A test ördöge

A kora tavaszi langyos délután felhõkben terítette szét a tájra, a sarjadó fû zöld illatát, míg az áradó fény kékes árnyalatokkal simított végig a kis falú házain. A kutyák kéjesen elnyújtózva süttették oldalukat, lehunyt szemeik mögött az éjszakai nagy csatákat csatázták újra, lábaik néha futást mímelve kaszálták a simogató levegõt.
Gábor a jól végzett munka megelégedettségével támaszkodott a vaskos kapufélfán, jobbjában egy félig szívott cigarettát szorongatva. Az ólakból szopós malacok visongása hallott, ahogy hangosan osztozkodnak anyjuk emlõin. Majd a szoptatós kocák ütemes röfögése némította el az ifjak hangoskodásait.
Tizenkét koca szoptatott egyszerre.
A farm többi épületében is nyugodtan, jóllakottan feküdtek az állatok a friss, jó szagú alomban.
A férfit kellemes érzés töltötte el ezen a délutánon. Állatai, mind szépen, egészségben gyarapodnak, a tavasz már visszavonhatatlanul birtokba vette a természetet. Jól érezte magát, amióta megszabadult attól a rettenetes asszonytól, aki szívta a vérét, akinek soha semmi nem volt elég jó, aki – talán – még soha életében nem volt igazán szerelmes, akivel még ágyba bújni sem volt felhõtlen öröm, már ha néha-néha sor is került rá.
Azóta magányosan élt. Ha nagyon „olyanja volt”, be-becsalt magához egy-egy falubeli lányt, de szeretni elfelejtett, elfelejtette vele az az asszony. Már túl volt a negyvenedik születésnapján is. Meg sem ünnepelte.
- Mi ezen az ünnepelni való? – kérdezett vissza, ha valaki netán erre terelte a szót.
Gábor nem volt kimondottan szép férfi, de ha belenézett egy szerelemre éhes nõ szemébe, akkor az, ebbõl a tekintetbõl érezhette, hogy tõle gyengédségre, õszinteségre számíthat. Csodálkozott is rajta jó néhányszor, hogy fiatal korában mennyit kellett küzdenie, mire egy lány beengedte a lábai közé, manapság meg, majdnem hogy kedvére válogathat a lányok és az asszonyok legtöbbjében.
Gábor mélán bámult végig a földes úton, amely csak a kocsik vágta csapákkal jelezte ezen mivoltát, és a néhány, kis parasztházat megkerülve úgy fordult a távoli domb felé, mintha csak egy, hazafelé ballagtában fütyörészõ kondásgyerek volna. Ritka erre a sétálgató ember. Még ritkább az a jelenség, ami a férfi tekintetét az út északi vége felé vonzotta. Oda, ahol az utolsó aszfaltos utcából leválik ez a faluvégi dûlõ, amely a farm elõtt végigbaktatva, odébb már csak két aprócska házat talál.
A távolban egy bakfis-lány nyúlánk alakja készült elõrajzolódni. Egy idegené, akit még nem látott erre, és aki egykedvû, poroszkáló tempóban lépegetett, lassan közeledve.
Gábor egy utolsót szippantott a cigarettáján, hogy teljes zavartalanságban figyelhesse a közeledõt.
A lány sudár alakját éj-fekete haj övezte, amelyet nem kötött fel, mint ahogy afféle bakfisok szokták, hanem lazán hagyta a válla mögé ereszkedni. Iskolatáskát cipelt a hátán, amolyan barna mûbõrt, és gyermeki mosollyal mosolygott. Ártatlan, nagy szemekkel nézett Gáborra, ahogy elment mellette szótlanul, egy makulát sem megszeppenve a férfi nézésétõl, pedig az le nem vette róla a tekintetét, hanem inkább, pár lépés után, pajkosan visszafordulva a rá bámuló szemek közé nevetett. Sugárzott az arca, ahogy szép ívû ajkai szétfutottak hibátlan fogsora elöl és barna, nagy szemei is kuncogtak a meghökkent férfi láttán.
Gábor torkában elakadt a megkezdett nyelés, mert ez a mozdulat egyáltalán nem egy iskolás kislány gesztusa volt. Ebbõl a mozdulatból, ebbõl a nevetésbõl sütött a kihívás, egy nõ incselkedõ kihívása.
Az odaforduló test domborodó vonalai, a vállak takarásából elõbújó asszonyosan telt mellek sziluettje és a gátlásoktól mentesen kibuggyanó kacagás izzott az erotikától.
A férfi nem tudott szabadulni az élménytõl, lecövekelve bámult a lány után. Tekintetével kísérte minden mozdulatát.
A tünemény befordulva az utolsó ház kapuján még egyszer visszanézett, aztán eltûnt a hajlékot övezõ bokrok takarásában.
A férfi magára maradt az élményével.
Ki ez a lány? Honnan került ide a semmibõl? Hány éves? Talán 15? Még iskolába jár, talán nyolcadikos lehet? – sorjáztak agyában a kérdések, és nem mert arra gondolni, amit érzett. Nem mert arra a vágyra gondolni, ami megérintette, amikor a lány olyan incselkedõen visszanevetett rá.
II.
Másnap reggelre sikerült magától elhessegetni a lány látásának félelmes gondolatokat ébresztõ élményét.
Aznap különös gondossággal tette a dolgát. A vályúkat a szokásosnál is tisztábbra mosta, az etetésnél még gondosabban ügyelt, hogy minden szoptatós koca az õt megilletõ adagot kapja. Mégis nyugtalankodni kezdett, mikor a déli harangszó kondulásai végigfutottak a falu házai közt, ki a kis utcákon a mezõre és szétterültek a távolban kéklõ erdõ fölött.
Ahogy kúszott elõre a délután, úgy nõtt lelkében a zaklatottság. Mind gyakrabban tekintgetett ki az útra, nem jár-e arra valaki, nem ismétlõdik-e meg a tegnapi álom. Annyira lehetetlennek, hihetetlennek és távolinak tûnt ez a tegnapi jelenés, hogy nem is lehetett valóságnak gondolni.
- Talán az utolsó házban lakó idõs házaspár unokája lehet. Pár napra jöhetett látogatóba. De miért volt rajta az iskolatáska?
Nem állt össze a kép!
- Nem is szép ez a lány!- gondolta azután.
- Igen! Talán az arca nem olyan, amire azt szoktuk mondani, hogy szép, de a szeme, az ajkai, a tekintete, az alakja, a mozdulatai. És az a nevetés! Igen! Az a nevetés, ami egy szempillantás alatt ártatlan kislányból érett nõvé varázsolta és izzó erotikával töltötte meg az egész lényét. Ez olyan meghökkentõ varázslat volt a férfi számára, mintha a szemei elõtt egy hófehér liliom, izzó, vörös rózsává változott volna.
