FELESÉGEM UNOKATESTVÉRE 2

ANNA ESKÜVÕJE.

Az ifjú párt nekem kellett hazavinnem. Már reggel 7 óra körül járhatott az idõ, amikor az összes vendég elment és Annáék is gondolhattak egyáltalán arra, hogy ideje lenne hazamenniük.
Zárójeles megjegyzésként írnám, hogy végig nagyon jó hangulat volt a lagzin. Leszámítva néhány csontrészeg embert, de õk meg éppen emiatt nem zavartak sok vizet, mert magukat zsibbasztották el. Az ifjú pár kitett magáért, mindenkivel táncoltak, aki odament hozzájuk. Tényleg fantasztikusan jól sikerült lakodalom volt. Sajnos hajnali négy után, mikor már a nagy többség hazament, így nem is kellett túlságosan odafigyelni, az ifjú férj feladta. Nem vigyázott már arra, hogy ne igyon. Jöttek a haverok, meg a barátok, akik azért tiszteletreméltóan kitartottak ébren, de hát ugye mégiscsak fiatalok voltak. Mikor bírja az ember az éjszakázást, ha nem fiatalon?
De most már koccintgattak rendesen az új emberrel, aki ennek következtében reggel 6-ra, teljesen részeg lett, de úgy ám, hogy én ilyet még nem láttam. Még egy kis pakolás, 7 óra és végre vihettem õket. Kezdtem én is álmos lenni. Reméltem, hogy az ifjú férj nem útközben fog rókát a kocsimban, de szerencsére kibírta az utat a házukig.

Annával, a menyasszonnyal bevonszoltuk az újdonsült, ámbár jelen állapotában teljesen magatehetetlen férjet. Anna megmosdatta picit hideg vízzel, erre magához tért, de csak annyi idõre, hogy az ara le tudta szedni a nagyja ruhát róla, majd a hálójukban rádõlt az ágyra és bevágta a szunyát. Anna leengedte a redõnyt, lévén fényes nappal volt már és hagytuk, hogy a férje ura szervezete elkezdje lebontani az alkoholt szép lassan az alvás alatt. Nem tudom mit álmodhatott, ha egyáltalán, de lehet, hogy az egész alvással töltött idõ alatt ennie kellett újra a lakodalomban és táncolni, hogy forgott vele a világ a gyomrával együtt. Ez már az õ titka marad.

Anna kijött tõle, becsukta az ajtót és megköszönte az egész estés szolgálatomat, ugyanis a vendégek közül jó párat én fuvaroztam haza, miután a feleségem és apósom eltûnt a színrõl.
Mondtam Annának, hogy ezt vegye az egyik ajándékomnak.
Nagyot ásítva még egyszer megköszönte. - Kérsz kávét? - kérdezte.
- Elfogadom, de nem kell fárasztanod magad, megcsinálom én magamnak - válaszoltam.
- Aranyos vagy. Kérlek, csinálj nekem is, addig elmegyek zuhanyozni, mert leizzadtam párszor.
Azzal fogta magát és bevonult a fürdõbe, én pedig nekiláttam kávét készíteni.
Tíz perc múlva megjelent, mintha kicserélték volna. A fáradtságról egyedül a szeme alatti sötét árok árulkodott. Hosszú szõke haja vizesen omlott alá, nem bajlódott a szárítással, elvégre kánikula volt már így kora délelõtt is.

Könnyû kis fehér póló volt rajta, ám látszott, hogy nem az övé, mivel néhány számmal nagyobb volt, de így legalább jótékonyan takart. Mini ruhának is elment volna, mert a gyönyörû barna combjait azért látni engedte. Leültünk, ittuk a kávét, dumcsiztunk az esküvõrõl, a lagziról. Közben gyorsan készített egy könnyû reggelit, amit elmajszoltunk beszélgetés közben.
Szóba került az egy évvel ezelõtti együttlétünk is.
- Nem akarsz tusolni? - szegezte nekem a kérdést hirtelen. Adok egy tiszta pólót, meg egy rövid nacit alsó helyett. Mivel mindenütt ragadtam az izzadságtól, mint valami nedves bélyeg, ezért nem sokat ellenkeztem.

