeim a haját túrták. Édes, gyümölcsös samponjának illata keveredett a mentolos arcszeszével, de egészében nagyon finom hatást keltett. Nem bírtam betelni vele, magamban akartam érezni. Tudtam, hogy õ is ég a vágytól, innen már nincs visszaút.

A kezei a hátamról a melleimre siklottak, s életemben elõször engedtem, hogy egy férfi simogassa kis, kerek kebleim. Éreztem, hogy a bimbóim megkeményednek, és az egész testem feszült remegésbe kezdett.
-Jól áll neked ez az átázott felsõ! - mondta huncutul, s ügyes kezével már kapcsolta is ki hátul a melltartóm.
-Még... Még sosem... - fogtam bele, õ pedig most elõször meglepve nézett rám:
-Tessék? - Én pedig szemlesütve válaszoltam:
-Még sosem voltam fiúval... - A meglepettség átsuhant az arcán, helyét bátorító mosoly vette át.
-Minden tõlem telhetõt megteszek, hogy egy feledhetetlen élményben legyen részed - s száját az enyémre tette, nyelvével finoman masszírozta alsó ajkaimat.
-Mmmm - csak ennyit bírtam mondani, ezzel teljesen átadva magam neki. Kezével folytatta a melltartóm kikapcsolását, majd miután a nedves atlétám és ez a fehér, csipkés ruhadarab is lekerült, ott ültem elõtte teljes meztelen valóságomban.
-Gyönyörû vagy - súgta a fülembe, majd lefektetett az asztalra. A nyelve az ajkaimtól a nyakam felé vándorolt, majd egyre lentebb, célirányosan a mellbimbóim felé. Ott elidõzött pár percig: elõször csak puszilgatta, majd finoman szívogatni kezdte, ezzel halk nyögdécselésre késztetve engem. Sosem éreztem még hasonlót, a testem hullámozni kezdett, õt kívánta minden porcikájával. Látni akartam férfias mellkasát, izmos karját, hogy mivel is ölel olyan erõsen, ám mégis oly gyengéden. Felfelé húztam és elkezdtem kigombolni az ingét. Elmosolyodott, majd õ is besegített, így pár pillanaton belül már õ is félmeztelen volt. Mellkasa széles és férfiasan szõrös, a karján az izmok szexisen feszültek.
-Tetszel - sóhajtottam, õ pedig folytatta, amit elkezdett. Amíg a mellemet kényeztette, kezével az enyémet szorította, én pedig a hajába túrtam.
-Akarlak... most - súgtam, õ pedig felült és huncutul mosolygott rám.

Nem kérdezett vissza, hanem finoman széttette a lábaimat és simogatni kezdte. A szoknyám még rajtam volt, õ felemelte, majd kezét a nyelve vette át. Apró csókokat lehelt a belsõ combjaimra, egyre közeledve édes, eddig még felfedezetlen kelyhem felé. Alig bírtam kivárni, mire a csiklómhoz ért. Hatalmasat nyögtem, õ pedig leszorította a kezemet, nem engedve, hogy kibontakozzak szoros ölelésébõl. Nyelve hegyével masszírozta a csiklómat, erre én egyre hangosabban sóhajtoztam. Nem kellett sokat fáradnia, pár percen belül átéltem életem addigi legnagyobb orgazmusát. Összeszorítottam a lábaim, õ pedig megcsókolt. „Köszönöm” – lihegtem. „Én köszönöm… Mindig emlékezni fogok erre a délutánra” – válaszolta, majd ismét simogatni kezdte a combomat. Viszonozni akartam ezt a csodás élményt, így az ujjaim hegyével mintákat írtam széles vállára, s a mellkasán keresztül a hasa aljáig minden apró részletet az emlékezetembe véstem. Határozottan kicsatoltam az övét, s egy eddig még nem látott, de lenyûgözõ látvány tárult elém. Ahogy a nadrágja lecsusszant, feszes fekete boxere a merev péniszét rejtette. „Szabad?” – kérdeztem, õ pedig mosolyogva bólogatott. Levettem az utolsó ruhadarabot is róla, és tudtam, hogy én ezt akarom. Felbátorodtam, így már önként szorítottam õt a combjaim közé, s a fülébe súgtam: „Tégy magadévá!” Az huncut mosolya még pajkosabb lett, s a nadrágzsebébõl egy óvszert húzott elõ. „Fõ a biztonság!”- kacsintott rám, s miután már rajta volt a kondom, hátul megtámaszkodtam kezeimen, ezzel teljesen szabad utat engedve neki. „Kicsit fájni fog” – figyelmeztetett, de a vágy már annyira úrrá lett testemen, hogy fel se szisszentem. Éreztem duzzadó péniszét, és egyre többet akartam belõle. Õ azonban elõször csak lassan, ütemesen mozgott bennem, idõt hagyva az élvezetek megélésének. „Csodálatos érzés”, s szavaimat halk nyögésekkel támasztottam alá. Éreztem, hogy nem kell sok a következõ orgazmusig, ezért szorosan hozzábújtam, hogy testünk minél nagyobb felülete összeérjen. Végigfutott rajtam az elõzõhöz hasonló, ám sokkal intenzívebb hullám és egy hangos nyögés kíséretében elélveztem. Õ még nem hagyta abba, de a már sokkal gyorsabb és erõsebb lökésekbõl tudtam, neki sincs messze a mennyország. Átöleltem, s ahogy mellem hozzáért széles mellkasához, megfogta a kezem, s a nevemet a fülembe súgva eljutott a csúcsra.

Mindketten lihegtünk, de nem akartuk elengedni a másikat. Óráknak tûnt az a pár perc, amit némán, egymás ölelésében töltöttünk… életem legszebb óráinak. Tudtuk, hogy ezzel ugyan az elõadásnak vége, de egyben valaminek a kezdete. Felöltöztünk, majd meghívott másnap vacsorázni magához. Széles mosoly terült szét az arcomon, s egy finom csókot leheltem az ajkaira válasz helyett. Éreztem, hogy attól a perctõl fogva megváltozik az életem, s a mai napig együtt vagyunk.