Ütközési pont

Ritkán esik meg velem,hogy párom nélkül,a gyerekeimmel jussak el pár napra valahová. Kicsit ki voltam,ezért a lányok kitalálták,hogy egy hosszú hétvégét hármasban töltsünk lenn a Balaton parton. Szálláskeresés,és indulás.Péntek este már elfoglaltuk a tüneményes kicsi házat,három apró,különálló szoba, pici konyha,Nagyon szép zuhanyzó.Kényelem,csönd,virágos kert,tujákkal védve a kiváncsi szemek elõl. A vizpart egy utcányira. Esti fürdõzés! A lányok azonnal találtak társaságot.Szerettem volna egyedûl lenni,igy nem jelentett gondott,hogy nem velem voltak elfoglalva. Szürkület volt,és ahogy álltam a stégnél,elhaladt mellettem egy pár. /Nem vagyok már tinédzser,és vékony sem./Olyan jó 30-as hölgy,pici mellekkel,jó nagy popsival,a pasi magas,széles vállú,öszülö 40-es.Udvariasan elõre engedte a nöt,de közben szeme a szememet kereste. Éreztem,hogy elvörösödöm./Még,jó,hogy sötét volt./Megállt a lépcsõ alján,a hullámok finoman nyaldosták hosszú combjait. Nézett rám,s én megbabonázva indultam a viz felé. Ahogy a korlátot markolva óvatosan kikerültem,éreztem,hogy teste hozzáér az enyémhez.Direkt úgy állt,hogy hozzám érjen. A neje,fázósan jött vissza.\" Drágám én fázok,felmegyek! Jó?! Valamit még beszéltek,nem értettem,mert úsztam az elsõ stég felé.Felkapaszkodtam,és elnyúltam rajta.Ha láttál már Balatoni naplementét,nem hiszem,hogy csodálkoznál,miért vonzott.Többször néztem már végig,hogyan bukik le a nap a hegyek mögött,de soha nem egyedûl.Emlékek kavarogtak a fejemben, régi kedves,mégis szomorú emlékek.Gondolataimból egy kellemes férfi hang riasztott fel.\"Feljöhetek? Nem zavarlak?\" Nyugodtan,nem zavarsz! -Ugye szép?
-Csodálatos!
-Krisztián vagyok,-nyujtotta felém szép kezé
-Emese-fogadtam el kézfogását.
Akkor néztem meg jobban.Nagy,mélyen ülõ fekete szemek,amiben valami kicsi szomorúság,félénk gyerekes báj.férfias merészség keveredett.Megmagyarázhatatlan érzés futott átt rajtam. Szerettem volna ott rögtön hozzábújni,mintha rég ismerném,és együtt csodálni továbba naplementét.Beszélgettünk,elmondta Pécsröl jöttek,mi Budapetröl.Izzoott a levegõ körülöttünk,de egyikõnk sem lépett. Egy hétre jöttek,és sajnálta,hogy én már vasárnap hazautazom.- Holnap este ugyanit?
-Rendben!
Azzal kiúsztunk és elköszöntünk.
Másnap délután a fagylaltosnál álltam sorban,amikor megérintette a karomat valaki.
-Helló!
-Szia!
-Áll még az esti randevúnk?-kérdezte huncutúl.
Elmondta,hogy a neje nagyon leégett,és este elmarad a program amit együtt terveztek. A gyerekeim discó hajózni indúltak./ Én szorgalmaztam,hogy csak menjenek nélkülem/
-Tudod mit?-nevetett rám. Mi lenne,ha ma együtt meginnánk valamit?
-Vezetsz nem?
-A csudába,igazad van.
-Mi itt vagyunk egy utcányira a parttól,ha gondolod este ugorj be.
-Életem egyik legvadabb,legforróbb estéjét töltöttem el egy csodálatos férfival néhány pohár bor és a holdfény társaságában. Nem érdekelt,hogy honnan jött,hová tart,élveztem csókjainak izéz,testének minden apró rezdülését.Ahogy átkarolt,megszûnt körülöttem a világ,és amikor belémhatolt,mintha életemben elöször érintett volna meg ez az érzés.Szavak nélkül kényeztettük egymást,amig mindkettem egyszerre jutottunk el a kielégülésig.Nem fájt,amikor elment. Azóta nem találkoztunk,nemcseréltünk számot,nem is akartunk többet egymástól.
Egy emlék,ami a körülöttem élõk elött örökre titok marad. Az én édes titkom!!!!