Két testben egy lélek...2
- Szia... szép estét... - Köszön az ismerősen csengő mély hang...
Szia... mit adhatok... - válaszol Rebeka kimért szakmai nyelvezettel... miközben végigméri szemével a férfit...
Fél liter almalét jégkockával...
Fél litert? - kérdez vissza meglepetten Rebeka...
Igen, fél litert! - Válaszolja mosolyogva a férfi... Ennek valami baja lehet, ha bejön egy ilyen helyre inni fél liter almalét... miközben kiméri az italt, folyamatosan pásztázza a férfit... olyan ismerősnek tűnik... de nem jön rá, hogy honnan... épp a jéggömböket pottyantja az italba, mikor az egyik férfipincér odalép a férfihez, és barátian üdvözli... majd megy is tovább a dolgára. Mikor a férfi Rebeka felé fordul, átnyújtja felé az italt... A férfi mielőtt átvenné, így szól...
Én jégkockával kértem!!! - Hmm gondolja Rebeka ha játszadozunk, akkor ám legyen...
Megfaragjam?... - és kedvesen a férfiszemei közé mosolyog, amiket még mindig csodálatosan kéknek lát...
Igen! - Válaszolja a férfi kémlelve a nõ reakcióját...
Mindent a vendég kedvérért... - és laza elegáns mozdulattal belenyúl a korsóba, két ujja közé fogva az egyik jéggömböt kiveszi, és bekapja... Hallani, ahogy fogai között recsegve roppan a jég...
Kérem vissza... - szólal meg a férfi...
Komolyan?... - néz rá kérdőn Rebeka
Azt is kifizettem, vagy nem!?... - Válaszolja a férfi...
Nincs mit tenni, ha kell neki, akkor kell neki... gondolja Rebeka... és erotikus mozdulattal préseli vissza ajkai közül a jégdarabokat a férfi poharába...
Köszönöm... Ma még fogok pár ilyet inni...
Nagyon szomjas lehetsz...
Igen... Ma kimerítő volt az edzés...
Miféle edzés?
Közelharcedzésre járok...
Akkor most biztonságban érezhetem magam? - Kérdezi Rebeka, miközben huncutul felkacag...
Igen... mindenképp! Csak szólj, ha valakivel gondod van... - Mosolyog vissza a férfi...
És hogyan szólíthatlak, ha szabad tudnom?
Dely Attila... és én téged?...
Rebeka vagyok...
A kidobó próbál közbeszólni, de Rebeka szinte nem is hallja, amit rebeg neki, csak az ismeretlen férfira figyel... Aki az egyik, közelben lévő billiárd asztalnál lévő ismerőséhez lép... és elkezdenek játszani... De szemeik egymást keresik Rebekával, egész estén át...
Mikor éjfélkor zárnak, odalép Rebekához a kidobó, és flegmán odaszól...
Búcsúzz el a barátodtól, mert most kiteszem a szűrét...
Rebeka lebiggyeszti ajkait, és szomorú boci tekintetével nézi a kidobót... Az odalép a billiárdozó férfiakhoz...
Elnézést uram, záróra van... Meg kell kérnem, hagyja el a helységet...
A másik férfi közbe szól...
Hagyd Béci!!! Ő maradhat, az én barátom...
A kidobó meglepődve néz a férfira, majd így szól...
Oké főnők...
A biztonságiak főnöke ránéz Dely-re és megkérdi...
Folytatjuk?
Persze, csak kérek még egy italt... végülis te fizeted... - Mosolyog rá barátjára, akit elég alaposan elvert a biliárdban…
Csak ne olyan hevesen... még nem végeztünk! - feleli védekezőn, de nevetve a másik férfi...
Attila odalép a pulthoz...
Kérhetek még egy italt?
Persze!! Te bármit...
Ok, akkor a telefonszámod megadnád? - Kérdi mosolyogva a férfi...
Azt azért nem... - vágja rá egyből Rebeka... miközben széles mosolyra húzódnak ajkai...
Rendben... - Feleli belenyugodva a férfi... bár ritkán szokták kikosarazni...
Akkor esetleg megvárhatlak munka után... Szívesen hazakísérnélek, hogy biztonságba légy...
Arról lehet szó, ha nem vagy még fáradt... kb még két óra mire mindennel végzek...
Akkor ezt megbeszéltük... - zárja le a beszélgetés a férfi, és italát elvéve visszaindul a társához..
Micsoda fenék... - jegyzi meg félhangosan Rebeka...
A férfi visszafordul és megkérdi...
Kérdeztél valamit?
