Úton

Úton.

A férfi magányosan autózott. Egykedvû volt, bár a nap szépen sütött, de a hideg miatt nem tekerhette le az autó ablakát. Ez bágyadtságot okozott nála, szóval egykedvû volt. A hármas úton, elhagyva Gödöllõt még monotonabb lett a kedve, hiszem a hétköznapi délelõttön senki nem volt az utakon. Halkan szólt a zene, de ez sem tudta feldobni. Halk hümmögés hallatszott a csukott száján át, majd magányában elkezdett dudorászni.
Nagyon hosszú lesz az út, de valahogy ki kell bírni.
Egyszer egy erdõs résznél meglátott a távolból a fák takarásában egy embert. Lehet, hogy stoppos?
Felveszem. Nagyon unatkozom, hátha egy darabig el tudunk dumálni. Már csak 200 méter. Lassítok...
Nem, mégsem, a mai világban ez nem biztonságos... Gyorsítok...
Egy nõ az... Lassítok... Odaért, a út szélén lévõ kavicsokon megcsúszik a kocsi, de csak egy picit, pont elég volt ahhoz, hogy lássa a \"stoppos\", hogy miatta állt meg.

- Elvihetem? Nagyon esik -kérdezte a férfi.
A nõ végignézett magán, blúza teljesen átázott, de észre sem vette.
Egy pillanatra látta magát a külsõ szemlélõ szemével. Nedves hajából rácsorgott a víz a blúzára, amely szinte átlátszóvá vált.
S közben egy idegen tekintetével is meg kellett birkóznia, aki bár elõre nem tûnt veszélyesnek, mégiscsak idegen volt.
A férfi leplezetlen érdeklõdéssel bámult rá. A szája kicsit kiszáradt, s közben arra gondolt, vajon mit kereshet egy ilyen nõ sötétedéskor az erdõ szélén...
Szikrázott a levegõ. A néhány másodperces csönd mindkét félnek óráknak tûntek. Közben elkezdett nagyobb cseppekben esni az esõ. A nõ felmérte a helyzetet és kinyitotta az ajtót. A férfi halvány mosoly bármit sejtethetett, de érezhetõ volt a nõ számára, hogy valamilyen szinten az adósa..
Nem így képzelte a napját. Reggel friss kenyérrel várta a férjét... 10 óra körül van és egy vadidegen férfi kocsijában ül. Nagyon nem tud mit mondani, mert a hideg átjárta a testét.
A férfi látja, hogy a nõ fázik, mivel a mellbimbói a rátapadt blúzán Himalájaként emelkedik a magasba.
Hirtelen kevés lett a levegõ a férfi számára, de az ablakot nem húzhatja le a hideg miatt.
Valamit kéne mondani, gondolja a férfi... De mit? Gondolkozz, gondolkozz...

- Fázik? Teljesen átázott... Közben a szája annyira kiszáradt, hogy úgy érezte porzik.
A férfi tekintete végigsiklott a nõ egész testén. A fejétõl a bokájáig. A nõ talán sejtette, hogy csak a feje mozgott, de a szeme a mellét pásztázta mindvégig.
A nõ nem látta. Hogy is láthatta volna, amikor nem mert balra nézni. Még mindig azon járt az agya, hogy mit is keres ebben a kocsiban.
- Tessék? kérdezte zavartan a nõ, de már válaszolt is - nem vészes. A mai nap után ez a legkevesebb...
- \"A mai nap után\"? Vette fel a fonalat a férfi. - Mi történt?
Ez a nap nem végzõdhet úgy, ahogy indult. Érezte, hogy más ember lett belõle.
A nõ azt gondolta, legyen. Tudom, mit akar, s most nem is fontos más. Nem is akart mást. Senkit és semmit, csak ezt az idegent. Az izgalom lassan felkúszott a haja tövéig.
Érezte, hogy mellbimbója megmerevedik.
A férfi néha rápillantott, felmérte a lassan végbemenõ változást és döntött...
- Valami baj van? - kérdezte a férfi olyan kedves és érdeklõdõ hangon, hogy a nõnek összeszorult a torka. Rögtön azt érezte, hogy megbízhat benne, de azért óvatosan csak ennyit mondott:
- Csak egy kis semmiség.
Lassan végignézett a mellette ülõn. Leírhatatlanul sármos volt. Az a fajta, aki nem tudni miért tetszik a nõknek, de hogy árad belõle valami különleges vonzerõ, az biztos.
A férfi érezte, hogy útitársa méregeti, s ez mulattatta.
\"nocsak\" Most mi a fenét akarhat ez a nõ? Nagyon erotikus... De nem hihetem, hogy engem.. - morfondírozott a férfi. - De ez nem lehet véletlen. Ahogy néz.. Mintha levetkõztetne... - Csak szeretnéd, szólalt meg egy belsõ hang a férfiben, majd a másik: - Téged akar, nem látod? Állj meg, tépd szét a blúzát és nyalogasd a mellét. Hidd el, hogy ezt akarja!
A nõ csak annyit látott, hogy a férfi rázza a fejét, de azt nem sejthette, hogy a jó és a rossz lelkiismeretét próbálja elkergetni.
- mi legyen, teszi fel a kérdést a férfi magában..
- Nem baj, ha leveszem a cipõmet? - kérdezte a nõ. - teljesen átáztam, teli van vízzel a cipõm.
- Ez csak természetes, mondta foghegyrõl a férfi, de közben a szeme sarkából leste, ahogy a nõ felhúzza a lábát. A nõ szoknyája felcsúszott a combja tetejéig. Bal kanyar, a nõ az instabilitása miatt egy kicsit jobbra dõlt az ajtónak, a bal lábát így egy kicsit a kelleténél is magasabbra emelve sejtetni engedte a fehér, csipkés bugyi vonalait.

