Két testben egy lélek...3
Holnap szabadnapos leszek... - válaszol mosolyogva Rebeka... de egyből hozzá is teszi... - Ettől függetlenül örülnék neki, ha ismét találkoznák...
Rendben... Holnap délelőtt még van némi elintézni valóm... de három óra felé már ráérek... ha ez neked megfelel...
Persze, hogyne... Nekem tökéletes... - Válaszol Rebeka szemeiben vágyakózó csillogással, hogy a férfi még egyszer megcsókolja... és mintha a férfi olvasná a nő gondolatait, még jobban magához húzza, egy utolsó, szenvedélyes csókkal elégíti ki a nő vágyakozását, és persze egyben a magáét is...
Rebeka kavargó gondolatok rohamával tér nyugovóra... Talán megtalálta azt a férfit, akire eddigi élete során várt és keresett... Ő az igazi... nem lehet más... a sors nem űzhet ily gúnyt vele... Neki is jár egy társ... aki élete végéig elkíséri... segíti... megérti... őt akarja... Nem akar keresgélni tovább... tökéletesen olyan, akit keresett... Ezekkel a gondolatokkal éri el az álom...
A férfit a telefon csörgése ébreszti, majd az üzenetrögzítőre mondott szöveg, amit egy női hang mond...
Héééééé, ébresztő hétalvó... El ne felejtsd, hogy kilenckor találkozunk a Plázaban...
A férfi az órájára néz, majd így dörmög...
Még csak fél nyolc... Lökött ez a nő... - majd a párnáját fejére húzva a másik oldalára fordul...
Rebeka mosollyal az arcán ébred... elméjében még frissen él az alig párórája véget ért mesebeli történetbe illő kaland... Megtalálta hercegét... A nagy Ő-t... El is határozza, hogy valami szép ruhával lepi meg önmagát, és a férfit, akit alig vár, hogy ismét a karjaiban tartsa... és csókolja úgy, ahogy azt tette... Sőt, ma lehet, hogy többet is enged... –Hmmm... akkor még valami szexi fehérnemű is kell.. Felpattan az ágyból, és azonnal készülődni kezd... irány a fürdőszoba... Ahogy a fürdőszobai tükörbe meglátja magát, hangosan felkiált...
Úr isten! Még fodrászhoz is el kell mennem... Még szerencse, hogy az egyik barátnőm fodrász, így nem kell bejelentkeznem napokkal előtte... - ez megnyugvással tölti el...
Már kilenc óra is elmúlik, mikorra elkészül... Felhívja a fodrászát, aki még boldogabbá teszi azzal a hírrel, hogy a délután egyórás vendége lemondta az időpontját.
Nagyszerű... akkor még van időm elmenni bevásárolni...
A pláza egyik butikjából kilépve szörnyű látványra lesz figyelmes... Az a férfi, akit élete nagy Ő-jének vélt, ott áll a túloldalon, és épp egy fiatal nő ugrik a nyakába, és puszilgatja... Szemei könnybe lábadnak... az eddig fellegek közt szárnyaló jókedve most a sötét pokol lángoló tüzébe zuhant... A férfi épp felé fordul... Rebeka elkapja tekintetét, és gyorsan a másik irányba fordulva elrohan... Szégyenérzete és fájdalma oly nagy, hogy nem volt képes a férfi tekintetét elviselni... A férfi észre sem vette őt... Csak a nyakába csimpaszkodó nőt próbálta nyugalomra bírni...
Rebeka szinte semmit sem lát könnyeitől fátyolossá vált szemével... de nem is figyel semmire... Fájdalma annyira elnyomja a külvilágot, hogy észre sem veszi a közeledő autót és kilép elé... Fülsüketítő fékcsikorgás hasít ki a város monoton zajából... utána egy hatalmas csattanás...
A férfi és kísérője épp leülni készülnek a fagyizó teraszán, amikor egy szirénázó mentőautó száguld el mellettük...
Na, valakinek rossz napja van... - szólal meg a férfi, miközben kihúzza női partnere számára az asztalnál lévő egyik széket...
Igen... de nem nekem! - Válaszol örömteli arccal a fiatal nő, és nyakában csillogó nyaklánca medálját két ujja közé fogja... Elfoglalja helyét az asztalnál...
folyt. köv.