Hihetetlenül jólesett a zuhany. A végére már jéghideg vizet engedtem magamra, hogy enyhítsem a kánikula hatását. Volt vagy egykilencvenes a víz, de amúgy minden más testrészem élvezte. Fogkefém nem volt, de az ujjammal körbedörzsöltem egy kis fogrémet a számban, mert a kávé csak tetézte a borzalmat, ami az éjszaka során elfogyasztott mindenfélébõl kialakult ott bent. Egész jól felfrissült a szám is. Még egy kis szájvizet is próbáltam, ami tényleg frissítõleg hatott.
Kijöttem, de Anna nem volt már a konyhában. \"Na, gondoltam, biztos elaludt õ is.\" De nem aludt. Bár a redõnyt majdnem teljesen leengedte a nappalijukban, azért még így is jól lehetett látni. Ott ült a hintaszékben, amit nem is olyan régen vásároltak és amit annyit dicsért nekem az elõbb.
- Gyere ide - szólt halkan.
Odamentem, felém nyújtotta a kezét. Megfogtam, magához húzott és nyomott egy halvány csókot a számra.
- Gyere, megadom a \"tartozásomat\".
- Anna, én csak hülyéskedtem, nem gondoltam komolyan...
- Sss... - csitított. Én akarom. Én akarlak.
Pár pillanatig azon morfondíroztam, hogy lehet, én vagyok most delíriumban és álmodom ezt az egészet. Azután arra a következtetésre jutottam, hogy ha álom, akkor nagyon szépet fogok álmodni, de ha valóság, akkor...

Visszacsókoltam, most már kicsit bátrabban. Hiába nem aludtam immáron több mint 24 órája, a testem, kiváltképp a farkam, új életre kelt.
Leültem Anna elé, aki a hintaszékben maradt. Csak ültem és néztem, nem gyõztem betelni vele. Azután egy kicsit megbillentettem a széket, hogy hintázzon elõre-hátra. Így is bámultam egy ideig. A lábujjait, a lábfejét, majd tovább a vádliját, a térdeit , a combjait és, huh...nem is volt rajta bugyi!

Annyival nagyobb volt a póló, hogy nem is láttam eddig. Gyorsan körbesandítottam, hogy meglátom-e valahol a \"hiányzó\" fehérnemût, de nem láttam sehol. Hoppá! Lehet, õ elõbb gondolt arra, hogy lerója tartozását, mint ahogy én poénból mondtam???
Most már nem maradtak kétségeim. Semmiféle kétség nem gyötört tovább.
Megállítottam a hintaszéket és lehajoltam a lábujjaihoz. Elkezdtem csókolgatni mindegyiket külön, külön, majd a bokáját, a vádliját, a combjait, mígnem felértem a puncijához. Életemben másodjára volt az arcom elõtt. Mélyen beszívtam a tiszta punci jellegzetes illatát, és villámcsapásként idézõdtek fel emlékeimben az egy évvel ezelõtti maratoni éjszaka emlékei.
Finoman megfogtam a lábait és felraktam a hintaszék ívelt karfájára kétoldalt, így teljesen hozzáfértem Anna kelyhéhez. Óvatosan belenyaltam, amire mély sóhaj jött válaszként. Nagyon lassan elkezdtem nyalni a gátjától a csiklójáig. Pillanatok alatt nedves lett. Nem emlékszem meddig kényeztettem, de nem volt rövid idõ. Nagyon élvezte.

Egyszer csak megfogta a kezem, felállt a hintaszékbõl és odavezetett az ülõgarnitúrához. Leültetett, de elõtte megszabadított a rövidnacitól. Odakuporodott elém, feltérdelt és elkezdte nyalni, falni, szopni a farkamat. Gyönyörû látványt nyújtott a félhomályban. A kéjrõl, amit szerzett, pedig nem sokat tudok mondani. Olyan fantasztikusan tette a dolgát, hogy igazából megszûnt körülöttem a tér és az idõ. Arra eszméltem, hogy ha így maradunk, akkor én menthetetlenül a szájába élvezek. Próbáltam is volna kicsit feljebb húzódni, meg valami olyasmit mondani, hogy nekem jön és...

Finoman visszanyomott az ülõgarnitúrán, így azután kénytelen voltam feladni a küzdelmet. Akkorát élveztem, hogy szabályosan levegõ után kellett kapkodnom, mert az izmaim úgy összepréselõdtek, ahogy végigrohant rajtam a beteljesülés, hogy nem tudtam levegõt venni. Mivel hosszú másodpercekig tartott a kéj elfogyott az oxigén. Csak pumpáltam a szájába a feltörõ ondó tengert, õ pedig nyelte-nyelte az utolsó cseppig. Komolyan mondom még a könnyeim is kicsordultak, akkorát élveztem.
Kellett pár perc, mire magamhoz tértem, addig õ simogatta a lábam, meg a heréimet. Huh...
Mikor visszatért az erõm, felálltam és helyet cseréltünk. Felhúzta a lábait, széttárta a combjait és én beletemetkeztem Anna pinusába. Hol lassabban, hol gyorsabban nyaltam. Anna nyögött, néha már zihált. Élveztem, hogy ennyire nekiereszti magát.
Elkezdtem finoman ujjazni. Elõször a középsõ ujjammal, majd a mutatót is bevetettem. A hüvely felsõ részét masszíroztam lágyan, nehogy nõgyógyászati vizsgálaton érezze magát. Titkon abban reménykedtem, hogy talán sikerül rálelnem így látatlanban a G-pontjára, de annyira azért nem erõlködtem vele. Egyszer csak mélyebben kezdte szedni a levegõt. Biztos voltam benne, hogy másodperceken belül megfeszíti testét az orgazmus. Így is lett. Viszont amire nem számítottam, az az volt, hogy életemben elõször szembesültem nõi ejakulációval. Olvastam már errõl korábban, meg láttam is a neten néhány felvételt róla, de így élõben most elõször. Anna akkorát élvezett, hogy bár egy kiáltásnak induló hanggal kezdett, de ahogy a teste megrándult elakadt a kezdõdõ kiáltás, csak mély nyögdécselés lett belõle az összehúzódások ütemére, miközben a sokszoros mennyiségû kéjnedv az arcomba spriccelt. Nekem is elakadt a lélegzetem, nem csak neki. Együtt vettem részt a gyönyörében, legalábbis lélekben.