Ahogy telt az idõ és a lány alakja csak nem tûnt fel az út fordulójában, Gábor háborgó gondolatai úgy csillapultak, úgy kezdték mind inkább, a tegnapi jelenést az álmok birodalmaként értékelni.
A megszokott rend szerint tette a dolgát és csak akkor pillantott az út felé, ha munkája közben az egyik épületbõl, valamelyik másikba kellett átmennie.
Ám, amikor éppen a vemhes kocák szállásáról lépett az udvarra és tekintete önkéntelenül is az út felé tévedt, meglátta a lányt, amint éppen az ólak elõtt megy el.
Tekintetük nem találkozott. Mire Gábor kisietett a kapuig, hogy az istállóépületek takarásából kiláthasson az utcára, már csak egy perce maradt, míg a távolodó alak el nem tûnt a bokrok zöldje mögött.
Aztán így teltek a napok, hetek, sõt már a hónapok, mire a május hava is majdnem betelt, hogy minden nap várta a lányt. Nézték egymást és mosolyogtak egyetlen szó nélkül.
A férfinak kellemes volt ez az érzés, ez a mindennapi szótlan találkozás, ennek a bájos lánynak a látványa, a mosolya. Hisz’ meglett férfi volt már, nem álmodozhatott komolyan ilyen kislányok szerelmérõl. Ezt tudva, nem is szólította meg. Megelégedett annyival, hogy dolga végeztével, délutánonként elgyönyörködött a lány látványában. Minden nap kapott egy bíztató mosolyt, egy kedves, simogató tekintetet.
Nem mert és nem is akart többet, hiszen tökéletesen tisztában volt vele, hogy mind az erkölcs, mind a törvény elítélné, ha közeledne.
A mindennapi, szótlan találkozások, mégis valami borzongatóan izgalmas érzéssel töltötték el. Ezt nem tudná szerelemnek nevezni, mert nem olyan volt, mint amikor egy-egy asszonyt szeretett. A túláradó szeretet és a féltés inkább betöltötte a gondolatait, mint a vágy.
Piszkosnak is érezte magát néha kissé, amikor elõfordult, hogy a lány mosolyára, bizony vér tódult az alsótestébe. Elképzelni sem tudta volna, hogy e mögött a szûzi, ártatlan mosoly mögött ugyan olyan buja vágy is lehet, mint amit maga is érez néha, amikor a tekintetük összetalálkozik.
Biztos volt benne, hogy ez a viselkedés, a lány részérõl csak ártatlan, kis játék, amolyan szárnypróbálgatás, és valójában fogalma sem lehet, hogy mit is válthat ki mindez a férfiból.
Meg volt gyõzõdve róla, hogy a lány semmit sem érez abból az erotikus feszültségbõl, ami köztük kialakult, és õt magát kínozza.
Úgy gondolta, hogy ezt, mind csak az õ túlfûtött érzései magyarázzák bele azokba a felejthetetlen kacajokba, amik valószínûleg nem is kihívó kacérkodásként röpültek feléje, hanem csak egy ártatlan kislány nõiességének önkéntelen, szándékolatlan feltörései.
III.
Valószínûleg még hosszú ideig maradtak volna ennyiben a dolgok, ha éppen nem keresik meg Gábort egy új szerzõdéssel, amely teljesítéséhez azonnal új férõhelyet kellett keresnie, és ha ezt nem éppen a lány nagyszüleinek szomszédságában sikerült volna bérelnie. De így alakult, és már pár nap múlva minden reggel-este egy-egy félórát kellett az új bérleményben elhelyezett állatainak az ellátására fordítania.
Már az elsõ esete is látta a lányt, amint a baromfiudvarban tüsténkedett. Most hallotta meg elõször a hangját, amint a tyúkokat tessékelte be az ólba. Ez a hang, a férfi amúgy is felbolydult érzékeire elemi erõvel hatott, ekkor érezte elõször, hogy szerelmes. Ezt a hangot a szeplõtelen ártatlanság és a buja erotika, valami meghatározhatatlanul felkavaró elegyeként érzékelte. Olyan bódító volt, mint azok a kihívó kacagások.
Másnap szándékosan úgy idõzítette a dolgait, hogy õ is akkor tegyen-vegyen valamit az udvar hátsó részében, amikor a lány is a baromfiak ellátásával foglalatoskodik.
Beszélgetést kezdeményezni, ugyan nem mert, de szeme sarkából figyelte, mit tesz ez a tündér, ha meglátja õt.
Amint a lány felnézett, és felismerte, hogy kit is lát a szomszéd udvarban, egyáltalán nem jött zavarba, hanem hangos csókolomot köszönt a kerítésen át, a nála huszonöt évvel idõsebb férfinek.
- Szia! Hát… Azért nem kellene csókolomot köszönnöd – válaszolt Gábor.
- Hát, mit? – jött azonnal a nyílt kérdés.
- Nem tudom. Talán jónapot, vagy most már inkább jó estét, de nyugodtan mondhatod azt is, hogy szia, hiszen régóta ismerjük már egymást.
- Igen! Én sok mindent tudok magáról, de maga nagyon keveset tud rólam. Talán még a nevemet sem tudja!
- Igazad van! Tényleg nem tudom. Hogy hívnak?
- Erika.
- Engem Gábornak.
- Tudom! – válaszolta a lány, miközben kiskapájával munkát mímelve közeledett a kerítés felé, amely mögött Gábor ugyancsak munkát mímelve éppen azzal foglalatoskodott, hogy egy zsák tápot két zsákba osszon szét.
- És hogy-hogy itt laksz? Régebben soha sem láttalak. – fordult a férfi a lány felé, aki már egészen a kerítésig ért a kapálással.
- Elváltak a szüleim és hazaköltöztünk a Mamáékhoz. Anyám a Nénéméknél lakik, mert a Papámmal is összeveszett, de én maradtam náluk. Már március óta ide járok suliba. - válaszolta õszinte, csengõ hangon, de a kerítés mellõl nem mozdult.
Ekkor már Gábor is félbehagyta a munkáját és közelebb lépett a lányhoz.
- Hányadikos vagy? – kérdezte.
- Nyolcadikos, de év vesztes. Nemsokára lesz a tizenhatodik születésnapom. hangzott a felvilágosítás, olyan részletekre is kitérve, amik ugyan a kérdésben nem foglaltattak benne, de a válaszoló fontosnak gondolta mihamarabb tudatni.
Gáborban bujkált a kisördög, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból és feltette a kérdést:
- És a fiukkal hogy állsz?
- Sajnos, sehogy. Még csak nem is csókolóztam, pedig épp’ ideje lenne már. – hangzott mellbevágóan õszintén, megint csak jóval bõvebbre véve a választ, mint azt a kérdés indokolta volna.
