A Menedék

A Menedék
Meredek hegyi úton kapaszkodott felfelé a terepjáró, már látszott nincs messze a meredek vége. - Messze van még? -: kérdezte a lány. - Már nincs, ott a gerinc mögött van. - felelte a fiú. – Biztos akarod? A gerincen túl már térerõ sincs és ember sem jár arra felé. - Igen akarom, melletted nem félek! – felelte a lány és a srác izmos karjába karolt. Már csak pár méter volt hátra, felértek a gerincre, megállt a srác, mert tudta a látvánnyal nem lehet betelni. - Tetszik? – kérdezte a lányt. - Ez egyszerûen gyönyörû! – és csak nézte tágra nyílt szemekkel az elé táruló völgyet. Nem volt túl nagy a völgy, de azért elég tágas volt. Közepén egy hosszabb kifli alakú rét volt, balról a hatalmas hegy tetejét is alig látta. A rét közepén folydogáló kis patak is nagyon tetszett neki az út másik oldalán elterülõ kisebb tavacskával együtt. A jobb oldalon lévõ hegy sokkal kisebb volt és lankásabb. Aztán meglátta a völgy túl oldalán lévõ dombon a kis gerenda házat. - Oda megyünk? – kérdezte. - Igen. – azzal lassan elindult a srác, hogy a lánynak legyen ideje felfedezni mindent. Nem gyõzött betelni a völgy szépségével, a kis réten ezerszám nyíltak a mezei virágok, a lankás domboldalon már levelesedtek a tölgyfák, a másik oldalon hatalmas fenyõfák álltak néma õrségként a kis völgy felett. A lányt teljesen magával ragadta a völgy szépsége, a srác kisfiúsan mosolygott, ahogyan mindig, amikor a lányra nézett. Nagyon szerette a lányt, bár elsõre nem találta eszményi nõnek, de ahogy meg ismerte egyre jobban bele szeretett. Amikor náluk dolgoztak nem igazán tudott napi rendre térni felette, milyen lehet a lány, egyik nap kedves volt és aranyos, másik nap meg dúlt-fúlt egész nap. Aztán mikor megismerkedtek rájött tényleg aranyos lány és kedves is, bár kicsit néha vadócnak találta. De talán pont ez fogta meg benne, hogy mindig örök rejtély maradt elõtte. Leértek a kis patakon átívelõ kõhídhoz, nem gyõzte mondogatni a lány mennyire tetszik itt neki minden. Aztán felhajtottak a házhoz és megállt a srác a ház elõtt. Mikor kiszállt a lány, akkor hallotta meg a vízesés csobogását, meglepetten kérdezte: - Itt még vízesés is van? - Mondtam, hogy itt minden van! – és már vezette is körbe a lányt a házon. Amikor meglátta a kis patak vízesését elállt a szava. A meredek hegyoldalon volt egy kiugró hatalmas sziklatömb és onnan zúdult alá a patak vize. Lent egy kisebb tavacska gyûjtötte a vizet és onnan folydogált lefelé a rét felé. - Ott folyik ki a hegybõl és kristálytiszta víz. – mutatott fel a srác a nagy sziklára, a srác körbenézte a házat, de nem talált semmi gyanúsat. Visszamentek elõre. Ekkor jobban szemügyre vette a lány a házikót. Elég nagy volt, vastag fenyõ törzsekbõl volt felépítve, igazi rönkház volt, elõtte kicsit jobbra vastag oszlopokon álló építményt látott. Nagyon tetszett neki. A srác kitárta a vastag tölgyfa ajtót és az ajtó mellõl leakasztott egy madzagon lévõ kis dobozt. - Ez mindig legyen nálad, ha kilépsz a házból! Medveriasztó spray, mielõtt kilépsz, mindig akaszd a nyakadba jó, és legyen nálad. Nem igen járnak errefelé ilyenkor, csak télen, de akkor is nagyon ritkán. De sosem lehet tudni elõre! - Persze medve! – nevetett a lány. - Menj és nézd meg a túlsó oszlopot a terasz alatt, meglátod a karmai nyomát a fán, fent maradt a teraszon egy kis darab szalonnabõr tavalyelõtt õsszel, nem bírt érte felmenni, látod, elég a nagy a felsõ rész kilógása, ezért nem tud felmenni oda sem. A lány most már értette mi is a vízszintes tetejû építmény, egy terasz, ha esik az esõ, alul lehet enni, ha nem, akkor felül és közben gyönyörködni a kilátásban. Beléptek a házba, a lányt meglepte, hogy csak egy helyiség volt belül. Balról volt egy hatalmas, fõzésre is alkalmas kandalló, elõtte rönkbõl készített kanapé, medvebõrrel letakarva. A falakon néhány régi kép és a kandalló mellett felakasztott edényeket és pár serpenyõt látott. Szemben nagy faragott szekrények álltak egymás mellett. Jobbra egy nagy asztalt látott négy faragott székkel és a sarok elõtt egy létrát felfelé, ekkor vette észre nincs mennyezet, hanem a tetõt látja belülrõl. Jobban szemügyre