Egy egyszerû buszozás is lehet meglepõ és ...
Nos elmesélek egy másik történetet, mely igencsak tanulságos :D
Az akkori barátnõmmel utaztunk a hétvégére a szüleihez. Két megyeszékhely között November közepe már 5 órakor sötét volt és igencsak hûvös.
Kinéztünk egy gyorsjáratot, mely a két város közt nem áll meg. Pompás 40 perc és ott is vagyunk ...
Gondoltam én ezt még pluszban kihasználom alszom egy jót a buszon. Háát rossz gondolat volt.
Az történt, hogy a busz késett pár percet így mindenki elment a nem másik járattal szinte ami mindenhol megáll.
Maradtunk 5-en. MEGJÖTT A busz persze üresen. pompás ideális a tervezett alváshoz.
Felszálltunk és azonnal kezdtem eldönteni az ülést ... majd a barátnõm megkérdezte, nem akarom-e magamra teríteni a hosszú kabátját, takaró gyanánt.
Jó ötlet és már tettem is, majd csukódott a szemem. Hát kb fél perc és azt érzem oda bujt. Majd mintha egy fura hang ... ez egy cipzár hangja .. de a gondolat már nem jutott tovább, mert a meleg kezét éreztem a nadrágomban és szinte azonnal a kiszabadított szerszámom a szájában.
Lenéztem, a kabátja alatt csak egy púp árulta el a sötétben. Majd körbe, csak egy srác ült közel hozzánk és õ oda is láthatott. Na mondom ezt inkább mégsem, mert ki tudja ... és próbáltam finoman a kabáton keresztül a tudtára adni csendben. Finoman megharapott, majd keményebben amikor nem akartam érteni a célzást, hogy õt ez nem érdekli.
Hát innentõl nekem már nem volt mit tenni maradt a csendben kínlódás a lebukással ...
A perszóna persze semmit nem bízott a véletlenre és nem is siette el. Hol szívta ás a torkában táncoltatta, hol csak verte vadul, de volt mikor csak puhán finoman nyalogatta ...
Az út végéig szinte játszott rajtam. Volt mikor üvölteni tudtam volna annyira el tudtam volna már élvezni de nem hagyta csak játszott...
Szinte beértünk a másik pályaudvarra, mikor végre hagyott megkönnyebbülni.
Hát nem mondom jó így utazni, de szegény srác félút környékén rájött mi zajlik és onnantól csak mereven próbált kibámulni az ablakon a sötétbe zavarában.
Hasonló élményeket ... (a kis perszónáról akadnak még hasonló emlékek persze).
