Barátság?

Mariannal még általános iskolában ismerkedtünk össze. Egy évvel járt felettem, de mivel egy busszal mentünk az iskolába is és haza is, így elõbb-utóbb beszélgetni kezdtünk és ebbõl egy kedves gyerekkori barátság alakult ki.
Miután elballagott, elkerültünk egymás közelébõl, ráadásul õ hirtelen nagylány lett, akinek ciki volt egy „pisissel” mutatkozni, így amikor véletlen összefutottunk, akkor sem nagyon beszélgetett már velem. Én meg beletörõdtem. Ez van és kész.
Mindketten éltük az életünk, felnõttünk, kapcsolataink lettek, de azért néha hallottam róla ezt-azt, mint például, hogy fiatalon elköltözött otthonról, mert a mostohaapja molesztálta, meg hogy rossz társaságba keveredett, a fiúi inkább kihasználták, minthogy segítettek volna neki, meg hasonlók. Aztán egyszer Budapestrõl hazafelé jövet egy szõke bombázó szó nélkül leült mellém. Fel sem ismertük egymást elõször: õ kiszõkítette a haját és egy igazán csinos, vonzó nõ lett belõle, én meg nõttem is, meg fel is szedtem magamra pár kilót, ráadásul a hajam sem volt már olyan kisfiúsan szõke, mint régen. Õ jött rá elõször, hogy ki mellé huppant le az ülésbe, mert ahogy kinézett az ablakon, meglátta a szemöldököm (gyerekkori sérülés miatt elég egyedi a vonása), és már rám is köszönt, aztán a meglepõdött képemet látva el is nevette magát. Mondanom sem kell, hogy végigbeszélgettük az utat és elégedetten tapasztaltam, hogy még mindig jól kijövünk és bár igazak voltak a hírek, akkor épp jó irányban alakult az élete: biztos munka, stabil kapcsolat és túl van már az eljegyzésen is.
Ezután jó pár évig megint csak kósza hírek jutottak el róla hozzám és nem olyan régen láttam az egyik közösségi oldalon, hogy egyedülállóra változtatta a státuszát, és kiírta, hogy válik. Sajnáltam egy kicsit, de hát mindenkinek megvan a maga keresztje.
Most hétvégén találkoztunk megint: a szomszéd településen jártam egy megbeszélésen és mikor hazafelé beugrottam az egyik jobb sörözõbe egy kávéra, látom ám, hogy õ szolgál ki. Persze egybõl a pulthoz ültem és faggatni kezdtem, hogy mi újság, mi van vele,… Már a második kávém és ásványvizem ittam, mikor bejött egy srác és láttam Mariann arcán, hogy ez nem nagyon tetszik neki. Gyorsan odafordult hozzám és ennyit mondott: „Légyszi’ ne hagyj most itt!” Erre mit tehettem volna? Egyrészt nem volt ellenemre a társasága, másrészt láttam, hogy tényleg gáz lenne, ha egyedül hagynám. Hát maradtam. Nem sokkal ezután megjött a váltás és Mariann átadta a mûszakot, majd eltûnt a pult mögötti ajtóban, de pár perc múlva már kabátban, útra készen megint megjelent. Szétnézett és mivel a srác még mindig bent volt, odajött hozzám, belémkarolt és kijelentette, hogy indulhatunk. Hát, ha mehetünk, „Akkor hajrá, de hova?” –kérdeztem tõle, amint kiléptünk az ajtón. Erre az volt a válasz, hogy mivel ilyen rendes voltam vele és nem hagytam cserben, hát meghív valahol egy sütire. Na, egy ilyen ajánlatot hülye lettem volna kihagyni, fõleg, hogy a barátnõm már két hete hozzám sem szól valami apró hülyeség miatt. Beültünk a kocsiba és kérdeztem, hogy hova menjünk, mire õ: „Mehetünk a mozihoz is (ez egy hangulatos kis kávézó), de mehetünk hozzám is, mert tegnap volt a szülinapom és van még egy kis torta.” A kávézóra szavaztam, mert nem tudtam, hogy hol, milyen körülmények között lakik és eszembe sem jutott még, hogy bármi más is lehet ebbõl, mint beszélgetés.