vette és akkor látta a ház belül kisebb, mint kívülrõl látszott. - És ez? – nézett kérdõen a srácra. - Menjünk fel és meglátod. - vigyorgott a srác. A lány elkezdett felmászni a létrán, a srác utána, közben akaratlanul is elmosolyodott a szeme elõtt ringatózó formás popsi látványán. Fent megint elcsodálkozott a lány. Egy hatalmas faragott francia ágy volt fent a tetõ alatt, szemben az ágy felett egy nagyobb ablak volt, az ágy mellett két nagyobb szekrény állt. Nagyon tetszett neki a ház, fõleg mert innen fentrõl jól lehetett alul mindent látni, majdnem olyan, mint nagynéném galériás lakása gondolta. - És miért itt fent van az ágy? - Azért mert itt nem érheti meglepetés éjjel az embert. Sem medve, sem más, és mert a kandallóból a meleg felfelé száll, egész éjjel jó idõ van itt fent. Alattunk a fürdõ-garázs van egyébként. - mondta mosolyogva a srác. A lány csak nézett meglepetten. Még fürdõ is van, itt tényleg van minden, gondolta. - Kipakolom a kocsit, addig, ha van, kedved nézz körül. - Jövök, segítek. - Csak a ruhákat és az edényeket rakjuk ki itt, a kaját és a többit majd a garázsban a ládákba. - Három napra lehet kicsit sok ruhát hoztam. - nézegette a lány a két nagy bõröndöt. - Csak egy picit. – nevetett a srác. - Te mondtad tegyek mindent, aminek szükségét érezhetem! - Beállok, és a többit berakjuk a ládákba. - mondta a srác és hátra ment, a lány követte csak figyelte mit csinál. A srác az ajtó két oldalán lévõ két kötelet össze fogta és egyszerre kezdte húzni, kattanás hallatszott majd a srác elkezdte az egyik ajtót kifelé húzni. - A medvék miatt kellett ilyenre csinálni, nincs annyi eszük, hogy a két kötelet egyszerre kell húzni és amúgy is kifelé nyílik az ajtó. Jó nagy tér volt bent és ennek is le volt gerendázva az alja. A sarokban a lány egy nagy dézsát és egy camping wc-ét látott. - Az a fürdõ szoba? - kérdezte mosolyogva. - Igen, de bentrõl is van ajtó, nem kell körbe jönni! Ezekbe pakoljuk a kaját és a többi cuccot. - mutatott a srác három nagy vasládára. - Teljesen szigeteltek, biztonságosak, nem eresztik ki az étel vagy bármi más szagát, így még kevésbé jönnek ide a medvék. Visszazárta a garázsajtót és átmentek a házba, felvitte a ruhás táskákat az emeletre. Kipakolták, amit kellett, ittak egy teát. A lány még mindig teljesen el volt varázsolva. Az órájára nézett. - Mennyi? - Fél tizenegy lesz. - felelte a fiúnak. - Lemegyünk ebédet fogni? - Van hal is a patakban? - Mondom, itt minden van. - vigyorgott a srác. Azzal az egyik szekrénybõl kivett egy pecabotot zsebbe rakott néhány villantót, amit még az öreg apja készített. - Vigyünk egy kosarat is, ha nem lesz hal, eszünk gombát, ha az sem lesz, akkor majd konzervet. - nevetett a fiú, azzal felkapott egy kosarat a sarokból. - A kosarat majd viszem én! - Jó, mert én még nem vagyok kész. A szekrényajtó belsejérõl leakasztott egy nagy tört és a derékszíjára csatolta, majd a másik szekrénybõl kivett egy puskát is, megnézte a tárat, belenézett a csõbe is. - Mehetünk mondta. - Milyen halakra akarsz te pecázni? - nézett rá kérdõn a lány. - Ezek nem a halakhoz kellenek, ha netán hívatlan vendégünk lenne, egy medve személyében arra az esetre kell. Lesétáltak a kis tóhoz, szinte kristály tiszta volt a vize. A srác egy darabig a hídról figyelte a vizet, aztán mosolyra húzódott a szája. - Mi az? - kérdezte a lány. - Ott vannak az ebédjeink. - mutatott a srác egy nagyobb kõ melletti kis visszaforgó tölcsérre a víz színén. Öreg apja szavai jutottak eszébe, „Fiam, ide lejössz, elõbb nézd a meg vizet, látni fogod az ebédet. Vagy a kõ mellett, vagy a kanyarban a nagy tölgy alatti szakadt part mellett.” Tényleg ott voltak a pisztrángok. Jól látta õket, ahogy sodrásban úszkáltak és a rákokat szedegették. Feltett egy kis köröm villantót a botra és a lányhoz fordult. - Látni fogod, ahogy elkapja majd a csalit. Azzal lement és óvatosan közelített a patakhoz, mikor meglátta a követ megállt és óvatosan bedobta a kis villantót a kõ felé. Kicsit rövidre sikerült, így a pisztrángok nem vették észre. A következõ dobás pont a kõ mellett esett a vízbe, a lány látta egy pillanatra a süllyedõ csalit, ahogy