Félnótásnak kellett volna lenni, hogy valaki ne olvassa ki a mondatok mögül a leplezetlen felszólítást. De Gábor nem volt félnótás, bizony ki is kiolvasta. Meg is dermedt tõle. Arcába tolult a vér és tombolt agyában a vágy és az ész harca. Hangtalanul nyögött, lábai remegni kezdtek, ahogy alig hallhatóan kipréselte ajkai között a szavakat:
- Én, megtaníthatlak, ha akarod.
- Hát persze! Az jó lenne! – vágta rá a lány olyan természetes egyszerûséggel, mintha csak rétesbõl kínálták volna még egy szelettel.
- Akkor holnap este. Kicsit késõbb, amikor már erõsen alkonyodik, itt tudsz lenni? – kérdezte a férfi, elvágva maga mögött a visszavonulás útját.
- Itt leszek! – hangzott a lány szájából az öröm leplezetlenségével odasúgott válasz.
- Ebben a szándékosan halkabbra vett mondatban a szerelmes nõ teljes odaadása hevült, olyan õszinte izzással, hogy az szinte összeegyeztethetetlennek tûnt azzal, hogy egy olyan tizenöt éves lány ajkait hagyta el, akinek semmi szerelmi, vagy erotikus tapasztalata nem lehet.
- Most menj be! Nehogy keressenek! – zárta le Gábor a beszélgetést, miközben soha ilyen leküzdhetetlen vágyat és soha ilyen leküzdhetetlen zavart nem érzett még életében, mint akkor.
- Talán nem is lelkiismeret furdalás volt az, ami harcolt benne a vágyaival, hiszen egyértelmûen úgy érezte, hogy nem lehet a normális szexualitástól eltévelyedett, aki egy ilyen, erotikától és vágytól sugárzó, érett testû lányt kíván, még ha az ilyen fiatal is.
Mégis elhatározta, hogy megtanítja, ugyan a lányt a pettingre, igyekszik neki minél több izgalmas és élvezetes erotikus élményt szerezni, de a szüzessége tabu marad.
Lelkiismeretét megnyugtatandó úgy gondolta, – és majdnem biztos, hogy nem is járt messze az igazságtól – hogy ha õ nem elégíti ki kontrolált és visszafogott módon Erika, láthatóan tomboló érzékiségét, akkor hamar akad majd erre lelkiismeretlen és gátlástalan vállalkozó, akitõl sem gyengédséget, sem féltést, sem szeretetet nem várhat ez a végtelenül nyílt, ebbõl adódóan eléggé kiszolgáltatott lány.
Még alig ismerte, de már nagyon-nagyon szerelmesnek érezte magát. A szerelmi érzés hadakozott benne a félelemmel. A reális félelemmel. A reális félelemmel attól, hogy ha ebbõl kapcsolat lesz és kiderül, akkor senki sem fogja megérteni az õ tiszta érzéseit, az indítékait, mindenki undorító, perverz, pedofil alaknak fogja tartani õt. Senki nem veszi tekintetbe a körülményeket, nem számítanak az érzések, hogy a lány már teljesen fejlett nõ testileg, lelkileg egyaránt.
IV.
Ahogy közeledett a találkozás órája, úgy kerekedett felül a vágy, és tompultak a kínzó kétségek. Délutáni tennivalóit hamar elvégezte, majd alaposan letussolt, hogy frissen érkezhessen erre a különös, elsõ randevúra.
Kamaszkora óta, vagy talán, még akkor sem érzett ilyen feszültséget, vágyat, izgalmat, félelmet, mint amikor befordult az utolsó sarkon. A gyomra remegett a felfokozott várakozás izgalmától, a gondolatai szerelemmel és mohó vágyakozással ölelték körül az õ fekete hajú, barna szemû, kicsike tündérét.
Már erõs alkonyat volt, mire kerülõ úton elért a kert végéig, ahol már várt rá a lány. A suttogó szia-szia után, Erika lágyan hajolt a férfi füléhez és elhaló hangon kérte:
- Ne nevess ki, ha nagyon ügyetlen leszek!
- Nem leszel ügyetlen! Három perc múlva úgy fogsz csókolni, mint az álom. – nyugtatta meg a férfi.
- Elõször tedd azt, amit én, azután pedig, ami jólesik! Nem kell semmi más, mint merni felszabadultan tenni azt, amit kívánsz, ami jólesik.
- Rendben. – súgta a lány és szorosan a férfihoz bújva felajánlotta ajkát élete elsõ csókjához.
Gábor lassan, a pillanatot elnyújtva hajolt rá a felkínált ajkakra. Félig nyitott fogai közt nyelvével kibújva kereste a lány nyelvét, aki jó érzékkel simult bele a játékba. Fogaik összekoccantak és Erika hamar, ingerkedõ játékba kezdett pici, jóízû nyelvével. Peregtek a percek és magával ragadta õket a mámor.
Gábor, ugyan elhatározta, hogy elsõ alkalommal a csóknál tovább nem megy, de a karjai közt mind inkább feltüzesedõ nõi test vonzása, olyan csábító volt, hogy nem állhatta simogatásai során nem csak Erika nyakszirtjét, nyakát, vállait, karcsú derekát, de feszülõ és telt melleit is felkeresni. A lány jól érezhetõen beleborzongott a férfikéz érintésébe és mellbimbói nekifeszültek a férfi simogató ujjainak. Egész testében remegni kezdett és Gábor balkezét lefejtette derekáról, majd szelíden, de egyértelmû utalás gyanánt a combjai közé húzta.
V.
A szoknya alatt az alig-kis bugyi nem sokáig állta a férfikéz útját. Gábor ujjai gyakorlottan bújtak alá és siklottak végig a nedves kisajkak között.
Erika lábai meg-megrogytak, teljes testében remegett. Hanyatt ereszkedve a fûbe, magával húzta a férfit.
Gábor a vágytól remegõ idegekkel térdelt elé.
Az este homályában csak sejteni vélte Erika szétnyílt combjainak vágyakozó rezdüléseit. Lehasalt a felkínált combok közé, félrehúzta a bugyit és odatapadt ajkával. Az üde, jóízû csók mámorítóan tüzelte érzékeit. Eleinte csak lágyan simítgatta nyelvével a lány kisajkait, csiklóját, majd mind mohóbban csókolta, csókolta, és csókolta.
A lány egy hangot sem hallatott, de lélegzete el-elakadt, és ahogy a férfi kezeivel egyik-egyik combját tartotta, érezte, hogy azokban az izmok külön-külön életre keltek, remegésekkel és meg-megrándulásokkal kísérve a férfi nyelvének eddig még soha nem érzett, gyönyörtõl izgalmas útjait.
Gábor érzékeit tovább tüzelte, hogy Erika csípõje is önálló életre kelt, hasa megfeszült, combjai körbeölelték a férfi izgalomtól izzó arcát, majd a túláradó gyönyör hullámaiban úszva satukét szorították a férfi fejét, ráfeszítve így a forró ajkaira a lány kéjtõl lüktetõ ágyékát.