A másodperc tört része alatt a férfi csak annyit látott, hogy gyönyörû feszes combok, fehér kivillanó bugyi és a nõ borul...
Elengedte jobb kezével a kormányt és a nõ után kapott reflexbõl. Nem kellett volna. A furcsa pózból kifolyólag nem a karját fogta meg a nõnek, hanem a mellét. Az út egyenes lett. Pár másodperc alatt sokat változott az autóban a levegõ... Száraz lett és hatalmas csönd. Az esõ csak kopogott a kocsi tetején. Az egyenes úton a férfi zavarában ott felejtette a tenyerét a nõ mellén. Valami olyasmi járhatott a fejében, hogy ha nem mozdul, akkor a nõ sem veszi észre.. talán... De nem...
- Köszönöm, hogy \"megmentett\", mosolyodott el a nõ, de már azt hiszem, hogy biztonságban vagyok újra. Majd lenézett a mellére, amelyet még mindig a férfi tenyere fogta.
A nõ egy pillanatig összerezzent. Hihetetlen volt, amit érzett. Egy ismeretlen érintésétõl mindene megborzongott. Olyan erõs sóvárgás fogta el, hogy azt hitte, kiül az arcára. A szeme csillogni kezdett, és csak arra tudott gondolni, hogy ez a perc ne érjen véget.
De a varázs hirtelen megtört. A férfi elmosolyodott, kihúzta magát.
-Bocsánat-mondta, de látszott rajta, hogy eszében sincs bocsánatot kérni.
Akar engem, látom a szemén- töprengett a nõ. Ha reggel óta más lett minden, legyen ez is más, jutott a felismerésig.
- Én is karom õt- mondta ki magának. S ahogy ez a gondolat eljutott az agyáig, a férfi már fékezni is kezdett. Egyre gondoltak.
Most és nem máskor. Most, amilyen gyorsan és hirtelen lehet. A pillanat benne úszott a levegõben.
Ahogy a kocsi megállt, a nõ lassú, finom mozdulattal megfogta a férfi kezét és a szemébe nézve ennyit mondott:
- Eszméletlen jó volt, amikor megfogtad a mellem. Tudod, nem vagyok én olyan, de éreztem abból, ahogy hozzám értél, hogy akarlak... Mit szólsz?
A férfi vigyora hasonlított egy gyerek mosolyára, amikor kiderül, hogy születésnapjára egy igazi betonkeverõ autót kapott, nem egy játékot. A nõ megmosolyogta a férfi gyermekies vigyorát és a férfi lába közé nyúlt. Érezte, hogy a férfiassága már olyan merev, hogy majd el durran.
_úgy érzem, hogy te sem bánod, ha megállunk egy kicsit és közelebbrõl is megismerkedünk.
- Nem, dehogy - habogta a férfi. Majd a jobb kezével benyúlt a szoknya alá. A nõ halkan felszisszent majd becsukta a szemét.
A férfi egy narkós tekintetével követte az utat, nézve jobbra, balra, hogy még mielõtt beérnek a következõ városba, találjanak egy jó kis csöndes helyet.
- Nem hiszem el, motyogta a férfi - nincs egy hely, ahol megállhatnék...
A nõ csak mosolygott és, mint aki meg sem hallotta az egészet elvette a férfi kezét a tûzforró puncijától.