csillog a vízben, a következõ pillanatban csak egy villanást látott és a srác már fárasztotta is a pisztrángot. Gyorsan kihúzta a halat nehogy a csobogás elriassza a többieket. Aztán még fogott kettõt a kõ mellõl, de a többi halnak gyanús lett a dolog és már nem kaptak rá a csalira. A srác lesétált a tölgy mellé és a szakadt partnál megfogta a negyedik halat is. A kosárral a karján visszament a lányhoz a hídra. - Visszafelé menjünk a tölgyes szélén, jó? - Ahogy akarod, de miért? - Láttam valamit a fák közt. Alig értek a fák közé a lány is meglátta a gombákat, a piacon fele akkora gombákat nem árulnak, mint amiket ott látott. - Ezek ehetõek? – nézegette õket a lány. - Igen és nagyon finomak, de majd ott feljebb még találhatunk másfajtát is. Felértek a dombtetõre és a napsütötte kis tisztáson a lány is észrevette a kis barna gombákat. - Ezeket ismerem, szegfûgombák. - Igen az, mehetünk is, bõven elég lesz, még holnap reggelire is. Felértek a házhoz lepakoltak, a srác kivett a szekrénybõl két nagy pokrócot és kitessékelte a lányt a házból. - Na, mivel Te most vendég vagy én fogom készíteni az ebédet és Neked tessék oda felmászni és élvezni a kilátást és a napsütést. - De, én………. - Nincs de, tessék felmenni!! - Oké, megyek már! - mosolyodott el a lány. Oda fent már meg sem lepõdött a nagy rönkbõl faragott trónszerû székeken és a tölgyfa asztalon, csak azon, hogy mennyire kényelmes a nagy szék. A srác betakarta a másik pokróccal és finoman megcsókolta. - Majd felhozom az ebédet, jó? - Várlak majd. - mosolyodott el a lány. A srác eltûnt a létrán. A lány elõbb csak gyönyörködött a kilátásban, majd élvezettel hallgatta, ahogy susog a lágy szellõ a fenyves tûlevelei közt, egészen halkan még a kis vízesés is oda hallatszott. Kezét kihúzta a pokróc alól és élvezte, ahogy karját és arcát simogatja a lágy tavaszi szellõ. Becsukta a szemét és a hangokat figyelte, a szellõ susogását, a madarak énekét. Mélyet szippantott a kis rét ezervirágú illatából. Boldog volt, nyugalom szállta meg a lelkét, érezte nincs most olyan a világon, ami fontosabb lehetne ettõl az érzéstõl. Érezni a vadvirágok ezerféle illatát, hallani szellõt, a vízesést, a madárdalt. Ahogy a nyugalom átjárta testét lassan álomba szenderült. Kis idõ múlva a srác felmászott, teát vitt fel, de mikor látta milyen édesen alszik a lány, nem volt szíve felkelteni, betakarta és hagyta pihenni. Visszament az ebédet készíteni. Megpucolta a halakat és vajon szépen megpárolta õket, aztán kiszedte a halakat és a szafton elkezdte a gombákat pirítani. Közben egy másik serpenyõbe kanalazott egy kis ribizli lekvárt és vajjal, kevés mézzel és egy kis brandyvel mártást forralt belõle. Aztán neki állt a desszertnek. Csinált palacsinta tésztát, amibe darált diót kevert. Kisütötte, majd vékonyan megkente baracklekvárral és negyedre hajtogatta. Neki állt csokit olvasztani, és amíg az felolvadt összekockázott apróra egy kis adag aszalt sárgabarackot és a csokiba keverte, öntött bele még egy kis barackpálinkát és simára keverte, majd nyakon öntötte a tányérra rakott palacsintákat. Szeletelt még kenyeret és mindent bepakolt a nagy kosárba. Mikor felmászott a teraszra a lány még mindig aludt. Elõbb arra gondolt egy csókkal ébreszti fel, aztán elvetette az ötletet. Aztán meg akarta várni, hogy felébredjen, de akkor meg az ebéd hûl ki teljesen. Megsimogatta a lány karját: - Kész az ebéd! - mondta mosolyogva. - Máris? Olyan jót aludtam. – pirult el a lány. – Hú, mennyi finomság! - nézett az asztalra, akkor vette észre, hogy már farkas éhes. Hirtelen nem is tudta melyikkel kezdje, a gombás vagy a ribizlis pisztránggal, de mivel a palacsinta is édes, a gombással kezdte. A hal omlós és nagyon finom volt, a gombák meg sokkal ízletesebbek voltak a piacinál. Nem gyõzött betelni az ízével. - Nagyon finom, ez mennyei kaja! - Tényleg jól sikerült. - mosolygott a srác. De titokban azt vártam, mit fog majd a palacsintához szólni, már régebben kitalálta, de most csinálta meg elõször. A lány is közben a palacsintát nézegette, nem tudta eldönteni mik lehetnek azok a kis darabok a csokiban. Elõször mogyorónak nézte, de aztán