Hosszú hétvége 1.

Amikor a csengő megszólalt, megigazítottam a nyakkendőmet, és egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben. Fekete ing, piros nyakkendő. Korrekt. Az ajtóhoz siettem, felkavarva a levendula és kávé illatú levegőt, és igyekeztem erőt venni az izgalomtól remegő kezemen. Hallottam a nő kuncogását az ajtó előtt, és a szívem a torkomban dobogott… Elhúztam az ajtót takaró piros függönyt, aztán kinyitottam az ajtót.
Júlia passzentos piros miniruhában állt az ajtó előtt, ami épp csak leért hosszú combja tetejéig, és anatómiai részletességgel rajzolta ki lapos hasát, apró, de formás mellét. Világos rúzs volt a száján, és hosszú haját kibontva viselte. Izgatottan kuncogott…
… a sportpólós férfira, aki mellette állt. A fickó mellizma átütött a vékony anyagon, de szögletes arcán, tekintetén, valahogy meglátszott a diplomáért végigküzdött évek száma. A mosolyom egyből lehervadt.
– Hoztam valakit – kuncogta Júlia, szeme sarkából felnézve a hívatlan vendégre. – Ha nem baj.
Első döbbenetemben reagálni sem tudtam.
– Nem, persze – mondtam ösztönösen, miközben összeomlott fejemben a randi, amit elképzeltem. – Előd – mutatkoztam be.
– Ákos – szorította meg a kezem, kaján vigyorral. Egy vigyorral, amibe nem bírtam nem beleképzelni a felsőbbségességet, holott nyomát sem láttam.
– Gyertek beljebb – mondtam fanyar szájízzel, és félreálltam az útból.
Júlia lépett be először, megcsapott virágos parfüme és leheletében a Sangria illata, a kuncogása szinte elandalított. Nem tévesztettem el, hogy Ákos a hátára tette a kezét, amikor követte a keskeny nappaliba. A helyiségen látszott a női kéz, ami berendezte, piros vaselemekből hegesztett galéria emelkedett az egyszerű parketta fölé, fehér minimalista szekrénysor húzódott a fal aljában. A fellógatott képek kávét ábrázoltak, és egy nyugodt, zen kertet.
– Csüccs le! – intettem a kanapé felé, hajamba túrva, miközben próbáltam összerakni, hogy mi is történik. Jó, persze, nem mondtuk ki, hogy randi lesz… De flörtölve beszéltük meg az alkalmat. Mi másra gondolhattam volna? – Mit kértek inni? Van gyümilé, bor, whisky, tequila…
– Whisky – mondta Ákos.
– Tequila – vágta rá egyszerre Júlia.
Nos, legalább buli lesz. Nem kell minden tervet kidobnom. Sóhajtva léptem át a konyhába és levettem a kredencről két whisky-s poharat és egy feleseknek valót. Beszívtam a whisky illatát, amíg töltöttem, és hallgattam a fojtott susmust a hátam mögött. Valaki rácsapott a másikra – talán a kezére? – és egy cuppanás is elhangzott. Amikor becsuktam a hűtő ajtót, és visszaértem, Júliáék gyanúsan rendben ültek egymás mellett, és várakozóan figyeltek a tálcámra.
– Egészség – nyújtottam át a poharakat. Júlia fahéjat szórt a kezére és magához ragadta a narancs szeletek egyikét, majd koccintottunk.
Magamhoz rántottam a forgószéket és leültem velük szembe a kanapén. Amíg Júlia lehúzta a tequilát, mi csendben kortyoltunk a whisky-be.
– Szóval, mizu? – kérdeztem egy erőltetett félmosollyal. Egymás szavába vágva mesélték, hogy edzőteremből ismerik egymást, és véletlenül úgy alakult, hogy együtt utaztak fel Pestre. Eredetileg csak útitársnak szegődtek el, de aztán a párbeszéd egyre jobban alakult, míg végül Júlia a vásárlásra is magával vitte Ákost.
