Ház az erdőben 2.rész

...a férfi száján egy alig látható mosoly jelent meg miközben elindult a konyha felé, majd a helységbe lépve, akkor amikor már Claire nem láthatta, hagyta, hogy végig fusson a vágyakozással teli öröm egész testén. Bár évek óta tisztában volt dominanciájával, és általában az érzelmek nem uralkodtak el rajta, Claire jelenlétében rémesen nehéz volt visszafognia magát. Már az első találkozásnál érezte, hogy a nő bűvkörébe fog kerülni, de arra egy pillanatig sem számított, hogy ekkora hatást gyakorol rá majd partnere. Titkon talán még reménykedett abban az elején, hogy valahol megtalálja azt a pontot, amire támaszkodva elhitetheti magával, hogy ő is csak egy a sok közül, azonban az idők során mind a szellemi, mind pedig a fizikai síkon megtalálták a közös hangot, így sorsa teljesen elrendeltett lett.

Bal kezével kinyitotta a hűtőt, ahonnan gint és citromot vett elő. Két poharat emelt le a szemközti szekrényből, majd a pohárba töltötte a kellően hűs italt. A pohárba egy-egy szelet citromkarikát vágott és lecsípett két mélyen zöldellő menta levelet, amit lassú mozdulattal engedett a frissítőbe.
Claire eközben gyermeki kíváncsisággal kezdte felderíteni legújabb játszóterüket. A bejárati ajtó, a tágas nappalira nézett, mely kívülről nem is tűnt akkorának mint valójában volt. Az ízlésesen berendezett fészekben harmonikusan keveredett a rusztikusság a modern irányzatokkal, és az összhatás olyan volt mintha egy időutazás részese lenne az, aki betoppan a helyre. Kellemesen érezte magát itt, és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy érezte, hogy járt már korábban a helyen pedig sosem fordult meg még a környéken sem.
- Kérhetek egy italt? Megszomjaztam a hosszú úton - mondta a nő, és ahogy a mondat végére ért az ajtóban megjelent a férfi a köszöntő italokkal amiket az imént kevert mindkettőjük számára.
- Gin-tonic. Ebben a nyári melegben üdítőként hat majd. - ahogy átadta a poharat kezeik összeértek és testük megrezzent.

Claire tinédzser kora óta különösen vonzódott a férfiak kezéhez, mestere alkarja és ujjai pedig különösen vadító volt számára. A férfi feltűrt ingujja alól kilátszó tetoválása, az eres alkar és a hosszú ujjak beindították vágyait. Alig várta, hogy ezek a kezek irányítsák majd minden egyes mozdulatát, dicsérjék érzéki simogatásokkal ha jól viselkedik, vagy büntessék ha éppen arra szolgált rá együttlétük során. Mielőtt mesterével találkozott volna mélyen elrejtette magában vonzalmát, bár mindig tudta, hogy valamiben különbözik sorstársaitól. Megismerkedésük után azonban egyre jobban nyílt ki a világ ezen része előtte, olykor úgy vélte, még a férfit is meglepi az a fajta tudásszomj ami benne volt. Magának ezt azzal magyarázta, hogy évekig elzárt valamit még önmaga elől is, nem találta meg azt a személyt, aki kibontotta volna a benne lakozó mélységeket, de mára már teljességgel biztos volt benne, hogy ez az amit keres, ez az amit élete végéig újra és újra át akar élni.

A poharat eközben szájához emelte és kecses mozdulattal belekortyolt a tökéletes hőmérsékletű italba, majd lassan engedte le torkán a nedűt. Tudta, hogy a férfi megőrül azért ahogy iszik. Eleinte furcsának találta ezt a vonzalmat, mára azonban már az előjáték részévé vált, hogy hagyta a férfit ebben gyönyörködni. Idővel persze megértette, megismerte minden vonzalmát és tudta hogy számára a torok és a nyak kecses tánca mellett más is kötődik ehhez az összképhez és azt is tudta mostanra már, hogy ő sem akarja hogy kikerüljék a folyadékokkal folytatott játékokat.

A férfi természetesen igyekezett leplezni mindent, szerepe még megkívánta azt, hogy ne mutasson ki többet annál, mint amennyit valójában belül érez, de azt nem tudta megállni, hogy ne simogassa meg Claire nyakát. Ahogy ujjai között érezte torkának ringását, férfiasságába elkezdett a vér áramlani, ezért erősebben megfogta, majd magához húzta a nőt. Mélyen a szemébe nézett, majd lassan megcsókolta melynek végén finoman beleharapott az ajkaiba. Az összhatástól Claire egy apró kéjes sóhajjal reagált melyből mind a ketten tudták, hogy vágyaiknak innentől nem fognak tudni gátat szabni...