rájött azt nem lehet ekkora darabokra törni. Aztán neki állt a ribizlis halnak. Meglepetten szólalt meg: - Ez még a gombástól is finomabb! Ezt minden nap meg tudnám enni! Hogy csináltad a mártást? Én is szoktam csinálni sült húshoz, de az nincs ilyen finom! - Csak simán lekvárból, mézbõl, vajból és egy kis brandybõl forraltam össze. - Nagyon jó. A srác magában mosolyogva nézte, hogy még a tányért is kitörli a lány, aztán eszébe jutott, lehet többet kellett volna csinálni, de úgy gondolta elég lesz két-két hal, hisz otthon sem eszik túl sokat lány. De itt kint a friss levegõn más volt a helyzet. Jó étvággyal evett a lány. Maga elé húzta a palacsintát és elgondolkodva nézegette. - Nem szereted? Vagy van rajta valami? – kérdezte a srác. - Dehogy, csak nem tudom eldönteni, mi van benne és még kicsit gerjesztem a kíváncsiságom. - nevetett a lány. Villával egy kisebb darabot vágott belõle és csukott szemmel bekapta, elkezdte rágni, majd mosolyogva mondta: - Eszméletlen jó! Ezután minden hétvégén ilyet kell csinálnod! Azt kitaláltam, hogy gyümölcs van a csokiban, de ez felülmúlta a várakozásom! - Tényleg ízlik? - Nagyon! Ez egy tökéletes ebéd. Olyan jó itt kint lenni. Tudnék itt élni. - Így kijönni jó, mert hoz magával az ember, ami kell és jót lehet pihenni, de itt élni elég kemény volna ám! Itt nincs ám semmi, mindent úgy kellene elõ teremteni. - Az lehet, de nem is kell reggel korán kelni és robotolni, és nem az autók hangját és a szirénázást hallhatod, hanem madárdalt, fenyõsusogást, vízeséscsobogást! - Ez igaz, de azért hidd el, elég kemény élet volna. - Tudom, de azért kipróbálnám! - Na, majd nyáron kijövünk egy egész hónapra és majd meglátod! - Kérhetek egy kávét? - Felkészültem! - mosolygott a srác és már húzta is ki a kosárból a kis termoszt és a csészéket. Lánynak mindig is tetszett, hogy figyelmes a srác és a legtöbbször elég körültekintõ is. - Majd én elmosogatok, cserébe a finom ebédért! - mondta a lány azzal kezdte leszedni az asztalt. - Te itt most vendég vagy! - Tudom és érzem, de akkor is fogok segíteni, mert akarom! - Jó, segíthetsz. Bementek a házba és a srác az egyik bográcsba vizet öntött és dobott pár fát a parázsra és felakasztotta a bográcsot, hogy felmelegedjen a víz. A lány kipakolt a kosárból és az asztalon neki készülõdött a mosogatásnak. A srác hátulról átkarolta és a fülébe súgta: - Szeretlek és köszönöm, hogy vagy nekem! - Én is szeretlek! És köszönöm, hogy kihoztál ide, nagyon jó itt. A srác megcsókolta a lány nyakát, majd még egyszer. Aztán kicsit elõrébb, a lány félre fordított a fejét és kereste szájával a srácét. Hosszú forró csókban forrtak össze ajkaik. Közben a srác keze kicsit feljebb vándorolt és finoman végig simította a lány gyönyörû mellein. - Lenne kedved feljönni most? - Igen, én is szeretném! - mondta a lány. Elindultak fel a létrán, srác megint mosolyogva nézte a formás kis popsi mozgását és hálát adott öregapjának, amiért így építette meg a házat. Mielõtt felértek volna játékosan egy cuppanós puszit adott a formás popsira. - Héé, még fel sem értünk! - nevetett a lány. - Szeretnélek igazán boldoggá tenni! - Hogyan? - fordult szembe a lány vele. - Megbízol bennem? - Igen. - Akkor engedd meg, hogy igazán boldoggá tegyelek! Persze csak ha Te is akarod. - Kíváncsivá tettél! - Gyere csak! - azzal a srác leült az ágy szélére, a lány leült vele szemben a térdére. Megcsókolta a lányt, közben végig simított a karján és a hátán. A lány visszacsókolt és a srác nyakába karolt. A srác a hátát és a tarkóját simogatta, tudta ezt nagyon szereti a lány. Nyelveik ölelkeztek, hol vadul kergették egymást, hol játékosan bújócskáztak egymás elõl. Aztán a srác kibontakozott a lány ölelésébõl és levette a lány felsõjét, a lány is neki állt kigombolni a srác ingét. A srác kipattintotta a kis kapcsot hátul és lassan, óvatosan levette a börtönt a lány gyönyörû melleirõl. A lány kipirult az izgalomtól és csillogtak a szemei. - Elbûvölõen gyönyörû vagy! - mondta a srác és keze végig futott a lány karján és vállán. Élvezte a bársonyos bõr érintésének minden pillanatát. Megsimogatta a lány melleit és egy kis csókot adott az