Életem naplója 1.rész (részlet)

Ködös ősz végi este volt,koràn köszöntött az alkony a vilàgra.A hold mégcsak köszönès kèppen sem nèzett volna ki vastag felhő takaròjàbòl,bizonyosan ő is fàzott.
-Biztosan nem kéred a kabàtom?-kèrdeztem a mellettem sètàlò lànytòl.
-Megvagyok,hagyjad csak.Még a vègèn azt hinné valaki hogy együtt vagyunk.-sütötte le hirtelen a szemét-Így is a fél egyetem ebben a hitben van,legalábbis feltètelezik hogy lefeküdtünk màr.
Valòban így volt.Màr több hònapja ismertem Katàt,és egyre szorosabb lett köztünk a baràtsàg.Pedig ez nem rám vall,nem àllt szàndékomban ilyen mély kapcsolatot kialakítani vele,csak megakartam fektetni,mint àltalàban az ilyen dögös nőket.Mert ilyen volt ő,szép formàs combjainak alakjàt kitűnően kiadta a fekete sztreccs nadràgja,a csípője szinte könyörgött hogy markoljanak bele.És a feneke-pedig làttam màr pàr jò segget-olyan dugni valòan jò volt,alig làthatòan sejlett àt a tanga körvonala a nadràgon. Finom művész kezeit most a vèkony kapucnis felsője zsebébe dugta,és egyhangúan bàmulta szép zöld szemeivel a tèrköveket melyeken lèpkedtünk.Vörös rövidre vàgott hajàt gyakran fújta a szél a làny arcàba,ilyenkor mindig dühösen fújt egyet. Egyszòval tényleg szép lány,és kezdtem tényleg a baràtjànak tekinteni magam,na nem a pàrjànak,tényleg csak baràtnak. Nem azért mert nem tetszett,vagy én nem lettem volna elég jó,egyszerűen így alakult,megesik néha hogy nem úgy alakulnak az előre kitervelt dolgok.
-Ugyan már,én aztán nem adok a vèleményükre, -nevettem- és neked sem kéne.
Kibújtam a fekete bőrdzsekimből,és a vàllàra terítettem.Làttam rajta hogy jól esik neki a màr bemelegített kabàt.
-Hé Krisz,ugye akkor áll még az esti dolog?
-Terveztünk volna valamit? Nem emlékszem.
-Haha,hiszen hétfő van,holnap egy òrànk sincs,és te is tudod mit jelent ez?
-Sejtem. Inni akarsz menni. Tudod mi a másik amit beszélnek az emberek?
-Na?- mosolyodott el
-"Ezek a művészek folyton csak füveznek és isznak,sose lesz meg a diplomájuk!"-pròbàltam imitàlni egy kràkogòs zsémbes öregember hangjàt
-Meg dugnak!-tört ki belőle a nevetés
-Isznak,füveznek és dugnak,íííígy is van- nevettem én is.
Most megàlltam.A kollégiumhoz közeli kis bolthoz értünk,kinyitottam neki az ajtòt,majd utánna lèptem.Előre làttam a bajt màr,a földön elhagyottan heverő konzervdoboz személyében,mert van még egy fontos tulajdonsàga a lánynak: rettentő béna. Ment előre,én meg siettem időben mögé kerülni,rá lépett a konzervre és azzal lendülettel zuhant is hátra,szerencsére egyenesen a karjaimba landolt.
-Ej,nem vigyàzol sose! -és tényleg jó ízűen nevettem a baràtom bénasàgàn. Pedig nem szoktam nagyon elengedni magam,szeretek egyedül lenni,kevés emberrel jövök ki igazán.
-Nézd meg,làtod?-komoly tekintettel nézett a szemembe- beléd estem.-mind a ketten csak mosolyogtunk,bár kicsit furàn jól esett ezt hallani. Aztán egyből szidtam is magam "Bolond vagy te? Nehogy már beleszeress! Mikor lett jó vége annak?!"
-Úgy elgondolkoztàl,van valami baj?
-Dehogy,csak azon gondolkozom milyen bort vegyünk?-hazudtam gyorsan
-És mindezt miért a màjkrémeknèl teszed? - ismét azzal az édes kacagàsàval nevetett,és nekem is elszállt a pillanatnyi rossz kedvem.
-De amúgy már tudom milyet veszek-sejtelmes pillantàst küldtem a lány felé -
-hm? Milyet?
-Tudod.."Vörös bort ittam az este,angyalom galambom.."
-"Most is részeg vagyok tőle"
Jó kedvben vàltunk el a kollégium folyosòjàn,azzal hogy később akkor àtmegyek hhozzà.Nem is sejtettetem milyen hosszú lesz az éjszaka,és fogalmam sem volt ròla mi vár ràm