A + A

Halkan beszélgetünk, kortyolok a konyakból.
Órámra nézek ’Menj’ mondom; ajtócsukódás.
Szinte ugyanabban a pillanatban kopogás, majd
nyílik az ajtó… Alexa.
Félénk mosoly, hidegtõl kipirult arc, csillogó
szemek – önkéntelenül feltámad bennem a
büszkeség érzése.
Fekete kabát, táska, bõrcsizma - intek hogy tegye a táskát és a kabátot... az alatt szûk, mélyvörös miniruha harisnyával, a
hátkivágás nagyon merész s izgalmas.
Fekete selyemsálat választottam – szeretem az
anyagát, a különösen sûrû szövés miatt- tökéletesen
takar...
Alexa most már engem néz várakozóan s kissé
szemérmetlenül – kicsiny szukám ismét éhes.
Felemelem a sálat, õ bólint – némi türelmetlenség
van a mozdulatban, ezt megjegyzem – majd mögé
lépek. Gyors és rövid utasításoké lesz ez a nap, nem
cifrázom – Alexa kecsesen emeli föl a haját mikor
szólok, s segít eligazítani a sálat. Biztosra megyek –
mikor fenn a kendõ, hirtelen felé lépek – semmi
reakció. Tökéletes a takarás.
Utasításomra vigyázzba áll – gyönyörû látvány
ahogy az izmok fiatal, feszes testén játszanak, ahogy
a fények kiemelik a hibátlan test törékenységét.
Kifinomult mûvészszemem sem talál hibát…
jóváhagyólag horkantok egyet, s fél mosollyal ismét
kortyintok.
Kéjesen kiélvezem a helyzetet – ígéretes szuka, ám
picit még neveletlen… s valóban mozdul.
Csalódást okoz; rászólok - ’Ne mozogj!’, s
elgondolkodom az azonnali büntetésen, majd
beugrik hogy ma igazán lesz lehetõség a nevelésre,
ne siessük el…
Az ajtóhoz megyek, kinyitom s intek Anitának –
nevezzük így.
Barna szemei felvillannak ahogy végigmér -
tüzetesen, szakértõ szemmel – majd elismerõ
mosollyal bólint s megnyalja telt, szép ívû száját.
.
’Vetkõzz – szólok Alexának, s utasítom hogy lassan,
ám annál izgalmasabban tegye…
Pontosan így tesz.
Közelebb lépek feszes testû nõmhöz-szukámhoz, s
vetkõzése lépéseit követve fedezem fel testét...
Végül fekete bugyiban – hosszan nézem, szinte
látom ahogy nedvtõl sikamlósan fekszik nemsokára
a földön - melltartóban s harisnyában áll elõttünk.
Megmarkolom a csuklóját, felhúzom õket, s talán
meg is emelem a nõt picit – majd mikor teljesen
kinyújtózva áll, feszülõ izmokkal, domborodó
nõiségekkel, akkor összekulcsoltatom kezeit s
hagyom e helyzetben.
Szemmel intek Anitának – õ közelebb lép. Kezem
elkezdi élvezetes vándorútját – egy gazda
büszkeségével simítom végig a tökéletes test
idomait, elidõzve bordákon majd a szépen
kidolgozott hason…
Alexa ismét tanúbizonyságát teszi az ifjonti hévnek
– tökéletes csend helyett ismét halkan lihegni kezd.
Félmosolyt váltunk Anitával, ahogy Alexa mögé
kerülök. Kevés választ el hogy úgy igazán férfiasan
magamhoz rántsam feszes popsiját, megmarkoljam
a két gyönyörû mellet s a puncijába mélyesszem az
ujjaim – de a gondolat csak pillanatnyi –
kifinomultságom ennél sokkal magasabb szintû…
Alexa felizgult. Hölgytársam elismerõ pillantását
magabiztos mosollyal viszonzom - szemem
villanásából látja, hogy ez még nagyon csak a
kezdet… ismét megnyalja a száját.
Alexa… szubmisszív. Határozott s erõs parancsokra
vár, s nyitott a szelíd erõszak kifinomult formáira
is... Szinte érzem, ahogy puncija összerándul, mikor
magam felé fordítom, s melltartóját lejjebb rántom...