egyik majd a bimbócskára, majd finoman szájába vette az egyiket és elkezdte a nyelvével körbe-körbe simogatni. A lány a hajába túrt és erõsen húzta magához a srác fejét, biztatva õt a továbbiakra. A srác a másik mellét a tenyerébe temette és két ujja közé fogta bimbócskát és lágyan masszírozni kezdte. A lány nagyot sóhajtott és élvezte, amit a srác csinál, nagyon vágyott már egy együttlétre. Érezte, ahogy mellei megkeményednek és pattanásig feszül a bõre. Idegszálai a srác minden kis érintésével tovább fokozták a vágyát. Ekkor a srác szájával megkereste a másik bimbócskát és az elõbbit masszírozta tovább, közben a másik kezével végig simított a lány combján. Majd térdénél visszafordult, de már a belsõ oldalon jött vissza felfelé. A lány érezte, ahogy libabõrösödik az izgalom hatására. A srác lassan közelített a hõn áhított cél felé. Majd a cél elõtt megállt a keze, lassan kicsit visszahúzta és elkezdett az ujjai végével kis köröket rajzolni a lány combjára. A feszes farmer anyag minden kis mozdulatot átrajzolt a bõrére. A lány kezdett a vágytól bizseregni, ahogy a kis körök közeledtek kis barlangja felé. A kis körök elérték a barlangocska szélét, majd tovább siklottak a másik combjára. Lassan visszafordultak és újra középre vették az irányt. Hangosan sóhajtozott a lány. Kezdett eltûnni a világ számára és csak ez boldog érzés maradt, amit a srác idézett elõ benne. A srác ujjai lassan kezdtek vissza térni barlangocska bejáratához. Ahogy oda értek ujjai kicsit fokozta a nyomást és erõsebben rajzolta a köröket. A lány meg-megrándult, ahogy kezdett a vágy egyre erõsebben elõ törni belõle. Fejét hátra vetette és felnyögött, a srác tovább masszírozta a barlangocska bejáratát, majd körmeivel folytatta a körözést. Ahogy körmei a farmer durva szálain siklottak, mint megannyi kis kalapács doboltak a feszes anyagon és mind jobban lázba hozva a lány idegszálait. A lány érezte, hogy bõre égni kezd a vágytól és gyomra összeszûkül, kapkodva szedte a levegõt, csípõje önkéntelenül is meg-megrándult. A srác most felválta csókolgatta a melleit, közben ujjai keresték a lány rügyecskéjét a farmeranyagon keresztül. A lány összerándult és nagyot nyögött, a srác tudta megtalálta, amit keres. Kicsit még fokozta a nyomást és gyorsabban kõröztek az ujjai. A lány elkezdett remegni és a srác nyakába karolva fejét a mellei közé szorította. A srác ujjai még erõsebben kõröztek, néha kicsit nagyobb körökkel, de mindig csak rügyecskén. A lány egyre erõsebben mozgott, már nagyon kapkodta a levegõt és egyre hangosabban nyögdécselt, hol fejét hátra vetve feszült meg a teste, hol elõre hajolva szorította mellei közé a srác fejét. A srác a másik kezével a hátát tartotta. Ahogy fokozódott a lány remegése úgy masszírozta egyre erõsebben a rügyecskét. A lány érezte már nincs vissza út, elkezdett barlangocskája vibrálni és elindult belõle egy mindent szétromboló erõ, fel a gyomra felé. Összerándult a gyomra, megfeszült a gerince és az izmai, teste remegett a megállíthatatlan erõtõl, ami szétáradt benne. Megszûnt a külvilág számára, csak lebegett a semmiben, idegszálai mintha szétszakadtak volna, nem érezte testét, csak valami fenséges boldogságot, ami kezdte lassan megtölteni egész testét. Lassan kezdett vissza térni a tudata, érezte, hogy a srác tartja karjában. Kinyitotta a szemét és a srácra nézett, örömmel vegyes hálát látott a szemében. - Jól vagy? - kérdezte a srác. Válaszolni akart, de nem tudott megszólalni, ezért csak bólogatott és ajkait a srác szájára tapasztva hálásan csókolta a srácot. - És ez még csak a kezdet! - mosolyodott el a srác. - Jézusom, akkor mi lesz még ma itt? - kérdezte a lány és a srác látta, hogy újra fellobban a vágy tüze a szemében. - Majd meglátod! – nevetett huncutul a srác és felhúzta a lányt az ágyra és kigombolt a nadrágját és kezdte lehúzni gyönyörû lábairól a nadrágot. Aztán ujjai a fehércsipke csoda alá siklottak és elkezdte lehúzni a finom kis anyagot, a lány csípõjét megemelve segített neki. Aztán a lány ki akarta gombolni a srác nadrágját, de srác megállította: - Nem-nem, most Te vendég vagy! - Még mindig? – mosolygott a lány és hagyta