A lány lélegzete elállt, minden izma megfeszült, szinte belehalt a gyönyörbe. Több mint egy perc is eltelt talán így, mire hatalmas sóhaj szakadt fel a mellkasából, teste, combjai lassan elernyedtek. Gyengéden magára húzta a férfit és ölelte, csókolta, teljes erejével szorította. Csiklandósan odabújt Gábor füléhez és száját szinte a fülkagylóra tapasztva súgta:
- Köszönöm!
A férfi meghatódott a nyíltság, ezen újabb önkéntelen megnyilvánulásán, és maga csodálkozott leginkább, hogy nem kellett harcolnia saját gerjedelme ellen, hanem szeretetteljes csókkal tudta útjára bocsátani a lányt. Sõt még siettetni is, hogy túl hosszú elmaradása nehogy gyanút keltsen az otthoniakban.
A mámorító élmény a földhöz szögezte. Úgy élte át, ezt az elmúlt órát, mint egy hihetetlen csodát, mint egy nemrég még elképzelhetetlen, elérhetetlen álom megvalósulását. Túláradó, meleg szeretet járta át a lelkét, ha a lány odaadó gyengédségére, vágyinak, szinte szemérmetlenül nyílt vállalására gondolt.
Persze az érzékeit, testét azért teljesen nem csaphatta be, ez a végsõkig kiélezett erotikus feszültség, amit átélt, zsigereiben, idegeiben tovább izzott, vesszeje mereven állt. Követelte a kielégülést.
Behunyt szemmel nyúlt utána, felidézve ajkai közt a lány izgalmas ízét, az átélt mámor pillanatait, míg az így elérhetõ gyönyör el nem öntötte a testét és a kéj rándulásai messze spriccelték a vesszejébõl feltörõ ondót.
Bódult eufoliában ringatózva ballagott haza.
Jól és nyugodtan aludt, de az ébredés nem csak az elõzõ napi boldogság mámorát, hanem a dolgok fékezhetetlenné válásától való félelmet is hozta.
A férfi megrettent, hogy nem fogja tudni a kijelölt keretek között tartani az eseményeket.
Ezek a félelmek beárnyékolták az örömét.
Délutánra már annyira felerõsödtek az aggodalmai, hogy bármennyire nehezére esett is, úgy döntött, egyelõre nem találkozik a lánnyal, legalább is olyan esti randira nem.
Azt nem tudta megelõzni, hogy naponta lássák egymást, hiszen munkája rendszeresen a lány közelébe szólította.
- Egyelõre nem mélyülünk mélyebbre! – mondogatta magának.
Megkeresett egy, már több évtizede vásárolt felvilágosító könyvet, ami – szerinte – nagyon jól felépítve, alaposan és teljes nyíltsággal mutatja be az erotikát, a férfi és a nõ szerepét és lehetõségeit a kölcsönös örömszerzésben. Ezt a könyvet szándékozott maga helyett átadni a lánynak, hogy tanulmányozza, és majd találkoznak, ha az elméleti felkészülésen túl lesz.
Lassan teltek a napok. Minden este beszélgettek pár szót munka közben. Nem sokára Erika már naponta figyelmeztette a férfit, hogy õ már mindent megtanult a könyvbõl. Egyik este elárulta a férfinek azt is, hogy régebben is gyakran, de mostanában már minden este csak önkielégítés után tud elaludni, mert az érzékei olyan mértékben uralkodnak rajta, hogy nem képes máshogy lenyugodni.
Ezt a beismerést sem volt mindennapi egy alig tizenhat éves lány szájából, fõleg Erika szájából hallani, akibõl egyébként mindenki számára csak a bájos, gyermeki ártatlanság áradt. Csak az ölelés pillanataiban vált igazi nõvé.
Gábor nem ismert még egy olyan fiatal lányt, aki ártatlanabbnak, szûziesebbnek tûnt, mint Erika, de olyan érett nõt sem, aki nála határozottabban vágyott az ölelésre, és aki nála õszintébben, közvetlenebbül fogalmazta volna meg ezt a vágyát, ha kettesben voltak. Ráadásul mind a két énje õszinte volt.
Gábor nagy megelégedéssel tapasztalta, hogy ez a tulajdonsága nagy tiszteletet váltott ki iránta a környék fiatalsága körében, akik korábban, inkább lerészegített lányok, diszkó utáni, csoportos szopatásáról híresültek el, mintsem a kortársnõik tiszteletérõl. Úgy látszott, Erika tabunak számított köreikben. Többen próbáltak közeledni hozzá, kizárólag félénk tisztelettel. Mindenkivel szóba állt, senkit sem küldött el, és még sem kellett nemet mondania, mert nem mertek tõle olyat kérni, amire nemet kellett volna mondani.
VI.
Gábor, önmagát fékezve, Erika teljesen nyílt, õszinte akaratossággal vágyta a folytatást.
A következõ találkozásukra már egy langyos júniusi estén került sor.
Mind ketten remegõ gyomorral várták a találkozás pillanatát. Most Gábor érkezett hamarabb. Erikáék kertje végében, az illatozó málnabokrok takarásából lesett az udvar felé, amelyre már sûrû hálóját fonta a szürkület. A ház, egyik hátsó ablakán kandikált ki valamicske fény, egy gyenge lámpácska pislákoló fénye.
Amint felvillant a bejárati ajtó feletti világítás, és nyílott az ajtó, majd kilépett rajta a fiatal lány, fürge, õzike lépteit az udvar dombra hajló vége felé irányítva, a férfiban a szeretet, a szerelem és a vágy érzésének viharai váltották fel a várakozás izgalmát. Örökkévalóságnak tûnt az a fél perc, amíg Erika kiakasztotta a kertkapu riglijét, majd belépve a málnás elõterébe, gondosan vissza is zárta, nehogy a nyitva felejtett kapu elárulhassa, hogy merre jár.
Dobogó szívvel futott a férfi karjaiba, odaadó csókokkal kérve, vágyva a szerelmét. Hónapok óta izzott benne a nõvé válás izgalma, a hormonok fékezhetetlen viharai. Nem volt képes fékezni az egész testét elárasztó remegést. Mint, aki a hidegtõl reszket, úgy reszketett õ a forróságtól, a szerelem vágyától.
A málna rendezett sorait övezõ fûbe heveredtek le. A kora nyári est a málna és a dúsan tenyészõ fû vegyes illatával ölelte körbe õket.
