..kollégiumban..
A kollégium nyitott ablakán bevilágított a holdfény.Egyedül voltam,mindenki hazautazott a hétvégére.Már egész nap vártam ezt,hogy végre egyedül lehessek,és kedvemre maszturbálhassak,és nem bujkálva ,a paplan alatt tegyem ezt,mint máskor,vigyázva,hogy fel ne ébredjen valaki.Meztelenre vetkõztem,nem kellett félnem attól,hogy bárki megzavar,és bár a szellõ hûvösen borzongatott,takaró nélkül feküdtem hanyatt az ágyon.Elõvettem az újságot,ami már salátához hasonlított inkább,és a beszûrõdõ holdfénynél lapozgatni keztem,közben a szabad kezemmel simogattam,húzogattam a péniszem.Nagyon hamar megmerevedett,lassítanom kellett kissé,még nem akartam a gyönyört,amíg csak lehet el akartam nyújtani az élvezetet,mégis éreztem,hiába minden igyekezetem,az ösztön gyõzni fog ismét...Nyílott az ajtó,villanyfény szûrõdött be a folyosóról,Piroska néni állt az ajtóban,hálóingben ,nádpálcával a kezében...Mielõtt villanyt kapcsolt,láttam egy pillanatra tökéletes alakját,kézilabdázott annak idején,Õ maga mondta egyszer,még az év elején,a bemutatkozáskor.Bár eddig nem hallottam a lépéseit,ahogy a folyosón eljutott,az ajtómig,most mintha a hallásom megszászszorozódna,minden lépése,ahogy a tûsarkú papucs koppant a parkettán,fizikai fájdalmat okozott a dobhártyámnak.-Ejnye fiacskám,hát szabad ilyet csinálni? -ekkor már mellettem állt,és fenyegetõen megemelte a nádpálcát..Mellei,mellbimbói majd kilyukasztották az átlátszó,szexi kis hálóinget,alatta nem viselt semmit,a lába között a sötét kis foltot bámultam,formás telt keblei szinte kibuggyantak a parányi fehérnemûbõl....abba kellett volna hagynom az önkielégítést,de a kezem nem engedelmeskedett,csak tette a dolgát önállóan,ekkor egy jókora ütést éreztem az alkaromon,a fejemhez kaptam védekezésképpen,a fütyim önálló táncba kezdett,lüktetett,és közben centiket mozdult ágaskodva,ezt ismételte párszor,majd vulkán módjára kitört,forró láva helyett ondót lövellve nagy toccsanással a hasamra...Az újság a földre esett,Piroska néni legugolt érte,hogy felvegye,ekkor a feje egész közel került az ágyékomhoz,szinte éreztem a forró leheletét, szõke haja suhintását.Ahogy gugolt ott szétnyílt a hálóing,egészen felcsúszott kétoldalt a comjain,látni engedve legnemesebb testrészét, és bár nagyon szerettem volna,nem mertem odanézni,becsukott szemmel,az arcomat takarva próbáltam elbújni szégyenemben...Hallottam,ahogy lapozgatja az újságomat,hosszasan megszemlélve imádott \"nõimet\",majd a pálcát a hasamra fektette,és elkezdte szétkenni a testemen az ondót,mintha egy tortát kenegetne krémmel,egészen a mellkasomig,majd vissza az ágyékomig,a nemiszervemet körbe simítva,amibõl még jócskán bugyogott a nedü... -Meg kell,hogy büntesselek-mondta erélyesen,-és nézz a szemembe,ha hozzád beszélek! Kinyitottam a szemem,de nem tudtam a szemébe nézni,csak bámultam mereven a gyönyörû érett barackot a lába között,a puncija egészen kinyílt,pirosan duzzadva hirdette a nõi nem diadalát a világ felett...Iszonyú ütést éreztem a hasamon,az ott felgyülemlett tócsa szétfröccsent mindenfelé,Piroska néni arcára,hajára,gyönyörû kebleit sem kímélve,de a legtöbb a hálóingre jutott, átáztatta egészen,és ahogy rátapadt a nedves anyag a testére,jól látszott alatta finom meztelen bõre...-Most nézd meg mit csináltál már megint!-ezt már inkább üvöltve mondta,majd észbe kapot,odalépett az ablakhoz,becsukta,és a deszkazsalukat is ráhajtotta,majd egy mozdulattal letépte a lucskos hálóinget magáról,...