történjen minden a srác akarat szerint. A srác levette a nadrágját, majd elõvett az éjjeli szekrénybõl egy kis táskát és két piros selyem szalagot vett ki belõle. - Meg akarsz kötözni? - kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel. - Nem én, magadat kell megkötöznöd. - Micsoda? – nézett kérdõn a lány. - Ne légy türelmetlen! – azzal a srác a szalagok végét az ágyhoz kötötte. A másik végét a lány csuklójára tekerte és lazán visszatekerte az anyagot magára. - Nem is kötöd meg? - Nem, neked kell itt tartanod a kezed. Ha kiveszed innen a kezed, az azt jelenti, hogy nem akarod, ami történik, és abba akarod hagyni, érted? - Igen! – és már a kíváncsisággal vegyes vágy tüze lobogott a szemében. - Csukd be a szemed! – a srác kivett egy selyemkendõt a táskából és a közepénél megfogva a lelógó kendõvel végig simított a lány karján, egészen a melléig. A lány kinyitotta a szemét. - Ne leskelõdj és büntetésbõl mostantól nem beszélhetsz! – azzal a kendõt összehajtva a lány szemére fektette. - De én… - Nem beszélhetsz, mást mindent szabad! – a lány megkönnyebbülten bólintott. A srác kivett egy másik selyemkendõt és azzal kezdte simogatni a lány bársonyos bõrét. A lány idegei villámokkal bombázták az érzékeit, ahogy nem tudta, mi fog történni, de érezte bõrén, ahogy finom anyag siklik végig és felkorbácsolja a vágya tengerének hullámait. Majd hirtelen eltûnt az anyag, de mire bármit is gondolt volna mellére ereszkedett a kendõ. A finomanyag elkezdett körbe-körbe mozogni a mellén, majd átsiklott a másikra. Érezte, ahogy mellei megkeményednek és bimbócskája az égnek emelkedik. A finomanyag elkezdett nyolcasokat leírni a két melle körül, minden egyes kõrnél közelebb kerülve a bimbócskákhoz. A lány érezte, hogy idegszálai táncot járnak a szakadatlan ingerléstõl. Kezdte elborítani megint a vágy. Érezte, ahogy a selyem bimbócskáit simogatja, pattanásig feszültek a kis bimbócskák, keményebb érintésre vágyott már a lány, de még mindig csak a selyem puha érintését érezte. Mellkasa elkezdett hullámzani hátha valami erõsebb érintést érez. De csak fokozta vágyát a próbálkozás. Aztán a kis kendõ elkezdett erõsebben a melleihez préselõdni, nagyot sóhajtott, megemelte kicsit felsõ testét, hogy fokozza a nyomást, de kendõ hirtelen eltûnt. Visszaesett az ágyra, már kezdett volna csalódott lenni, amikor megérezte a srác ajkait a bimbócskáján. Nagyot nyögött a kellemes meglepetéstõl és élvezte, ahogy srác nyelve elkezd kõrözni bimbócskáján. Majd megérezte a másik mellén a selyem érintését, néhánya kört leírva a kendõ elindult lefelé a hasikáján. Összerándult, ahogy a finom anyag végig szántott a bõrén. Majd érezte, ahogy a finom anyag végig siklik szirmocskáin és elkezdi a combját simogatni. Bele borzongott, ahogy a finom anyag a bõrét csiklandozta. A kendõ lassan átsiklott a másik combjára és simogatta tovább. Másik bimbócskát kezdte kényeztetni a nyelvével a srác. Majd finoman kicsit megfogta a fogaival és játékosan elkezdte cibálgatni. A lány érezte, nem bírja ezt sokáig, akarja a srácot, kívánja most azonnal, de tudta nem szólalhat meg, ezért csak tûrte tovább, ahogy a srác az idegszálain játszik és korbácsolja felfelé egyre jobban a vágyát. A finomanyag újra visszatért barlangocskája bejáratához és szirmocskáit kezdte kényeztetni. Megfeszült a teste, már tombolt benne a vágy, égett bõre, forrt a vére, de még mindig várnia kellett. Ekkor megérezte, hogy a srác szája elindul lefelé. Egy örökké valóságnak tûnt neki, az a néhány perc, amíg a srác szája barlangocskájához ért. Apró csókokkal halmozta el bõrét és finoman végig húzta nyelvét a kis résen, a lány beleremegett az érzésbe, ahogy végig szántotta a srác nyelve a barlangocskája bejáratát. Barlangocskája lüktetni kezdett érezni vágyta már nagyon a srácot, vágyott rá hogy érezze magában a srácot. A srác a popsija alá nyúlva kicsit megemelte a csípõjét és egy kispárnát tett alá. Végig csókolgatta bársonyos combocskákat, majd újra visszatért a gyönyör barlangjához és kicsit erõsebben húzta végig nyelvét a bejáraton és a rügyecskéhez érve kicsit rászívta száját arra és elkezdte masszírozni azt. Ahogy nyelve