A férfi egy kicsit meglepõdött ezen, de amikor a nõ áthajolt és lehúzta a sliccét, akkor megértette, hogy nem rossz szándékból tette elõbbi cselekedetét, hanem, mert nem tud tovább várni. Ez látszódott is rajta. A nõ nem figyelt másra, csak a férfi nadrágjával foglalkozott.
- Nem megy, mondta csalódottan a nõ... Nem férek hozzá.
A férfi agya elborult. - ezt nem hagyhatom ki - gondolta magában, majd hátra feszítette a testét és maga csatolta ki a szíját. A nõ ezt látva, mint egy éhezõ koldus vetette rá magát a nadrágra, végre hozzáférve a férfi sliccéhez. Lehúzta, majd a markában fogva kivette a nadrágjából.
- Te csak az utat figyeld, mondta a nõ mosolyogva és lehajolt, hogy a férfi szerszámát a szájába vegye.
A férfi agya teljesen megtelt vérrel. Ágaskodó farka az ülés miatt még keményebb volt. Bár zavarta a póz, de az utat figyelte mereven, nehogy balesetet okozzon.
Néha le-le pillantott a nõ fejére és élvezte, ahogy a nõ feje ütemesen mozog le és fel.
Érezte, ahogy az egész férfiassága eltûnik a nõ szájában, közben a makkján a nyelve hegyét érezte, ami úgy járt, mint egy motolla.
A nõ lassan feltérdelt az elsõ ülésen, hogy jobban odaférjen a férfihoz.
Amikor meglátott egy kis ösvényt az út mellett, akkor felcsillant a szeme - végre... Csak ennyi hallatszott, bár a nõ semmit nem hallhatott ebbõl.
Bekanyarodott, leállította az autót és elkezdte hátradönteni az ülését. A nõ még mindig nem fogta fel, hogy megállt az autó. Nagyon belemerült a férfi kényeztetésébe.
A férfi hátradõlt, sóhajtott egy nagyot. - most... Ez nagyon jó lesz... gondolta, majd a kezével félrehúzta a pucsító nõ bugyiját. Érezte a forróságot a kezén. Lassan elkezdte kívül simogatni a punciját, szinte csak csikizte. Nagyon vágyott rá a férfi, hogy két ujjal is benyúljon, de nem akarta megzavarni a nõ lelkesedését. Miért is tette volna? Nagyon jól esett a dolog a férfinek.
A nõ felnézett a férfire.
- megálltunk? - elmosolyodott, majd vágyakozó tekintettel ismét a szájába vette a férfi farkát. Most már nem olyan bõszen, csak a nyelvével játszadozott rajta.
Üljünk hátra, mondta a férfi, de ezt már alig bírta kimondani. Nagyon vágyott a nõre.
A nõ ismét elmosolyodott és csak ennyit mondott: - üljünk.
Kinyitották az ajtót. Még mindig nagyon hideg volt, de deréktól lefelé nem érezte egyik sem a hideget, csak a forróságot.
Gyorsan becsukták a hátsó ajtót, majd egymás felé fordultak és a férfi hevesen elkezdte csókolgatni a nõ nyakát. Majd lejjebb és lejjebb. Arra már nem is emlékszik a férfi, hogy miként került le róla a blúz. A lényeg, hogy nem volt ott.
- Hajolj elõre a két ülés között. mondta a férfi. Ez nem is kérés, hanem olyan parancs féle volt inkább. A nõ egy kicsit meg is lepõdött ezen, de letolta a bugyiját és engedelmesen odaállt a két ülés közé és elõrehajolt.