Közben újra és újra megtöltöttem a poharakat. Ahányszor kimentem a hűtőhöz, a beszélgetés susmussá csendesült mögöttem, és ahányszor megköszörültem a torkom vagy becsuktam a hűtőajtót, elhallgattak és csendben vártak. Vajon mi történik a hátam mögött? Mi fiúk lassan kortyolgattuk, míg Júlia csak húsz perc múlva húzta le a következőt. A narancsszelet leve kifröccsent a kezére és állára, ahogy ráharapott, és elméláztam a kirúzsozott száján. És amikor nevetve próbált nyelni, hátradöntött fejjel, a dekoltázsán.
Sosem volt kibékülve az apró melleivel, de én imádtam a formáját. A ruha feljebb tolta, jól kiemelve a kerekded formáját. Egy csepp narancslé végiggördült a nyakán…
– Nem rossz – szaladt ki a számon, ahogy a csepp épp eltűnt a dekoltázsban. Csak akkor vettem észre, hogy Ákos arcon csókolja Júliát, hogy lenyaljon egy másik cseppet. A szívem kihagyott.
Mint mindig… a gyomrom elszorult a féltékenységtől, de a nadrágom is szűkebb lett. Nyeltem egy nagyot.
– Hozok még whisky-t! – böktem ki egy mentséget, magamhoz ragadva a poharakat, amíg nem figyelnek. Gyorsan kisiettem a konyhába, összeszedni a gondolataim. A szívem hevesen vert. Nyugi, mondtam magamnak. Remegő kézzel töltöttem újra, miközben harag és vágy keveredett bennem.
– Töröljük le! – mondta Júlia éppen, és egy kicsit megörültem. A susmus újraéledt, de ez már kevésbé zavart. Szóval elhessegette a nyakától a srácot. Lehúztam az egyik whisky-t alattomban és újratöltöttem magamnak… De a kisördög megbújt bennem. Miről susmusolnak annyit?
Ezúttal nagyon halkan csuktam be a hűtőt. Lassan óvakodtam elő a konyhából, lépésről-lépésre éreztem, ahogy a szívem egyre hevesebben ver. Alakjuk lassan bukkant elő az ajtófélfa mögül… először Júlia hosszú lábai, majd Ákos farmerba bújtatott lába, ami a testükben folytatódott. Júlia hátradőlt a kanapén, és Ákos a nyaka fölé hajolva suttogott…
Egy narancs gerezdből csorgatott levet a nő nyakára, hagyta, hogy végigcsorduljon rajta, majd „letörölte”. A nyelvével. Fentről kezdte, a lány álla alól, és lépésről-lépésre, nyalásról-nyalásra haladt lefelé. Júlia egészen hátradöntötte a fejét, hogy kinyújtsa nyakát, szabad utat engedve a dekoltázsáig. Cicije majdnem kibuggyant a szűk résből. Látszólag teljesen megfeledkeztek magukról…
Júlia széttárta a lábait. A rövid szoknya felcsúszott a combja tetejéig. Hát ezért hallgattak el annyira gyorsan, ha meghallottak – gyorsan kellett felülni. Kijjebb hajoltam, hogy jobban lássak, és a szívem még jobban kihagyott. Júlia nem viselt bugyit.
A szeméremdombja frissen borotvált hamvassággal tárult elém, a puncija piroslott és nedvességtől csillogott. Egy madzag lógott ki belőle, de mielőtt megbámulhattam volna Ákos odanyúlt.
– Óvatosan! – suttogta Júlia, miközben Ákos lassan meghúzta a madzagot. – Finoman!
Egy rózsaszín, műanyag gésagolyó bukkant elő Júlia puncijából, és a lány a szájába harapva fojtott el egy sóhajt, a dereka vadul hullámzott az érzéstől. Majdnem felnyögtem, gyorsan visszahátráltam egy lépést. Kinyitottam, majd hangosan visszacsuktam a hűtőajtót. A suttogás elhalt, és a szívem dobogásán túl is hallottam a ruhák surrogását. Hangos léptekkel siettem vissza a nappaliba, ahol Ákos mosolyogva várt, míg Júlia épp keresztbe tette a lábait.
