64 évesen visszanézve
Ifjú koromban azt gondoltam, egy 64 éves férfi már leírta magát, maximum a nagymama mellett segít gombolyítani a fonalat... Aztán ahogy egyre közelebb kerültem ehhez a korhoz, mindig toltam odébb az határidõt, hogy még nem hagyom abba... Mit is nem hagyok abba?? Hát a szeretkezést... Miért is kéne. Nem szexet írtam, hanem szeretkezést... Mert a kettõ nem ugyanaz... Aki nem tudja, mi a különbség, annak már nem is magyarázom el... szóval 64 évesen is találkozgatok a mintegy 24 évvel fiatalabb barátnõmmel... És élvezzük az életet, az összebújást.
De most nem is errõl akarok mesélni. Szerelmeim történetét gondoltam megírni... Nem itt és nem most. De egy részletet közreadok...
15 évesen voltam elõször szerelmes. Amolyan diákszerelem, mindent felperzselõ, lángoló. De akkoriban mindketten 15 évesen még nem ismertük a szexet, a testi érintkezés eme csodás fajtáját. Csak bámultuk egynást és bicikliztünk együtt a téren, majd a nyári úttörõ táborban igyekeztünk közel kerülni egymáshoz. De az élet, a gimnázium más utakra vezérelt kettõnket, a nagy szerelem szép emlékké nemesedett, elváltak útjaink, s eltelt majd 30 év, amikor egy véletlen során ismét \"összeismerkedtünk\". Elõször csak beszélgetés, majd randi egy eldugott presszóban. Mindketten házasok voltunk, mindketten két gyerekkel, házastárssal. De a szenvedély, a közös kis \"esetlen emlékek\" nem hagytak bennünket nyugodni. S megbeszéltük, hogy ágyban is valóra váltjuk 30 évvel azelõtti ki nem mondott, akkor nem is tudott vágyainkat. S valóban összebújtunk, s a régi nagy szerelem csodás testi kalandokat eredményezett. Ha most zaftos részleteket vártok, csalódni fogtok... A találkozásban mindketten 30 évet fiatalodtunk, mindketten - minden tapasztalat ellenére - óvatosan nyúltunk egymáshoz, nem akartuk a gyermekkori képet összetörni... És csodás jó pár hónapot voltunk így együtt. Aztán megbeszéltük, hogy már nem változtatunk a status quon. Maradtunk akkori párunk mellett... De az emlék, a beteljesült kapcsolat emléke már életem végéig elkisér...