és ott állt elõttem egy igazi hús-vér nõ anyaszült meztelenül!Még soha nem láttam ilyet azelõtt,csak az agyonolvasott sexújságokban,most mégis az futott át az agyamon,úristen,itt fog megölni! -Ki az ágyból,gazember-,furulyázta -bokafogás!-..remegett mindenem,nem emlékszem,hogyan teljesítettem a parancsot,már csak a botütések iszonyú fájdalmára figyeltem,ahogy hangsebességgel suhog a nádpálca,és mielõtt lecsap,próbálom megfeszíteni a fenekem,hátha úgy kevésbé fáj...Sírtam,és üvöltöttem,de hiába,nem hatotta meg,szerettem volna ha vége van már,csak üssön gyorsan és legyen már vége,de nem Õ kivárt minden ütés elõtt,körbejárva aprólékosan engem...Megállt elõttem,egészen közel az arcomhoz,a hajamba markolt,húzta felfelé,a nyakam már egészen hátrabicsaklott,az ágyékát az arcomba nyomta erõsen,éreztem illatos puncija forró leheletét,pihe szõrzete az orrom csiklandozta,igen,igen ez az, erre vártam egész eddigi életem rövid tizennégy évében! Bele kell dugnom a nyelvemet ebbe a gyönyörû ,párnás punciba,nincs az az erõ,ami megakadályozhatna ebben! A sajgó farpofáim közé csúszott a nádpálca,síkos volt még az ondómtól,könnyen utat talált magának,és csúszott egyre lejjebb, kellemesen bizsergetve immáron a heréimet,már a hímvesszõmet birizgálta,ami újra merevedni akart, és már nem érdekelt a fájdalom,tudtam ekkor már:ez a sex ez egy nagyon jó dolog!..Másnap késõn ébredtem,vasárnap lévén lustálkodtam majdnem tíz óráig,a fenekem iszonyúan fájt,de én igyekeztem nem törõdni vele,vártam mohón az újabb büntetést,vártam,vártam ,de hiába,Piroska nénit nem láttam aznap,se másnap,és azóta sem...Délután érkeztek vissza a szobatársaim,megrakodva finomságokkal,mesélték az otthoni kalandokat,de én nem tudtam figyelni rájuk,étvágyam sem volt,semmit nem ettem,csak egyetlen dologra vágytam....hogy láthassam újra Piroska nénit!Hétfõn már tudtam,hogy baj van,nyilván kihallatszott a jajgatásom az utcára,és kirúgták fegyelmivel,és rám is ez vár,ezzel a tudattal léptem be tanítás után a kolesz kapuján,rendberaktam a dolgaimat és vártam,de semmi nem történt,nem hivatott a kollégiumvezetõ,Piroska néni fõnöke,nem vol rám kíváncsi ,és senki más sem.Egész héten bujkálva fürödtem,mint azok a srácok,akiket szégyenlõsnek neveltek,Így telt el a hét,és én már alig vártam a hétvégét,de mindhiába,Piroska néni nem került elõ többé...Hetek teltek el így ,érdeklõdni nem mertem,egyre bánatosabb voltam,mikor egyszer csak hallom a folyosón, ahogy a nevelõk arról beszélgetnek,\"milyen jó helye lett a Piroskának,és még többet is keres ott..\" Könnyek gördültek le az arcomon,úgy kérdeztem zokogva:-a Piroska néni elment?- Igen, kisfiam,hát te nem tudtad,? biztos nem voltál itt,amikor kihirdettük,na,ne sírj már,ilyen nagy fiúnak már nem szabad sírni,hát ennyire szeretted?-akkor már rázkódtam a zokogástól,nem láttam a könnyeimtõl,csak futottam vakon az ágyamig,mígnem a párnámba temetkezve álomba sírtam magam.. Tíz évvel késõbb... A szülinapomat ünnepeltük, a huszonnegyediket.A fõutcán mindig lesben álltak a rendõrök,ezért hátul,a sötét sikátorban parkoltam,ami nagy felelõtlenség egy vászontetõs sportkocsival,de legalább a rendõröktõl nyugta van az emberfiának.Pénz,már nem sok volt nálam,meg ha lett volna is ,hadd vigyék,könnyen jött,könnyen megy,ez volt a filozófiám akkoriban.Erõs voltam és bátor,mint egy római gladiátor,ahogy a nagy klasszikus,a Tankcsapda énekli,nem féltem az