megérintette a rügyecskét a lány úgy érezte villám csapott belé, összerándult és remegni kezdett, hasa hevesen hullámzott és elkezdte kapkodva szedni a levegõt. A srác elindult lefelé a nyelvével és megkereste a barlangocska bejáratát és picit bele nyalt a gyönyör barlangjának édes mézébe. A lány érezte nem bírja tovább. De ekkor a srác nyelve újra visszatért és csak szirmocskáit csókolgatta, kicsit csitult benne a vágy tüze. De ekkor újra érezte, ahogy megint elkezd a srác közeledni vágytól égõ, lüktetõ kis barlangja felé. A srác most kicsit mélyebbre dugta a nyelvét, a lány nagyot nyögött és szerette volna magába szippantani a srác nyelvét, esdeklõen megemelte a csípõjét és próbálta rátolni vágytól égõ kis húsát a srác nyelvére. Ekkor a srác megfogta a csípõjét és finoman visszatolta az ágyra, de nem vette el száját, elkezdett nyelvével bent játszani kicsit tekergette és húzogatta, nyomogatta ki-be nyelvét. A lány körül elkezdett újra megszûnni a világ, érezte, ahogy a kis husija lüktetése nagyon erõsödik már és újra elindult a megállíthatatlan hullám belõle felfelé, egészen a feje búbjáig majd újra vissza le és szétárad a testében, amely rángatózva nyeli el a gyönyör hullámait. Teste reszketett, levegõt alig kapott. Majd lassacskán kezdett csitulni a benne tomboló erõ és újra a mindent elsöprõ boldogság vette át a helyét. Ekkor újra megérezte a srác nyelvét, ahogy végig siklik újra a husikáján. Majd elkezdi masszírozni rügyecskéjét, alig csitult benne az iménti vihar, de máris újra kezdõdik minden. Ahogy a srác száját rátapasztva elkezdte csókolni kis rügyecskéjét újra felnyögött. Érezte, ahogy teste újra ráhangolódik a következõ gyönyörhullámhoz vezetõ útra. A srác összetekerte kõr alakba a nyelvét és úgy kezdte masszírozni rügyecskéjét. A lánynak gyorsan kezdett emelkedni a vágya és újra lüktetni kezdett husija. Ekkor eltûnt a srác nyelve és csak ujjait érezte. Kíváncsisággal, vegyes türelmetlenséggel várta mi fog történni, érezte, ahogy a srác elkezd mozogni, de nem tudta mi fog történni. A srác odatérdelt hozzá és egyik lábát a nyakába vette. A lány tudta, most fog eljönni, amire nagyon vár már, magában érezheti a srácot. Ettõl még jobban erõsödött a vágya. A srác lassan végig húzta kemény fejét a kis résen és finoman megbökte vele a bejáratot, a lány felnyögött. Újra végig húzta dorongját a kis résen, mely már vágyakozva engedte meglátni a kis barlangocskába vezetõ út elejét. Lassan oda irányított a végét a srác és elkezdett lassan benyomulni. A lány teste megfeszült és csak az érzésre összpontosított. Érezte, ahogy egyre jobban jön belé a srác, ahogy feszíti kis husiját. A srác nagyon lassan haladt befelé, ki élvezte a forró kis barlang minden centiméterét. Lassan hasa a lányéhoz préselõdött és megállt a barlang végében. A lány élvezte, ahogy kitölti a srác és feszíti belülrõl, lassan a fiúhoz igazodott és forrón égõ kis husija lüktetni kezdett a vágytól újra. A srác visszafelé indult, majd újra elõre. A lány nyögdécselni kezdett és teljesen átadta magát az érzésnek, amelyet a srác dorongja váltott ki belõle. Érezte, ahogy siklik benne ki-be a srác. Újra érezte, ahogy vágya tengere hullámzani kezd. Másik lábát megpróbálta rákulcsolni a srác derekára, de nem tudta, mert a srác megfogta a bokáját és azt a lábát is a nyakába vette. Újra nagyot nyögött a lány, ahogy teljesen ráfeszült a srácra. A srác elkezdett kis köröket csinálni a csípõjével, aminek hatására dorongja feje elkezdett hol az egyik-hol a másik oldalról erõsebben nekinyomulni a barlangocska falának. A lány teste hánykolódni kezdett és lihegve szedte a levegõt. A srác sejtette nem kell már sok neki, de õ is nagyon közel járt már. Kicsit gyorsított a tempón és erõsebben lökte magát a lány mélyére. Teljes hosszával dolgozta a lányt. Most már keményen és határozottan. A lány nagyokat nyögve sikongatott, hasa hullámzott, teste reszketett, ahogy érezte a benne lüktetõ férfiasságot. Kis husija elkezdett vibrálni és érezte megint jön. Gyomra összerándult, ahogy elindult testében a hullám. Gerince íjként feszült meg, égnek emelve gyönyörû melleit. Egész teste remegett és husija