Rebeka elpirul mikor tudatára ébred, hogy hangosan kimondta gondolatát...
Nem , nem , dehogy is... nem oda szóltam...
A férfi rámosolyog, majd folytatja útját...
Rebeka sietve fog neki a pénztár zárásának, és a többi teendőnek... a férfi már kint várakozik, amikor végez...
Akkor most sétáljunk, vagy taxival menjünk?... - Kérdezi a férfi, ahogy megpillantja Rebekát a szórakozóhely ajtajában...
Sétáljunk... olyan szép a hajnal...
A férfi oda nyújtja kezét és amint a ujjaik összefonódnak megkérdi...
Minden este akad egy lovag, aki felajánlkozik?
Igen... de nem mindenkiét fogadom el...
Óóó, akkor ez most megtiszteltetés számomra... - nevet fel hangosan a férfi...
Igen az... nem is tudod mennyire... - kuncogja el magát Rebeka...
De nem akarod megkérdezni, hogy merre is menjünk?
Nem! feleli a férfi
Még nem... Elég, ha a parknál megkérdezem...
Ahh, szóval te vagy az!?... Tudtam, hogy valahonnan ismerős vagy... Egész este ezen gondolkodtam, de nem jöttem rá... - Rebeka kissé elpirul mert megint eszébe jutott a délelőtti eset...
Igen én vagyok... Gondolom a közelben lakhatsz, mert minden reggel látlak ott... Vagy sétálsz, vagy épp a vadkacsákat eteted...
Szóval ő is felfigyelt rám... fut át Rebeka elméjén a gondolat, és arcára egy újabb mosoly ül...
Most min mosolyogsz?... - kérdi a férfi kíváncsian fürkészve Rebeka arcát...
Semmi, semmi ! Csak eszembe jutott egy-két dolog... - de mielőtt a férfi megszólalhatna, már folytatja is... - De ez titkos... ne is kérdezd meg, hogy mik... - és egy újabb kuncogás hagyja el ajkait...
A napfelkelte épp a pataknál éri őket...
Nézd milyen csodás... - Szól Rebeka, miközben a felkelő nap irányába mutat... A Napsugarak a szokásos táncukat járják a tó hullámain, amit a reggeli fuvallat okoz...
A férfi előbb a nő által mutatott irányba néz, majd a nőre...
Igen... csodálatos!... - vár egy pillanatot majd így folytatja... - Vagy!
Rebeka a férfira veti tekintetét, és már érzi, hogy a következő pillanatban történő dolog elkerülhetetlen lesz... A férfi közelebb lép a nőhöz... kezeit gyengéden a nő dereka köré fonja... Rebeka folyamatosan a férfi szemeit nézi, miközben élvezi és átadja magát annak a csodálatos érzésnek, ami elhatalmasodik benne... Szinte az egész testét a bizsergető érzés járja át... a vágy bizsergető érzése... A férfi lassan közelít a nő ajkai felé... miközben enyhén megnyílnak ajkai... ezzel is jelezve szándékát... egy utolsó esélyt adva a nőnek, hogy meghátrálhasson... A nő behunyja szemét, szabad utat adva a férfinak tette elkövetésére...
Amikor ajkaik összeérnek, először egy apró érzéki puszit ad a férfi, ami átmegy egy érzéki csókba... majd egyre szenvedélyesebbé válik... Valami különös, szenvedélyes érzés tölti el mindkettőjüket... szinte alig tudnak megálljt parancsolni a felszabaduló érzéseiknek... Hosszú percekig csókolóznak összeölelkezve... Az idilli pillanatnak a kora reggeli futók vetnek véget... Számtalan apró puszit és csókot váltanak, míg elérnek a nő lakásáig, mellyel egyre fokozzák a vágyat mindkettőjükben... Rebekában hatalmas vívódás kel életre... most mi legyen... Hívja be a férfit, aki igencsak felkorbácsolta vágyait?... De nem akar könnyűvérű nőnek látszani... Ám mi lesz, ha elutasításnak veszi, ha most csak szimplán elköszön... és soha többet még csak felé se néz... Hosszú,szótalan árcsorgás után megszületik benne a döntés... Ha ő az, akit egész életében keresett, akkor nem adhatja fel ilyen könnyen... Nem nézheti egy egyéjszakás cicababának... Félve, de kimondja a szavakat...
Hát... megérkeztem... Köszönöm a díszkíséretet... igazán biztonságban éreztem magam veled...
Ennek igazán örülök... Ha gondolod, holnap is állok szolgálatodra...
Holnap szabadnapos leszek... - válaszol mosolyogva Rebeka
