Igaz történet - én és a csontkovács
Sokszor fáj a derekam. Hogy miért? Talán azért, mert általában ülõmunkát végzek. Idõnként már mozdulni sem tudok, csak néhány lépést 10 perc alatt.. Évente egyszer biztosan belefutok ebbe a problémába. Mint tavaly is. Ezen pedig csak egy csontkovács segíthet. Hagyjuk ki az injekciókat, ha nem muszály...
Nos, egy ilyen „derékbeállós” alkalommal férjemmel együtt elmentünk a csontkovácsunkhoz. Várakoztunk, várakoztunk, majd én következtem..Beléptem az ajtón, a cipõmet le kellett vennem az ajtó elõtt. Meglepõdve tapasztaltam, hogy „új fiú” a csontkovács… Nem volt túl magas, max. néhány cm-el volt nálam magasabb. Fehér vászonnadrág volt rajta, ujjatlan póló, amiben láthattam izmos karját. Meleg, sötétbarna szeme kedvesen nézett rám. Határozott kézfogással bemutatkoztunk egymásnak. Ezután kérte, hogy vetkõzzek le. Ilyenkor fehérnemûig kell levetkõzni, hogy jól lássa és érezze a csontrendszeremet. Amikor a blúzom levevésére került a sor, döbbenten és zavartan tapasztaltam, hogy nem vettem fel melltartót. Egyrészt nem szeretem, másrészt siettünk, harmadrészt pedig az eddigi 60 éven felüli csontkovácsot nem igazán hozta lázba.. De most zavarba jöttem.. Lesz, ami lesz, levettem. Nem mertem ránézni..
Leültetett szemben magával egy székre.. igyekeztem a szemében észrevenni hogyan reagál arra, hogy félmeztelenül ülök vele szemben, de egy halvány mosolyon kívül a munkájára koncentrált. Megmutatta hol van elmozdulva a csípõm. Majd kérte, feküdjek fel hanyatt az ágyra. Hát jó, gondoltam, vissza kell kapnom a derekam.. Felfeküdtem. Fölém hajolt láttam egy kis pajkosságot a szemében, ahogy a csípõm alá nyúlt és a lábaim kimozgatásával igyekezett helyreállítani a problémát. Meglepõen kellemes volt az érintése. Egy kis mini tornaóra után kérte, feküdjek hasra. Végighúzta ujjait a gerincem mentén a nyakamtól a derekamig. Felforrósította tenyereit és újra a hátamra tette. Éreztem, hogy az eddig érzett enyhe bizsergés erõsödik és ösztönösen átadtam magam az érintésének. A legszebb hangszer is csak akkor szólal meg, ha értõ kezek játszanak rajta. Ahogy masszírozott, hol erõsebben, hol gyengédebben már nem is akartam máshol lenni, csak ott, vele. Nem tudtam és nem is akartam elleneállni, a testem válaszolt a „hívásra”. Úgy mozdultam, ahogy õ irányított. Pillanatokon belül „kódolta” jeladásaimat, mert egyre szenvedélyesebb lett..Hallottam az asztal reccsenését és éreztem, hogy felettem van. Két kezével és teste súlyával is hozzám ért és masszírozott. Éreztem és hallottam, ahogy felgyorsul a légzése, ha idáig mondott is pár szót, most már csak az egyre erõsödõ és hangosodó levegõvételt lehetett hallani. Éreztem, hogy elveszítem az eszem, annyira régen vágytam már a szenvedélynek hasonló átélésére, ha nem is ilyen körülményeket képzeltem el. Viszont a „nem szokványos” helyszín is lázba hozott. Beletúrt a hajamba két kézzel, meghúzta gyengéden, de határozottan, masszírozta a nyakam, végig simított újra és újra az oldalamon a mellem mentén. Nagyon szerettem volna, ha ott is hozzámér, ha megsimogat, megszorít, de ha nem jól reagálok és „botrányt” csinálok, elveszíthette volna a megélhetését. Úgy ült felettem, hogy ne nehezedjen a derekamra. Két keze a csípõmön, a derekamon dolgozott, le egészen a keresztcsontomig – ami nagyon izgató volt - , majd újra vissza a derekamon át a hátamra, a nyakamra, éreztem forró lehelletét a fülemben és keményedõ férfiasságát.. annyira szerettem volna, ha megszûnik a tér és idõ, nem vár kint a férjem és úgy tehet a magáévá, ahogyan éreztem a mozdulataiból. Szenvedélyesen, határozottan, tüzesen…
Hirtelen abbahagyta..felültetett az ágy szélére, nem voltam teljesen magamnál. Az volt az a pillanat, ahol már nála is szakadt volna a cérna és semmi sem akadályozott volna egyikünket sem, hogy akkorát keféljünk, hogy leszakadjon az asztal.. A szeretkezés nem lett volna jó szó a hõfok és az izgalmi szint ismeretében…A hideg vizes csaphoz ment, bevizezte mindkét kezét, odajött a nyakamra tette, egészen közel állt, teste hozzáért az enyémhez, beletúrt a hajamba, hogy hûtsön ahol csak lehet… Magához húzott, gyengéden simogatott..Néhány perc után ránéztem az órámra és láttam, hogy majdnem egy óra eltelt. A szokványos kb. 30 perces kezelés helyett.. Felöltöztem, beszéltünk néhány szót és kiléptem az ajtón. Õ türelmet kért a következõ vendégtõl. Én lerogytam egy székre a folyosón, õ kijött a kávéautomatához. Kijött, vett egy kávét és a csésze fölött nézett rám, sütött a szemébõl a vágy, a zavartság, a tehetetlenség.. Õ szolgáltató én pedig páciens, akit várt a férje. Kiléptünk az ajtón a hûvös levegõre…
Életem egyik legérzékibb élménye volt..