Kedvelem a hangjait. Õszintén, kedvelem õket – a
sziszegések, a hangos lélegzetvétel, s végül az oly
egyedi, oly szukás nyögés-vinnyogás…. De ne
szaladjunk elõre.
Mellek… férfihoz méltó módon hagyok idõt
magamnak a gyönyörködésre – közben jól tudom,
hogy Alexa egy érintésért megtenne bármit, de…
nem. Csak gyönyörködöm már-már tökéletes
formájukban, a fiatal, gyönyörû húsban… majd
közelebb lépek.
Vonz a puncija – e barlang, amely oly sok kéjjel
ajándékozott már meg, e csoda mely mégis oly
sokszor elárulta már Alexát, csalván durcás vagy
dühös pírt az arcára, e csoda amit jobban uralok
jómagam mint a gazdája…
Érintésem ezúttal is hozza a kívánt hatást - a
csiklóhoz még hozzá sem értem, de akis szuka már
hangosan, remegve liheg. Újabb szabálytalanságot
regisztrálok, arcom megkeményedik egy picit – ez a
lány még nem érdemli meg a teljes kéjt, még nem…
Visszahúzom a kezem.
Durcásba megy át a kislány, remegõ puncija s
minden érzéke követelné azt ami jár neki – s mégis,
milyen mélységes naivitás részérõl azt hinni, hogy
ez ilyen egyszerûen s gyorsan megy… Megjegyzem
ezt is; nézem még egy pillanatig ahogy szuszogva
áll a helyén, majd szólok hogy szabaduljon meg a
bugyitól. Már többszörösen átázott, felesleges
úgyis…
Vigyázzba állítom – átcikázik a gondolat a fejemen,
hogy formás-gyönyörû popsiját legközelebb egy pálca segítségével kényeztetem-kínzom majd picit,
különös tekintettel a mostani szabályszegésekre,
majd intek Anitának, leülök halkan, s hátradõlök,
hogy kényelmesen nézhessem végig azt, ami
következik…
Mégis rá kell szólom hogy maradjon nyugton –
önuralomról s önmagáról végtelen sokat kell még
tanulnia! – míg nem érzem a tökéletes stabilitást.
Intek Anitának.
A magas, karcsú, barna lány egy párducra
emlékeztet, ahogy Alexához közelít. Élvezettel – sõt
annál többel – személelem a helyzetet, ahogy a
kiszolgáltatott, önmagával küzdõ szõke
gyönyörûség Anita karjai közé kerül…
A melltartó lekerül, majd Alexa dülleszt, ahogy a
másik lány hátrahúzza a vállait.
Csodálatos keblek, most már teljes egészükben
látom õket (kezem akaratlanul férfiasságomra téved
ahogy figyelem a helyzet alakulását), s nem is
maradnak kényeztetés nélkül. A barna lány kezei
hosszan masszírozzák a szõkét, utóbbi arca kisimul
s ismét egyre gyorsabban lélegzik. Érdeklõdésem
fokozódik, ahogy Anita lehajtja a fejét, miközben
kecses nyelve félig már kinyújtva.
Alexa szinte ’lefagy’ majd még hangosabban adja át
magát az élménynek…
Végül a barna lány már szó szerint szopja a remegve
álló, szerepében megmaradni alig bíró szõke mellét;
elismeréssel siklik rajtuk végig a pillantásom, s
kortyolok egyet…
Lehet még fokozni, hisz mindig lehet –
ráparancsolok Alexára hogy terpesszen, Anita pedig
letérdel elõtte, s pontosan szája magasságába
igazítja a nedvektõl lucskos puncit. Oldalfényben
tökéletesen látszik, hogy Alexa mennyire közel van
– apró izomcsoportok remegnek végig a hasfalán, s
még combja belseje is összerándul egyszeregyszer…
Anita fölényes mosollyal hátrébb húzódik picit,
csillogó szemmel rám mosolyog majd többször
bólint – tapasztalt, végtelenül tapasztalt, de ritkán
keveredik ilyen jó játszmába…
Kínozza még a szõke lányt picit, majd erõsödõ
érdeklõdésemtõl kísérve, felemeli a fejét…
Frenetikus a hatás – elõredõlve nézem ahogy Alexa
minden önkontrollt elveszít s szó szerint elolvad
Anita nyelvétõl…
Belém ég a kép ahogy szaggatott sikolyokkal,
hátrafeszített testtel áll a szoba közepén, hasáncombján
s vékony karjain feszülnek az izmok, s a
hatás fokozódik…
A következõ pillanatban már ott állok mellettük -
késõbbre terveztem, de egyszerûen túl izgalmas a
szöszi, hogy tovább halasszam… átveszem a barna
helyét – Alexa mozdulna utána reflexbõl (jegyzem),
mikor rászólok: ’Maradj’, majd szinte rögtön az
ágyra fektetem…
Csodálatos látvány remegõ, fiatal testével, ahogy
minden porcikájával arra vár, hogy magamévá
tegyem – a vágy ezúttal bennem is oly sürgetõ (bár
tudom hogy nem most fogunk még végezni), hogy
engedek neki. Alexa nõies kis kezét a farkamhoz
húzom, rákulcsolom õket s döfök néhányat – majd a
puncijához helyezkedem.