A lány türelmetlenül emelte a popsiját, hogy a férfi lehúzhassa róla a csöppnyi bugyit, ami felett csak egy könnyû hálóinget viselt, majd behunyt szemmel adta át magát a férfi becézgetõ csókjainak. Gábor élvezettel csókolta, csiklandozta végig a lány egész testét, apró, kis huncut harapásokkal jutalmazva azokat az önkéntelen mozdulatait, amelyekkel bele-beleremegett ezekbe a csókokba. Miután több körutazást is tett Erika tarkója és térdei között, meg nem feledkezve az oda és a visszaút során is a lány gyönyörû, telt melleit meglátogatni, picinyke harapásokkal is illetve a kimeredõ bimbókat. A lány a várakozás különös izgalmát élte át, amikor a férfi ajkaival kifejezetten a csiklója felé haladt, de az utolsó pillanatban mégiscsak irányt váltottak ezek a csókok, és inkább a combja belsõ oldalán haladtak tovább. A várakozás annyira felajzotta érzékeit, hogy a nyaka, füle, mellei, combja oly gyönyörrel itták a férfi forró ajkainak simogatását, hogy az már maga volt a mámor.
A csóközön végtére is a combjai között folytatódott. Erika leplezetlen gyönyörrel élvezte a kényeztetést. A combjai közé hajló férfifejet simogatva emelte a csípõjét, rátapasztva ágyékát a csókoló ajkakra.
Egyikõjük sem érezte ezeket a pillanatokat bûnösnek, vagy szégyellni valónak, sokkal inkább felemelõnek, mindkettejük életét kiteljesítõnek. Az adás, az odaadás felemelõ érzése hatotta át az erotika élvezetének izgalmát.
A lány teste mind sûrûbb remegésekkel jelezte a gyönyör kiteljesedését, majd a csúcspont görcsébe feszült, combjaival szorosan átfonva a férfi fejét, csípõjét megemelve, felsõtestét hátrafeszítve, elakadó lélegzettel adta át magát a pillanatnak.
Erika egész testében szétáradt a gyönyör lüktetése, egy különleges, megfoghatatlan és csodálatos mámorvilágba repítve a lelkét is.
Ahogy testében a borzongató mámor hullámai lecsendesedtek, forró szerelemmel húzta magához a férfit és szótlan ölelésben összefonódva itták az élet ritka, boldog perceit.
- Én is akarom neked! – súgta a férfi fülébe ellentmondást nem tûrõ határozottsággal, a
már korábban elhatározott szándékát.
- Biztosan akarod? – kérdezett vissza a férfi, nem ismerve még igazán a lány azon tulajdonságát, hogy mennyire határozott, és amit akar, azt nagyon akarja, szinte soha sincsenek kételyei.
- Hát, persze! – vágta rá azonnal. Hangjából érzõdött a huncut mosoly, még ha arcát, azt est árnyai leplezték is szerelmese elõl. Finoman kibontakozott az ölelésbõl és lecsúszott a férfi ágyékához.
Határozott mozdulatokkal gombolta ki azokat a gombokat, amelyek elállták szándékának útját.
Gábor számára átforrósodott a levegõ, érzékei õrjítõ táncba kezdtek, ahogy figyelte, vagy inkább csak érezte a lány mozdulatait.
Erika nem elégedett meg, pusztán csak a gombok megnyitásával, egészen uralni akarta a terepet.
- Emeld már meg egy kicsit a feneked! – szólította fel incselkedve a férfit, látva, hogy
az nem fogja fel azonnal, hogy õ most le akarja húzni a nadrágját.
Gábor pirulva engedelmeskedett.
Pirult, hogy ez a csodálatos, pici lány élete elsõ erotikus élményei közben olyan magabiztosan viselkedik, ahogy õ, a sok tapasztalatával sem. Erika az alsónadrágot is combig lehúzta, hogy ne zavarja õt semmi sem a szabad ismerkedésben.
Igen. Õ meg akart ismerkedni valamivel, amivel erotikus álmai, álmodozásai során gyakran találkozott, de a valóságban csak most jött el a pillanat, hogy megérinthesse. Hogy megeleveníthesse a korábban már számtalanszor átgondolt vágyait, amelyeket soha nem volt szándékában sokáig kordában tartani.
A hímvesszõ keménysége izgatóan simult a markába. Kellemes volt érezni az ujjai közt a finom bõr selymességét. Lassan a férfi ágyéka fölé hajolt és szája kis rését tapasztotta a makkra, majd nagyobbra nyitva körbeölelte ajkaival és cirógatta huncut játékokat rögtönözve mozgékony nyelvével. Erõs, erotikus izgalmat váltott ki belõle ez a szituáció. A pénisz érzése, íze a szájában soha nem tapasztalt, különös feszültséget gerjesztett. Mind mélyebbre és mélyebbre eresztette ajkai közé Gábor vesszejét. Izgalmát fokozta a tudat, hogy most õ, mint teljes értékû nõ gyönyört szerez a szeretett férfinek, ez még inkább lázba hozta, és odaadó szeretettel, szerelemmel töltötte el. Átérezve a férfi gyönyörét maga is mind inkább elmerült az odaadás szerelmi mámorában.
Különös volt érzékelnie, hogy saját izgalma, szintúgy feszül e-közben, ahogy a férfi is érzi a gyönyör mind egyértelmûbb áradását. Mikor jó mélyre nyelte a vesszõt, néha önkéntelen mohósággal összeharapta fogaival a közepe táján, a fájdalom és a kéj közötti leírhatatlan és még soha nem tapasztalt érzését okozva ezzel a férfinek.
Gábor hiába élt már át számtalan hasonló aktust, ez az érzés, ez az izgalom, ez a mámor, amibe ez a csitri lány belehajszolta, az érzékiség, még be nem járt magaslatait világította meg elõtte.
Az ágyékából felszakadó gyönyör robbanásszerûen öntötte el a testét, egész valóját kiszakítva a jelenbõl. Ez az átlényegült valóság, mint egy szuper érzékeny idegszál, amely képes érzékelni, külön-külön a vesszejére tapadó nõi száj minden apró részletét, a nyelvet, a fogakat, az ajkak apró redõit épp úgy, mint a körülölelõ meleg szorítás egészét, majd átível a tér végtelenségébe és az idõ örökkévalóságába. És ezen az idegszálon keresztül mindkettejük teste és lelke egymásba áradva terül szét a világmindenség sokadik dimenziójának végtelen tereibe.
Az együvé olvadás, egy minõségileg új térben és idõben, megfoghatatlan érzése volt ez.
Erika izgalommal érezte szájában a hímtag lüktetését, majd a szétáradó ondó ismeretlen ízét. Miután, szokásos, realista stílusával nyugtázta magában, hogy:
- Bizony, ez nem valami jó ízû! – lenyelte, a még így is izgalmasnak ítélt folyadékot.
Nem nagyon akarván kiengedni szájából a lassan elernyedõ péniszt – mintha attól kellene félnie, hogy többé nem kaphatja vissza – csak gyengéd simogatásokkal jelezte szeretetét és megelégedettségét, a „na, végre ez is megtörtént”- érzést, amely jólesõ nyugalommal töltötte el.
