Diszkó... mosoly... tánc...és (szinte) semmi erotika...
Voltál már úgy, hogy egyik pillanatról a másikra összedõlt a világ?
Amikor lehullt a függöny és rájöttél… Mire? Hogy hazugság volt, és ….
és mindegy, hogy hány éves vagy, bevágod magad mögött az ajtót, és beleveted magad az ismeretlenbe…
Ilyenkor jönnek az õrültségek, amit nem csináltál már nagyon régen, mert visszatartott a …. mi is? a megszokás? a beléd nevelt elõítéletek, a prüdériád…
de, ha éppen minden mindegy, akkor nem tart vissza semmi…
Diszkóba? Én? … Megõrültetek?
Jó, menjünk! Mi történhet?!
Furcsa érzés, itt csupa tini van… meg huszon… node annyi mint én?... Mindegy, . a képembe senki se fogja mondani, hogy mamikám te mit keresel itt? Elvégre ez egy kulturált, civilizált ország (vagy mi? )
… valahogy a szerelésem se stimmel… ez ide túl elegáns…, pedig azt hittem sikerült kicsit alulöltöznöm a szokásosat, node a francba az egésszel,én középkorú mindig nõiesen csinos NÕ vagyok, ezek meg itt a lányaim lehetnének mind egy szálig...
DE most inni kell kicsit, (hogy mit? tök mindegy, csak ártson… a második koktéltól már valahogy nem is olyan fiatal itt hozzám képest mindenki… és ott szembe van egy társaság, néhány idõsebb pasival…
Úgyhogy… a helyzet már nem is annyira reménytelen… az a nagyon mosolygós pl, nem is rossz fej…
De lányok hada veszi körül,engem szerintem meg se lát…
De, azért addig mostmár nem megyünk el innen, hogy ne táncolnánk legalább egy kicsit, mondom,.... de nincs a csapatban pasi… a csajok szerint nem is létszükséglet ide….
nekem furcsa, csak úgy beállni a táncolók közé, szinte csupa csaj… egymással….
de a koktél, meg a félhomály és a zene jótékony hatású, rájövök tényleg nem kell pasi jó ez így csapatban, magányosan is…
… de csak néhány perc a magány, mert itt nicsak itt táncol mellettem az elõbb kiszúrt mosolygós képû… és elkerekedik a szemem, mert azt látom, hogy már nem az udvartarására mosolyog hanem RÁM. Csak és kizárólag rám... és VELEM táncol, RÁM figyel...
Mind a rengeteg fogával és a világ legtermészetesebb módján ölel magához a következõ összebújós számnál….
Én?! Engem?! Itt, ebben a felhozatalban?!
Igen, ENGEM!!!!
Kész, ez van csajok… Ti majd késõbb jöttök … ez itt az én éjszakám…
Adta nekem a Jóisten (vagy bárki is...)
És úgy táncol, és úgy ölel, és úgy forgat és enged el és húz vissza magához, hogy beleszédülök…
És pörgünk, és forgunk és le nem hervad a képérõl mosoly… és mostmár az enyémrõl se…. és olyan szexuális energia árad belõle, (és nem csak „árad” érezni is lehet, hogy „keményen kíván”…) hogy legszívesebben itt a táncparkett közepén szeretkeznék vele…
És aztán mégsem…. mondom, hogy nem… most nem megyek vele… Köszönöm, de most elköszönök…
Ennyi volt.
Ez az éjszaka a mosolyért és a táncért volt. És a vágyról szólt…
A diszkó közepén térden állva, kézcsókkal köszöni meg az estét…
Nem is hiszed el, mi? Ez a te dolgod... az emlék meg az enyém...
Akkor ott, tényleg azt hittem, hogy ennyi volt… egy kis csoda, de ennyi… de nem azért (mint késõbb kiderült…) ilyen könnyen nem adta fel….