Húzd szét, mondom neki, s pillanatra megállok még
hogy a látvánnyal is tovább csigázzam magam - a
tényszerûséghez tartozik az is, hogy különösen szûk
s játékos puncival áldotta meg az ég – az izmok
játéka, a remegések, s az az egészen különleges
érzés-élmény miközben élvez…!- majd hangos
szusszanással elmerülök a lányban…
Tövig, s elsõ lökésre – a punci oly régóta s oly
epedve vár, hogy most szó szerint magába
szippant… S döbbenetesen hamar jön az érzés,
mikor rám feszül az egész lány, nem csak puncijával
hanem szinte egész testével – izmai összerándulnak,
farkam a mozdulat közepén megakad… Innentõl
nincs más szerepen mint férfinak s férfiasságnak
lenni – megállok, megmerevedek s Alexa magát
húzza rám s vissza, a legszemérmetlenebb s
legvadítóbb módon elégítve ki magát….
Önkontrollom minden tartalékára szükségem van e
kicsin bravúrhoz, de nem véletlenül enyém a vezetõ
szerep… Még érzem a lány lüktetését, mikor
rászólok, hogy maradjon, s kihúzom belõle magam.
Hátrébb húzódom – Anita keze farkamra fonódik,
pillanatra sem enged lankadni… Ránézek, majd
rekedten rászólok Alexára: Izgasd magad.
Félelmetes tehetség a lány – végtelen tehetséggel
vágja formás combjait terpeszbe, s azon az igazán
kurvás-ribancos módon kezdi izgatni –s kelletni!-
magát, ami annyira a kedvemre van. Tudja jól, hisz
nõbõl van, s ezúttal még rá is tesz egy picit.
Ágyékom robbanás közeli állapotán nem sokat segít
hüvelyében elmerülõ vagy csiklóját masszírozó ujjai
látványa, de nem mozdulok.
Nézlek, s egyre mélyebben elmerülök a mûsorban,
ahogy legkedvesebb szukám önmagát kényezteti
mindenféle szemérem- s szégyenérzet nélkül…
Elszakítom a tekintetem a látványtól, bár
számtalanszor végig tudnám nézni, ahogy a kis
szuka a csúcsra izgatja magát. Kezemben két másik
selyemsál – fontos szerepük lesz még a mai
játékban.
Megállok Alexa fölött – lüktetõ farkam e pillanatban
bármely testnyílásában vidáman elmerülne –
elhessegetem a gondolatot – s rászólok:
’Elég’ – szólalok meg rekedt ám határozott hangon.
A hatás gyönyörû – keze tétován megáll, lélegzete
benne szakad – s a következõ pillanatban már a
csuklóját fogom s kötöm az ágy fejtámlájához…
Jobboldalt ugyanígy.
Ebben a pillanatban tényleg dühösnek tûnik, tisztán
érzem ahogy a határokat feszegetjük – s érdeklõdve
várom, kirobban-e.
Nem teszi.
Jól nevelt, ígéretes szuka.
Bólintok Anitának: Gyere.
Nem kéreti magát – kezeivel Alexa combjait feszíti
le, s pillanat múlva már a punciját nyalja.