Ahogy Gábor gondolatai visszatértek a valóságba, a túláradó szeretet hullámai szinte könnyeket csaltak a szemébe, ahogy gyengéden simogatta az ágyékára tapadt lány dús, hosszú haját. Mikor sikerült gyengéd erõszakkal magához húznia, néhány szerelmes csók után a fülébe súgta:
- Köszönöm! És nekem, tényleg van is mit köszönnöm! Ez csodálatos volt! És múltkor is inkább nekem kellett volna megköszönnöm, hogy bízol bennem, hogy közel engedsz magadhoz.
- Á! Dehogy! – ellenkezett olyan bölcs realizmussal, ami inkább egy élemedett tudósra, mint egy fiatal lányra lehetne jellemzõ: - Szerinted kinek értékesebb egy tál finom étel? Aki a megszokott hétköznapi ebédjét eszi, vagy a kiéhezettnek, akinek korábban csak álmaiban jutottak ízletes falatok?
- Nekem ilyen ízletes falatok, mint te még álmaimban sem jutottak! – vágott vissza a férfi incselkedve, hiszen be kellet látnia, hogy a kérdés valóban eldönthetetlen.
Hogy melyik álláspontot vesszük igaznak, az valóban csak nézõpont kérdése.
Nem túl sok idõt tölthettek együtt a szerelmes megelégedettség bágyadt nyugalmában, még ha mindketten úgy érezték is, hogy most lenne jó, ha megállna az idõ. Így, ebben az ölelésben milyen mesebeli boldogság volna eltölteni akár az egész életet is.
Gábor kötelezõ józansága kénytelen-kelletlen figyelmeztette a lányt, nem kereshetik- e, ha ilyen soká elvan.
- Jaj! Igen! Megyek. – zuhant Erika tudatába a szürke, hétköznapi világ nyûgös kényszere.
- Csoda, hogy még nem kiabált a papám! - konstatálta.
- Mit mondtál, hová mész?
- WC- re. - hangzott az egyszerû válasz. „Hivatalosan” erõs hasmenésem van. Délután már kétszer ültem háromnegyed órát a wc- n, hogy most este se legyen feltûnõ.
- Ej, de rafkós vagy te lány! – tört ki Gáborból a csodálkozás.
Most már végképp meggyõzöttnek érezte magát, hogy igazi nõvel van dolga. Aki ilyen alaposan átgondolt konspirációra képes, egy lopott légyott megszervezése érdekében, az már nem egy kis szeleburdi kamasz.
- De most már menj, mert tényleg lebukunk! – noszogatta a férfi, sûrû puszikat hintve a nyakára, arcára, szemére, végül egy utolsót az orra hegyére is. Majd hosszan nézte a lány alakját, ahogy az, a bejárati lámpa gyenge, sárga fényétõl kísérve elindult, és míg a kertkapu akasztójával hosszasan bajlódott, visszatekintve, az éj sûrû homályába veszõ férfit kutató szemekkel.
- Erikaaa…! – csattant bele a csendes éjszakába a ház felõl egy hangos kiáltás.
- Itt vagyok. Mindjárt megyek, csak nyitva maradt a kertkapu, bezárom – kiáltott vissza a lány.
A bejárati lámpa fényében jól kivehetõ férfialak, láthatóan megnyugodva lépett vissza a házba, maga után becsukva a bejárati ajtó messze nyikorgó szárnyát. A lány pedig egy utolsó csókot intve kilépett a kiskapun, gondosan ráfordította a riglit és ruganyos léptekkel elindult a ház felé. Vissza-visszanézett, de az éj sötétje már eltakarta elõle szerelmese alakját, aki pedig tekintetével vágyakozón kísérte minden mozdulatát, míg a ház becsukódó ajtaja végleg meg nem fosztotta még a látványtól is.
Egy perc és már a bejárat feletti kis fény is kihunyt, csak a tomboló, nagy, szerelmes vihar maradt a férfié, amely túláradó örömmel járta át a lelkét és csordultig szeretettel töltötte a szívét. Olyan erõsen markolta ez az érzés, hogy már nem gondolt a félelmeire, már csak nevetséges apróságoknak tûntek elõtte a minapi aggodalmai.
Úgy érezte, még soha nem volt ilyen szerelmes, és ez olyan csodálatos, hogy minden kockázatot megér. Hatalmas terveket szõtt a jövõjükrõl. A leg lehetetlenebb ábrándos álmok is úgy tûntek fel elõtte, mint a majdnem valóság, mint, amit csak a szándék kérdése megvalósítaniuk. Órákig császkált az éjszakában, élvezte ezt a ritka és csodálatos érzést, amely elszakítja az ember lelkét a hétköznapi valóság szürkeségétõl és a tündérmesék sokkal valódibb világába röpíti. Amerre ment, mindenfelé vad házõrzõk csaholása verte fel a kihalt utcák csendjét. Szikrázott felette a langyos, májusi égbolt. Ha felnézett, a csillagok hunyorogva kacsintottak le rá, úgy érezte: beleegyezõn, megbocsájtón, megértõen.
Végül már hajnalra járt, mire benyitotta háza kapuját. Fehér kuvasza szeretettel fogadta a simogatást, majd két-három becézõ pofon után illedelmesen lekucorodott az ólja elé, tovább ügyelve az éjszaka neszeit.
VII.

Másnap kipihenten ébredt és automatikusan tette a dolgát a megszokott rendben egymásután. A lelkének nagyobb zugában a szerelem mámora édesedett, a kisebben a józan és értelmes ember kérdései fogalmazódtak meg.
- Hogy lehetek én ilyen õrülten szerelmes ebbe a lányba, amikor még tíz mondatnál többet alig beszéltünk egymással? Hiszen Õ még mit sem tudhat a világról! Bizonyára fogalma sincs, hogy kik azok a francia impresszionisták, vagy voltak-e ilyenek egyáltalán. Hogy érthetné Adyt, vagy a „Hetedik Ecloga”- t? Neki egy opera biztosan nem több valami borzasztó nyivákolásnál. És mégis! Miért érzem úgy, hogy iszonyúan fontos és értékes ember? Lehet, hogy mindez csak az evolúció által ránk kényszerített biológiai szükségszerûség. Csak a hormonok játéka? Ennyire felülírhat mindent a szexuális ösztön?
Válaszokat, értelmes válaszokat nem sikerült találnia. Persze, mi tudjuk, hogy szerelmes embertõl nem is várhatjuk el, hogy meg tudja magyarázni, hogy miért érzi azt, amit érez.
Talán ez, a szerelem egyik nagy varázsa, a titokzatosság, a megmagyarázhatatlanság, a kiismerhetetlenség.
Hogy miért, vagy miért nem? Ilyen kérdéseket még megfogalmazni sem érdemes, mert ebben a dimenzióban ezek megválaszolhatatlanok.