A kávézóban gyorsan eltelt az idõ és megtudtam, hogy tényleg válik, mert a férje rendszeresen félrelépett, a kocsmás srác meg valami zaklatója, aki egyfolytában rajta lóg, mióta egyedül van, és hogy a húgával béreltek egy lakást a város szélén. Mivel úgyis nagyjából arra kell haza is mennem, felajánlottam, hogy elviszem, amit õ egy aranyos mosollyal egybefoglalva elfogadott. Miután megálltam a parkolóban, ki akartam szállni, hogy ajtót nyissak neki, de õ megfogta a karom és visszahúzott. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, de kínos neki. Na, erre már én is kíváncsi lettem. Aztán belekezdett:
„Nézd-tudom, hogy régen hülyén viselkedtem veled és hogy nem így kellett volna csinálni. Amikor a buszon összefutottunk, akkor egy kicsit el is gondolkodtam rajta, hogy miért állsz velem szóba, amikor én bunkó voltam veled és most is az jár a fejemben, hogy te tényleg ilyen vagy, vagy csak meg akarsz dugni?”
Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, de azért csak rákérdeztem, hogy most ezt mibõl következtette ki?
„Tudod, tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy bányarém, de tudnod kell, hogy elég sok mindenen átmentem, mire idáig jutottam és emiatt érzékenyebb vagyok az átlag csajoknál. Na nem úgy, hogy félénk lennék vagy folyamatosan hisztiznék, hanem nem bízom az emberekben. A férfiakban meg fõleg. És akkor itt van egy srác, aki beszélget velem, és ha jól számolom, már lassan 3 órája léptél be a sörözõbe, de még mindig velem vagy, miközben tudom, hogy van barátnõd –mégha nem is jöttök ki jól egy ideje.”
Ránéztem, és láttam, hogy könnyes a szeme. Most mit mondjak neki, hogy ne bántsam meg, de értse is a helyzetem? Azért csak összeszedtem a gondolataim:
„Õszinte leszek, tényleg nem esett jól amit régen csináltál, de könyörgöm, gyerekek voltunk még! Azóta eltelt több mint 15 év, és ahogy látom, még mindig jót tudunk beszélgetni. És bár tényleg jól nézel ki, de egészen az elõbbi kijelentésedig eszembe sem jutott semmi huncutkodás. Csak jól éreztem magam veled.”
Erre odahajolt hozzám és szó szerint lesmárolt.
„Köszönöm! Jól esik, hogy ezt mondod, mert azt hittem, hogy már csak szexre kellek a férfiaknak.” És újabb csók következett. De olyan szenvedélyes, hogy azt hittem megfulladok.
„Most már nyithatod az ajtót!” Mondta és miután kiszállt, megfogta a kezem és behúzott a kapualjba. Háttal a falnak támaszkodott, közelebb húzott magához és újra csókolózni kezdtünk. Hihetetlenül jól csókolt! Nem is tudom meddig tartott ez és mivel már elég késõre járt, senki nem zavart meg minket. Aztán megfogta a kezem és mellére tette, én meg azonnal simogatni kezdtem. Nem nagy, de formás mellei voltak és olyan odaadóan simultak a kezembe, hogy állni kezdett a farkam. Egy halk kuncogással nyugtázta a dolgot, majd további csókok között lenyúlt és így nadrágon keresztül kezdett simogatni. Ott szakadt el a cérna nálam. Egyre jobban beindultam, és már nem csak a melleit simogattam, hanem a fenekét is megmarkolva olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam és közben végigcsókoltam a nyakát. Nyögdécselni kezdett és benyúlt a nadrágomba. Kiszabadította a farkam, majd gyorsan elém guggolt és egy puszit nyomott rá, majd rám nézett: „Helló ismeretlen-ismerõs! Játszhatok egy kicsit veled?”