Ha nekem percek kellettek ahhoz, hogy magamhoz térjek a saját gyönyöröm után, akkor neki most jóval több. Nem szólt semmit, csak egyenletessé váló légzését lehetett hallani. Azt hittem elaludt, amit nem is csodáltam volna a tegnapi élmények, a végigtáncolt éjszaka és a hatalmas orgazmusa miatt. Nyelt egy szárazat, majd lecsúszott a garnitúráról és ráborult hasra, a melleit maga alá temetve az ülõ részére, miközben térdre ereszkedett. Félig önkívületben fogta a kezem és mutatta, hogy kenjem be a fenekét az elõbb távozott nedûvel. Megszólalni nem bírt, csak az ujjamat tette a feneke nyílásához. Úgy éreztem értem, mit szeretne, mert megszólalni nem nagyon tudott. Éljük át újra, hogy magamévá teszem a fenekét is. És ezzel mintegy \"kiegyenlíti a számlát\", hiszen mindkettõnk egyforma arányban juttatta el a másikat a csúcsra.

Szétkentem a fenekén a bõséges levet, ami a combjain folyt most lefelé a gravitációnak engedve, meg egy kicsit a nyálammal is segítettem.
Úgy gondoltam, most annyira el van varázsolva, hogy nem szükséges \"tágítani\". Odatérdeltem mögé és a farkamat elkezdtem nagyon, nagyon óvatosan belenyomni a fenekébe. Ha már nem volt fenék ujjazás, legalább legyek körültekintõ. Amikor a makkom már teljesen bent volt a záróizma mögött, megálltam picit. Úgyis az a legvastagabb részem, de hadd lazuljon el a kis izmos gyûrûje. Lassan tövig toltam magam. Majd óvatosan kihátráltam a makkomig és vissza. Oda-vissza, ki, és be. Hatalmas élvezet ide vagy oda, amikor az elõbb orálisan kielégített, nem kellett sok, hogy újra elmenjek.
Másodjára is telipumpáltam, igaz most nem a száját, hanem a másik oldalon, de részemrõl legalább akkorát élveztem, mint nem sokkal azelõtt.

Finoman kihúztam a farkam Anna fenekébõl, végigpuszilgattam a hátát. Szinte lerogyott a meztelen ölembe. Félig már aludt. A karomba kaptam, és odavittem a hintaszékhez. Óvatosan ráadtam a pólóját, megcsókoltam még egyszer. Mormogott valamit álmában, de nem értettem, nem is érdekes. Felöltöztem a levetett gönceimbe, a kölcsön pólót meg a rövidnacit bedobtam a szennyeskosárba, hogy ne legyen felesleges kérdezõsködés a férje részérõl. Belülrõl bezártam a bejárati ajtót, majd a kertre nézõ ablakon kiugrottam. Nehogy valaki bemenjen amíg az igazak álmát alusszák. Az utcaajtót benyúlva belülrõl ráfordítottam, beültem a kocsiba, ami szerencsére árnyékban állt, de így is forró volt a levegõ benne. Rámtört az elemi erejû álmosság. Azt a néhány utcát már csak kibírom anyósomék házáig. Hazaértem, és tusolás meg minden nélkül bedõltem az ágyamba a vendégszobában. Persze anyaszült meztelenül, mert eszméletlen meleg volt.
Mondanom sem kell, hogy anyósomék és a feleségem is mélyen aludtak. Volt mitõl kifáradni az éjszaka, ugyebár...
Olyan hirtelen szakadt rám a sötétség, hogy egy épkézláb gondolatot sem voltam képes végigfuttatni elõtte az agyamon.

Ezzel történetem végetért. Anna elutazott ifjú férjével Olaszországba nászútra. Azóta nem találkoztunk.

---VÉGE---