Gábor is erre a következtetésre jutott. Belátta, nem tehet mást, mint lubickol ebben a gyönyörû érzésben, amíg lehet, aztán az élet amúgy is megteszi a magáét, vagy így, vagy úgy.
Elhatározta, hogy igyekszik a lehetõségekhez képest józan maradni, a lány érdekeit akár még Õ maga ellenére is képviselni és védeni. Nem érezné jól magát, ha nem így tenne.
Délután találkoztak a kerítés két oldalán. Szótalanul nézegették egymást, mert Erika mamája is tett-vett a jószágok körül.
Egy-két lopott, szerelmes pillantást válthattak csupán, a lánynak hamarosan be kellett mennie.
Gábor hiába nyújtotta a teendõit kétszeresére, hiába leskelõdött állandóan a szomszéd telek felé, szerelmese nem jött ki már többé. Végül, csak az alkony vetett véget a várakozásnak, amikor szomorú, nehéz szívvel hazaindult.
Sokkaltöbb szerencsével járt másnap, amikor sikerült beszélniük. Erika elmondta, hogy rokonokhoz mentek tegnap, ahol a jövõ hét végén lakodalom lesz. Amikor elmentek a kapu elõtt, hiába akarta a férfit figyelmeztetni, hogy ne várja, mert õ mereven a kert felé kémlelt, éppen háttal állva a távozóknak.
Beavatta az új tervébe is.
A lakodalomba menésbõl õ, majd valamilyen ürüggyel az utolsó pillanatban kivonja magát, és akkor az övék lesz a fél éjszaka.
- De akkor én már szeretném veled úgy rendesen is csinálni! – mondta. – Érted? – tette hozzá, a férfi kõvé fagyott tekintetén megütközve.
- Érteni értem! De nem lehet, amíg nem töltöd be a tizenhatot.
- Most mit számít már pár nap? – akadékoskodott.
- Mi, pár nap? Pár hónap!
- Másfél hónap, az negyvenöt nap. Annyit én nem akarok várni!
- Miért, nem jó neked úgy, ahogyan a múltkor csináltuk. Nem volt jó?
- De nagyon jó volt. Olyan jó volt, hogy ilyen jó még soha, semmi nem volt az életemben, de az még jobb lehet, és már nem akarok tovább várni. Minden éjjel arról álmodom, hogy megtörténik.
- Majd megbeszéljük! – hárította el Gábor a további vitát. Kis, láthatatlan puszit lehelt az újja hegyére és azt röpítette a kerítésen túlra a lány felé, amikor a közeledõ férfit meglátta, aki valószínûleg õt kereste valami üzleti ügyben.
A következõ napok hosszabb-rövidebb beszélgetései mind arról szóltak, hogy fogják-e „úgy rendesen” is csinálni, vagy nem.
Erika hajthatatlannak bizonyult. Gábor képtelen volt kereken nemet mondani. Ezernyi indokot hozott fel mindhiába.
- Hiszen úgy sem tudja meg senki! – volt a visszatérõ ellenérv.
Végül semmiben sem egyeztek meg, mígnem eljött a várva várt nap, egy júniusi szombat.
A környék nagy málnásainak illata telítette a langyos, nyári est levegõjét. Gábor hangosan dobogó szívvel vágott át az ösvényen, amely a lankás dombon keresztül Erikáék málnásához vezetett. A tücskök és a békák adták az est hangjait, csak ritkán vakkantott bele a távolban egy-egy kutya a szerenád basszusaként. Néha egy-egy denevér suhant szúnyog után kutatva át a beálló éjszakát.
A férfi jobban izgult, mint annak idején az elsõ csókja elõtt. Kalimpáló szívvel, összeszorult gyomorral és remegõ lábakkal állt meg az utolsó málnatövet követõ szilvafa törzsénél.
Nem kellet sokat várnia. Hamarosan nyílt a ház ajtaja és a felkelõ hold sugaránál jól kivehetõ volt szerelmese sudár, kecses alakja, amint kilép az udvarra és a kert felé fordulva sietõs léptekkel megindul az enyhe kaptatón a férfi felé.
VIII.

Szia! Mind elmentek. Hajnal elõtt nem jönnek haza, de éjfél, egy óra elõtt, biztosan nem. Éjfélig teljesen nyugodtan lehetünk. - hadarta kissé lihegve, talán az izgalomtól, talán, mert olyan nagyon sietett a dombra szerelmese karjaiba.
Teljes testében remegett, ahogyan szorosan magához ölelte a férfit, mint aki nagyon fázik, pedig csak az izgalom, a várakozás izgalma feszítette a lelkét.
Két kezébe vette a férfi arcát, kissé hátrébb hajolt, ahogyan kibontakozott a csókból, és élesen a szemébe nézve kérdezte:
- Szeretsz te engem?
- Hát persze, hogy szeretlek!
- De szeretsz-e nagyon?
- Nagyon szeretlek!
- Akkor megteszed, amire kérlek!
- Ez nem azon múlik, hogy szeretlek-e vagy nem. Már ezerszer elmagyaráztam. Sõt leginkább azért erõsködöm, mert nagyon, de nagyon szeretlek, és nem vagyok biztos benne, hogy jót teszek-e neked vele, még ha te annyira akarod is.
- És egy hónap múlva már jót tennél, mit számít az az egy hónap?
- Nem tudom!
- Én tudom! Most tennél jót, ha igazán, igazán szeretnél. Én már nem tudok aludni, mert nem tudok másra gondolni. Amíg nem találkoztunk, a héten, minden este olyan álmok gyötörtek, hogy „azt” csináljuk, és te nem voltál itt. Nekem, magamnak kellett simogatnom magam, hogy végre lenyugodjak és aludni tudjak. Kérlek, tegyük meg! Soha, senki sem fogja megtudni! – fakadt ki végtére is és magához szorította a férfit és mohón könyörgõn csókolta, lehúzta a fûbe és gombolni kezdte a nadrágját.
Gáborban a vágy és az elhatározásának szigora harcolt. Izgalmában képtelen volt józan mérlegelésre.
Engedelmesen kibújt a nadrágból és majdnem kuncognia kellet, amíg a lány a teljesen merev hímvesszõjével bajlódott, ami miatt csak nagy üggyel-bajjal tudta lecibálni róla az alsót. De nem a szokásos koreográfia következett, mert Erika melléhúzódott és fektében a fülébe súgta:
- Feküdj rám!
Gábornak egy mentõ ötlete támadt, hogy úgy mond igent, hogy annak lehetõleg nem legyen a vége.
- Nem tehetem. De itt vagyok és megengedem, hogy te azt csinálj, amit akarsz, de én nem veszek részt benne. – Súgta vissza abban bízva, hogy ezzel az ajánlattal nem fog tudni mit kezdeni a lány.