Egybõl érezte a férfi meleg leheletét a punciján. egy picit csikizte, de gondolta, hogy ez legyen a legnagyobb problémám.
Megfogta a váltót és csak élvezkedett. Érezte, hogy a férfi nyelve a csiklón játszadozik, majd szép lassan megy felfelé a punci bejáratához. Ott elidõzött egy darabig. A nõ azt nem tudta volna megmondani, hogy ezek most másodpercek, vagy percek. A férfi nyelve lassan még feljebb ment. A nõ majdnem elalélt, amikor a férfi a popsijához ért. Finoman benyalt, majd, mint aki rosszat csinál volna gyorsan ott is hagyta és ment vissza a punci bejáratához.
A nõ átengedte magát az élvezetnek. A teste ívben megfeszült, és finom rezgések jelezték elõre, hogy már nem sokáig tudja feltartóztatni a testében feltörni készülõ örömöt.
Egy pillanatra megkereste a férfi tekintetét, ami olyan mámoros volt, amilyenre nem is emlékezett. Amikor összefonódott a pillantásuk, a férfi belehatolt. Egyszerûen, könnyedén, mintha mindig is összetartoztak volna. Az eggyé válásuk olyan természetes volt, mintha tér és idõ soha nem létezett volna körülöttük. A testük ütemesen ringatózott.
Ekkor a férfi megfogta a nõ mellbimbóját és lassan a szájával ingerelte. Valahogy minden olyan ismerõs és mégis új volt. Nem volt már semmi körülöttük, se nappal, sem éj, csak az érzés, ami félresöpört mindent. Elementáris erõvel tört ki belõlük az öröm. Egyszerre.
Ennél különlegesebb élménye soha nem volt a nõnek. Csipkés bugyija mellette hevert árulkodón, mintegy jelezve, hogy történt valami, ami talán meggondolatlan volt, de valami õsi ösztön hevítette.
- Ugye óvatos leszel? Kérdezte a nõ. Átfutott az agyán, hogy bármilyen jó is ez az egész, de nem szabad meggondolatlanul útjára engedni az örömöket. A férfi felszisszent, arra gondolt, hogy a nõ tantrikus tudománya az, amivel ilyen erõvel össze tudta szorítani a hüvelyét. Pedig a nõ fejében teljesen más járt. Miközben a férfi ütemesen mozgott benne egy más földre került a nõ. Egy olyan földre, ahol egy babakocsit tologat és egyedül van... -Nem, ezt nem szabad - gondolta a nõ. Lassan, gyengéden eltolta a férfit, mintha egy másik pozíciót keresne. Lassan lefektette a férfit, kinyújtotta a lábait, de olyan ügyességgel csinálta mindezt, mintha egy gyakorlott gésa lenne. Végig mosolygott és simogatta a férfi hasát. A férfi értetlenül teljesítette a nõ ki nem mondott \"parancsait\" és hátradõlt a hátát az ajtónak feszítve. A nõ végigsimogatta a férfi mellét, hasát, majd a farkához érve a szájával finoman elkezdte nyalogatni. Az aljától a tetejéig, közben végig a férfi tekintetét keresve. - Ugye nem bánod, ha így fejezzük be? - kérdezte a nõ.
A férfi nem szólt, csak megmarkolta a nõ haját és szinte ráhúzta az ágaskodó falloszára a nõ száját. A nõ engedelmeskedett és finoman a telt ajkaival végigszánkázott a férfi lüktetõ szervén. Nagyon élvezte, hogy a férfi ezt élvezi. Fel-le, a nõ a rádióban hallható zene ütemére mozgatta a fejét.
Nem lett vége a számnak, a férfi teste megfeszült, a keze görcsbe rándult és a nõnek lenyomta a torkán a férfiasságát. A nõ érezte, hogy majd meg fullad, de nem mocorgott, nem ellenkezett. Érezte, hogy a férfi lövell. Ízt nem érzett, mert egybõl a torkán folyt a nedû, csak annyit érzett, hogy a férfi izmai ernyednek. Ennek egy picit örült, így végre lélegzethez jutott. Szó szerint. Csókolgatta a nõ, a már lassan ernyedõ szerszámot, közben végig arra gondolt, hogy bárcsak láthatná a férfi szemét. De a férfi csak a kocsi tetejét nézte, bár csukva volt a szeme, a teste lazult, mégis olyan pózban maradt, mintha mindene feszülne. Talán olyan érzése lehetett, hogy maradjon minden így, amíg a világ világ plusz egy nap.

Vége ( vagy mégsem? )