„Naná!”- hörögtem, mire õ egybõl, tövig bekapta, majd miközben így tartotta elkezdte a nyelvével izgatni a tövét. Fantasztikus volt, ahogy szorosan a szájában tartotta és közben éreztem, ahogy nyelve fel-alá jár rajta. Mikor látta, hogy kezd túl jó lenni, elengedte, de azért még jó párszor rábólintott és olyankor úgy szívta, mintha az élete múlna rajta. Megfogtam a vállát és felhúztam magamhoz, mert már nem sok hiányzott és gondoltam, hogy õ még nem is kapott szinte semmit. Mondtam is neki, hogy most én jövök, mert az én nyelvem is tud egy-két dolgot, de erre kijelentette, hogy azt tartogassuk máskorra, most már magában akar érezni. Nem kellett nagyon biztatni! A fal felé fordítottam, odaálltam mögé és felgyûrtem azt a kis fekete szoknyát, amit a sörözõben viselniük kell (hasznos házszabály, mert nem egy vendéget köszönhetnek a passzos szoknyák közül kivillanó fiatal comboknak). Félrehúztam a tangáját és éreztem, hogy a már olyan nedves, hogy a combján folyik le. Betettem neki, majd két kézzel megfogtam a formás csípõjét és vadul kefélni kezdtem. Eleinte õ is két kézzel támaszkodott a falnak, de aztán az egyik kezével hátranyúlt és éreztem, hogy hol a golyóim, hogy a saját csiklóját izgatta. Pár perc után éreztem, hogy mintha kezdene egyre szorosabb lenni a puncija, hát egy kicsit lassítottam, de ugyanúgy tövig nyomtam neki. Egyre mélyebbeket sóhajtott, majd hirtelen begörbítette a hátát és hangosan nyögve elélvezett. Hagytam egy kicsit megnyugodni, majd újra pumpálni kezdtem, de nem hagyta sokáig. Megfordult, felült a lépcsõkorlát aljára (biztos nem volt túl kényelmes a hideg vascsõ), szétette a lábát és intett, hogy folytathatjuk. Két dolog jutott az eszembe: vagy nagyon sokáig kell csinálnom, hogy megint elmenjen, vagy õ már nem fog még egyszer elélvezni és akkor jobb, ha minél elõbb befejezem. Odaléptem hát hozzá és megint betoltam a farkam a meleg, bársonyos punciba. Párszor megmerítettem benne a faszom, és csodálkozva vettem észre, hogy Mariann megint nyögdécsel. Ez úgy felizgatott, hogy most már nem játszottam tovább: a feneke alá nyúltam és magamra húztam, mire õ átkarolt és egyik kezével a fejemet a melleihez szorította. Nem kellett sok, pár perc múlva éreztem, hogy jön a hullám, de õ is érezhette, mert a fülembe súgta, hogy nyugodtan menjek el benne. Kész. Ez megtette a hatását! Olyat élveztem, hogy még fél perc múlva is benne voltam és még mindig lüktetett a farkam. Már majdnem kivettem, mikor rájöttem, hogy õ még mindig szorít magához és a fülembe nyög. Te atyaég! Attól elélvezett, hogy lüktetett, mozgott benne a rudam! Ez a nõ kell nekem! Abban a pillanatban rájöttem, hogy eddig még senkivel nem szexeltem ilyen önfeledten. Pár pillanat alatt rendbe szedtük magunk és most már lenyugodva, mosolyogva követtem, egy szó nélkül. Aznap éjjel nála is aludtam és rég nem pihentem olyan jól, mint akkor. Azóta is találkozgatunk, és úgy néz ki, hogy alakul a dolog köztünk. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki a régi barátságból, amit sikerült egy kicsit túlhevíteni. Hátha jobb lesz, mint az eddigi:)