Nagyot tévedett, mert csak arra a pillanatra tudta tanácstalanságra kényszeríteni kedvesét, míg felült és hátát a mellettük lévõ szilvafa törzsének támasztotta, és durcáskodott, mint a pöttöm lányok szoktak, ha nem kapnak meg valami nagyon áhított dolgot, de már egy perc múlva felállt, átvetette lábát a férfi csípõje fölött, egy mozdulattal kibújt a rövidke hálóingbõl, majd leguggolt és kezével igazítva, irányítva a péniszt hüvelyébe, ráereszkedett.
Gábor minden érzéke pattanásig feszült érezvén, ahogy makkja behatol a szûk punciba, ahogyan Erika határozottsága kissé meginog, amikor a hüvelybemenet szoros izomzatát szétfeszítve csúszik mind feljebb és feljebb. A határozott beleereszkedõ mozdulat pillanatra megszakadt, amikor a lány érezte, hogy a hímvesszõ nagyon feszíti. De vágya és elszántsága nagyobb volt annál, hogy fájdalomként értékelje teste ezt az érzést. Inkább izgalmasnak, kéjesnek, mint fájdalmasnak ítélte meg. Nem is habozott sokáig, hanem elernyesztve combja izmait hagyta, hogy ágyéka szorosan a férfiéhoz simuljon és így a hímvesszõ teljes egészében hüvelye fogja lehessen.
Ezt az érzést élte már át annyiszor gondolatban, magányos vágyakozásaiban, az önkielégítés perceiben, ez az, amire már olyan régóta vágyott! Ez az, amire fékezhetetlen ösztönei, a hormonjai már türtõztethetetlenül sarkalták.
De volt még valami korábbi álmaiban, ami most hiányzott. Valami perverz vágy arra, hogy a teljes odaadást, a kiszolgáltatottság érzését is átélje. Hogy érezze az õt magáévá tevõ férfitest ellenállhatatlan erejét, a testére nehezedõ súlyát. Erre az érzésre való vágyakozás minden erotikus álmodozásában szerepelt. Egyik lényege lett volna a szeretkezésnek. És ezt, ez a férfi nem akarta megadni neki.
Nem kezdett el bosszankodni ezen, hanem élvezte azt, amit megkapott.
Elsõ pillanatokban kissé tanácstalanul ült a férfin lovagolva, hiszen nagyon feszítette hüvelyét a férfi vesszeje. Nem tudta eldönteni, hogy ez most vajon fáj-e, vagy inkább izgalmas, kéjes érzés.
Gábor sejtve a benne felmerült kérdéseket, nyugtatta:
- Most ne mozogj egy darabig! Engedd el az izmaidat, lazíts. Egy perc múlva már nem fog feszíteni. Furcsa még a puncidnak ez a helyzet, ha el tudod ernyeszteni az izmaidat, akkor hamar megszokja és nem fog ellenállni.
Erika igyekezett eleget tenni a tanácsnak és gondolatban sorra véve a combja, ágyéka, hasa izmait, ellenõrizte, hogy elég lazák-e. Csak így, külön erre koncentrálva tudatosult benne, hogy bizony nem. Hogy akaratlanul is feszíti ágyéka izmait.
Ahogy sorra véve ellazította valamennyit, úgy szûnt meg a feszítés érzete és alakult át a kellemes és izgalmas „végre bennem van!”- érzéssé, ami újra izgalommal, vágyakozással és várakozással töltötte el. Az elméletben már jól begyakorolt mozdulatokkal kezdte ringatni csípõjét és el-elemelkedett a férfi ágyékától, arra kényszerítve a hímvesszõt, hogy izgalmas utakat tegyen a hüvelyében ki-be csúszkálva, elõre-hátra meg-megfeszülve. Ezek a mozdulatok hamar újra felkorbácsolták érzékeit és mind kellemesebb érzések kerítették hatalmukba az izgalomtól remegõ ölét.
Gábor számára ez a helyzet nem csak a szeretett lány gyönyörû testének az élvezetét jelentette, hanem egy különös, szinte perverz izgalmat is, amit az ember a tiltott gyümölcs leszakításakor érez, amit Éva érezhetett a Paradicsomban, amikor mindent kockára tett egy harapás almáért.
És élvezte a különös helyzetet is, hogy lám egy pár perce még szûz lány, lovagol az ágyékán és mennyire átéli a mámort. Egész teste bele-beleremeg a gyönyörbe, és mint egy gyakorlott asszony úgy mozog, engedve a bõ fantáziájának, újabb és újabb mozdulatsorokkal tetézve az izgalmakat.
A férfi igyekezett fékezni magában a gyönyört, hogy minél késõbbre halassza az orgazmust és a lány minél hosszabban élvezhesse élete elsõ igazi szeretkezését, hiszen nem kockáztathatta meg, hogy magja a hüvelybe kerüljön. Ezeken a gyakorlati kérdéseken neki kellett õrködnie, hiszen ez a drága, kicsi lány teljes bizalommal adta magát át neki.
A langyos nyár eleji este simogatóan ölelte körül õket, és a málnaillatok bebújtak a csókjaik közé, ahogyan összefonódtak egy hosszú ölelésben.
Erika könyörgõn súgta:
- Feküdj rám édes! Kérlek!
Nem lehetett ellenállni, annyira õszinte, annyira mélyrõl jövõ, annyira vággyal teli volt ez a kérés.
Gábor gyengéden szorította a lány kemény fenekét, hogy amint megfordulnak, odaszorítsa az ágyékához.
-Nyújtsd ki a lábad! Kérte.
Erika azonnal engedelmesen ráhasalt és lábait szorosan a férfiéhoz szorította, miközben õ is ügyelt arra, hogy a mozdulat közben, ami az ágyékában van, az ott is maradjon.
Egy hemperedéssel meg is fordultak és a férfi felkönyökölt, hogy legalább a felsõteste súlyától mentesítse a lányt.
Erika azonban nem így képzelte a dolgot, mert azonnal tiltakozott.
- Ne! Ne! Teljesen! –szólította fel egyértelmûen a férfit.
- Agyon nyomlak!
- Dehogy is! Csak gyere! Érezni akarom teljesen! Kérlek!
Nem volt mit tenni, a férfi teljes súlyával ráereszkedett a törékeny leánytestre. Pedig nem könnyen fogadta el a kérést, hiszen õ kilencven, míg a lány talán még ötven kiló sem volt…
A történet a szokásos módon ért véget miután 3 évig bujkáltak, sokat szerelmeskedtek, a lány megismerkedett egy fiatal fiúval, aki nagyon szerelmes lett belé.
Erika Gábort kérdezte, hogy mit tegyen. Gábor persze tudta, hogy nem tehet mást, mint hogy lemond a lányról és útjára engedi.
Most már két fia van és õ sem él kevesebb gonddal és boldogabban, mint mások, de emlékeiben mindig ott izzik az elsõ három év, amit Gábor karjaiban és a mennyország közelében élt meg.