Végtelenül hozzáértõ s profi a lány – megkínzott, az
orgazmus küszöbérõl számtalanszor visszalökött
szõkém másodperceken belül ismét remegõ-lihegõ
kis szuka, saját élvezetvágyának, kéjéhségének
játékszere…
Ezúttal nem kínzom, ezúttal élvezzen el. Megteszi, s
a látvány csodálatos, izgató, felemelõ…
Mosolyogva nézek a foltra a lepedõn – nõ ekkorát
ritkán élvez, s elismerõ pillantással jutalmazom
Anitát – ért a nõkhöz. Végül is, õ is abból van…
Engem viszont ezen a ponton már sokkal jobban
lefoglal saját férfiasságom, különösen a kínzóan
feszítõ, lüktetõ érzés heréim s ágyékom felõl – eljött
az én idõm.
Különösen kedvelem a helyzetet, mikor Alexa hátán
fekve – többnyire kikötözött kézzel – szó szerint
leszop (naturális kifejezés, ámde itt helyénvaló), e
mellett döntök most is.
Alexa hálás mosollyal nyugtázza, ahogy fölé
kerülök - az én örömöm mindig a sajátja elõtt való, s
most, hogy sajátját megkapta, különösen odaadóan
kíván odaadásáról biztosítani…
Fölé térdelek, szája pontosan a megfelelõ helyen.
Önkéntelenül nyelek egyet mielõtt ajkai közé
merülnék – ismerem, túl jól ismerem a szája által
adott élvezetet, s a gyomrom beleremeg az ígéretbe,
hogy hogy fog kiszolgálni…
Fenn akad a szemem rendesen – gerincembenágyékomban
cikázik az élmény Alexa szakavatott
nyelve nyomán. Felnyögök, ahogy Anita keze a
farkamra kulcsolódik s látom, ahogy megragadja a
szõke haját – majd ritmikus kényeztetésre
kényszeríti Alexát, miközben engem ugyanabban a
ritmusban simogat.
Közeledem, iszonyú gyorsan közeledem…
Homályosuló szemmel jelzek Anitának – jobb keze
még szorosabban a farkamra kulcsolódik, a ballal
pedig keményen Alexa hajába markol, s lenn tartja a
fejét.
Veszélyes játékba kezd – a lehetõ legélvezetesebb
ritmusban siklik a keze rajtam, miközben makkom
még Alexa szájában tartja… Alexa – a lány szájáról
csak felsõfokon beszélhetek – így is tökéletesen
megtalálja a módját, hogy élvezetet nyújtson,
makkomon s különösen annak peremén csúszkáló,
forró, ügyes nyelve rohamtempóban visz a csúcs
felé.
Anita összeszorítja s elernyeszti öklét, majd érezve
hogy már jómagam is erre a ritmusra lüktetek, még
hátrébb húzza Alexa fejét, s a szájából kicsúszó
farkam immár teljes hosszában simogatja,
masszírozza, pumpálja… Elélvezek, egyenesen
Alexa testére…
Hosszabb ideig tart, mire önuralmam visszaszerzem.
Halk csókot váltok Anitával, majd gyönyörköve
tekintek végig szukám saját nedvemtõl fénylõ testén
– gyönyörû mellein lassan csúszik lefelé, ahogy
felgyorsult légzésétõl hevesen emelkedneksüllyednek.
Mérhetetlen gyengédség vesz rajtam
erõt, végigsimítom – látatlanban is felém fordítja a
fejét, mintha rám nézne.
Betakarom – a kioldozásra még várnia kell - majd
csendesen visszavonulok Anitával… Felöltözik,
közben halkan váltunk pár szót. Mélyen a
szemembe néz a búcsúcsók elõtt, majd elismeréssel
int a másik szoba felé. Búcsúzóul még megszorítja
farkam, amin meg sem száradt Alexa nedve...
Immár csak kettesben vagyunk. Alexa mellé
fekszem, kioldozom s bebújok a takaró alá - hozzá
simulok, hátulról. Kezem a kendõn matat, megrázza
a fejét mikor lekerül.
Mélyen a szemébe nézek – az elismerést ezúttal nem
is titkolom, sõt: szájon csókolom, érezve
mindkettõnk ízét.
Halk sóhajjal lehajtja a fejét, hozzám bújik,
törekedvén a minél tökéletesebb összefonódásra – s
miközben bõrünk összetapad és elfog a végtelen
nyugalom érzése, felkúszik a gondolat: legközelebb
milyen játékot játsszunk végig?