össze-összerándult a srác dorongján. A srácnak sem kellett több, ahogy megérezte a szûk kis barlangocska szorongatását õ sem bírta tovább, nagyot nyögött és teljes erõbõl szorította magát a lányhoz és bele robbant a lány testébe, lüktetve spriccelte az összes magját a lányba. A lány, ahogy megérezte a barlangocskájába robbanó forróságot újra összerándult kis husikája és újabb hullám söpört végig a testén, rángatózva nyelte el teste a gyönyör hullámait, míg végül tejesen elernyedt. Semmi ereje nem volt, még arra sem hogy megmozduljon. Levegõt is alig tudott venni. Érezte, ahogy a srác finoman leteszi a lábait és ráhajolva kihúzza kezeit a szalagból. Szerette volna megköszönni a srácnak, de csak némán mozogtak ajkai, érezte, ahogy srác megdermed, kinyitotta szemeit és kis könnycseppek gurultak le arcán. - Valami baj van? – kérdezte ijedten a srác. Csak mosolyogva némán rázta a fejét, hogy nincs. A srác is elmosolyodott és le akart feküdni a lány mellé, de végül a lány összeszedte minden erejét két karjával a srác nyakába kapaszkodva húzta fejét, hogy meg csókolja. - Ne menj még! – súgta a srác szájába és hálásan csókolta. Lábait a srác derekára kulcsolva akadályozta meg, hogy ki tudjon belõle csusszanni. - De én most egy darabig…….. – kezdte volna mondani. De a lány belé fojtotta szót. - Cssss, ne félj, megoldjuk. – mosolyodott el a lány hamiskásan. Összeszedte erejét és barlangocskájával kicsit megszorította a srác egyre kisebbedõ férfiasságát. Hálás megdöbbenést látott a srác szemében. Majd újra megszorította, ami hatására megállt a srác visszahúzódása. Újra magához húzta a srác fejét és csókolni kezdte, átszívta nyelvét és elkezdte szopogatva kergetni a nyelvével. A srác maga sem értette, de annyira jó volt, amit a lány csinált, hogy újra kezdett vissza térni a harci kedv férfiasságába. A lány is megérezte, ahogy elkezd nõni benne a srác, élvezte az érzést, hogy benne keményedik meg a srác, ahogy szép lassan újra feszíteni kezdi husikáját. - De most én leszek felül! – jelentette ki határozottan a lány. - Oké, semmi kifogásom ellene. – mondta a boldogságtól beletörõdve a srác. Azzal lefeküdt a lány mellé. A lány ráült és lassan végig simította magát a srác keményen meredõ dorongjával. Kicsit megemelte a csípõjét és ráereszkedett a srácra. Egymás szemébe nézve élvezték, ahogy egyesülnek. A srác a feje alá húzott még egy párnát. És elkezdte a simogatni a lány melleit. - Annyira gyönyörû vagy! A lány csak mosolygott és elkezdte mozgatni elõre-hátra a csípõjét. Így teljesen magában érezte a srácot és érezte, ahogy lüktet benne a fiú. - Ezt én nem fogom sokáig bírni! - Én sem! – és kicsit gyorsabb ritmusra kapcsolt a lány. A srác nem gyõzött betelni a lánnyal, remegõ kezekkel simogatta a melleit. A lány elkezdett egyre jobban mozogni. Most már le-felmozgott és még gyorsabban. A srác érezte nem fogja tudni magát visszatartani. Elkezdett õ is mozogni felfelé és felvette a lány ritmusát, megfogta csípõjét és együtt mozogtak egyre gyorsabban. A lány újra nyögni és sóhajtozni kezdett, a srác érezte kezd megindulni a vég felé és még jobban húzta magára a lányt. Nem bírta tovább és összerándulva spriccelt a lányba. A lány érezte, hogy srác mindjárt robban, de neki is már nagyon vibrált husija, ahogy megérezte a srác belé lövellõ forró magjait megint elindult a hullám barlangocskájából. Gyomra összerándult, ahogy végig söpört benne újra a gyönyör hulláma. Remegõ testtel borult a srácra. A srác a karjába zárta és hálásan súgta a fülébe: - Ez valami fantasztikus volt, nagyon-nagyon köszönöm Neked! A lány csak mosolygott, végképp nem volt ereje megszólalni, lassan lefeküdt a srác mellé, odabújt hozzá teljesen, vállára tette a fejét. A srác magukra húzta a takarót. Megsimogatta a lány hátát. Éppen mondani akarta a lánynak mennyire hálás neki ezért a fantasztikus élményért, amikor észrevette, hogy a lány elaludt. Akkor majd késõbb, gondolta. Tudta, vele akarja leélni majd az életét és jó ötlet volt elhozni a gyûrût is, mosolyodott el. Holnap meg fogom kérni a kezét, határozta el magában. Érezte, ahogy elnehezülnek a szemhéjai és õ is álomba szenderült.