ördögtõl sem,vagy talán csak tõle egyedül.Naphosszat edzettem,semmi más dolgom nem volt,szoláriumba jártam,este pedig kerestem a könnyû pénzt,kerestem a testemmel,ezért is kellett jó formában legyek.Már hat éve ,hogy eljöttem otthonról nagy reményekkel,épp amikor nagykorú lettem.A nagyváros aztán velem sem kivételezett,egy évig hiába próbáltam megtalálni a szerencsémet,csak nem sikerült,már épp készültem leugrani a hídról,a zajló jeges vízbe,mikor megállt egy autó, elegáns öltönyben egy karcsú férfi szállt ki,és egészen közel mellém állt,már-már zavaró volt,szivarral kínált,de olyan kedvességgel,hogy vettem egyet,tüzet adott,így pöfékeltünk ott hosszú percekig szótlanul.Benyúlt a kabátja belsõ zsebébe,bõrrel bevont kis flaskát vett elõ,letekerte a kupakot,és felém nyújtotta-hideg még a víz ilyenkor a fürdõzéshez-mondta, köhögési roham fogott el,épp, hogy letudtam nyelni az italt,aztán röhögésbe váltottam,õ elvette a flaskát,jókorát húzott belõle,-jöjjön ,szálljon be-,és már nyitotta is az ajtót,de olyan eleganciával,hogy annak nem lehetett ellenállni.Így kezdõdött a barátságunk a megmentõmmel,munkaadómmal,aki mint hamarosan kiderült meleg,de megnyugtatott,nem kell tartanom semmitõl,és miután forró fürdõt vettem nála a lakásán,egy nagyon puha meleg köntöst kaptam,majd a finom vacsora közben elmagyarázta,mennyi unatkozó,korosodó szépasszony van,akik nagyon hálásak,ha valaki idõnként boldoggá teszi õket,vagy legalábbis kisérletet tesz ezügyben..Azóta ebbõl éltem,a vállalkozás egyre jobban virágzott.és már néha hobbi-nak éreztem,nem holmi alantas munkának.Épp ez járt a fejemben,ahogy lépdelek az autóm felé,mikor síkítást,nyögéseket hallok,egyenesen abból az írányból,ahol leparkoltam.Futva tettem meg a hátralévõ párszáz métert,lendületbõl ütöttem le az egyiket,az volt felül, összecsuklott nyomban.Fura volt látni,mint egy lassított felvételen,ahogy a dákója kicsusszan a hölgybõl,egy ûrt hagyva maga után.Kedvem lett volna a helyébe lépni,ez a gondolat futott át az agyamon hirtelen,amitõl elszégyelltem magam nyomban.A másik gazfickó a hátán feküdt a járgányom motorháztetején,és hátulról dugta fenékbe a sikoltozó hölgyet,a kezeivel a nõ melleit markolászta,akirõl már félig leszakadt tûzpiros ruhája,ami szinte csak a derekát takarta már,szabadonhagyva csupasz altestét is. A golyóit kaptam el a fickónak,amitõl most üvölteni kezdett,közben a hölgy próbált leszállni,de csak még jobban rácuppant a popsijával a méretes dákóra,akkor húzni kezdtem a faszit a golyóinál fogva,lehúztam a motorháztetõrõl,ettõl még jobban üvöltött,de már leért a hölgy lába a földre,és lecuppant a faszról,de most az én csupasz karomon ült,lucskos puncija,és popsija épp az alkarom hajlatán pihent.Már elengedhettem volna a golyókat,hogy a fura helyzetbõl kikecmeregjunk,de ismerõs érzés borzongatott meg,és még élvezni akartam az érintést...élvezni még egy ideig,vagy inkább így maradni örökké..-Piroska néni?-kérdeztem elcsukló hangon. -Igen,de hogyan.. ,honnan ?Ismerjük egymást?- -A kollégiumból,tíz éve,tetszik emlékezni rám?- Az autóban már nevetgéltünk,mint régi jó barátok,kérted,hagyjam már ezt a hülye nénizést,a könnyeimtõl alig láttam valamit.A lakásod tele volt kínzó eszközökkel, a menyezetrõl is láncok lógtak,ehhez bilincseltél,és vertél a korbáccsal,és én boldog voltam,hogy egész éjjel ,meg holnap is meg azután is most már mindig ilyen jó lesz újra a sex,mint tíz éve akkor egyszer....
