Az elsõ csók...!
Igen az elsõ csók, amit soha el nem felejtek. Már eltelt jó pár év az elmény óta, de még mindig beleremegek, ha rágondolok. Valóban az elsõt soha nem lehet elfelejteni, fõleg, ha az olyan jó volt, mint az a szerelem, mint az a csók. Abban a szerencsében volt részem, hogy az elsõ szerelmem volt aki elõször csókolt meg, mert történhetett volna másként is, hiszen csókolózni lehet egy elsõ randin is, de az elsõ igazi elsöprõ nagy szerelmemmel, az más. Amikor elbújtunk a könyvtár karzatán, hogy senki ne zavarjon bennünket, kis tapasztalatlan szerelmes nagyon zavarban voltam. De a nagy Õ, aki rettenetesen érzékien, csodálatosan csókolt, úgy, hogy minden porcikám beleremegett, szinte lebegtem, megszünt a világ, csak mi voltunk, mi ketten. Miért osztottam meg az olvasókkal ezt a csodát, mert véleményem szerint csak úgy szabad cselekedni, szívbõl igazán, nem elaprózva magunkat, hogy ne kelljen szégyenkeznünk magunk elõtt sem. Na, és fõleg azért, hogy a csoda végigkísérhesse életünk folyását, sõt egyre többet gondolok rá, mert várom az újabb csodát, ami végigkísér az életem útjain. ER