Ösztönösen is a dekoltázsára néztem, ami, most már szemmel láthatóan csillogott egy picit Ákos nyálától. Ahogy visszagondoltam, ráébredtem, hogy már korábban is láttam, csak nem ismertem fel. Összeakadt a tekintetünk, és Júlia pajkos kuncogással nézett vissza. Átnyújtottam a whisky-t Ákosnak és a szemem sarkából láttam csak, hogy Júlia fürgén felpattan, és lesimítja a szoknyáját. Mintha lopva a lába közé nyúlt volna – talán megigazítani a golyót –, de nem mertem odanézni, nehogy megtörjem a játékot.
– Bocsi, elszaladok gyorsan – mondta, és elindult a mosdó felé, keresztül a konyhán.
Ahogy utánanéztünk, láttuk, hogy nem szalad sehova. Sőt, nem is siet. Lassú léptekkel haladt, a magassarkú még jobban kiemelte a sportos popsiját, és csípője ingázott minden lépésre. A tudat, hogy gésagolyók vannak a puncijában, szinte megőrjített.
– Őrjítő ez a nő – szaladt ki a számon.
– Az – értett egyet Ákos, és egy pillanatra el is felejtettem, hogy riválisként kéne gondolnom rá.
A farkam olyan keményen állt, hogy a hegye elkezdett kicsusszanni az alsónadrág alól. Kényelmetlenül ültem le, félig oldalt Ákosnak. Koccintottunk, ittunk, és amikor Júlia kilépett az ajtón, gyorsan felpattantam.
– Leváltom – mondtam, és elsiettem, keresztül a konyhán. El kellett fordulnunk egymás mellett a szűk helyen, hogy elférjünk, megfogtam Júlia derekát hogy segítsek, és mintegy „óvatlanul” a kezem lejjebb csúszott a medencéjére, ahogy elhaladtunk egymás mellett. Épp csak nem fogtam meg a fenekét. Júlia úgy tett, mintha észre sem venné. Ákos nem láthatta a mozdulatot.
A mosdóban gyorsan megpróbáltam visszatömködni a szerszámom az alsónadrágba, de a küzdelem hiábavalónak bizonyult. Mintha egy zseblámpát rejtettem volna a sliccem alá. Hideg vizet csaptam az arcomba, de nem használt. Kész. Végem van. A szívem a torkomban dobogott. Hangosan ziháltam. Ittam néhány korty vizet, aztán az ajtó felé néztem… Halkan, mondtam magamnak, hátha látok valamit. Visszaosontam a nappaliig, fülelve. Júlia halkan sóhajtozott, Ákos próbálta meggyőzni valamire. Ez az. Halkan. Júlia cukkolta, talán bátorította.
Amikor benéztem az ajtófélfa mögül, láttam, hogy ezúttal Ákos dőlt hanyatt a kanapén, Júlia pedig fölé térdelt, a minit egészen hasáig felhúzva. Meztelen feneke kigömbölyödött, miközben ő előrehajolt, hogy Ákos arcát a dekoltázsába temesse. A fiú keze a lány derekát simogatta, majd lecsúszott a fenekére, kemény szorítással masszírozta. Júlia izgatottan tekergette a csípőjét. Lejjebb hajoltam, hogy láthassam nedvességtől csillogó punciját, amiből még mindig a gésagolyók madzagja lógott elő. Ákos ekkor egyik kezével benyúlt a lány lába közé, és simogatni kezdte a nagyajkakat. Júlia feneke is hívogatóan mozdult, hátsó lyuka megfeszült-elernyedt, ahogy az izgalom hullámai átcsaptak fölötte.
– Mindjárt visszaér – súgta Ákos, szinte ijedten. Hohó! Szóval nem ő a bátrabb kettejük közül. Júlia cserfes ördögként kuncogott válaszul. De Ákos sem bírt megállni, a keze le- és felsiklott Júlia belsőcombján.